Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)

1990-09-22 / 170. szám

1990. szeptember 22., szombat aj Dunántúlt napló 9 Régi pécsi színliáz Egy csúfos bukás 49730' A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZ JUBILEUMI ALBUMA ■M ' ' i# FOOOH OSZK Air ígaxgatá y> <*r* jubileuma a!kMtm4Mi t*oa—t*ST A Pécsi Nemzeti Szinház jubileumi albuma Fodor Oszkár arc­képével 1926 telén a Pécsi Nemzeti Színház súlyos anyagi válság­ba került. A várostól kapott szubvenció 'kevésnek bizonyult, Asszony! László igazgató ked­ve szegetten, megoldhatatlan gondokkal küszködve, nehéz szívvel, de visszaadta igazga­tói megbízását a szinház gaz­dájának, a városnak. Ilyen nelhéz helyzetben vette ót a színház irányítását a dinami­kus egyéniségű Fodor Oszkár, aki évekig Berlinben tevékeny­kedett mint filmszínész, Film­író, rendező, majd a Thalia staggione színházat igazgatta. Mindig szívügyének tekintette a vidéki színészet mostoha, megoldatlan sorsát. „A vidéki színészet az állam szolgálatá­ban" cimű könyvecskéjében már 1912-lben leírta elgondo­lásait. Pécsi színigazgatóként első törekvése az volt, hogy az előadások színvonalának eme­lésével visszahódítsa, meg­nyerje a közönséget. Felfrissí­tette a repertoárt, gyakran hí­vott fővárosi művészeket. Nagy felkészültséggel rendezett, időnként maga is színpadra lépett. íróként is bemutatko­zott, de ez a kísérlete viha­ros botrányt kavart. 1930. április 8-án este mu­tatta be a színház Fodor Osz­kár: Akik nem tehetnék róla c. 3 felvonásos társadalmi drá­máját, amely csúfosan meg­bukott, sőt egyes jeleneteivel súlyosan megsértette Pécsika- tolikusságának vallásos érzü­letét. Ilyen szerencsétlen előz­mények után tárgyalta a pre­miert követő naipon Pécs vá­ros közgyűlése Fodor Oszkár 6000 pengős gyorssegélyre vo­natkozó kérelmét, melyet Zá- dor Imre dr. tanácsnok ter­jesztett elő. A vitáiban első­nek Czirjók Antal szólalt fel, aki adatokkal támogatva ki­fejtette, hogy merőben légből kapottak azok az adatok, amelyekre alapozva a szín­B e kell érni a kárpótlás­sal. Harminc év után búcsút mondtam a Ba­latonnak. Új tulajdonos költö­zött a tóparti villába. Vigasz­talásul az Adriát választottam. A háromszázhatvanöt balatoni nap lehetősége helyett a két­hetes vakációt a tenger mel­lett. A sziklón ülök, előttem a kéken habzó víz. Lelátok a mélyére. Tengeri sünök sötét tüskekoronája. övegszerűen át­tetsző halak. Bíborvörös, öt­ágú tengeri csillag. Állandóan fúj a szél, a legrékkenőbb kánikulában sem izzadok. Für­dés után a tengervíz sója kris­tályosán csillog a bőrömön. Távolabb fenyővel borított zöld és csupasz, szürke mész­kőszigetek. Még távolabb egy város párában remegő fehér kőházai. A levegőben eszelős sirályok. Az égen a nap izzó korongja. Egy apró, lakatlan szigeten éle'k. Csönd, béke mindenütt. Nem korlátoz semmi. Az egész Adria egyetlen szabad strand. Itt nincsenek tiltó táb­lák, figyelmeztető föliratok: Magánterület. Itt fürdeni szi­gorúan tilos. A vízbe ugrálni életveszélyes. A szállodák előtt, a kiépített strandon éppúgy fürödhetek, én, sátorlakó, mint a kietlen partszakaszon. A tenger utcaseprői a sirá­lyok. Az este víibe dobott konyhai hulladékot reggelre el­takarítják. Amit nem esznek meg, azt a halak pusztítják el. Ami a halaknak sem kell, azt a tengervíz sója marja szét. Ha nem lenne sós, eb­ből a vízből inni lőhetne, olyan tiszta. A hajók naponta négyszer futnak be a kikötőbe, és in­dulnak el a szárazföld felé. Mi volna, ha egyszer nem ér­igazgató 6000 pengő gyors­segély megszavazását kéri. Elítélő hangon szólt a szín­igazgató előző este bemuta­tott darabjáról, mely olyan tendenciózusan állított be egy püspököt és több ferences ba­rátot, hogy a legélesebb 'kri­tikát váltotta