Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)

1990-10-10 / 188. szám

1990. október 10., szerda uj Dunántúli napló 5 Megvédte doktori disszertációját a JPTE-n a svájci üzletember Hazánkról ad tanácsokat Cserepy úr Mibe kerül és mit ér a szellemi tőke? Várjuk a külföldi tőkét — jönne a külföldi tőke is, hi­szen látja a nagy lehetőséget. Olcsó munkaerőt, piacot, egyebet. De vajon látja-e a biztonságot is? Egyrészt a po­litikánk stabilitását, másrészt a jog védőimét. Erről is be­szélgettem Stephan Attila Cse­repy úrral, azzal a 28 eszten­dős ügyvéddel és vállalkozó­val, aki tegnap védte meg doktori disszertációját a JPTE jogi karának civilisztikai tan­székén. Ö az első, aki az egyetemünkön erre vállalkozott. — Nevéből kitűnik: ön ma­gyar származású. Ugyanakkor Svájcból érkezett.- Szüleim mindketten ma­gyarok, 1956-iban hagyták el Magyarországot. A zürichi eqyetemen végeztem, a gaz­dasági joggal foglalkozom. Néhány évvel ezelőtt talá1- koztam egy svájci-magyar kö­zös vállalat alapításakor azok­kal az anomáliákkal, amelyek a két jogrend különbözőségé­ből eredően megnehezítették a kézfogást, hogy az ügyin­tézés nehézségeiről ne is be­szeljek. S azonnal láttam azt is, hogy a magyar viszonyo­kat ismerő ügyvéd számára óriási lehetőséget rejt a jövő, hiszen a Kelet-Európa és ezen belül a Magyarország felé néző nyugati pénzemberek startja a gazdasági jogot is­merő szakembernél kez­dődik . ..- Tehát ön számára a dok­tori cimvédés egyben üzleti vállalkozás?- Feltétlenül.- Milyen témát választott?- Egy aránylag szűk, de annál fontosabb területet. Köz­érthetően: a vegyes vállala­tok alapításánál a különböző tőkék összevonásakor az úgy­nevezett szellemi tőke — a know-how - értéke miiképpen határozható meg? Ügy látom tapasztalatból, 'hogy az új tedhnika vagy technológia fe­dezetét szolgáló szellemi plusz jóval az értékén felül próbál értékesülnli, s egy közös vál­lalat alapításakor a legtöbb vitát ez okozza. — Mondana példát? — Hitelrontást nem óhajtok elkövetni, de tudok olyan „üz­letről”, amely során a külföl­di vállalkozó sdha nem re­mélt profitot vágott zsebre... A valós érték alig 10 száza­lékáért jutott árúhoz, mert föl­értékelte azt a szellemi tőkét, melyet ő vitt a részvénytár­saságba. Persze az ellenke­zője is igaz: akad üzlet, ami azért nem jön létre, mert a know-how igazi értékét a ma­gyar fél nem ismerte el. — Miért Pécset választotta a doktori cím megvédésének színhelyéül? — Prózai ók: Zalaegersze­gen dolgoztam egy vállalko­zás nyélbeütésén, s magyar jogászkollégák ajánlották Pé­cset, mivel ők is 'itt végezték a jogot annak idején. Dr. Tamás Lajos, a JPTE jogi karának civilisztikai tan­székvezetője délután 3 órakor gratulált Cserepy úrnak, aki többek között azt is bizonyí­totta, hogy a magyar jog ga­rantálja a nyugati tőke biz­tonságát. És még valamit, a magyar-svájci ügyvéd szerint a legnagyobb gazdasági lé­pés, amit az elmúlt 40 évben Magyarország megtett, az az Európa Tanácsba való felvé­tel volt. — Ez még a jognál is na­gyobb garancia — jegyezte meg mosolyogva. — De amint látom, még nem értékelik önök kellőképpen ... Kozma Ferenc Közbiztonsági roaaiq Egy nap alatt 488 külföldit állítottak elő Az ország közbiztonságát sértő külföldiek kiszűrése ér­dekében hétfőtől elrendelt in­tézkedés-sorozat eredményeként az első napon 488 külföldi állampolgárt ámítottak elő. Eddig 288 személy adatait dolgozták fel. összesen 13 or­szág állampolgárainak — köz­tük 146 románnak és 98 len­gyelnek — az ügyében történt intézkedés. Közülük 56-ot meg­hallgatás után elbocsátottak, 39-en pedig őriként vállalták az ország elhagyását — kö­zölték az MTI érdeklődésére a Belügyminisztériumban. Idegenrendészeti intézkedés­ként 143 külföldinek a tartóz­kodási engedélyét megvonták, 22 személyt kiutasítottak. Hét esetben elrendelték a kiutasí­tást biztosító őrizetet is. Bün­tető- illetve szabálysértési el­járást 18 személy ellen kezde­ményeztek. A legtöbb rendőri intézke­dés dka az útiokmány, illetve a tartózkodási engedély hiá­nya, a vám- és devizaszabá­lyok megsértése, valamint en­gedély nélküli árusítás volt. A BM Határőrség illetékese arról tájékoztatta az MTI-t, hogy hétfőtől a korábbi gya­korlattól eltérően nem küldik vissza az ország 'belsejébe azokat a külföldi állampolgá­rokat, akik ugyan érvényes útlevéllel, de többnyire vizűm nélkül kísérelnek meg magyar területről Ausztriába átszökni, hanem bekísérik őket a Győ­rött, Sopronban és Szombat­helyen ideiglenesen felállított befogadóé II omá so kra. Ezeken a helyeken pedig az igazga­tásrendészet, valamint a me-' nekültügyi hivatal munkatársai döntenek az elfogott szemé­lyek sorsáról. Kedd reggelig 127 felnőttet és 5, velük tar­tózkodó gyermeket kísértek be a három állomásra. Közülük 47 román állampolgárt busz- szol máris útnak indították a nagylaki határállomásra. Az elfogott libanoni, török és szír állampolgárokat várhatóan katonai repülőgéppel szállítják haza. Az idén egyébként nagyon megszaporodott a tiltott ha­tárátlépéseik száma. Szeptem­ber végéig több ‘mint 10 ez­ren kísérelték meg illegálisan átlépni a Magyar Köztársaság államhatárát, s ez a korábbi évekhez képest mintegy tízsze­res növekedést imiutat. 'Kilenc hónap alatt több mint 7000 román, s mintegy 1000 török állampolgárt tartóztattak fel a határőrök. A ..magyar—román Iható rszaka szón mintegy 3000-en szöktek át magyar te­rületre, az osztrák szakaszon pedig 5500-an próbáltak ille­gálisan Ausztriáiba jutni. Haldokló falvak festményei Baranyai Rekviem címmel festménytárlat nyílt Pécsett, a Déryné utcai Bányászati Múzeum­ban iSzabó Ferenc pécsi grafikus olyan munkáiból, amelyek az épp haldokló baranyai fal­vakat, falurészeket, tanyákat ábrázolják. Láthatóak részletek Kovácsszénájáról, Goricáról, Ba- ráturról, Magyarmecskéről. A kiállítás november 5-ig tart, hétfő kivételével naponta 9-17 óráig. Díszelőadás a POTE aulában — pécsi művészekkel Október 23. megünneplése Pécsett A pártok, szervezetek és a helyhatóság közös összefogásával Nagy felelősséget, körülte­kintő szervezést, az erők összefogását igényli október 23. méltó megünneplése. Szerencsére Pécsett mindhá­rom feltétel adott, a szer­vezőmunka elején tartunk ugyan, de minden remény megvon a sikerre. A Törté­nelmi Igazságtétel Bizottság és a Magyar Politikai Fog­lyok Baranya megyei szerve­zetei, a Recski Szövetség Dél-Dunántúli Szervezete összefogást sürgető fölhívá­sához csatlakozott az MDF, az FKgP, a KDNP, az SZDSZ, a IFI0ESZ, a Pécsi Nemzeti Színház vezetése és művé­szei pedig vállalták, hogy egy reprezentatív irodalmi-, zenei- és ddkumentum-elő­A Legfőbb Ügyészség közleménye A Legfőbb ügyészség ked­den a következő közlemény közzétételét kérte a Magyar Távirati Irodától: „Mint az a sajtó híradásai­ból is közismert, az Ország- gyűlés elnökének kezdeménye­zésére a Legfőbb ügyészség vizsgálatot folytat annak meg­állapítására, hogy