Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)

1990-09-03 / 151. szám

1990. szeptember 3., hétfő üj Dunántúli napló 3 Egy szelet vajas kenyér HoíSkű ü kalandos üt 70 heleää ääntä Unkarilainen kuoro túli kylään K te» lAumffr ke*üm fet­tet» ktfwc iMartsa ***$»! Kuoron *<»íb»w*í*«r «tite- tymtero éti Katewun yOtneek la. *u»«ymí*Uv*Ue r>hra* joo- m UtaöBnen M*p(*mn«aui te­tű* nottMtowm ifim «út*»*» SyttíSkMriim kaim min IQ teatejaa, )oUen kc*te-tU iíik- k«tt tér} 7 vwáea ikawJtefc. Kttoroa vksatte SwotTwtss« gr fafiayfcwáte kaíamiia»«» sa*~ Ot&wtft tnatealte. Sttcme&M ktwyGfitkwtt «savat IfcőaftRtemttokumm p&teí»~ ti. áaokaitet prjMtrtt*» tcU e&teaytefejwiteyaa c«á {**­Kawoa ofejetofeatooa raateaí maoczayypptetí mttsükkía tem- safetetteí*» jätete. Vams*ken k8»rote«ttttj itväkst kawftim my&t swtaeatiykteä )a masite- kt* pwooüa J« baiAuita. Sttötnma texw vfepyy «sí mmrnta&m asö, KaJamma te ua.it ke*kivukkoih*na kttoro «itatyi Rattínfik. TanMn kao- ro sBüatsa kulkaRsa Mytetetfc» kotíiaürn, j*i*uwwte* pt mu- raaatinA cat asiüfeymiifS Táras­sá fcßiaetes ktfkoss* ja vaa- tsaáduxfeiáaa. V*pB»-*ja»v«T- íors ob teayatí tayös. varam» tybaxw m iMm krnmm mzímm és Ahvenanmaa!* myöten, Ttettefttaa ja ybteistyM m imát&vMÍ te vassá aiyés |tótö»* sa, scaraavaa matkaa Itekaríte SöUHaíícilaaBjoflyt l nk^ftUieen kl*r* l^o­vntpt fcoöltt» fedek« tyi- tókwsro tt»fe keskivöfeko- aa K»lt»»tíí« vastavieret­Jé-íT-viíoítesta tyttöa. Finn újságbeszámoló a leöweysták szerepléséről A leőweysek koncert útja Finnországban Fellépés templomokban, iskolákban, otthonokban Az értékes emberi kapcsolatok csodát művelhetnek Abba a falusi iskolába, volt idő, amikor unokaöcsém majd mindennap vitt egy szelet va­jas kenyeret a Kiskovácsnak. Az éhség nem ismerte a szé­gyent, a jómód se a dölyföt, s ebbe a gyerekkori egyenlős- dibe talán belesegített az is, hogy ronda egy iskola volt - a hatvanas évekből vagy még korábbról ismerősen — olajos­padlóval, kalorkályhával, és amikor a gyerekek Bicebócá­ról tanultak, mindjárt az utca felé is fordították a fejüket; ott álldogál-e a botjára tá­maszkodva valamelyik ablak előtt, hogy az osztályterembe lessen a napfényben ázó jég­virágok mögül. És persze, be is kopogtasson aztán: hátha beengedik. A pedagógus egyik szeme Cia is az ajtón, de szorongá­sában másra figyel. A leendő önkormányzat szándékait ta­lálgatja, iskolaügyben vállal­ható felelőssége, tisztázatlan szerepe miatt bizonytalan. Ké­telkedni van oka elég, hiszen az önkormányzatok szakmai hozzáértésében, „menedzseri" hajlandóságában legfeljebb csak bízhat, egyelőre kormány­zati szinten is csak szándékok vannak, semmint garanciák. A múltbéli csalódások sem vér­teznek fel a jövővel szemben, amikor a jelen statisztikáit ol­vassa vagy a normatívák sza­bályozásának újabb Laokoon-i kígyói riasztják. Egyébként is, ha igazán a hivatásának él, akkor mindenekelőtt tudásá­nak, egyéniségének átadásá­ra, s nem harcra készül, ha ez utóbbira alkalmanként rá is kényszerül. Kétségtelen, hogy csillo­góbb lett a szegénység, kímé­letlenebbek a szélsőségek. Nem egy iskolában szaktan- termek, számitógépek várják b kisdiákot, de krétára már nem biztos hogy jut - tárják szét karjukat az igazgatók. Azok is, akiket ismét bizalmá­ba fogadott a tantestület, s azok is, akik talán már má­sutt, más iskolákban kilin­cselnek állás után. Csillogóbb lett Bicebóca szegénysége is. Már nem me­zítlábason kunyerólja ki ma­gának a tudást, a sokadszor újraírt történelmet, a lassacs­kán végképp tönkretett ter­mészet még romlatlanul mű­ködő törvényeit, jólfésülten ül be az iskolapadba és többé- kevésbé gyanútlanul. Nem kell tudnia, hogy ez az új fanév tgnulóév, ahol a kisfi­zetésű, állásukat féltő taná­rok rosszkedvét az ő kíváncsi­sága, szorgalma, kölyök kó- pésága űzheti el a leggyor­sabban. És ha méltányosan osztjuk el, legalább egy szelet vajas kenyér is jut ma már mindenki­nek. Bóka Róbert H a néhány évvel ezelőtt valaki azt mondja, hogy Magyarországon rövide­sen többpártrendszer és de­mokrácia lesz, hogy véget ér az a hosszú kelet-európai ólom. amelyben egy félresike­rült ideológia az úr, hogy a háborúk és hidegháborúik után néhány évtizeddel mégiscsak kisasszézhat kis országunk a nagyhatalmi karanténból és megkezdheti önálló életét — ■legföljebb megmosolyogjuk. 1988, 1989. És aztán az idei év . . . Garmadával hozta a változásokat, melyeknek szám­bavétele sem könnyű már. A vértelen forradalom - nevez­zék így a politológusok, törté­nészek - meglepetéscsokrában számomra az a legelszomori- tóbb, hogy mégsem tudunk önfeledten örülni, s az össz­népi eufória helyett pártcsa­tákban kifáradt politikusok repliikáznak a „mindennel elé­gedetlen” sajtóval, s hogy csak egy dolog érkezik kímé­letlen menetrendszerűséggel: oz előre beharangozott inflá­ció. Mintha kissé megkéstünk „Amikor egymás között ma­gyarul beszélnek, úgy tűnik, mintha finnül társalognának” - állapította meg egy turkui idős férfi, utalva ezzel a két nyelv akusztikai hasonlóságá­ra is. A pécsi Leőwey Klára Gim­názium 70 tagú nőikara Toi- vo Lankinen karnagy meghí­vására érkezett Finnországba, hogy viszonozza barátaink jú­niusi, magyarországi látoga­tását. A minap hazatért énekkar számára a négy kitűnő akusz­tikájú templom (Rauma, Ka- lonti, Mynömöki, Turku) nagy­szerű koncertlehetőséget biz­tosított. Két iskolai fellépés (Finnországban augusztus 18- án kezdődött az új tanév) és két idősek otthonabeli sze­replés egészítette ki az ének­lési programot. Mindezeken kívül még legalább nyolc rög­tönzött dololásnak örülhetett a hálás közönség, amely bő­séges anyagból válogathatott, hiszen az emberi zenekultúra legjavát képviselő mintegy 30 mű (köztük Kodály, Bartók, Bárdos kórusai) mellett Hasz­nos Ákos, Szabó Dániel. Sza­bó Gabriella gitár-, orgona-, illetve zongoraszólói is élményt jelentettek, akárcsak Kohl Tí­mea, Vermes Tímea és Pintér Klára egyéni népdaléneklései. Hegyi Dorottya, Keresztes Ka­tinka, Gyulai Zsuzsanna pedig volna a vidék forradalmával — a helyhatósági választások pártkampányaitól még csak most kezd borsózni a hátunk —, lajhár módon moccan a privatizáció, a gazdaság egy­helyben topog, s ami létünk anyagi feltételeként definiáló­dik - kevés perspektívát mu­tat. Legföljebb a további nad- rágszijhúzások perspéktiváját. A termelés ilyen mértékű zu­hanására Magyarországon az elmúlt 40 évben még nem volt példa - állítja a Gazdaság- kutató Intézet, s kezd elszegé­nyedni a középréteg. Igaz: ilyen dinamikus piacszerkezeti és gazdaságszervezeti változá­sók sem mentek végbe. Reménysugár?. . . Az Antall- kormány az átvett csődtömeg­ből próbál kievickélni cseppet sem irigylésre méltó föladatot vállalva föl, miközben hirlik, időről időre időzített aknákként robbannák körülötte a múlt finn nyelvű énekekkel is ké­szült. A hosszú és kalandos út (a mintegy 5000 km autóbu­szokkal, a 9 és 11 órás vízi utak az emeletes óriáskompok­kal) élményei feledtették a fáradtságot, hiszen szép lát­nivaló volt Pozsony, a prágai Vár, a lengyel partvidék előt­ti üdítő erdőség, a gyönyö­rű tóvidék mentén vezető út Svédországban, a hatalmas Stockholm panorámája egy kiemelkedő magaslatról - és aztán Finnország a hajnali dérlepte kertjeivel, a napi 15 Celsius-fok körüli hőmérsékle­tével, de — mindenekelőtt — a vendégszerető, meleg szívű lakóival. Mannerheim hazája ez, azé a legendás hírű tábornoké, aki a második világháború idején oly csodálatos szavak kai szólt a finn édesanyákhoz, hol buzdítva, hol vigasztalva őket. Ez az ország példát ad ab­ból is, hogyan kell megbe­csülni a kisebbséget! Turku a 15 százaléknyi svéd lakosság iránti tiszteletből finn és svéd kettős feliratokkal lepi meg a látogatót. Hasonlóan Brőndö vidékéhez, ahová 26 szigeten át vezettek el vendéglátóink, s ahol kétszer is el kellett énekelnünk a svéd nyelvű dalunkat. hagyatékai, zavarva az amúgy- sem zavartalan kormányzást. Tudjuk: a helyhatósági válasz­tásokat követően a fölálló új önkormányzatoknak is legföl­jebb a hitből és akaratból jut, a pénzekből kevésbé, s hogy ők sem tudnak többet tenni - és Ígérni - néhány évig, mint elődeik, s erényük mindössze egy lehet: a tenniakarás őszin­tesége. Az sem volt vitás: az elkö­vetkező átmeneti években az „átmenet” jelző nem mosolyt fakaszt, s hogy akár bruttó, akár nettó adóssággal számo­lunk, a dollármilliárdok keze­lése emberfeletti lesz. Most. hogy a kormány első száz napja lefutott, ami általában a jólbejáratott demokráciák kormányainak kijár, a számon­kérés következne. Igen ám, de jelenünk csak humortöltettel hasonlítható nyugat polgári kormányaihoz, a mi polgári A megannyi élmény között lehetetlen ne emlékeznünk egy szinte a világtól teljesen el­zárt kis falucska kántorára, aki fanatikus hittel mutatta be hangszerét, az orgonát. Hogy láthattuk Naantaliban Koivisto köztársasági elnök re­zidenciáját, s sétálhattunk a pompás palotakertben. Nem feledhetjük finn házi­gazdáink szeretetét, kedves fi­gyelmességét. Több alkalom­mal volt egész delegációnk egy-egy család étkezőven­dége. A háziak udvarában magasan lobogó zászló, régi finn szokásként messzire mu­tatva: mindenkit szívesen lát­nak . . . így volt ez Kustaviban is, ahol még ott áll a gazda­gon díszített fa (nálunk a „májusfának" felelne meg) Szent Iván-napi hagyomány­ként. Még az utolsó órákra is ju­tott élmény: a SAAB autógyár meglátogatása. Az itteni ének­lést a finn tv is rögzítette, hogy az esti műsorban szere­peltessen bennünket. Ez a rövid beszámoló nem elegendő ahhoz, hogy méltó módon megemlékezzen a vendéglátók áldozathozataló- ról. Nem elegendő ahhoz sem, hogy igazán megköszönje a leőweys lányok nagyszerű ösz- szefogását, művészi teljesítmé­nyét. Talán ahhoz igen, hogy újra megállapíthassuk: az értékes emberi kapcsolatok né­ha csodát művelhetnek! Dr. Szabó Szabolcs tanár, karnagy demokráciánk még hátulgom- bolós, liberóba öltözött, s még istápolásra szorul. Tekintsünk hát el a „száznapos bizalom” (?) időszakának izekre szagga­tásától. Nem sok értelme len­ne amúgy sem, hisz nem sok minden történt, az egyes mi­ni sztériumok-tárcák átszervezé­sén, fölállásán, a föladatok számbavételén kívül. Az igazi munka most fog következni. Az se illene, ha a kormánykoalí­ciót sakkban tartó ellenzékről fecsegnénk: nekik ugyanis az a kötelességük, hogy a mér­leg időnként billenni igyekvő nyelvét ellensúlyozzák, s ezt jól teszik. Élve a demokrácia alap­vető lehetőségeivel. Egy dolgon gondolokzom csak, s ezt az írás elején felvetettem már: vajon a korábban sosem remélt rendszerváltás örömét miért nem érezzük maradékta­lanul? Talán, mert messze van még az út vége, s tudjuk, mi­re e csendes forradalom vé­gigkaptat a makadámon, ugyancsak kifárad az utas és a ló ... Kozma Ferenc Az utas és a ló 25 egyéni jelölt Petrasovits Anna Pécsett Általánosnak mondható a tapasztalat: a különböző po­litikai rendezvények, fórumok, beszélgetések izgalmasabb fe­le mindig a második: ami­kor a kérdések és az azokra adott válaszok következnek. Nem volt ez alól kivétel a pécs-baranyai szoedemek szombat délutáni rendezvénye sem: baráti beszélgetésre hív­ták a párt elnökasszonyát, Petrasovits Annát, aki — hang­súlyozta ezt bevezetőjében — nem tekinti sem politikai előadásnak, sem kampányin­dító gyűlésnek a találkozót. Ami pedig a hallgatóság kérdéseit illeti, csak hármat említünk. Miért nem jött létre Magyarországon a tervezett szociáldemokrata szövetség? Mikorra várható a vállalatok­nál is a rendszerváltás? Miért mehetnek volt vezetők kor- kedvezménnyel nyugdíjba - s vállalhatnak utána sok pén­zért tanácsadói megbízatást-, miközben a fizikai dolgozók­nak orvosoktól kapott papír­halmazzal kell bizonyítaniuk, hogy egészségük megrokkant? Áz első válasz rövid: mert nem volt rá szükség. A máso­dik már hosszabb, mert össze­függésbe hozható a privatizá­cióval, aminek mai gyakorla­tát a szoedemek messze nem helyeslik. Véleményük szerint miután a vállalati tanácsok, igazgatók választása csakany- nyiban tér el a korábbi gya­korlattól, hogy most ott ül o minisztérium egy képviselője 's, lényegében a régi „kerék” fo- roq: működnek a lobbyk, s tovább él a kontraszelekció. Ami pedig a magas nyugdi­jakat illeti: az SZDP állás­pontja: elsősorban a politikai állásokból, illetve a csődbe juttatott nagyvállalatok vezető' székeiből nyugdíjazottakét kell felülvizsgálni. Mindezek a kérdések már a jelenlegi kormányzati mun­kát érintették. Petrasovits An­na leszögezte: az Antall-kor- mány hatalmasat tett, amikor szabadságot adott a népnek, felébresztette nemzeti öntuda­tát, ám egyelőre sem a való­ságos privatizáció, sem a való­ságos munkásérdek-védelem, sem a valóságos szociális háló kialakulásának még csak a tendenciái sem fedezhetőek fel. Kiemelten foglalkozott Pet­rasovits Anna a bányászat és a bányászok helyzetével.' A szociáldemokraták csak valós gazdasági számítások ismere­tében hajlandóak elfogadni, hogy néhány bánya üzeme1- tetése gazdaságtalan, műkö­désük felesleges, ám ezt is csak akkor, ha biztosítottnak látják az addig ott foglalkoz­tatottak további nyugodt meg­élhetését. A szoedemek szombati gyű­lésén nyilvánosságra hozták a párt egyéni választókerületi je­löltjeinek névsorát (a neveket a választókerületek sorrendjé­ben említjük): 1. Ratting ló- zsel, 2. Gazda Józsel, 3. Pa­taki György, 4. Garai Béla, 5. Zámbó László, 6. Monostori György, 7. dr. Rihmer István, 8. Szilvási Sándor, 9. Vigh Ti­bor né, 10. Somlai Józselné,11. Nyitrai Béla, 12. dr. Bakó At­tila, 13. dr. Vejkey Kálmán. 14. dr. Tóthsimon Péter, 15. Varga Ferenc, 16. Dobráter Zoltán, 17. ingert Miklós, 18. Zsig- mond Bodó Beatrix, 19. Gyula Istvánná, 20. Boczán Béla, 21. Nyemcsók György, 22. Hirczl Józsel, 23. Buczó Zoltán, 24. Bősz Ede, 25. Krisztián Imre. M. A. Az önkormányzati képviselőtestületi jelöltek ajánlásáról Már egy hete tart a válasz­tási kampány, megkezdődtek a közvetlen előkészületek a szeptember 30-i helyi önkor­mányzati választásokra. Megjelentek az első plaká­tok, röpcédulák, a választá­sokon indulni szándékozók — magánszemélyek, különböző pártok, szervezetek - meg­kezdték programjaik népsze­rűsítését. Ha ön választópol­gár — azaz választásra jogo­sult — valószínű, hogy már megkapta a választók nyil­vántartásába történő felvételé­ről szóló értesítést (a kopog­tatócédulát), és az ajánlási szelvényt. Ha mégsem, legyen nyugodt, ezt legkésőbb szep­tember 6-ig postázzák önnek. Amelyik helységben tízezer­nél kevesebben laknak, ott a képviselőket és polgármestert, ahol többen, ott csak képvi­selőket választanak — ezek­ben a városokban a leendő képviselőtestület fogja a pol­gármestert megválasztani. To­vábbi különbség lesz majd az is, hogy ahol tízezernél ke­vesebben laknak, ott nem lesznek választókerületek, ha­nem a képviselőjelöltek egyet­len listára kerülnek fel, míg a tízezer felettiek választókerü­letekben és listán is választ­hatnak. A választási kampány első szakasza szeptember 13-ig tart. Azoknak, akik jelöltként fel akarnak kerülni a szep­tember 30-i szavazócédulákra, addig az időpontig be kell gyűjteniük a törvény által elő­irt számú ajánlást. Jelölt te­hát csak az lesz, akit a vá­lasztókerület választópolgárai­nak egy százaléka jelöltnek ajánlott, A tízezer lakosnál ki­sebb települések esetében — itt, mint említettük, nincsenek választókörzetek - az összes helybéli választópolgár egy százalékának ajánlása szüksé­ges. Ajánlást a választópolgárok tehetnek az alábbi három mó­don : O ön az erre a célra kije­lölt hivatalokban ajánlási ív aláírásával tehet ajánlást az On által támogataott személy­re. Hogy az ajánlási ivek hol találhatók, azt a helyben szo­kásos módon ki fogják hirdet­ni. e Az ajánlás levélben is megtehető, melynek tartalmaz­nia kell az ajánlott személy nevét, az ajánló személy ne­vét, lakcímét, személyi szá­mát, és sajátkezű aláírását. Az ilyenfajta ajánlást meg­könnyíti a kézbesített ajánlási nyomtatvány kitöltése és pos­tázása. A levélben megkül­dött ajánlószelvény önmagá­ban - tehát a jelölő személy adatai nélkül! - érvénytelen. 0 On titkosan úgy ajánlhat, ha az előbb említett ajánlási nyomtatványt kitölti, az aján­lott és az On személyi ada­taira vonatkozó részt a meg­jelölt helyen szétválasztja (el­vágja), és a kijelölt (helyben meghirdetett) hivatalba bevi­szi. Ott a választási szerv képviselőjének átadja az Ön személyi adatairól szóló szel­vényt, és ezután az ajánlott személy nevét tartalmazó szel­vényt a felállított urnába he­lyezheti. Bármilyen formában történik az ajánlás, az ajánló személy adatai titkosak. Fontos tudnia: választójo­gát csak választókerületében gyakorolhatja, csak egy sze­mélyt ajánlhat, ha többeket ajánl, úgy mindegyik érvény­telen lesz. Az ajánlásért ellen­értéket felajánlani, kérni, ad­ni vagy elfogadni tilos! S legvégül a legfontosabb: ön teljesen szabadon dönthet arról, hogy ajánl-e valakit képviselő testületi jelöltnek, vagy senkit sem ajánl. Ha ön támogatni akar valakit aján­lásával, szabadon eldöntheti, ki legyen az. B. B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom