Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)
1990-09-29 / 177. szám
1990. szeptember 29., szombat uj Dunántúlt napló 3 Németország már Európa Házban gondolkodik Látványosságok a BNV-n Hanns Rehleld (61) hosszú utat bejárt, míg a pécsi német főkonzulátus vezetője lett. 'A berlini születésű diplomata főiskolai tanárként kezdte pályafutását — tanított az NSZK-ban, Dániában is. 'Mint 'mondja, a tanári pályát az 1968-as egyetemi zavargások idején adta fel, és ettől kezdve teljesít hazája diplomáciai 'képviseletein szolgálatot. Stockholmi, koppenhágai, New Yonk-i és luxemburgi munkája során volt politikai referens, sajtó-referens, kulturális referens, sőt még katonai attaséként is dolgozott. — Jelenleg Közép-Európa keleti leiében történnek a legérdekesebb változások — mondja. - Elsősorban ezért határoztam el, hogy Pécsre jövök. * — Főkonzul úr, rövid bemutatkozásában említette, hogy az egyetemi zavargások idején hagyta ott a tanári pályát. Ez oka volt pályamódosításának, vagy csak időpont, mellyel életének fordulópontját határozza meg? — Időpont csupán, mely csak azért érdekes, mert abban az időszakban kezdődött" Németországban Willy Brandt új keleti politikája — melyben úgy gondoltam, érdemes szerepet vállalnom nekem is. — jelenleg ideiglenes helyen dolgoznak, de úgy tudom, rövid időn belül új irodákban fogadják az Önökhöz fordulókat. — Nagyon reméljük, hogy jövő héten már .megérkezik néhány bútor, s elkezdhetjük végleges helyünk berendezését. Reményeink szerint október közepétől már ott (tehát a Szántó Kovács János utcai Bázis-központ „B"-épületének földszintjén) fogadhatjuk ügyfeleinket és partnereinket, de az ünnepélyes megnyitót csak ez év végére, vagy jövő év elejére tervezzük. Egyrészt a magyar helyhatósági, másrészt a német parlamenti választások miatt. — Ha az év végén új kormány áll fel Németországban, elölordulhat-e, hogy „kicserélik" a diplomáciai képviseletek személyi állományát?. . . Gondolom, ez nem gyakorlat az önök országában. — A jövőről mindenki csak feltételes módban beszélhet, ennek ellenére teljesen biztos vagyok abban, hogy a diplomáciai képviseleteken jelenleg dolgozók az új kormánynak is megfelelnek majd. Egyébként bármelyik párt is kerül hatalomra, a vesztesek szakembereinek nem kell attól Interjú a pécsi német főkonzullal tartaniuk, hogy elvesztik munkájukat - még a diplomáciai területen dolgozóknak sem. A volt NDK diplomatái természetesen imás helyzetben vannak, — de ők nem is a népet, hanem az NDK kommunista pártját képviselték szerte a világban.- Október 3. a német egyesülés napja, önök itt, a csőlátókat építeni, de az itt élő német nemzetiséget is segíteni fogjuk annyira, ameny- nyire erőnkből telik.- Elégedettek a magyarországi német nemzetiség helyzetével? — A nemzetiségiek is magyar állampolgárok, s el kell konzulátuson hogyan ünnepelnek majd? — Úgy, hogy nem dolgozunk. .. A tréfát félre téve, aznap délután rendezünk egy kis fogadást - de másnap már újra tesszük o dolgunkat, hiszen nem az ünneplés a feladatunk. A fogadás célja egyebek között az lesz, hogy az itt élő, volt NDK-s állampolgárokkal közöljük: ezután az ő képviseletüket is mi látjuk el Pécsett. S remélem, egyszer s mindenkorra elfelejthetjük azokat a nagyon csúnyo rövidítéseket, hogy NDK és NSZK. A mi országunk neve újra: Németország, vagy 'Németországi Szövetségi Köztársaság. — A lökonzulátusnak mi lesz a feladata? A vízumkényszer megszűnt, ezzel tehát már nem kell foglalkozniuk. — Magyarország délnyugati régiójának és Németország kapcsolatainak fejlesztése a feladatunk. Nemcsak gazdasági téren szeretnénk a ikapmondanom, hogy Magyarország nemzetiségi politikája évek óta jó. Az önök országának óriási előnye, hogy vonnak olyan állampolgárai, akik két anyanyelvvel is rendelkeznek. Mi természetesen nagyon szeretnénk, ha Magyarországon minél többen beszélnének németül, s ebhez - például tankönyvek formájában - o támogatást 'is szeretnénk megadni. Emellett jó ötletnek tartjuk azt is, hogy Németországból néhány évre nyelvtanárokat hozzunk az önök országába, s a magyar- országi tanárokat is szeretnénk támogatni, 'hiszen ez közös érdekünk.- Visszatérve a nagypolitikára: milyen sorsot szánnak a papíron még érvényes NDK— magyar gazdasági szerződéseknek? — Magyarországon múlik csupán, hogy folytatni szeretné-e az eddigi gazdasági kapcsolatokat. De az némi problémát természetesen okoz, hogy az önök valutája egyelőre nem konvertibilis — bár nagyon közel állnak már hozzá. Mi szívesen kereskedünk a magyarokkal, s ha lehet, még fejleszteni is kívánjuk gazdasági kapcsolatainkat. . .- Október 3. kapcsán kérdezem: a világsajtó szerint egyes politikai körök nem túlságosan örülnek a német egyesítésnek, gondolok itt elsősorban arra az angliai botrányra, mely egy politikus állásába is került. Ezek a politikai erők, azt hiszem, léinek a németektől, s talán lóként azért, mert Németország két világháborút is kirobbantott az utóbbi nyolcvan évben. Mi a véleménye erről? — Németország rendkívül hálás azért, hogy a győztes nagyhatalmak támogatták a német nép egyesülési törekvéseit. Országunktól nem kell senkinek sem félnie: Németország már az Európa Házban gondolkodik. Mi azt szeretnénk, ha a határok a jövőben csak a közigazgatási egységeket választanák el egymástól, s nem az embereket.- Végezetül egy újabb személyes kérdés: magyarországi szolgálati ideje alatt milyen leiadatokat kiván megoldani? — Egy főkonzul kinevezése általában négy évre szól. Hogy a négy év mire elég? Feltétlenül iszeretném elérni, hogy itteni munkám ideje alatt a németek és a magyarok minél szorosabb kapcsolatokat épitsenek ki — mind a kultúra, mind a gazdasági élet terén. S boldog lennék, ha a magyarországi németek közreműködésével a két nép minél mélyebb kapcsolatokat építene ki — úgy vélem ennek koordinálása lesz a legfőbb feladatom. Hogy meddig maradok Magyarországon? Szeretnék minél hosszabb ideig, hiszen az önök országa számomra nagyon szimpatikus — de, hogy meddig maradhatok, az a német Külügyminisztériumon múlik, s nem rqjtam. Tudja, mi diplomaták váltjuk egymást a szolgálati helyeken, s Magyarországon dolgozni nagyon megtisztelő, kellemes feladat, de vannak, akik jelenleg az afrikai forróságban képviselik Németországot, s bizonyára ők is jobban szeretnének egy ilyen országban dolgozni, mint az önöké. Pauska Zsolt A Videoton vállalat standja Fotó: Szundi György Nagy- és Vásárdíjasok névsora Vásári barangolásainkat érdemes a 9. Hoventá-val (Nemzetközi Kereskedelmi- és Vendéglátótechnikai Szakkiállítás) kezdeni, már csak azért is, mert tartogat számos meglepetést, újdonságot és érdekességet. Hogy milyen technikát kínálnak a kereskedelemnek és a vendéglátóiparnak a még mindig nem túl nagy számú hazai előállítók és az annál is sikeresebbnek ígérkező külföldiek? A Szövorg első alkalommal nyerte el már pályázattal a rendezés jogát, s meghívta a tanintézetek, kereskedelmi és vendéglátó vállalatok és szervezetek, a kórházak, a honvédség és természetesen a magánszféra képviselőit. Nemcsak mennyiségben, de kínálatában és minőségében is más ez a Hoventa, mint a korábbiak. A Müárl kínálatáról nem kell külön hírverés, hisz ez a cég az eddigi legnagyobb hazai forgalmazója volt eddig is a kereskedelmi és főként a vendéglátóipari berendezéseknek, gépeknek, eszközöknek. Az osztrák RIST-cég konyhai felszerelései és kisgépei, a Mekofém ipari porszívói, pad- lókefélői, a Jacob Schreiber tálaló eszközei a lakásokba és vendéglátó egységekbe . .. Ne legyünk igaztalanok a legjobbakkal szemben, kötelességem közzétenni, hogy a hazai cégek és termékek közül melyek kapták a legnagyobb szakmai elismerést. Nagydíjat kapott: a Kőbányai Gyógyszerárugyár a Fa- bulon gyógynövényes babakozmetikumokért, a debreceni Heiia Társaság a Heiia-D Naptejért — a Faktor 9-ért, a Bőr- és Textilipari Szövetkezet az iskolai szetttért, a Pécsi Bőrgyár a sertésruházati bőr termékcsaládért, a Kontakta/Kontavill a víz ellen védett kapcsolókészletéért és a Florin Vegyipari Szövetkezet a Varikopax ,,B" visszér- krémért. Vásárdijat kapott: a szombathelyi Lakástextil Vállalat a Diamant kettősvelúr szőnyegért, a debreceni Helia Társaság a Helia—D Napolajért (3-as faktor), a Naptejért a 4. és 5. faktorért, — a Debreceni Minőségi Szabóipari Szövetkezet a Kobalt termékcsalódért, a Caola KHV a NETT mosó-mosogató és öblítőszerekért és a Sanodent fogkrémért, a pápai Elekther- max az EC-4300 bútorba építhető háztartási villamos tűzhelyért, a Schwin-Csepel Kerékpár Kft. a Hargita férfi 21"/26" férfikerékpárért, a PRIRO-Metál IKSZ a Mini- Gasalarm-ért, a Metakémia Kisszövetkezet a Csillag vízlágyítóért, a Romhányi Keró- miagyár a mázas fagyálló mozaik burkolólapért és a Ferrokémia az One Drop ragasztóért. Híradástechnikai érdekességként említhetem a Videoton bemutatón a 36 színes-tv borította falat, melyről jól élvezhetőén látható egyetlen képként is film vagy bármilyen néznivaló. A Reflex Hangtechnika profi hangfalakat és diszkólámpókat mutat be, a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezet standján meggyőződhet a látogató, hogy a legnagyobb hazai lámpa és egyéb gyártója most is felvonultatott újdonságokat. Az Orion stand is tartogat meglepetéseket. A Kontrax bemutató érdekessége a computeres szemvizsgáló berendezés. Az izraeli BAR-TEX két olyan parányi valutavizsgálót mutat be (kaphatók is), melyek több mint húsz valutáról - s köztük a magyar útlevélről — azonnal fénnyel és csipogással jelzi, hogy az nem hamisítvány. A Kondtans Kft. szövegszerkesztős írógépei és egyszínű, valamint teljes, színnel dolgozó fénymásoló kínálata legalább annyi meglepetést tartogat, akár a ControlI Rt. bőséqes és igen sokféle rendeltetésű kínálata. Az őszi BNV vasárnap este zárja kapuit. M. L. Fogyunk] MMWÜM—I————I—WWH———B—MI. -JB Most, amikor már maximálták a minimálbéreket, és a minimális maximált béreink is maradnak azon a szinten, ahová eleddig eljutottak, bevallom, szíven ütött az a KSH közlemény, miszerint fogyunk. A tíz év előtti lélek- leltárhoz képest idehaza már több mint háromszázezerrel kevesebben élünk. Ez az „élünk" kategória is megtévesztő, mert arra nem ad vá- faszt, hogy a 10,3 millióból — ennyi jelenleg kis hazánk lakossága - körülbelül mennyien élünk jól, közepesen, aggódva a jelentől és félve a jövőtől. Továbbá arra sem lehet egyértelmű választ adni, hogy hányán vannak, akik a mai jövedelmi és nyugdíjviszonyok alapján már-már szó- szerint is csak vegetálnak. Fogyunk. S nemcsak létszámban, de életlehetőségeinkben is. S amíg fogyunk-fogyo- gatunk, az infláció meg dögkeselyűként köröz a fejünk felett, hogy adott pillanatban eltakaríthassa a végképp elhullókat, azokat, akik már kénytelenek voltak végleg feladni, azokat, akik már minden erőfeszítésük ellnére is kidőltek a sorból, azokat, akiket idő előtt vitt el az infarktus, azokat... Tudom, elegünk van mór a rémképekből, az örökösen előhozott nemzethalál gondolatból, melynek pedig van épp elég tárgyi alapja. Fogyunk. S ráadásul úgy, hogy a nemzetközi összehasonlitásokban a rangsorok élmezőnyében tanyázik maroknyi nemzetünk az alkoholizmus, a válás, a szívhalál, az aktív korú férfi lakosság halandósága terén. Szomorú dobogós helyek. S ezzel együtt is - vagy tán épp ezért is? - egyre csak fogyunk. Jó annak, aki még nem adta fel, még képes a maga kis mikrovilágában - ha mind nagyobb energiaóldozatok árán is — tartani a már megszokott ilyen-olyan életszínvonalát. A többség két végén égetve a gyertyát vívja a maga szélmalom harcát, hogy még fennmaradhasson az egyre tajtékosabb vízen. A minap olvastam, hogy év végére már akár százezerre is tehető a munkanélküliek száma. S köztük hányán vannak, akik évek-évtizedek után kénytelenek megválni a munkahelyüktől és hányán olyanok, akik még csak most kezdenék az életet? Mi lesz velük? S mi lesz a még munkaviszonyban lévőkkel? Útilaput ka- 'punk a talpunk alá, avagy tovább kell a havi bérünkből — s aki még teheti, a hozzákereshető mellékessel — taposni az inflációs mókuskereket, hogy legalább a közép- osztály anyagi szintjén maradhassunk? Pedig az is nyílt titok, hogy a ma még úgy- ahogy és olyan-amilyen anyagi középszinten élők is elfogynak. Ez a magyar fogyókúra más téren is érezteti rajtunk hatását, s ez csak tetézi rossz közérzetünket. A közbiztonság . . . A brutalitás és a vandalizmus elszaporodása . . . Fogynak reményeink, fogy a kedvünk, s csak az áraink híznak oly gonosz kegyetlenséggel, hogy félő: a nemzeti fogyókúránk még csak nagyon is az elején tart. . . A hetvenkilenc éves Péter bácsival kölcsönösen barátként tiszteljük egymást jónéhány évtizede. - Olvassa az újságokat, ő maga is itt él a mai magyar valóságban, s nem érti korosztályom elkenő- döttségét. Gyerekei rég kirepültek, van lakása, hetvenegy éves feleségével együtt havi tizenkétezer a nyugdíja. Jól hangzik. De mivel nagyszülők, négy telhetelen, örökké éhes unokával, hát... A felesége még dolgozik. Még bírja. Boldog, büszkén beszél az unokáiról, elkedvetlenedik, amikor a rá váró műtétet említi. Csak egyetlen mondata árulja el jogos félelmét, ami benne, bennünk is állandóan motoszkál: „Mi lesz, ha valamelyikünk? . . Nem fejezi be. Tényleg mi lesz akkor? S egyre csak fogyunk. Hitünkben — reményeinkben is. Murányi László
