Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)
1990-10-13 / 191. szám
aj Dunántúli napló 1990. október 13., szombat ft hosszú szabadságvesztés „haszna” és célszerütiensége Szigorúbb büntetőjoggal? Ahogy növekszik minden korábbi csúcsot megdöntve a bűnözés, ahogy romlik mindinkább a közbiztonság, úgy erösbödnek olyan hangok, igények — s nemcsak laikusok, de jogászok köréből is —, hogy szigorúbb ítélkezéssel, szigorúbb törvénnyel kellene gátat szabni ennek a folyamatnak. Izotópos keringésvizsgálat a POTE 400 ágyas klinikájának kardiológiai osztályán Fotó: Proksza László Magyar Szív Alapítvány Az idő — élet Sürgősségi ellátás Amerikában — Baranyában- De vajon alkalmas, elégséges eszköz-e a büntetőjog a bűnözés ellen? — erről kérdeztük dr. Földvári Józsefet, a JPTE bűnügyi tudományok tanszékének professzorát, a Jogtudományok doktorát. — Szembetűnő két ellentétes felfogás a jogászközvéleményben és a lakosság körében egyaránt: az egyik túl sokat vár a büntetőjogtól, a másik mindenre képtelennek tartja. Mindkét felfogást helytelennek tartom. Határozottan vallom, hogy önmagában a büntetőjog nem alkalmas a bűnözés visszaszorítására, de egyik tényezőként lehet szerepe egy kedvezőbb bűnözési helyzet kialakulásában. Mondom ezt azért, mert a bűnözés alapjában véve nem büntetőjogi jelenség: a társadalmi körülményekben rejlő okai vannak. Mivel azonban szerepet játszik benne maga az ember is, aki felelős a tetteiért, a büntetőjog bizonyos befolyásoló erő lehet a bűnözés alakulására. — A bűnözés növekedése milyen társadalmi körülményekre vezethető vissza?- Három társadalmi körülményt említek, amelyeknek vitathatatlanul szerepük van a magyar bűnözési helyzet alakulásában: növekedésében, eldurvulásában. Az egyik az a negatív nevelési helyzet, amelyben szinte csecsemőkortól a felnőtt korig újabb és újabb generációk nőttek fel. A családi nevelés hiányát tartom ebben alapvetőnek. A ■másik: az elmúlt évtizedekben végbement egy évezredes erkölcsi értékrend szisztematikus lerombolása, mint ahogy általánosságban is bekövetkezett az értékek változása. Nem lehet hétről hétre váltakozva mondani, hogy mi a szép és mi a helyes. A harmadik: a stabilitás minden területen megmutatkozó hiánya. Akár az előbbi körülmény, úgy ez is csak elbizonytalanítja és a bűnözés felé sodorja az embereket.- Csakhogy a bűnözés növekvő tendenciát mutat. Olyan országokban is, amelyekben nem rombolták le az évezredes erkölcsi értékrendet és a társadalmi rendszer is évtizedek óta stabil. — A társadalmi rendszer stabilitása mellett is léteznek ezekben az országokban is feszítő erők, ellentmondások, amelyek a bűnözés irányába mutatnak. Ilyen a terrorizmus, a kábítószerkereskedelem, a nemzetközi helyzet instabilitása, a bűnözés nemzetközi ösz- szefonódása. Ma már hazánkban is a bűncselekmények nem csekély hányadát nemzetközi együttműködéssel hajtják végre. A bűnözési kép nemzetközi méretekben sem kedvező, de ennek ellenére nagyon sok ország bűnözési helyzete jobb, mint a miénk.- A szigorúbb Ítélkezés, a szigorúbb jogalkotás segít- hetne-e kedvezőbbé változtatni a bűnözési helyzetet? — Nekem, meggyőződésem, hogy ném a szigor jelent visz- szatartó erőt a bűncselekményt elkövetni szándékozók számára, hanem a büntetés elma- radhatatlansága. Ma nálunk a bűncselekményeknek mintegy 30 százaléka kerül majd a bíróság elé. Tehát a bűncselekmény elkövetésére készülő ember nyugodtan belekalkulálhatja, hogy hátha nem derül ki a tette, ha ki is derül, nem jönnek rá, hogy ő követte el, ha rá is jönnek, még mindig sikerülhet valahogy elkerülni a felelősségrevonást, s végül jöhet még egy amnesztia is. A szigorú büntetés visszatartó ereje ezekhez az esélyekhez képest aligha érvényesülhet. Nem is beszélve arról, hogy én rendkívül igazságtalannak tartom azt, hogy pont az elkapott 30 embert büntessék meg szigorúbban azért, mert 70-et nem sikerül törvény elé állítani. A bűncselekmények felderítésénél és bíróság elé állításukban kellene sokkal nagyobb gyakorisági arányt elérni, mint amit napjainkban produkálni tud a rendőrség.- Ha már a visszatartó erőt említette: megfogalmazódnak olyan vélemények is, hogy a Btk. halmazati büntetés intézménye éppenséggel nem ezt szolgálja, hiszen a bűnöző számára a sokadik bűncselekménye után már teljesen mindegy, hogy még hányszor annyit követ el, hiszen a kiszabható büntetés felső határát elérte, s annál többet úgysem kaphat.- induljunk ki abból, hogy súlyosabb büntetést érdemel, aki több bűncselekmény miatt vádoltan kerül a bíróság elé. Kérdés, hogy mennyivel legyen súlyosabb ez a büntetés. A magyar jog rendelkezése érthető és eléggé megindokolható: a legsúlyosabb bűncselekményére megállapított büntetés felső határa a felével emelhető. Ebből kettő következik: a másfélszeres büntetési tételnél magasabb nem lehet a 'büntetés, másrészt az, hogy nem kell, csak lehet emelni a büntetést. A gyakorlatban azonban a legritkább esetben fordul elő, hogy a bíróság súlyosabb büntetést szab ki halmazati büntetésként, mint a legsúlyosabb bűncselekményre megállapított büntetés maximuma. A magam részéről én nem hiszek abban, hogy a büntetés mennyiségi növekedésével arányban nő annak pozitív hatása. Mert mi előnye van a társadalom számára egy bűnöző hosszabb időtartamú börtönbüntetéséből? Valaha a bűnözés elleni maid- hoqynem mindenható eszköznek hitték a börtönt. Ma már eqyre inkább és eavre többen kételkednek a célszerűségében. A pozitív haszna biztosan csak annyi, hogy amíq a bűnöző a büntetését tölti, nincs vele qondja a társadalomnak. De utána? Könnyen valószínű —, s ez a gyakoribb —, hogy a kényszerűségből elfojtott indulatai, elszántsága robbanásszerűen törnek a társadalom ellen. Minél hosszabb időtartamú a büntetés, annál nehezebb a társadalomba való illeszkedése, annál lazábbá válnak a családi, munkahelyi kapcsolatai. — ön szerint milyen irányba kellene haladnia büntetőjogunk fejlődésének? — Annak az eldöntése itt az alapvető, hogy egyáltalán milyen cselekményeket ítélünk büntetőjogilag üldözendönek. Nekem meggyőződésem, hogy Btk-ban bűncselekményként szerepelnek olyanok is. amelyeket nem kívánatos ott szerepeltetni. Nem is gazdasági bűncselekményre gondolok, mert ezek már változás alatt állnak, s várhatóan még ebben az esztendőben kikerülnek a Btk-ból. De példaként nyíltan felteszem a kérdést: biztos, hogy a prostitúció ellen a büntetőjog eszközeivel keil harcolni? Pláne akkor, hogy gyakorlatilag csak egyes fajtáit üldözzük, más, mindenki előtt ismert esetek felett pedig szemet hunyunk. Dunai Imre Az idő — élet. A hatvanas évek amerikai statisztikája szerint az infarktusos betegek fele nem érte meg a kórházba érés pillanatát. Az azóta eltelt években jelentősen javítottak a riasztó helyzeten. Felismerték, hogy a gyorsaság az egyik legfőbb segítség. Tervszerűen megszervezték az akut kardiológiai ellátást. Létrehoztak városonként egy központot, ahol a beérkezett hívásokat számítógépek fogadják,, s tíz másodpercen belül kiírják, melyik körzetben, kit kell értesíteni, hova kell azonnal menni. Nemcsak mentőállomás jöhet szóba, hanem a rendőrség és a tűzoltóság is. ök ugyanis kétszász órás tanfolyamon megtanulják a sürgősségi ellátás alapteendőit, s így a kórházig is tudnak segítséget nyújtani. A lakosság soraiból sokan jelentkeznek az önkéntes szívmentésre, hivatásos foglalkozásokon túl egy- egy napot töltve szolgálatban, így sikerült elérniük, hogy a telefonhívástól hat perc alatt a helyszínre jutnak, s tizenöt' percen belül gyógyintézetbe viszik a beteget, miközben szakértelemmel foglalkoznak vele. Az ameríkoiak azonban a hat perccel sincsenek megelégedve, mert szívinfarktusnál a legoptimálisabb, ho a beteget négy percen belül kezelésbe veszik.- A pécsi agglomerációból átlagosan mennyi idő alatt kerül az infarktusos beteg a klinikára? Dr. Mezei Béla, a POTE I. Belgyógyászati Klinikája kardiológiai osztályának vezetője megdöbbentő választ adott a kérdésre:- Körülbelül hat órát vesz igénybe. Amennyiben a beteg ezt az időt túléli, akkor sem mindegy, mikor jut szakszerű orvosi ellátáshoz, mikor lehet elkezdeni azt a vérrögoldó kezelést, melytől függ, milyen kiterjedésű lesz az infarktus, s amely növelheti a túlélés lehetőségét. Az amerikai ellátásról az elmúlt napokban tartottak egy konferenciát Tihanyban a Magyar Szív Alapítvány szervező'. Az alapítvány tavaly alakult Nyíregyházán. Célja a szív- és érbetegségek elleni küzdelem, a betegségek előfordulásának, valamint az általuk okozott következmények mértékének csökkentése. Az alapítvány támogatja a megelőző, gyógyító, a kutató tevékenységet, s felvették a kapcsolatot több amerikai, kardiológiával foglalkozó orvosszövetséggel, s kint létrehozták a Magyar Szív Alapítvány Amerikai Barátai elnevezésű társaságot is.- Amerikában önkéntesek is vállalják az életmentő szerepet, részt vesznek a sürgősségi ellátásban. Ott hogyan sikerült ezt megszervezni?- Két módon. Az egyik a felvilágosító munka eredménye. Televízióban, rádióban, sajtóban, szóbeli előadásokon rendszeresen foglalkoztak a szív- és érrendszeri betegségek befolyásolási lehetőségeivel. A másik, nem kevésbé hatásos forma az, hogy az általános iskolában elkezdik a gyerekek elsősegélynyújtásra való oktatását, melyből vizsgát is kell tenniük. Lassanként mindenkit kiképeznek egy kicsit arra, mit is tegyenek, ha valaki rosszul lesz a közelükben. Az elsősegélynyújtáshoz tartozk az is, hogy a súlyosabb szívbetegek családtagjait ellátják egy diplomatatáskában elhelyezhető defibrillator készülékkel, mely automatikusan felméri, történt-e szívmegállás, s kell-e elektromos újraélesztést alkalmazni. Amennyiben igen, azt el is végzi. A szívkamrai fibrillátió ily módon két percen belül még megszüntethető.- A nálunk még érvényben lévő rossz egészségügyi szerkezeti mellett szűkös anyagi lehetőségekkel és a megelőzésre még nem megfelelő hangsúlyt helyező szemlélet mellett ön hogyan képzeli el a javulást? — Hatékony szűrővizsgálatot kellene bevezetni, amely egyénenként 15—20 ezer forintba kerül. Egy szívműtét, a munkából való kiesés még többe. S akkor még nem beszéltem a leglényegesebbről, a humánumról. Egy ember se pótolható másikkal, mindenkinek a meggyógyitására, megvédésére kell törekedni. Jónak tar-tanám a háziorvosi rendszer felélesztését is, hiszen a családhoz rendszeresen járó orvos a legkisebb előjelekre is felfigyelne. Mór említettem, kellenének kardiológiai intézetek, s azokat fel is kellene szerelni. Szükség lenne rendszeres felvilágosításra, s akkor talán önkéntesek is jelentkeznének a megszervezendő sürgősségi központokba. B. A. A gyógyító méz Az igazi tudás az öregek fejében van a fiam életét is kiszolgálja! A kaptárokba rakom télre, jobb- ról-balról, hogy jó meleg legyen. Akkor a méhek kevesebb mézet fogyasztanak. Adóm bácsi a nyolcvanadik évében jár — hatvannak, ha látszik. Jóízűen mesél munkájáról és kis munkatársairól. — 16 éves voltam, mikor édesanyám elvitt Langler méhészhez. Ott szerettem meg a méheket, ott tanultam meg bánni velük. Mikor a háború idején fogságba estem, egy francia gazdához kerültem. Rájött, hogy értek a méhekhez, ettől kezdve jó sorom volt. Valamikor három kassal kezdtem, ma hatvan családot tartok. Cukrot nem használunk semmibe, se süteménybe, se teába, kakaóba, csak mézet. Áldásos erejét, gyógyító hatását nem kell bizonygatnom. Sokan mondják: könnyen vannak a méhészek, a méhek dolgoznak helyettük! Ahogy azt gondolják! Tavasszal ót kell Őket vizsgálni, az összes keretet kiszedni. Márciusban, áprilisban mind több a hasítás, erősödik a család. Az akác májusban virágzik 8—10 napig. Ezalatt egy jó család 120-130 kg mézet is begyűjt, csordultig tölti a sejteket és leragasztja. Azt rhondjuk, hogy tele a pajta. Ilyenkor a méhek leállnak. Ez a méhész rovására megy. Gyorsan ki kell pörgetni a mézet, mert ha tart még a virágzás, újra hordanak. Az akác után virágzik a napraforgó, a szeszélyes hárs, a hófehér hajdina, a sárga, nektártól csöpögő szo- lidágó és a jó illatú vaddohány. Annál a méhésznél azonban, ahol rajzás van, nem lesz méz. Egyszer velem is előfordult, hogy szaladt az unokám, baj van, kirajoztok a méhek. Elmentem megkeresni őket. Elkezdtem fütyülni, szépen visz- szajöttek. Mentem elöl, ők meg utánam. A méhek is eszik a mézet. Ha pörgetés alatt egy-egy fiatal méhecske, amelyik még nem is látott napvilágot, véletlenül a mézbé kerül, adateszik valamelyik bejárat elé. A többiek lepuculják, saját lakójuknak befogadják. A méheknek. sok az ellenségük, a költésrothadás és az atka, a gyurgyalag, de a fecske is jó falatnak tartia őket. A méhészkedés nem esik adó alá, mégis viszonylag kevesen foglalkoznak vele. Talán azért, mert egyrészt meglehetősen nagy anyagi befektetést jelent elkezdeni, másrészt — az igazi tudás az öregek fejében van. Ezt könyvből aligha lehet megtanulni. Oda kell állni melléjük és ellesni a fortélyokat Sz. Lelovics Ilona Gyerekkora óta méhekkel foglalkozik. A fészerben dolgozott. mikor megkerestem. Gyékénypárnákat csinált. Fakeret közé szorította a gyékényt, megszögecselte, és egy nagy késsel levágta a kilógó hosszú szálakat. Elégedetten forgatta, nyomkodta: Ez még