ki, s amely ten­keznének meg, nem hoznának kenyeret, tartályokban édes­vizet, postát, újságot? Sátorban lakunk, fémedény­ben kapjuk az ebédet, éjsza­ka a hold és a csillagok vilá­gítanak fölöttünk. Robinsonnak képzelem magamat. A Balatonra gondolok. Mentőautó szirénája jajong az országúton. Az elrobogó vonatok sípja visít az útátjáró előtt. Hangrobbanás. A leve­gőben gyakorlatozó repülőgé­pek. Repedések, hajszálvékony csíkok futnak az épület falán. Nyaralóhely? Ha elmegy egy autó a ház előtt, vastag por ül a bokrok, a fák leveleire. A szomszéd­ban nyugatnémet vendégek bőgetik az autórádiót. Szem­ben kutya ugat. Autóduda: végre jön a szemetes, magá­ba önti a bűzlő dinnyehéjat, a legyektől fekete, lerágott, kukoricacsutkákat, a csillogó halma radékot. üdülőhely? Ha friss tejet akarok inni, hajnalban sorba keli állni a bolt előtt. Ehető gyümölcsöt csak a magánkereskedőktől vásárolhatok. Novak úr ügyes ember. A falvakban olcsón denciáinak el kell söpörnie ezt a javaslatot. (Zajos helyeslés.) Az elnöklő Ke reszt es-Fischer Ferenc főispán csengővel te­remtve csendet: Kérem a bi­zottsági tag urakat, hogy ne a tegnapi színdarabról méltóz- tassanak beszélni, ftt most a gyorssegély megszavazásáról fölvásárolja a paradicsomot, a paprikát, a barackot, a to­jást, s a telkén fölállított mű­anyag bódéban háromszoros áron kínálja. Megveszem, mert nem tehetek mást. Ki vagyok szolgáltatva. A posta délután négy órakor bezár. Ha beteg vagyok, a harmincezer lélekre duzzadt nyaralóhelyen szombaton és vasárnap nem találok orvost. Ha a zivatar kioltja az ára­mot, leolvad a hűtőgép, meg­áll a mosógép, nem működik a borotva, a kávéfőző, a fű­nyíró, nem melegít a sütő, a főzőlap, a kenyérpirító. Nincs a közelben villanyszerelő. A központba nem enged telefo­nálni a gyógyszerésznő: „Ez nem nyilvános, telefonfülke." A vendég előtt tehetetlenül tárom szét a kezemet. Majd a víz! A víz! Az alacsonyabban fekvő be­rek vizét szivattyú emeli át a Balatonba. A csatorna vize a strand élőt barnára fösti a Balatont. A vízbe gyalogló lá­ba hínárt tép. Ha befelé meg- úszod sebesülés nélkül, majd kifelé jövet vágja el lábadat a sörösüveg szilánkja vagy a fölbontott, rozsdás konzervdo­vagy elutasításáról van szó. Ha a színdarabban valóban benne vannak a helyi lap ál­tal közölt kiszólások, úgy azo­kat magam is elítélem. (He­lyeslés.) Sebestyén Károly gyárvárosi helyettesplébános kijelentette, hogy Fodor Osz­kár olyan színdarabot mutatott be, amellyel most a nagyhét előtt valósággal ököllel vá­gott bele Pécs katolilkusságá- nak arcálba. (Viharos helyes­lés.) A bizottsági tagok na­gyobb része felállva tapsolt, mindenütt zúgott o kiáltás: Szavazzunk! A közgyűlés végül is óriási többséggel az indít­vány ellen szavazott. A szín­ház kapui ezen az estén zárva maradtak. Fodor Oszkár da­rabját levették a műsorról. E kínos epizód ellenére Fo­dor Oszkár még övéken át a színház igazgatója maradt, felesége, Harczos Irén pedig táncos lábú szubrettből vérbeli színésznővé, a közönség ked­vencévé vált. 1937-ben a Pé­csi Nemzeti Színház jubileumi albummal ünnepelte Fodor Oszkárt 35 éves művészi múltja (1902—1937) alkalmá­ból. Ebben Fodor ismét leírta a vidéki színészet helyzetének javítása érdekében kidolgozott javaslatát: az ország 6 leg­nagyobb színházából hozzák létre a Magyar Városok Nem­zeti Színházát. így minden vá­ros színháza sajátos, egypro- filú (opera, drámai, vígjáték, operett) társulatot tartana fenn. Ezáltal az eddigi kiállí­tási költségek és felkészülési idő hatszorosát fordíthatná egy-egy bemutatóra. Fodor ésszerű javaslatát nem fogadták el. Folytatta hát szélmalomharcát, s bár az 1937-es jubileumi kiadványban az ország legjelesebb szemé­lyei írtak róla elismerően, a valódi segítség elmaradt. Ta­lán ez is hozzájárult ahhoz, hogy Fodor a kilátástalan jövő elöl a halálba menekült. Dr. Nádor Tamás boz. A parti fű kiégett. A ho­mokban kutyaürülék. A leve­gőben nagy felhőkben terjed az égett olaj nehéz illata. Az óriáscsúszda körül gyeréksírás. Majd az éjszaka — remény­kedem. De az éjszaka a szú­nyogoké és a d'isrkósoké. A községháza mellett ironikus felirat: Művelődési Ház. A könyvtár egész nyáron át zár­va. A művelődési háznak mon­dott teremben minden este sejtelmes fények villognak, s rázendít a fülrepesztő gépze­ne. A szél hullámokban teríti szét az éjszakai fürdőhelyre a dzsungel hangjait. A Balatonra gondolok. Nincs bennem keserűség az elveszített nyaraló miatt. Nem bánkódom „Európa legna­gyobb édesvízi tavának" hiá­nya miatt. Nem pótszer, nem sebre tapasztott szépség- flastrom, hanem valódi érték az adriai nyár. A ztán eszembe jut a szó: berek. Eszembe jutnak az övcsatorna hínaras vizéből kirántott csukák. Újra látom az evezőlapátról lefutó cseppeket, a víz hátán az egymásba olvadó hullámgyű­rűket. A csónakra gondolok. A déli partra, amelyet első könyvem tiszteletdíjából vásá­roltam, és ezért nevét a csó­nak a könyv címéről kapta. Eszembe jut az övcsatorna partjáról a telek földjébe te­lepített ibolya. Eszembe jut a jázminbokor illata és a tama- risrkusz virága. Eszembe jut­nak a harsogó tavaszi és a bágyadt őszi napok, eszembe jut a kiégett balatoni nyár és a Balaton mellett töltött ha­vas téli ünnepek ... Arcomon végig pereg egy csepp nedvesség. Megízlelem. Épp olyan sós, mint a tenger vize. Makay Ida Mit álmodhat? Mit álmodhat a fenyves télen, mikor belepte sűrű hó; Pálmákat ölel messze délen? S mit álmodhat télben a tó, mikor a gyémánt jég befödte, Zöld üvegszeme fönnakadt; alvó csönd, vízi Hófehérke a Hókirály vára alatt? Tüskés Tibor Az Adria mellett a Balatonról Bertók László Én magam elől szaladok Te bátrabban élsz zárva vagy nekem menedék a titok mégis mindent kikotyogok ha melegebben süt a nap s ahol a bőröm a lakat ott is őszinte állatok én magam elől szaladok ha kinyitom a kapukat ennyi az ünnepi csomag amit cím nélkül föladok várva a bünbocsánatot s hogy holnap visszakapjalak i de ez is ürügy álca csak mert folytatni kell valahogy. Kiss János Talány i. Az idő ivén egy röpke pillanat, reményt rejtő villanó virradat, tovatűnt látomás alkonyi ég alatt. A végtelen dalból egy véges hang, ütem, tömény szünetjel, melyre nem énekelhet senki sem? Csók. Gőg. Harapás. Bolondos bohóc-alázat. Balga játék. Lezárt múzeum, kiégett tárlat. Egy ábra, melyet a viz szinére karcol a játékos fecske szárnya. Hányszor érezted: hivatlan vendég és rabszolga vagy, örökös átmenet: angyal és bestia, megdicsőülés és kárhozat közt millió változat. Hárs Gy. Péter Mit megnevezni jobban Valami amit fogtam most kiesett kezemből - akár a vén fa eldől és nagyot csattan ottan s én állok elhagyottan e sűrű sáros erdőn támasztalan esendőn e visszás állapotban mit megnevezni jobban Szonettá szűnni robban a fázós félelemtől Hogy hullva hál a múltam és kél kemény magokban minden szilánknyi csendből. Nagy Anna Csukódó ablakon Beton-évek panelszürke eszmélése remegtet fel zártlelkű üvegfonákján egy elmosódott arcvonást mögéje rakva a Város háttérré foncsoritott tükörmását gépiesen ahogy komputer szerkeszt szines folt-kompozíciót: arc irizál az ablakon ­- vizek üvegzöld felszíne reszket igy ha a mélyükben idegen áramlat kavar fel hirtelen iszapvihart egy semmiben ellebbenő tüneményt talán egy sellőt * vetett ki mélyéből a viz s most elfúlón vergődik a fény hálójában Napra vetetten síkokba fogva ­Andersen kis hableánya formalintartályba zártan.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom