Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)

1990-10-21 / 199. szám

IO Megvettük a jövő év termését Az ígéret Lassan megérkeznek a nedves, ködös őszi idők, az esőtől, s zúzmarától lemál- lanak majd az év politikai csatározásainak díszletei: a plakótdk. Csak néhány hó­nap kell ahhoz, hogy ne tudjuk elolvasni a rájuk fes­tett ígéreteket. Vajon kifakul-e majd ugyanígy a pártok vezetői­nek emlékezetéből a sok színes, biztató ígéret? Lehet, az állampolgáréból jóval nehezebben. A nyugdíjas nem fogia felejteni, hogy azt mondták valakik, ezentúl is ugyan­annyit ehet, öltözhet, f üt­het. Sokak várják vissza földjüket, mert megígérték, hogy megkapják. S lehetsé­ges, hogy a család számot vetve lehetőségeivel, úgy határoz: a gyerek menjen egyetemre. Mert kijelentet­ték, a diákok szociális jut­tatásai nem fognak csök­kenni ., . Mi történhet, akkor, ha fenti ígéretek alapján a polgár gazdasági döntést hoz, ráadásul a kecsegtetők­nek adja szavazatát, s azok az ígéretet mégsem teljesí­tik? Becsapták, és ebből komoly kára is származott! Lajer Zsolt végzős jog­hallgatót kérdezem erről, aki diplomamunkájában több más választási problémakör mellett ezt a kérdést is vizsgálta. — A kamoányplakátokon nem pontosak az ígéretek, mert nem ésszerű rajtuk bármilyen hosszadalmas fej­tegetés. Hatásosabbak a bombasztikus. leegyszerűsí­tett szlogenek. Számonkérés­re csak a szervezetek prog­ramjai lennének alkalmasak, de peres úton a kár meg­térítését kérni az ígérőtől mégsem lehet. A magyar jog ezt a megoldást nem ismeri. Fenti esetben egy úgyne­vezett szerencseszerződés jött létre. Nagyon különleges esetben, lehetne elvileg pe­relni, csak akkor, ha egyet­len párt van hatalmon, s minden cselekedetet ő kez­deményez, hajt végre. De ha már más politikai erők is vannak, azonnal megosz­lik felelősségük, sőt az al­peres sikerrel hivatkozhatna a körülmények lényeges meg­változására is, miközben a felperes nem tudná bizo­nyítani, hogy valóban az al­peresre szavazott. Végső esetben egy a római jogból ismert intéz­mény is segítséget nyújthat­na: a reményvétel. Ebben az esetben egy reménybeli, várt termést vásárol meg valaki, ami ha a rossz időjárás mi­att megsemmisül, a vevő ve­szít. Egyébként nem lenne jó, ha bíróságoknak kellene jo­gi köntösbe csomagolt poli­tikai ügyekben dönteni. Megoldásként politikai dön­tést ajánlok: legközelebb 'másra kell adni a voksot, hátha nem kell újra csa­lódni. Mit tehet ehhez hozzá az újságíró? Legfeljebb sajnálkozhat azon, hogy kevés ember ment el szavazatával „meg­venni" a jövőbeni, remélt termést. B. B. Ki, mikor ért rá Fővadászaink Néhány adat a napokban megjelent „Zöld zsebkönyv” 1991-es kiadásából: \ „Gimagancs-világranglista: 1. Ch. Ivanov.. . 4. To dor Zsivkov, 5. Nicolae Ceauses- cu. . . 7. Todor Zsivkov, 8. Todor Zsivkov... Dámagancs- világranglista: 1. Kádár Já­nos. .. 8. Czlnege Lajos.. . űzagancs-vi lóg rang lista: 3. Nicolae Ceausescu... Mul- loncsiga-világranglista: 2. Josip-Broz Tito. . . Vadkan- agyar-világranglista: 1. To­dor Zsivkov... 4. Nicolae Ceausescu. . . (stb.)” Kelet-Európa volt vezetői — az adatok szerint — tehát nemcsak országaik, de er- deik korlátlan urai is voltak, 'Hogy a világranglistán el­foglalt helyezés miért volt számúikra fontos, nem tudni, az viszont 'biztos, hogy a ronján, a bolgár, a jugo­szláv és a magyar vezetők egymás körött is presztízs- kérdést csináltak egy-egy kapitális trófea megszerzésé­ből és birtoklásából. Magyarországon a leg­jobb területnek a dám- agancs tekintetében Gyulaj, ö gímagancs esetében Ka- napamcs és Pusztakovácsi, míg az őzagancsra vadá­szoknál Martanvásár és Jász- ki sér környéke számított. Ba­ranya — bár nagyvadas vi­dékiként jegyzik — ebbe! a szempontból kiesett az elv­társak látóköréből. Ajánlkozó azért volt itt is. Az első számú delikvensnek a H. M. egy altábornagya számított, ő többször is be­jelentette, bogy szívesen jönne, de csak 11 kg feletti agancssúlyú szarvasbikára. 'Nem fogodtók. Sem őt, sem más állami vagy pártvezetőt. Vadgazdáink szerint azon­ban elsősorban nem ikara- Ikánságük nyomán sikerült elkerülniük a magas rangú vendégék látogatásait, in­kább mert Baranyáiban o vadászterületek a társaságok kezelésében vonnak. Hogy 'ki vadászhat, orról elsősor­ban a társasági tagók dön­tenek. (Persze, ha rájuk szálltak volna, valószínűleg ők is kénytelenek lették volna va­dásztaim. . . Szerencsére a Pest környéki területek a Féhér Házból könnyebben voltak megközelíthetők.) Az ország első számú pus­kásai számára külön terüle­teket ta rtottak , fenn, s ez nyílt titok volt mór akikor is. Ilyennék számított például a gemenci erdő, vagy a 'bör­zsönyi „Egyetértés”'jó néhány hektárja, s az sem volt vé­letlen, hogy a legjobb mi­nőségű vadakat a legmaga­sabb méltóságok téríthették csak le. Számukra volt pánt­likázva minden jobb tró­fea. .. (Az állami vadászterületek alkalmazottai minden éviben jelentést kellett, hogy küld­jenek a Mezőgazdasági Mi­nisztériumba. Miután felküld- ték a listát arról, Ihogy hol, milyen minőségű trófeákra számíthatnak az elvtársalk, a minisztériumban az erősor­rend alapján előre szétosz­tották a kilövendő vadakat.) A vezetőknek pedig csak azt kellett megmondaniuk, mikor érnék rá, 'hogy kilőjék a bikát. .. A dolognak az erkölcsi káron túl természe­tesen anyagi vanzatai is vol­tak. Az állami területeken ugyanis állami pénzből tar­tották a jócskán felduzzasz­tott állományt, s a kilőtt pél­dányokért senki sem fizetett. S utóbbi — íha azt nézzük, Ihogy ma 'egy nyugati va­dász egy nyolokilós trófeá­ért 5000-6000 iDM-et 'kell, ihogy fizessen — nem is olyan kis összeg. Mindenki megsaccolhatja, hogy ez az évtizedek során mennyit is jelenthetett az országnak mínuszban... Pauska Zsolt Pécs -1956 október* uj Dunüntüli napló Az októberi forradalom pé-; esi előzményeiről még keveset tudunk. Valamikor ősszel ala­kulhat meg értelmiségiek, egyetemisták kezdeményezésé­re a Petőfi-kör, és a 'helyi sztálinista-rókosista vezérkar aggasztó jeleket fedezhet fel a TTIT (Természet- és Társa­dalomtudományi Ismeretter­jesztő Társulat) egyes körei­nek aktivizálódásában is. El­lenséges árnyalatok jelennek meg a megyei írószövetségi csoport megnyilatkozásaiban, és ezeket sokan hallgatják a Széchenyi téren az irodaab­lakba kitett hangszóróból. Ok­tóber közepén az orvostan­hallgatók látványosan meg­buktatják a pártbizottság ál-j tál jelölt DISZ-vezetőséget. Az egyetem vezetése október 22-re tűzi ki az évenként megren­dezett formális fórumot: a diákipa rlamentet. A forradalom kezdete A 48-as téri egyetem belső udvarán délután ihá romkor kezdődő gyűlés irányítása gyorsan kicsúszik a háttérből irányító pártbizottság kezéből. Megjelennek a szegedi ME- FE$Z (Magyar Főiskolások és Egyetemisták Egyesült Szerve­zete) képviselői és ismertetik 'követeléseiket. Kilépnek a DISZ-ből és egységesen átlép­nek a MEFESZ-be, óriásig a lelkesedés. Ideiglenes Bizott­ságot választanak és azonnal elkezdik sokszorosítani saját határozatukat, csoportok ké­szülnek az üzemekbe és falj vakba ismertetni a pontokba szedett követeléseket. 23-án reggel az egyeteme­ken már nincs tanítás, de a nap csendesen telik a város­ban. Új lendületet a buda­pesti fejlemények után kap­nak az események. 24-én a megyéi párt Vb. a sajtóban már „forró szeretet­tel” üdvözli a néhány meg­alakult munkástanácsot, és próbálva az események elébe vágni, a többi munkástanács megalaikítá sát is kezdeményezi. A bányákban, gyáraikban leáll a munka, rengeteg em­ber lepi el a belvárosi utcá­kat, piros-fehér-zöld kokárdá­ik fekete szalagja a buda­pesti hősi halottakra emlékez­tet. összegyűlni nem lehet, a géppisztolyos ÁVH-járörök nem engednék senkit meg­állni, a csoportokat azonnal feloszlatják. Már a gyüleke­zési és kijárási tilalom van érvényben. A diákok kezdeményez­nek 25- én délelőtt egyetemisták érkeznék az üzemekbe, az aknákhoz. Sztrájkra buzdíta­nak, mindenkit hívnak dél­utánra a főtérre. A munkahe­lyi gyűléseken az «emberék könnyezve ölelkeznek, a Him­nuszt éneklik. Közben izgatott tömeg hallgatja a főtér hangszóróiból a budapesti rá­dió adását. 12 óra 32 perc­kor bejelentik: Gerőt leváltot­ták! Kitűzik a nemzetiszínű zászlókat, Himnusz, örömlköny- nyek, ünnepel a város. Az ÄVH már nem tudja megakadályozni a délutáni főtéri nagygyűlést, amire húszezer ember érkezik. Az utca már a népé, késő este a város több pontján lövések dördülnék. 26- án teljes a sztrájk, a pécSbányatelepi bányászok a szovjet csapatok kivonását, Rákosi és kiszolgálóinak bíró­ság elé állítását, szabad vá­lasztásokat követelnek. Söté­tedés után ismét szórványos lövések zaja. 27- én, szombaton _délután közös nevezőre jutnak a mun­kások képviselői, akik a So- piana Gépgyár kultúrtermé­* Fenti eseményvázlat a hiányos levéltári anyagok, a korabeli sajtó, vizsgálata és a szemtanúk elmon­dása alapján készült. ben tanácskoznak: indítvá­nyozzák a megyei munkásta­nács megalakítását. Győz a forradalom Vasárnap reggel kilenctől a Színház tért szakszervezeti székházban üléseznek a mun­kástanácsok küldöttei, a fal­vaikból és városokból Is ér- 'kezték. Este öt óra után 'megalakítják a Baranya Me­gyei Munkásság Nemzeti Ta­nácsát. Ellenőrző 'bizottságo­kat küldenek ki a rádió, saj­tó, fegyveres erők, nyomda, posta, MÁV és megyéi párt- bizottsági!) mellé. Tizenhét taggal ekkortól működik a Katona Tanács, elnöke Csikor Kálmán, az egyetemi katonai tanszék vezetője, volt vezér­kari tiszt. A Nemzeti Tanács elnöke Dr. Kertész Endre, ügyvéd, a Kisgazdapárt ala- pitótagja, volt megyei főispán. A tanács székhelye a város­háza lesz. Legfontosabb fel­adatnak az eseményeik békés mederben tartását, a rend helyreállítását tartják. Másnap délelőttre kiderül: a második ÁVH zászlóalj fel­oszlatta önmagát. Délben a megyei forradalmi bizottság, saját fegyveres erő, a nem­zetőrség felállításáról határoz. Este a városban karszalagos 'járőrök jelennék meg: két nemzetőr (egy-egy egyetemis­ta és bányász), egy rendőr. Nyugtalan konszolidáció Kedden már észrevehetően nyugodtabb a helyzet, meg­szűnik a lövöldözés is. A bá­nyászok munkástanácsai ki­nyilvánítják: amíg a szovjet csapatok nem mennék el, csa'k Baranyának termelnék. 31-re ismét mozgalmas nap. Aktívaülést tart a Kisgazda­párt, ahol megjelenik Kovács 'Béla, aki a többpártrendszer és új, semleges Magyarország mellett emeli fel szavát, egy­ben mérsékletre, nyugalomra és összéfogásra szólít fel. Az összefogás érdekében a párt szervezését felfüggesztik. Megalakul az Értelmiség Fonraáalmli Tanácsa és a 'bosszú ellen, a nemzeti egy­ség mellett foglal állást, ön­maga szerepét nem képvise­leti, hanem szakmai, segítség- nyújtó szervezetként határoz­za meg. A Nemzeti Tanács távmon­datban felszólítja a városokat, falvakat és járásókat: alakít­sanak nemzeti bizottságokat, vegyék át az igazgatás irányí­tását, gondoskodjanak a va­gyonvédelemről, körbiztonság­ról, nyugalomról, küldötteik foglalják el helyüket a megyei testületben. Küldöttséget indí­tanák Nagy Imréhez, de a találkozás nem sikerül. Másodikén minden csendes, a bányászok részleges (egy­harmados) munkábo kezde­nek, a Nemzeti Tanács pénzt ad a munkástanácsoknak a munkabér kifizetésére. A Katonai Tanács egyik tagja — Csikar vonakodva ki­adott parancsára - vázlatos elképzelést dolgoz ki a védel­mi rendszerről. Sehol nem ás­nak azonban árkokat, nem ©öltenek barrikádökot, lövész- állásokat, nem igénylik hat­van kalocsai harckocsi védel­mét sem. összesen két pán­céltörő kisáavú áll a három — egyetemista, bányász és a nagyatádi — zászlóalj rendel­kezésére a többnyire gvenqe 'kézifegyverek mellett. Jól lát­ható, a várost és lakosságát nem kívánták kitenni a harc­nak. Jönnek az oroszok! Csendes, nyugodt reggelre ébred 3-án Pécs. A budapesti nemzetőrségtől letelefonáltak, hogy este Maiéter tárgyalni fog. Dél körül Szekszárdról 'jelzik, hogy negyven, ötven 'harckocsi indult délnek, ké­sőbb a hírt Bonyhád és Pécsvárad is megerősíti. Este hat órakor már öt kilométerre vannak a város határától. Személyautóval azonnal 'ki­megy Kertész és Csíikor tár­gyalni, de csak egy előőrssel találkoznak Hirdnél. Kilenc óra körül ismét ki­mennek. Kérik, hogy a tankok ne vonuljanak be a városba. Az orosz parancsnok vádasko­dása és erős vita után béké­ben válnak el; megállapodnak abban, hogy reggel újra fel­veszik a kapcsolatot. Visszatérésük után rádión keresztül próbálják nyugtatni a lakosságot, s orosz nyelvű rádiófelhívásban a tankokban várakozóknak is üzenni pró­bálnak: a magyar nép függet­len, demokratikus államot akar, hagyják ezt a lehetősé­get meg neki, menjenek haza a szovjet csapatok. A parla­mentet hiába hívják, teherfu­varozó vállalatnál már a nyu­gatra távozókat szervezik. Csikor Kálmán 23 óraikor parancsot ad a késő délután elfoglalt védőállások fel­adására, a körletekbe vonulás­ra, lefegyverzésre. Ez csak részben történik meg, sokan indulnak fegyveresen a Me­csekbe. Az oroszok 4-én, hajnali fél három után végezhetik az első támadó mozdulatokat, ötkor már a város központjában is lehet hallani a harckocsik tompa morajlását. Hatra a Széchenyi térre érkezik négy tank, az ágyúk csöveit az épületre irányítják, és a ki­ugráló katonák a városházába rohannak. Ott már csak Csikor várja őket öt társával. Átad­ják fegyvereiket, letartóztatják őket. A város stratégiai pontjait ' elfoglalják az orosz tankok, „Pécs szovjet katonai parancs­noka” kiadja 1. számú, pa­rancsát, amivel megkezdődik eay erőszakot, fenyegetéseket, könyörgéseket, hazuasógokat és rágalmakat veqyítő „ki- éheztetési" időszak. Remény­vesztetten A Mecsekben több mint há­rom héten keresztül folyik az ellenállás, miközben a kis lét­számú harcoló csoportok egy­re fogynak és a keleti Me­csekbe szorulnak. Kevés lő­szerrel, gyenge felszereléssel, a külvilágtól és többnyire egy­mástól is elszigetelve vívják a kilátástalan küzdelmet. Le­szállingóznak a városba, nyu­gatra menekülnek, elesnek. Általános a sztrájk, kijárási tilalom van, a házakon feke­te zászlók, amiket az újabb orosz parancsok szerint le kel­lene venni. Az újra szaporodó tünteté­seket szétverik, több foglyot Uzsgorodra visznek, a megma­radó munkástanácsok kényte­lenek a védettebb Pécsbánya- telepre visszahúzódni. Marosán pártaktíva-értekez- tetet tart, majd a párttagok élére áll, s a vörös zászlós menet az Internacionálét éne­kelve a főtérre vonul, ami egycsapásra kiürül. November 20-án már kihir­detik a bíróságon az első íté­leteket, és ezzel megkezdődik a megtorlások hatvannégy ügyből álló, és közel három­száz vádlottat érintő első for­dulója. A végén — az eddig ismert adatokkal ellentétben — már halálos áldozat is van: Petrus József, akit a Március­ban Újrakezdjük egyik akciója során fognak el és 1958. már­cius 21-én hajnalban végez­nek ki a pécsi börtön udva­rában. Március 15-én az egyetemi pártbizottság és a „megtisztí­tott" MEFESZ közösen helyezi el a koszorúkat, újra ragyog­nak a helyreállított vörös csil­lagok, Apró Antal pedig ki­jelenti: a Szovjetunió katonái másodszor adták vissza a füg­getlenséget a magyar nép­nek. Kádár János 26-án nyilatko­zik: „Magyarországon prole­tárdiktatúra van, és az is ma­rad a kommunizmus teljes győ­zelméig.” Bozsó Béla 1990. október 21., vasárnap Előléptetések, elismerések a Köztársaság napja alkalmából Határőrség A Magyar Köztársaság nem­zeti ünnepe alkalmából a BM Határőrség mb. országos pa­rancsnoka előléptette soron kí­vül határőr őrnaggyá Geren­csér János hőr. századost, Si­mon András hör. századost, Oravecz János hőr. századost, határőr századossá Varga Sán­dor hőr. főhadnagyot, határőr főhadnaggyá Gavallér Zoltán hőr. hadnagyot. A BM Határőrség pécsi ma­gasabb egység parancsnoka előléptette soron kívül a hiva­tásos állományból határőr törzszászlóssá Váradi István hőr. zászlóst, határőr főtörzs­őrmesterré Kereszti László hőr. törzsőrmestert, Kocsis Ferenc hőr. törzsőrmestert, Nógrádi Ferenc hőr. törzsőrmestert, Tóth Imre hőr. törzsőrmestert, ha­tárőr törzsőrmesterré Tóth Gábor hőr. őrmestert. A kine­vezett polgári állományból 12 személyt. A BM Határőrség mb. or­szágos parancsnoka 5 sze­mélyt, a magasabb egység pa­rancsnoka 10 személyt részesí­tett dicséret-jutalomban. Honvédség A Magyar Honvédség Bara­nya Megyei Hadkiegészítő Pa­rancsnokság állományából az 1956. évi forradalom és sza­badságharc, valamint a Ma­gyar Köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából rende­zett ünnepségen a honvédelem erősítése érdekében huzamos időn át végzett eredményes munkája elismeréseként Bara- csi László őrnagyot alezredes­sé, Facskó István és Mester Gyula századosokat őrnaggyá soron kívül előléptették. Húsz személy dicséretben és juta­lomban részesült. Rendőrség A Baranya Megyei Rendőr­főkapitányság a Magyar Köz­társaság nemzeti ünnepe al­kalmából tegnap ünnepséget rendezett, melynek keretén be­lül Dr. Lusztig Péter r. ezre­des rendőrfőkapitány elismeré­seket adott át. Az ORFK vezetője soron kí­vül előléptette alezredessé Soós József őrnagyot, főhad­naggyá Wöllinger László és Meiszterics Sándor hadnagyo­kat, rendőr hadnaggyá Parádi Tibor alhadnagyot. Dr. Lusztig Péter főkapitány soron kívül előléptette Szigeti Józsetné előadót. Dicséretben és jutalomban részesítette Fü- löp Rudolf, Várnagy Gyula századosokat, Hidvégi András és Király Tibor főhadnagyokat, Kemény Attila, Kodba Ferenc- né és Károly Sándor törzs- zászlósokat, Bogyó Elemér fő­törzsőrmestert, valamint Hor­váth József szakaszvezetőt. A Belügyminisztérium köz­ponti ünnepségén a Baranya Megyei Rendőr-főkapitányság állományából miniszteri dicsé­retet és jutalmat vett át Sza­bó Sándor zászlós. Az ORFK vezetője dicséret­ben és jutalomban részesítette Biró Sándor főtörzsőrmestert, soron kívül előléptette száza­dossá Sárosi Tibor főhadna­gyot, rendőrhadnaggyá Puskás László alhadnagyot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom