Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)
1990-10-17 / 195. szám
1990. október 17., szerda aj Dunántúli napló 7 „Rosszkor lettem vezérigazgató” Változás előtt a Hunor IVallalkozasok — Üzlet Ahány érdek, annyiféle válasz Néhány éve még a megye síkéivá I la l a tó ként i smertük a Hunor Kesztyű- és Bőrruházati Vállalatot, a gyerekek is fújták a reklámot: pécsi kesztyű, pécsi kesztyű. Majd csönd 'lett, később kedvezőtlen értesülések kezdtek szál - ll'ingózni, végül jött a hir: a vállalati tanács szeptember 28-i ülésén 17 „igen” és 12 „nem" szavazattal (tehát a szükséges 2/3-os többség híján) nem erősítette meg vezérigazgatói székében dr. Jancsi Gyulát, akit 1988 augusztusában választottak meg, de a munkát gyakorlatilag 1989. január 1 fjével vette át.- Az On megerősítéséhez csupán két szavazat hiányzott. Hogyan értékeli a vállalati tanács döntését? — Ha arra qondol, nincs bennem sértődöttség. Talán rossz időpontban lettem ve- zériqazgató. Korábban a nagyarányú (egyharmados) szovjet exporttermelés biztonsáaot adott, kiegyenlítő szerepet játszott. Támoaatást kaptunk erre is, a tőkés exportra is, bérpreferenciát élveztünk 1986- tál 1988-ig. Lehetett sokat dol- aozni és sokat keresni. Én akkor gazdasági vezérioazgató- helyettes voltam, és igyekeztem minden liven lehetőséget felkutatni és kihasználni. Az elmúlt évben a szovjet piac és az egész támogatási rendszer egycsapásra összeomlott. A szovjet export támogatása megszűnt, sőt, minden pár kesztyű 200 forint veszteséget hozott. Kénytelenek voltunk a szoviet piacra szánt exportot 500 ezer párral csökkenteni. Megszűnt a doltórexDort korábbi 11%-os támogatósa is, ráadásul a sorozatos enyhe telek miatt a kereslet is csökkent. Kevesebb lett a munka, örültünk, hó napi 8 órai munkával el tudtuk látni az embereket. Measzűnt a túlóra, emiatt csökkentek a keresetek. A 15%-os kereset- növekedés nem tudta ellensú- Ivozni az ennél magasabb inflációt már 1989-ben sem. 1990-ben tovább romlott a helyzet. Igyekeztünk mindent megtenni, hogy senkit se kelljen elbocsátani. Máza- szászváron, Dombóváron NSZK bérmunkában elkezdtük a cipőfelsőrész-készítést, de - bár a betanítás sikeres volt — a nekünk munkát adó Gabor cég is visszaesésre panaszkodott, nem tudott elég megrendelést adni.- A „likersztori" tehát véget ért, és az önbizalmat szorongás váltotta fel?- Igen, bár 1989-ben is nyereségesek voltunk. Csökkentettük a nem termelő létszámot, A Hunor bemutatója az őszi BNV-n takarékosan gazdálkodtunk, új profilt kerestünk. Nem volt leállás, mindig idejében ki tudtuk fizetni a béreket. A folyamatos munka ellátás érdekében azonban előre kellett hozni bizonyos későbbi megrendelések teljesítését, vagyis a termelést 6-9 'hónapig kellett finanszírozni - mindezt hitelből, 30-35%-os kamatok mellett.- Nem érzi úgy, hogy tévedett valamiben, hogy ma már másként döntene?- Nem. Meggyőződésem, hogy ezeket a hatásokat senki sem tudta volna kivédeni. Ezek együttese viszont kétségtelenül azt a látszatot keltette, hogy a vezetők nem 'intézkednek megfelelően. Pedig — közösen — sokat töprengtünk a megoldáson. Végül arra a következtetésre jutottunk, hoqy csak jelentős - 200-250 millió forintnyi - külső tőke bevonása segíthet rajtunk. Ezért - az én előterjesztésem alapján — ez év májusában úgy döntött a vállalati tanács, hogy elindítjuk a társasággá válás folyamatát. Nagyobb gyáraink részvény- társaság, a kisebb egységek kft. formájában, vegyesvállalatként működnek majd tovább, a vállalati központ pedig - a vagyonkezelés mellett - különféle szolgáltatásokat nyújt (külkereskedelmi tevékenység, pénzügy és számvitel, szállítás, technológia stb.). Szeptember végére jutottunk el odáig, hogy 4-5 komoly külföldi partnerünk hajlandóságot mutat a hiányzó 200—250 millió forintnyi tőke befektetésére vegyesvállalatok formájában. A vagyonértékelést egy angol-amerikai céggel elvégeztettük, a szándéknyilatkozatok aláírására pedig hamarosan sor kerülhet az érintett német, svéd és USA-beli partnerekkel.- Ezeket a tárgyalásokat eddig On vezette. Most hogyan tovább? — A megbízott vezérigazgatóval, Miseta Lajossal megállapodtunk - és ezt a vt is jóváhagyta —, hogy a tárgyalásokat a folyamatosság érdekében én folytatom, megbízott tanácsadóként, 'körülbelül az év végéig.- Említette, hogy a döntéseket köxösen hozták, most mégis On a vesztes . .. — A vállalati tanács döntött, és én ezt elfogadom. Nem tudom, ki miért szavazott ellenem, de nem is firtatom.- Nem is sejti, mi lehet a döntés hátterében? — Talán sejtem. Én a vt ülésén előterjesztettem a vállalat társasággá alakulásának koncepcióját, és ez ellen senkinek sem volt ellenvetése. Érezhető viszont egyfajta elégedetlenség, vezetőellenesség a dolgozók körében, a már említett okokból.- Nem lehetséges, hoqy a dolgozók nem ismerték eléggé ezt az új koncepciót? — Nem érzem úgy, hoqy nem adtam elég információi. Sokakkal és sokszor beszéltünk erről, aki akart, tudhatott róla.- Véqül még egy kérdés. A vállalati tanács kiirta a pályázatot a vezérigazgatói posztra. On pályázik-e? — Nem áll szándékomban. Még nem döntöttem el, mihez kezdek, talán vállalkozásba fogok, de magánemberként. Sóvári Gizella Hogy van-e piac? Van hát! Van kispiac, nagypiac, s itt- ott még kágéesté piac is. Pedig annyit irunk-beszélünk az igazi piacról, de az csupáncsak attól még nem alakul ki, mert annyit emlegetjük. Hogy mit ért az igazi piacon a politika, mit a magánember, mit a nagyvállalati vezető és mit a vállalkozó? Ahány érdek, annyiféle a válasz. Egyben azonban mintha ösz- szecsengene a kívánalmuk: legyen már végre igazi p i- a c, tehát szabad piac, legyen végre meghatározó a piacgazdálkodás, határozzák meg gazdaságunkat (s ezzel országunk helyzetét is) a tényleges piaci viszonyok. A tényleges viszonyok, melyek szerves része o munkabér éppúgy, mint az anyagköltség, a rezsi és sok minden más. Hogy a valódi árán cseréljen gazdát mindaz, ami keresett a piacon, tehát, amire van piacképes kereslet. Az árainkban már a piac- gazdaság frányáiba nyitottunk. Meg a munkaerőelbocsátások- ban. Elvégre a munkaerő is óru, s ahol az fölösleges, vagy nem hozza cserébe a tőle elvárható értéket és hasznot, ott a piac farkastörvényei alapján meg kell tőle szdbadulni. (Vagy át kell képezni, vagy nyugdíjba kell küldeni, vagy munkanélküli segélyre kell kárhoztatni — de ez alapvetően már nem a piac résztvevőinek, hanem a piacot összehangoló, s ózonnak hatékony működéséért mindent megtenni köteles államhatalomnak kutyakötelessége.) Vállalatvezető ismerősöm borúlátóan mondja: ,,Amig nincs tényleges piac, addig nem ildomos szabadjára engedni a dolgokat, mert azt nem lehet visszacsinálni később és ezzel csak a szélhámosok tarolásának nyújtunk mind nehezebben ellenőrizhető életteret.” Gyanítom, igazat mond. S félék, hogy ebben is késlekedünk. A társadalom piaci átállítása túlontúl 'bonyolult, szerteágazó és egyik elemét a másik nélkül keresztül nem vihető folyamat. Nagyon is összetett. Nem érdemes egyes elemeit kampányként kiragadni és a részelem alapján kikiáltani, hogy rendben az egész. Piacgazdálkodásra pedig mielőbb szükségünk lenne, s nem pusztán csak olyanra, melyről csak beszélünk. Úgy tűnik, hogy a szó- és ígérgetés piac már belendült, bár sokunk szerint — szerencsére — az sem az igazi, mivel eny- nyi locsogásra egyáltalán nincs kereslet e kis hazánkban. A mánkat és a jövőnket egyenesbe hozó tettekből viszont túlontúl nagy a kereslet, ám a kínálat egyre csak késik. .. Bemutatjuk: TEXIN Kft. Joga és főleg lehetősége van-e a megváltozott munkaképességűeknek a megélhetést vagy az em'beribb megélhetést biztosító munkához, olyanhoz, melyet el tudnak végezni? Joguk van, ám a lehetőségük nem valami sok. Idén év elején vált ki a pécsi Alfa Ipari Vállalatból a szekszárdi üzemmel történő összevonását követően a megváltozott munkaképességű embereknek munkát 'biztosító TEXIN Kft. a volt üzemvezető, Mayer József ügyvezető irányításával. Jelenleg 24 ilyen mindenképp hátrányos helyzetű embernek adnak munkát. Fő profiljuk a textil (ágynemű, lepedő, konyharuha, törülköző és az outáhuzat) készítés akár egyedi megrendelésre is, de már megalakulásuktól fogva igyekeznek minél szélesebb körű foglalkoztatást találni. A Baranya taxi diszpécserközpontjában is az ő dolgozóik tevékenykednek, van a malomvölgyi szooiális otthonban is hat fős részlegük (párnákat készítenek, ágyneműt csomagolnak). Autószerelő alkalmazottak elsősorban a mozgáskorlátozottak Hycomat autóit javítja, ugyanakkor számítógépes adatrögzítést és feldolgozást is végeznek. — Bedolgozói rendszerben 'biztosítunk munkát az embereinknek — mondja Mayer József ügyvezető. — Talán ennek is köszönhető, hogy aránylag olcsók vagyunk. — Munkásfelvétellel nem szá- mólnak? — Idővel tervezzük, de egyelőre stabilizálni szeretnénk a helyzetünket és a megrendelések alapján veszünk fel embereket. Terveik között szerepel bérmunka vállalása bel- és külföldre, fénymásoló berendezés vétele és üzembe állítása és a termékeiket kínáló saját üzlet nyitása. E két utóbbinál egyelőre még csak „álmodoznak”, hiszen nem tőkeerősek, de a stabilitásuk érdekében hitelék nélkül dolgoznak. Helyzetük stabil, s önmagukban bízva remélik, hogy az eddigieknél is többen fedezik fel őket, így a jelenlegi 24 megváltozott munkaképességű emberüknél is többet tudnak majd foglalkoztatni a bedolgozói rendszerben. Röviden Thaiföldi kereskedelmi delegáció érkezik Budapestre október 19-én a Thaiföldi Kereskedelmi Kamara szervezésében. Kereskedelemfejlesztő céllal textil- és konfekcióagrokémiai, vegyipari, műanyagipari, gumiipari, gyógyszeripari termékék, élelmiszerek és mező- gazdasági cikkek, cipőik és különböző 'lábbelik, továbbá műtrágya, ipari szűrők, elektronikai termékek és egyéb fogyasztási cikkek export-import ügyében tárgyalnak magyar partnerekkel. (Bővebb információt az MGK 153-333 telefonján Magyar Ágnes ad.) • Karácsonyi ajándékvásárt rendeznek a belgiumi Liege központjában lévő Rama da Hotel különtermében 6-12 árusítóhelyen (asztalon). A részvételi díj az igénybe vett asztalok számától függően 50—100 ezer forint. (Jelentkezést Budapesten a Hungexpo fogad el.) Rovatszerkesztő: MURÁNYI LÁSZLÓ Ládákba zárt milliók Á HITEKÁ-nak egyetlen egysége maradt, a mohácsi Szállításra várnak a ládákba csomagolt termékek a HITEKA mohácsi gyárának udvarán. Vajon eljutnak-e célállomásukra a volt NDK és Szovjetunió megrendelőihez? Fotó: Horváth Barna Ládaerdő fogad a Híradás- technikai Gépgyár (HITEKA) mohácsi elektrotechnikai gyáregységének portáján: tizenötmillió forint értékű termék - ötven ELKON U-400-as gépjármű-diagnosztikai mérőpad — rejtőzik a lécek mögött. További félszáz műszer szerelés alatt van. Az érvényes szerződések ellenére idén mindössze kétszáznál alig valamivel több kész ELKON U—400-ast szállítottak el a mohácsi telephelyről. (Eddig négy—ötszáz berendezés ment évente cseh, keletnémet, román, szovjet, 'illetve hazai járműjavító műhelyekbe.) A budapesti központú cég termelése - a szocialista export korlátozása következtében -az évi egy milliárd forintról hétszázmillióra esett vissza. A stabilnak vélt HITEKA gazdasági helyzete megrendült. Míg 1985-ben mentőövet tudott dobni a pécsi székhelyű fuldokló MEGYESZER-nek, azaz eladható árut, piacot hozott, dolgozóinak elbocsátás helyett béremelést biztosított, addig ez évben fájdalmas lépésekre kényszerült: eladta a kaputelefonokat, felcsengető berendezéseket, diszpécserközpontokat gyártó siklósi üzemet (a Dáriusz Kft.-nek), majd júniustól megkezdődött a pécsi egység termelésének szüneteltetése. Ez konkrétan annyit jelent, hogy a negyvenfős termelői létszám háromra csökkent le. A megyei gyáregységi központ megszűnt (ez további negyven fő), a pécsi központ Líceum utcai épületét eladásra kínálják. Pécsen úgynevezett kirendeltség marad csak. Szó van egy vegyesvállalat létesítéséről kábelgyártásra. Ha ez megvalósult, szükség lesz emberekre, szaktudásra. Többek között ezért 'is tartják meg a kirendeltségi formát. (A pécsi üzem dolgozóival márciusban közölte Szilágyi László főkönyvelő, hogy júniustól nem lesz munkahelyük. De mivel már tavaly decemberben látszott a jövő, tízen elmentek az elbocsátás előtt. A többiek 'közül heten a pécsi Kontakt Gmk-hoz kerültek. További tizenöt főt átvett volna a Flastex Szövetkezet, de a három műszakot a HITEKA-sok nem vállalták.) De nemcsak a siklósi és pécsi üzemek kerültek nehéz helyzetbe, Budapesten is drasztikus a termelés- és a létszám- csökkentés, erre egy példa: a száz dolgozót foglalkoztató öntödét éppen most állítják le. A mohácsi egység viszont — úgy néz ki - túléli a válságot: a jövőben a HITEKA egyetlen vidéki gyáregységeként ténykedik, száztíz fővel. A baranyai rész súlya - HITEKA-n belül - vá ltoza tlon u I hú szszá za'lékos marad. Amikor Jerger János gyáregységvezetőtől azt tudakolom, hogy fontos-e a HITE- KA-nak Mohács, azaz hosszú távú elképzelés-e megtartani ezt a vidéki gyáregységet, kiderül, hogy a mohácsiak erősek az alkatrészgyártásban, sőt összeszerelőkből gyártók lesznek, mert szakmailag a'l'kalmasak e tevékenységre. Új termék is van kilátásban: gépkocsimosó vázrésze és vezérlőpultja. A gépkocsimosó, valamint az ELKON U-400-as gyártása mellett a maradék kapacitás lekötésére természetesen szabad kezet kap a gyáregység. L Cs. K. I Ifan-e piac?