az Ország- gyűlés szeptember 18-i ülésén egy interpelláció előterjeszté­se közben milyen tartalmú közbekiálltás hangzott el. A Legfőbb ügyészség soron kí­vüli intézkedéssel beszerzett minden olyan tényanyagot, amely szükséges a vizsgálat előbb jelzett céljainak eléré­séhez. Minthogy a vizsgálat lefolytatásához különleges szakértelemre van szükség, ilyen szakértelemmel rendelke­ző szakértőket vesz igénybe. A vizsgálat befejezése után a Legfőbb ügyészség megálla­pításait az Országgyűlés elnö­kének rendelkezésére bocsát­ja.” KOpernyS elitt A kis pirospozsgás ruszki, fején a félrecsapott tányér­sapkával, Lipcsében a Käthe iKollwitz út közepe táján szállt a villamosra. A veze­tőfülke melletti ajtónál lé­pett fel, lendülettel, mon- golosan széles arcán a sza- badságos katonák még szé­lesebb mosolyával. Tekintete ugyan kánikulába belefásult tekintetekbe ütközött, pi­rospozsgás tizennyolc évé­nek harsány derűje, életked­ve, bajszának szőke pihéi igy is beragyogták a fülkét. Wo ist Bahnhof? — szólalt meg tört németséggel, amint az induló járművön fogódz­kodót sem keresve leféke­zett a széksorok között. Kér­dőn nézett körül, arcán a rendületlen, naiv mosollyal, hátizsákoktól púpos csalá­domra derűs tanácstalansá­gában nem sok ügyet vetett. Aztán látom, hogy segítőkész és éppolyan pongyola német szavaim is egyszeriben át­hullanak rajta. Az alapfo­kon megrekedt német tudá­somat hiába vegyítettem ha­sonló szintű orosz majd szerb szavakkal, ahogy az egy in­járt el is halasztottunk. A kérdést valami semmitmon­dó válasszal üthettem el, és később magam is csak bá­multam ki az ablakon, zö- työgve Lipcse hatalmas pá­lyaudvara felé, ahonnan úgy fut ki a kötegekké font számtalan sínpár, majd bom­lik szét a világ valamennyi merkedett, (ők is meg az oroszok is keresik az Úrjé­zust — suttogták nagyanyá­ink), amikor már a franci­áknak is volt atombombá­juk, és akár csak sznobériá- ból, de divat volt belelapoz­ni Mao ellentmondásról szó­ló brosúrájába, és a szu­perhatalmak vetélkedését ­Történelemóra a villamoson ternacionális közép-európai­hoz illik, a kis hirtelenszőke ruszki arcán a mosoly las­sacskán fintorrá torzult. „Apa, miért fordultak az ablak felé a nénik és a •bácsik - miért fordtíják el a fejüket?" — rángatta a csuklómat a hatéves fiam. Mint később rájöttem, ez volt az első, komolyabb kö­zös történelemóránk a fiam­mal, amit — mert a tanár­úr, azaz e sorok írója nem készült fel igazán — mind­jégtája szerint, mint a szí­nünkből induló erek. Ez az ablak most, évekkel később, mintha a Tévéma­giszter Betlen János-vezette történelemórájára nyílna. A dióhéjnyivá zsugorodott tör­ténelemre Lugossy Győző és Gazdag Ferenc történészek előadásában. Számolgatha­tok, mint ott az ablaknál is­mét. Hogy a kis ruszki azok­ban az években lá,tta meg a napvilágot, amikor már Glenn is a csillagokkal is­mint Gazdagék fogalmazzák — Kína nagyhatalmi törek­vései kikezdték, és egy szi­bériai faluban a szülőágy körüli sürgéshez hasonló ri­adalmat keltett, hogy a ha­tárban lelőttek egy amerikai U—2-est. De lehet, hogy az öreg hazugládák éteri recse­gése már a Kennedyt célzó gyilkos lövések dördülését idézte fel a szorongókban, sőt talán már a Beatlesék korszakába, az atomsorom- pó-egyezmény közelébe ju­tott az ideiglenes poklaihoz hűséges történelem, amikor a kis ruszki megszületett. Mégsem mutathattam rá ujjal, bökhettem mellbe, hogy aztán tapintattal a fiamhoz hajoljak és a fülé­be súgjam: „íme, a meg­szálló!" Mégha a hangsúly­ból értette is volna e sza­vak borzongató jelentését, akkor sem hitt volna ne­kem. Akkor is, 1984 nyarán, inkább a nevetésével össze­csillanó, fényes gombjait für­készte, a gallérján, a vál­lán a jelvényeket. És ha akarom, kitaláció az egész. Az említett gondolatok való­jában föl sem merültek ben­nem, inkább leplezni igye­keztem, ami egy gyorsan múló pillanatra torokszorító­vá vált akkor, ott, számom­ra is. A képernyőn egy történe­lemóra azért sokkal zökke- nőmentesebb, mint eqy vil­lamoson. Bóka Róbert Koncert (félidőben A Pécsi Szimfonikus Zenekar a budai várban (Munkatársunk telelonjelentése) Előttem Benczúr, hátam mö­gött Csontváry. Körülöttem nemzeti kincseink szí ne -íjava. Közben Mozart és Rossini mu­zsika szól. R'itlka élvezet így délidőben. Kellemesen elhe­lyezkedem a 'Nemzeti Galéria 'kupolatermében a márvány lépcsősor egyik tokán, hallga­tom a zenét a Pécsi Szimfoni­kus Zenekar előadásában: Mozart Figaró házassága nyi­tányát, Rossini A-dúr szonátá­ját a vonósaktól, végül Mo­zart D-dúr „Prágai” szimfó­niáját. A felvételt jelző piros 'lám­pa ég, a népes 'közönség a rádió élő közvetítésének lehet részese, és amit a 'készülékek e'lőtt ülők sajnos, nem látnak, a látvány, amit a Galéria környezete, az 'igazán művé* szí légkör biztosít. Elfogult vagyak 'persze, — ipécsi lévén —, de az itt ülők nagy része nem az, sőt, valószínű, hogy Pécset ugyan­úgy mint Budapestet, az or­szágot, esetleg útikönyvekből turisztikai látványosságként is­merik csupán. A zenekarról jóllehet sokan közülük nem is hallottak, mégis megállnak, az ideiglenesen ácsorgók pedig hamar 'helyet foglalnak — s nagy tapssal köszönik meg a ipécsi zenékarna'k és 'karmes­terüknek, Howard Williamsnak a kellemes, igazi zenei él­ményt nyújtó egy órát. A koncertet sajtótájékoztató követte, amelyet Szkladányi Péter ügyvezető, igazgató né­mi borúval a hangjában igy kezdett: „Némileg érthető, hogy a mai világiban a sajtó nem nagyon érdeklődik egy vidéki zenekar sorsa 'iránt”. Balassa Sándor zeneszerző, akinek egy művét a pécsiek idén is műsorukra tűzik, már kevésbé toleráns az érdéklö- dés hiányát 'illető ténnyel. Howard Williams lapunk munkatársának kérdésére el­mondta, hogy számára nagyon jó élmény volt a hangverseny, mert kedveli a rendhagyó, nem formális ikoncertéket. Fontosnak tartja a 'belföldi és külföldi 'fellépéseket, az ide­genek reflexióit, ugyanakkor a legfontosabbnak mégiscsak a hazai pályákon való szereplést ítéli'— hiszen a zenekar mé­giscsak Pécs városáé, és a nehéz akusztikai és próbater­mi feltételek ellenére ott kell elsődlegesen maximumot nyúj­tani. A budapesti koncert nagy sikere után legközelebb Pé­csett, Október T5-én lép fel az együttes angol és amerikai szerzők műveivel. Z. M. adóssal adóznak az ünnep­nek. A Nemzeti Színház ran­gos próza- és táncművészei mellett sikerült megnyerni az ügynek a Pécsi Sriimifoniku- sok muzsikusgárdáját, a Ba­ranya Táncegyüttes táncosa­it is. Az előadás rendezését Bükkösdi iLászló vállalta. A rendezvényt támogatja a város törvényhatósága. Hála a POTE vezetésének, az oiktáber 23-án délután 17 órakor kezdődő díszelőadás­nak a POTE Szigeti úti aulá­ja ad otthont, ezt követően — a tervek szerint 19 óra­kor — a város lakossága az Aradi vértanúk útján lévő kopjafánál tiszteleg az 1956-os forradalom emléké­nek. .. V. D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom