Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)

1990-09-03 / 151. szám

1990. szeptember 3., hétfő uj Dunántúli napló 5 Üjabb lépés a Dóm múzeum ügyében Végre lesz végső menedék Furcsának tűnik végső me­nedékként emlegetni azt a tervezett Dómmúzeumot, mely helyet adna Magyarország egyik páratlan művészet- és művelődéstörténeti értékű le­letegyüttesének, Pécsett a múlt század végén lebontott középkori székesegyház ro­mán kori és gótikus kőszob­rászati emlékeinek. Ahhoz azonban, hogy a régi, és 1974-ben bezárt kőtár felbe­csülhetetlen értékű anyaga kibővítve, méltó helyen bemu­tatásra kerülhessen, új mú­zeum építésének, tervezését kezdték meg. ünnepi ese­mény volt hát pénteken a Janus Pannonius Múzeum Megyei Igazgatóságán, a Pécsi Dómmúzeum Alapítvány kuratóriumának alakuló ülé­se, melyen a résztvevők, dr. Lljváry lend megyei múzeum­igazgató, Jékely Zsolt, az Or­szágos Műemléki Felügyelőség főigazgatója, dr. Bodó Sán­dor, a Művelődési és Köz­oktatási Minisztérium főosz­tályvezetője, Takács Gyula, a Baranya Megyei Tanács el­nökhelyettese, Bachmann Zol­tán, a múzeum tervezője mel­lett ott voltak az alapítvány frissen megválasztott veze­tői is: az elnök, dr. Mayer Mihály pécsi megyéspüspök, az elnökhelyettes, Tóth Me­linda művészettörténész az MTA-ból és a titkár, Várko- nyi György, a múzeum igaz­gatóhelyettese. Az, hogy az alapítvány vég­re bejegyzett jogi személyként léphessen fel, azért sem lé­nyegtelen, mert az eddigi bontási, restaurálási, tervezési munkálatok lassan befejeződ­nek, az építkezés megkezdé­séhez azonban megrendelő is kell. Az alapítványnak nem csak az a célja, hogy a Dómmúzeum felépüljön, a működtetésre is gondolnak, hiszen biztosítani kell, hogy a több mint ezer kőfarag- ványból rekonstruálható kö­zépkori épületdíszítés, az olasz és francia művészeti hatások­ról is árulkodó, festett, ara­nyozott ornamentális faragás, és a nagyszabású bibliai je­lenetsorok ne csupán néhány hónapig legyenek láthatók, s ne álljon újra elő az a hely­zet, hogy generációk előtt is­mét zárva lesz ez a kincs. Az alapítványnak ehhez a nemes céljához természetesen támogatókra továbbra is szük­sége van, bár a Baranya Me­gyei Tanács, a Janus Panno­nius Múzeum, az Országos Műemléki Felügyelőség, a szakminisztérium és a Pécsi Püspökség már így is jelentős összeget ajánlott fel, sőt az eddigi költségekhez a városi tanács is hozzájárult. Az ala­pítvány tagjai remélik, hogy támogatásukra később is szá­míthatnak. A tervezett, körülbelül 60 milliós költséghez már idáig is több külföldi segítségről érkezett hír, így bízhatunk abban, hogy nemsokára vég­leges helyükre kerülhetnek az évszázadok során a pusztulás­tól már többször megmene­kült értékek. Hodnik I. Ami jó a lakónak, rossz a vendéglősnek Csendháborítók Hangos zene, kurjongatás ellen nincs orvosság? Jack Dupree es Louisana Red a PE-CSA Halijában Blues-feszfivál Budapesten A Klu-Klux-Klan szerepe a sztárok életében Nem lehet könnyű az élete an­nak, oki étterem vagy éjszakai szórakozóhely közelében lakik. Annak sem, aki bárt, presszót üzemeltet egy lakótelepen vagy egy ház alsó szintjén. Naponta kénytelen diszkózenét hallgatni a lakó, vagy a ház­beliek elégedetlenkedéseit a vendéglős. Szerkesztőségünk­ben járt már olyan panaszos fis, aki lassan három éve pró­bálja elérni, hogy a lakása alatt lévő presszóban valóban bezárjanak este tíz órakor és ne alakuljon át éjszakai szó­rakozóhellyé, amikor a környé­ken minden bezár. Kérvényük­kel megjártak már minden fó­rumot, a papír gyűlt, a hely­zet maradt. Ez a történet még 1987 vé­gén kezdődött, ekkor írták meg a ház lakói első bejelentésü­ket. A szórakozóhely tulajdo­nosát kötelezték a nyitvatar­tási idő megváltoztatására. A helyzet semmit sem változott, újabb bejelentést írtak. A ha­tározat ellen azonban a tulaj­donos fellébbezett. A szakha­tóság akusztikai szakvéleményt kért, ami alapján elutasították a lakók közérdekű bejelenté­sét, mondván, a presszóból eredő zajok nem lépik túl az előirt értékéket. A lakók nem nyugodtak bele ebbe a dön­tésbe. Levelet küldtek a Belügyminisztériumba és az ügyészséghez, amelyben leír­ták, hogy annak idején egy 20 óráig nyitva tartó cukrász­dához, ahol süteményt és fagy­laltot árusítanak, kérték a be­leegyezésüket és nem egy éj­félig nyitva tartó szórakozó­helyhez. A tanács hiába kor­látozza a nyitva tartást, sem­mi nem változott. Az ügyészség kivizsgáltatta a panaszukat, és megállapította, hogy az elsőfokú hatóság nem viselhet magas állami tisztsé­get. nem lehet tagja fegyve­res testületnek, de a gazda­sági életben sem tölthet be vezető állást. A korlátozások sorába tartozik továbbá, hogy o polgármester nem vállalhat vezető szerepet egyik pártban sem. A fizetésekről is szavaza- zott a bizottság, így a minisz­jogszerűen járt el, mert csak a lakókat hallgatta meg, nem tisztázta az üzemeltető mellett szóló tényeket. Javaslatot tett arra, hogy birtok- és csendhá- borítás címén tegyenek felje­lentést, vagy ismét kérjék a nyitvatartási idő korlátozását. Azóta sem oldódott meg sem­mi. Az ott élő családok ismét bejelentést tettek a tanácson. Mégis hova fordulhatnak ilyen esetben az emberek? Sajnos, szinte sehova. A taná­csok kereskedelmi osztályai nem foglalkoznak ezekkel az ügyekkel. Helyettük az igazga­tási osztály szabálysértési cso­portja intézkedik ilyen esetek­ben. Ide érkeznek be a pana­szok, a feljelentések. Bírságot szabhatnak ki, ami nem ha­ladhatja meg a háromezer fo­rintot. Minden bejelentést ki kell vizsgálniuk: helyszíni szem­lét tartanak, szabályos tárgya­lást rendeznek, ahová beidézik a lakókat, az üzletvezetőt. A rendőrség is kimegy minden hozzájuk érkező bejelentésnél, de nincs hathatós esrköz a kezében. A’ rendőrnek ugyan jogában áll helyszíni bírságot kiszabni, feljelentést tehet a tanács igazgatási osztályán, de ezeken kivül mást nem te­het. A bejelentések száma meg egyre emelkedik. Ki védi meg végül a lakó­kat a zajos szórakozóhelyek­től?! Persze, jobban meg kel­lene gondolni azt, hogy a ta­nács hova adja ki az engedé­lyeket, hol nem zavarják a kör­nyezetüket a diszkók, bárok, sörözők. Ha meg már működ­nek, és lakóházaikban kaptak helyet, egyezségre kellene jut­niuk egymással a lakóknak és a vendéglátóhelyek tulajdono­sainak. téri fizetés 30—80 százaléka lehetne a polgármester havi járandósága, kivéve a fővá­ros első számú emberét, aki a miniszteri fizetés száz százalé­kát is kaphatja. A rendkívüli vasárnapi ülés­nap után a bizottság tagjai elutazhatnak tanulmányútra Párizsba, eleget téve a fran­cia kormány meghívásának. Minden idők legnagyobb magyarországi blues-fesztivá!- jára kerül sor szeptember 14. és 16. között a. fővárosban - a rendezvénynek a Petőfi- csarnok ad otthont. A WeAST-productions nevű cég szervezésében tehát há­rom napig igaz örömzenét hallhatnak azok, akik hét vé­géjüket a bluesra áldozzák, mert örömzene lesz ez akkor is, ha a blues lényege való­jában az emberi megalázta­tások, a fájdalom feldolgozá­sa - amióta csak a műfaj létezik. A „legnégerebb" zene ma­gyarországi ünnepén fantaszti­kus előadókat hallgathat meg a közönség. Mivel mindenkit nem tudunk bemutatni - hely­hiány miatt — ezért a két leg­nagyobb sztár, Champion Jack Dupree és Louisana Red élet­rajzából idézünk ezúttal. Ch. Jack Dupree 81. szüle­tésnapját ünnepli az idén, s az „utolsó barrelhouse zongo­rista" immár három évtizede Európában él. Jack még ka­ron ülő gyerek volt, amikor a Klu-Klux-Klan emberei felgyúj­tották szülei házát, s anyja és apja is a lángok közt lelte halálát. Árvaházba került, majd 14 éves korától egy Rampart street-i kocsmában játszó öreg zongorista tanítot­ta a szakma alapvető fogá­saira. New Orleansben rakodó, szakács, magándetektív, utca­seprő és profi boxoló is volt - utolsó mérkőzését a 10. me­netben kiütéssel nyerte. Ugyan­ebben a városban kezde éne- kes-zongorista-táncos pálya­futását, első lemezfelvétele 1940-ben Chicago-ban Cham­pion művésznév alatt jelent meg. „Jack a blues legnagyobb szórakoztatóinak egyike" — ír­ja róla Sam Charters -, „nem­csak kiváló énekes és zongo­rista, de nagyszerű parodis- ta is." A másik „ász", Louisana Red életrajza annyiban egyezik Jack-éval. hogy az ő apját is a Klu-Klux-Klan gyilkolta meg. 11 éves korában, 1947-ben kezdett el gitározni, két év múlva ismerkedett meg Muddy Waters-szel, ami persze abban az időben nem lehetett túl nagy előny, mert Red 1950- ben így is javítóintézetbe ke­rült. Később Detroitban J. L. Hockerrel zenélt egy csapat­ban, majd hét évet lehúzott a hadseregben, leszerelése után pedig Jimmy Reeddel játszott együtt. Hét évvel ez­előtt a legjobb férfi blues- muzsikusok kategóriájában W. C. Handy-dijat kapott. A fesztiválon 22 előadást láthatnak és hallhatnak a né­zők - a magyarok közül a HBB, a Deák Bill B. B. és az ef. Zámbó Happy Band is fel­lép. Jegyek Pécsett, a Mecsek Tourist irodájában kaphatók, de megrendelhetők a WeAST- cég pesti irodájában is: 1025 Budapest, Áfonya u. 2/B-1/3. P. Zs. Sz. K. A polgármesteri tisztségről (Folytatás az 1. oldalról)-------Hétfői jegyzet-— Ki nek kell a Diktátor? Jól elvagyunk. Vitatkozgatunk ezen-azon, időnként összekacsintunk, máskor gyűlölködő pillantá­sokat vetünk egymásra, s mindeközben azt hisszük, hogy ha megvitattunk vala­mit, azzal túl is vagyunk a munka nehezén. Munkáról meg még szó sem volt, s közben tán azt : is elfelejtettük, hogy az ország minden egyes pol­gárára - a csecsemőktől a hetvenen felüliekig min­denkire —, mintegy 4000 dollár adósság jut, ami nagyjából azt jelenti, hogy ha tízmillió ember egy ideig csak a központilag megállapított minimum bér­ből lenne kénytelen élni, akkor is -, jó esetben - legalább hét és fél évig tartana ez az állapot. Aki utánaszámol a fen­tieknek, láthatja, nem csu­pán a huszonegynéhány milliárd dolláros külföldi, de a majdnem ekkora belföldi államadósság is számlánkat terheli. De ki fogja kifizetni ezt az összeget? Természetesen, mi, vala­mennyien, akik ebben az országban élünk. Persze, hogy hogyan, az megint nagy kérdés. Nem tudom, tetszettek-e olvasni két héttel ezelőtt a Magyar Hírlapnak azt a számát, melyben —, bár illetékes körök azonnal cá­folták —, mondván, ez csu­pán egyetlen javaslat a sok közül -, a volt kormánylap egy kormányzati körökben forgó dokumentumra hivat­kozva kiszámolta, hogy egy esetleg bevezetendő (gaz­dasági) sokk-terápiás idő­szakban mennyi lenne egy ötven négyzetméteres taná­csi lakás bérleti dija? Több mint nyolcezer fo­rint. Egy átlagos méretű lakás­ért tehát egy teljes átlag- fizetést kellene kifizetni. Súlyos örökség, amit az előző rendszer az országra hagyott, s még csak azzal sem áltathatjuk magunkat, hogy lesz, aki segítsen. Az aszály, az utóbbi hetekben kialakult olajválság és a hazai közvélemény megosz­tottsága mind-mind esélye­inket rontják, s ha végre legalább magunk közt nem tudunk megegyezni, még ennél is nagyobb veszély leselkedik ránk. Mert mi lesz, ha valakik hangoztatni kezdik, végre „rendet" kell teremteni? S mi lesz, ha a kilátástalan- ság miatt a tömegek is igy gondolják majd? Tudom, korai, s a jelen­legi hazai helyzet alapján talán felesleges is egy újabb „rendpárttal" ijeszt­getnünk egymást, de ne feledjük, a politikai helyzet még nem stabilizálódhatott, az életszínvonal viszont egy­re romlik. Forró ősz, s .ha a kieső energiamennyiséget nem tudjuk pótolni, még forróbb tél előtt áll az or­szág -, ketyeg tehát az időzített bomba, amit mi­nél előbb hatástalanítani kellene. Ne várjuk meg, míg minden feltétel adott lesz a Diktátor színrelépésé­hez, s ne feledjük, a diktá­torokat mindig a társada­lom nevelte ki. Ha másban nem is, ab­ban talán mindannyian egyetértünk, hogy jövőnket a Diktátor nélkül képzeljük el. De akkor cselekedjünk is így. Pauska Zsolt Elfogták az 50 milliós műkincsrablás egyik gyanúsítottját A Budapesti Rendőr-főkapi­tányság bűnüldözési osztálya vasárnap délután őrizetbe vet­te Zsigó István 22 éves, több­szörösen büntetett előéletű, foglalkozás nélküli személyt, aki alaposan gyanúsítható a napokban Budapesten, a XII. kerületi Patkó utcában elkö­vetett nagy értékű műkincs­rablásban való részvétellel. A BRFK vagyonvédelmi alosztá­lyának vezetője, Kiss Péter őr­nagy az MTI-t tájékoztatva el­mondta : Zsigó Istvánt lakos­sági bejelentések és a széles körű nyomozás eredményeként a Moszkva téren, a Gomba presszóban fogták el. A gya­núsított semmi ellenállást nem tanúsított, mire „levegőt vett”, megbilincselték. Az országos körözést szombaton rendelték el, miután viszonylag jó sze­mélyleírást szereztek attól a használtcikk-magánkereskedő­től, aki két és fél millió fo­rintért vette meg az 50 millió forint értékű műkincseket. Az ezt követő eljárás dolga tisz­tázni, hogy a magánkereske­dő az orgazda szerepét ját­szotta -e. Zsigó István az első kihallgatás során a bűncse­lekmény elkövetését beismerte. Társai felderítésére a nyomo­zás tovább folytatódik. Az el­rabolt 67 műtárgy közül 35-öt foglalt le eddig a rendőrség. ISMÉT AKCIÓ Pécsi és Pécsett dolgozó vásárlóink 5000 Ft-50.000 Ft-ig rendkívül kedvező kamatfeltételek mellett bármit vásárolhatnak Csak nálunk! HIRGÉP műszaki bolt Pécs, Líceum u. 1. Tel.: 27-777 (3639)

Next

/
Oldalképek
Tartalom