Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)

1990-10-10 / 188. szám

ti) Dunontúit napló 1990. október 10., szerda Együtt a rendszerváltásért Komlón Az MDF, az SZDSZ, a FIDESZ, a KDNP, az FKgP és a Komlói Ipartestület összefog és közös jelölteket támogat Tisztelt választópolgár! ön a Komlói Újságból tájékozódhatott az önkormányzati vá­lasztás első (érvénytelen) fordulójának eredményeiről. Ebből egyértelműen kitűnik, hogy az érdektelenség rendkívül kedvező helyzetbe hozta azokat, akik hatalmukat igyekeznek átmenteni az önkormányzatba. Végiggondolták-e önök, hogy a régi szemléletű, az egypárti diktatúrát évtizedeken át képviselő és kiszolgáló személyek al­kalmasak-e egy új, demokratikus önkormányzat kialakítására? Elégedettek voltak-e önök az elmúlt években, évtizedekben a komlói hatalommal? Elvárják-e, jogosan elvárhatják-e, hogy az eddiginél jobban, másként dolgozzanak azok, akiknek módjukban állt volna a bi­zonyítás? Mi úgy gondoljuk, hogy a fenti kérdésekre egyetlen válasz adható: NEM! Azok a pártok, amelyek most félretéve nézeteltéréseiket ösz- szefogtak, hogy Komló ne maradjon a régi rend szigete a megújuló magyar társadalomban, meggyőződéssel vallják a de­mokráciát, az Európához való felzárkózás igényét, és azon lesz­nek, hogy ennek esélyét minél hamarabb megteremthessék az önök közreműködésével. A demokratikus pártok komlói szervezeteinek képviselői kö­zött nincs érdekellentét Komló jövőjének kialakításával kapcso­latban, viszont van egy nagy összefogásra serkentő célkitűzé­sük, valódi rendszerváltást szeretnének Komlón is. Ehhez azt kérjük, hogy menjenek el október 14-én szavazni, és támogassák immár közös jelöltjeinket, hogy esélyünk legyen a demokráciára, Európára. Egy újabb négyéves ciklus a régi rendszerben tragikusan elpusztíthatná Komló minden túlélési és talponmaradási esélyét. Szavazzon ránk! Válassza a jövőt! Ezúton szeretettel meghívjuk önt és kedves családját az ok­tóber 11-én, 18 órakor a színház- és hangversenyteremben tar'1 tandó közös választási fórumunkra. Az MDF, SZDSZ, FIDESZ, KDNP, FKgP és a Komlói Ipartestület komlói szervezete A hétfői DN-ben megjelent i.Most kevesebb sebet kap­tunk ..című cikkben Ma­gyar Bálint, az MDF-piaccal kapcsolatosan ezt mondja: .. az MDF-piac kormány­programmá kezd sikeredni, tpondolok itt arra, hogy ez a nemes fordulat, ez az új szo­ciális érzékenység csak most kezd úrrá lenni az MDF-en” ... Ezzel szemben több mint 5 hónapja folyamatosan minden szombaton kínálunk 10—50 százalékkal olcsóbb árukat az MDF-piacon, a „DOMUS” parkolóban és a kampánytól füqgetlenül folytatni is fog­juk, ha hagyják. Az MDF-piac szervezése során nagyon sok tapaszta­latot és bizonyítékot szereztem arra, hogy kik és milyen mó­don próbálják késleltetni az olcsó áruk megjelenését a piacon. Az ellenakciók egy része a normális gazdasági érdekérvényesítésen túl olyan jellegű, amely kimeríti a jog­gal való visszaélést is. Október 14-e után remél­hetőleg az önkormányzat tá­mogatását is élvezni fogja az MDF-piac. Ahhoz, hogy meg­legyen a fogadókészség, az kell, hogy ne szakadjon ket­té az ország, városunkban is kormánypárti önkormányzatot válasszunk. Aki erre szavaz, az a kartellek ellen, az inflá­ció elleri^ szavaz. Venczel Tibor, az MDF-piac vezetője Zászlóbontás A Történelmi Igazságtétel Bizottságnak a térségben dél-dunántúli központja mű­ködött eddig. Horváth Gyula vezetésével. 1990 késő tava­szán Pécsett is megalakult a baranyai szervezet, amely a napokban kapta meg iroda- helyiségeit a Pécs, Felsőma­lom u. 13. sz. épület udvarán. Jelenleg ezen helyiségék be­rendezése folyik. Klubhelyiséget a pécsi Helyőrségi Művelődési Ház Kossuth u. 13. sz. épületében kapott, ahol 1990. október 11-én, csütörtökön du. 5 óra­kor tartja első nyilvános gyű­lését. A gyűlésen a további működésről, a tagtoborzásról, illetve a pécsi október 23-i ünnepségek megrendezéséről esik szó. Minden tagot és ér­deklődőt szeretettel várunk. T. I. B. Baranya Megyei vezetősége A nagy távolmaradás és holnap félelme Nem mentünk el szavazni. Hiába sulykolták - vagy legalább is megpróbálták sulykolni — belénk, hogy szep­tember 30-án kerül fel a ko­rona a rendszerváltásra. El­vittük? Nem hittük el? Én mindenesetre megpróbáltam elhinni a magam szavazatá­val, jóllehet a bennem mun­kálkodó zavarodottság tovább nőtt. A legfőbb zavarom az: mi­közben mindenki elismeri a nagy távolmaradás letagad­hatatlan tényét, rögtön a kö­vetkező pillanatban már óriá­si sikerről beszélnek. Miféle sikerről?! Az ugyanis aligha siker, ha négy és fél milliónyi választói vélemény ismeretlen marad. És én azt sem mer­ném sikernek mondani, ami az ismertté vált két és fél mil­lióból egy-egy pártra jutott, üdvös volna a .szeptember 30-i eseményt ilyen alapon ér­tékelni, levonva természetesen az ebből eredő következteté­seket, s úgy Dolitizálni ezután. A nagy távolmaradást ki­sérő meghökkentő siker-eufó­ria azt a ayanút ébreszti bennem, hoqv a kormányzó- nártok - és nem csak ők, nem néznek iaazán szembe a ténnvel. s méq kevésbbé azzal, hogv mi is munkálkod­hatott a háttérben. Nevetsé­ges magyarázatok születtek pillanatok alatt. Hát nem ne­vetséges azt maqvarózqatni, hoav az emberek kihasznál­ták o iá időt. s kirándulni mentek, vagy a kiskertet mű­velték? De miért tették in­kább ezt? — kérdezem. És a hivatkozás az október 1-iére esedékes áremelések „kons­pirativ" bejelentésére? Ugyan kérem! Aztán nyugtatgattak hétfőn, kedden azzal is, hogy a nyugati demokráciákban 'bevett szokás az ilyen ala­csony arányú részvétel, ám ettől még jól működnek a helyi önkormányzatok. Csak­hogy ez a mi választásunk nem az a választás volt. A tét valóban nagy volt, s a magyar választó most súlyos és megszívlelendő kritikát mondott a március—áprilisi választás óta folyó parlamenti és kormányzati politikáról. Az említett áligazolások pedig csak arra jók, hogy elkendőz­zék az igazi okokat. Már pe­dig ezekről kellene beszélni. Arról, hogy ha fél ez a nép, hát mitől fél? Nem at­tól, amit Torgyán úr oly lel­kes buzgalommal igyekszik elhitetni velünk, hogy ti. a helyi közigazgatásban még mindig ott ülnek .'S « bukott rendszert kiszolgáló tanácsel­nökök. Hogy nem ettől a mu­mustól félt a nép, azt a le­gitim választáson polgármes­terré választott volt tanácsel­nökök nagy~ száma bizonyít­ja. Mások a mumusok! A legvidámabb barakk mí­tosza már régesrég szerte­foszlott, az ország gazdasá­gának a kezelése egyre lehe­tetlenebbé vált, elérkeztünk oda, amikor már az elért eredmények megtartásáról sem lehetett beszélni, s mi­közben görcsös igyekezettel tagadták a válság létét, az ország valójában egyre mé­lyebbre merült a válság mo­csarába. Tény, hogy a rend­szer belátta: nem tud már mit tenni, ezért adta át az egész hóbelevancot az új rendszernek. Miközben a la­kosság hitte azt, hogy ez az új rendszer majd tenni fog azért, hogy végre kijusson az ország abból az alagútból, aminek a végét évet óta csak ígérték, de a végnek hitt vi­lágosságról minduntalan ki­derült, hogy csupán ellobba­nó gyufaláng. Lehet, hogy most sincs másképp? Vártuk a változást, a vál­ságoszlató cselekedeteket, ám hosszú hónapokig periférikus dolgokkal foglalkozott a kor­mány, a parlament. Nem vi­tatom: ezek is fontosak más, kellemesebb körülmények kö­zött, de amikor az ország egyre sebesebben zuhan a válságba, könnyű belátni a válság elkerülésének a min- denekfelettiségét. És éppen e tekintetben nem történt ér­demleges lépés. Hiába jelent /meg a választás előtti na­pokban a kormányprogram (vajon az időzítés szerint ez nem a kormánykoalíció vá­lasztási fogása volt?), de ez — különösen ha a kemény szakértői bírálatokra gondo­lunk — nem oszlatta el az) a gyanút, hogy még mindig nincs igazi kormányprogram. Mitől is félünk hát? A hol­naptól, a holnaputántól. £s az ettől való félelmünket kép­telen eloszlatni az az ígérge­tés, hogy majd négy év múl­va (talán) már érzékelhető je­lei lesznek a felemelkedésnek. De mi lesz addig? Az inflá­ció itt tombol körülöttünk, a bérből-fizetésből élők tömegei napi megélhetési gondokkal küszködnek. És hol vannak még a további valós Ígére­tek a lakbérek, az energia­hordozók, az élelmiszerek újabb áremeléséről! A bér­ből-fizetésből élőket fenyegeti a meghatározhatatlan méretű munkanélküliség réme is. Az előző rendszer előszere­tettel hivatkozott a Horthy- rendszer „hárommillió koldus Magyarországára", mint ami — hála a szocializmusnak — soha nem ismétlődhet meg. És tessék, megismétlődött. A magyar nyugdíjasok - az ország lakosságának kb. az egynegyede! — nagy része már most szinte a koldusszin­ten él, s a többinek is „jók az esélyei”, hogy belátható időn belül ide jusson, hiszen 'hazánkban ma már csak a nyugdij jelent - változatlan­sága miatt — „állandóságot". Szívszorongató tudósításokat kapunk egy idő óta a hajlék­talanokról; de vajon szá­molt-e már valaki azzal, hogy a várható drasztikus lakbér- emelések hánv ezer - hány tízezer! - nyuqdíiast tesznek maid hailéktalannó? A mai kormánynak kell vállalnia an­nak az ódiumát, hoqy egy élet munkáin után — saiátos „véletlen", ám semmikéDpen (nem büntetendő, hoav ez az élet éppen az elmúlt rend­szerrel egyező időtartamú — a teljes kilátástalanság hely­zetébe kerül minden negye­dik magyar állampolgár. Mindent egybevetve: félünk. És a kormány, a parlament mindezideig nem tett haté­kony, az ígéreteknél már va­lamivel többet jelentő lépése­ket e félelmek eloszlatásáért. Meggyőződésem szerint ez le­hetett a nagy távolmaradás legfőbb oka. Mindazonáltal arra biztatok most mindenkit, hogy október 14-én minél többen menjünk el szavazni: Nem engedhetjük meg . ugyanis magunknak azt a fényűzést, hogy pl. a 129 ezer pécsi választópolgár ne­vében mondjuk 20 ezren, vagy akár ennél is kevesebben döntsék el, kik is alkossák az önkormányzatot. Ha már ab­ba amúgy sem lehet közvet­len beleszólásunk, hogy ki le­gyen a polgármesterünk. Hársfai István Konkrét feladatok felvállalásáról Pártunk Pécs-baranya Me­gyei Szervezete a tények alap­iján reálisan, a levonandó ta­nulságok megállapítása érde­kében vizsgálja a helyható­sági választások eredményét. Az a tény, hogy a városi lakosság döntő többségében részt sem vett a választáson, a községek lakossága pedig többségében független képvi­selőiket és polgáipmesteréket választott, egyértelműen bizo­nyítja: országunk lakossága szembefordult a kormánypár­tokkal, az ellenzéki parlamen­ti pártokkal, de a parlamen­ten kívüli pártokkal és cso­portosuló sokkal egyaránt. Nem változtat ezen a tényen, hogy egyedül a FIDESZ tartotta meg a korábbi szavazóit. Ennek alapján az a lénye­ges kérdés, mi a szembefor­dulás oka? Álláspontunk sze­rint döntően a mai gazdasá­gi helyzet. De elégedetlen né­pünk többsége a kormány, va­lamennyi párt működésével is. Ugyanis lakosságunk nagy többségének — főként azok­nak, akik nem menték el a választásra — már a puszta léte is egyre jobban veszé­lyeztetett, jövőjük teljesen ki­látástalan a kormány- és az­zal egyező parlamenti ellenzé­ki pártok programja folytán. Ezek a programok a lakosság egyre növekvő terheit, a még nagyobb inflációt, rohamosan emelkedő murtkanélküllséget tartalmaznak a közeljövőre. Látjuk, hogy a létminimum közelében vagy az ölatt élő lakossági többség már nem kíváncsi a magyarázatokra, hanem Olyan tényékre vár, amelyek ma, s nem holnap Javítanak kétségbeejtő helyze­tén. Nem tud a szépen fes­tett gazdasági jövőre várni, mert a jelen helyzetében már a mát, nem a holnapot kell túlélnie. Ugyanakkor 'látja, hogy egy szűk réteg, amely az utóbbi évékben egyre ki­emelkedőbb jólétbe Ikerült, óriási vagyongyarapodást ért el, ma már az állami tulaj­don megszerzésére teszi — a privatizáció keretében - az intézkedéseit. A tények szerint vállalataink többsége nem az állami tulajdoni forma miatt vált döntően gazdaságtalanná és működésiképtelenné, ha­nem a vállalat gazdasági eredményességétől függetlenül egyre növekvő vezetői prémiu­mok, nyereségrészesedésék és a vállalatok érdekét semmibe vevő vállalati vezetés, vala­mint az országos gazdasági irányításnak a magyar gazda­ság egyetemes érdékeit fi­gyelmen kívül hagyó, jelentős gazdasági érdékcsoportok ki­szolgálását teljesítő magatar­tása következtében. Kétségte­len bizonyítéka ennek az a tény, hogy az 1985. év eleji bruttó 9 milliárdos dollár adósság és a 498 milliárdos államadósság 1990. év élejére 21 milliárd körüli dollár és 1300 milliárd Ft körüli állam­adósságra nőtt, és ugyanezen idő alatt vált gazdaságtalan­ná az állami vállalatok jó ré­sze a vállalatvezetők óriási vagyongyarapodása ellenére. Pártunk választási tevékeny­ségével kapcsolatosan úgy véltük, hogy az ország jelen­legi gazdasági helyzetében, a pártunk jelenlegi helyzetéhez mérten megalapozatlan lenné konkrét választási Ígéreteket ten­ni. Pártunk általános programját az Üj Dunántúli Napló IX. 8. számában ismértettüik. Ügy véltük, hogy ez a programunk, amelynek célja az egész né­pünk érdekét szolgáló jóléti állam megteremtése, és a szocdem gazdasági és állami berendezkedések skandináv és más európai államokban meg­valósult példája, kellően hat a szociáldemokrata eszmék szimpatizánsaira és a reális gazdasági változást igénylő lakosságra a választásra való mozgósítás érdekében. De láthatóan ez nem volt elegen­dő. Ennék tanulságait levon­va. a pécs-baranyai szocdem - szervezetünk ezennel kijelenti, hogy korikrét feladatok felvál­lalásával fogja a munkásság, a megyei bányászság, a nyug­díjasok, a kezdő fiatalság és általában az egész lakosság érdekeit hatékonyan képvisel­ni. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt Pécs-baranyai szervezete Dr. Vejkey Kálmán, a megyei ellenőrző bizottság elnöke Kedves Nyugdíjas Társaim! Pécs városában 128 000 választójogosult van. Eb­ből 52 000 nyugdíjas. Ez az összes választójogosult 40%-a. Az elkövetkező évek során életbevágóan fontos számunkra, hogy az egyre romló helyzetünkön kik próbálnak segíteni a város önkormányzati tes­tületében. A mi választásunk a pécsi Zöld Körre esett. A Zöld Kör nem párt és egyedül vállalta konkrét elképzeléseivel a nyugdí­jasok kiemelt támogatá­sát. Ök nem csak a város egészséges környezetéért dolgoznak, hanem a ve­lünk történő folyamatos konzultáció alapján vál­lalják a nyugdíjasok szo­ciális problémáinak kép­viseletét. Már tettek is ezért. Megválasztásuk esetén azonnal kezdeményezik: © A nyugdíjasok kijelölt boltokban árenged­ménnyel juthassanak alapvető élelmiszerek­hez. Később nyugdíjas­boltok létrehozását ter­vezik. © Kezdeményezik a szo­ciális gondozó hálózat bővítését, hogy minden rászorultnak biztosítani lehessen a ház körüli segítséget, a meleg étel kihordását, a be­tegápolást. © Szorgalmazni fogják, hogy szociálpolitikai forrásokból a nyugdí­jasok, nyugdíjuk ará­nyában differenciáltan kapjanak hozzájárulást a lakbér- és közmű (víz, villany, gáz, fűtés) költségeikhez. © Kezdeményezik, hogy a nyugdíjasokkal kapcso­latos vállalkozások (nyugdíjasok részére végzett szolgáltatások vagy nyugdíjasokat fog­lalkoztató vállalkozá­sok) kapjanak adóked­vezményt. © Szociálpolitikai tevé­kenységek támogatá­sára alapítványok létre­hozását tervezik . (Ha­sonló célú külföldi alapítványok keresése elindult.) Életbevágóan fontos számunkra, hogy ezt a programot nevünkben ha­tározottan képviseljék, amire garanciát ad a Nyugdíjas Egyesület és a pécsi Zöld Kör között lét­rejött megállapodás, az állandó konzultációról és egyeztetésről, és az a szándék, hogy nemcsak az egyesületünkön, hanem a sajtón, a városi televí­zión és a pécsi rádión keresztül közösen tájékoz­tatjuk a város minden nyugdíjasát a saját létünk érdekében elvégzett mun­kánkról. Nagyon kérünk vala­mennyiötöket, hogy októ­ber 14-én vasárnap, min­denki menjen el szavazni és szavazatát a listás sza­vazólapon a Pécsi Zöld Körre adja le akkor is, ha ott nincs egyéni jelöltjük. Ha egyéni jelöltjük van, akkor kérjük, hoqy ott is a Pécsi Zöld Kör jelölt­jeire adják le-»a szavaza­tukat. A listás szavazóla­pon a 6. karika. Pécsi Zöld Kör: Szabó- pál Bólint, Bartos Sándor, dr. Olasz István,Bérces Viktória, Erdélyi József. Kérem, hogy szavazatá­val feltétlenül támogassa a Pécsi Zöld Kör listáját és egyéni jelöltjeit és győzzön meg a levél se­gítségével minél több nyugdíjas társunkat. Bleyer Jenő a Nyugdíjas Egyesület elnöke A kartellek ellen

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom