Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)
1990-09-19 / 167. szám
6 aj Dunäntüli napló 1990. sieptember 19., szerda Ismét a Bédáról Rossz vízmérő, többszörös díj Az Üj DN augusztus 29-i számában megjelent „Béda- érdekek kereszttűzében" című írást a következőkkel egészítem ki: A vízügyi tevékenységgel kapcsolatos megjegyzések, megnyilvánulások nem az én személyes véleményemet tükrözik, mert én sem szakmailag, sem más vonatkozásban nem vagyok felkészülve arra, hogy e tevékenységről reális, helytálló véleményt adjak, egyébként sem az én feladatom ez. Azonban ha már Béda—Ka- rapancsa ügyében megemlítjük p „Vízügyet", abban az egy félévben, amíg a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatósáq látta el a természetvédelmi hatósági jogkört, állíthatom, mindent megtett, amit e rövid idő alatt megtehetett. Elkészült a horqász- tanyák rendezési terve, beindított és finanszírozott egy jelentős kutatási programot, elvégezte a vízállások katasz- terezését, megtervezte a tájékoztató táblákat, a közeleke- dési és sétautakat. Én a bédai állapotokról nem „szakértőként", hanem magánemberként nyilatkoztam, igaz figyelembe véve azt, hogy 1987-ben az OKTH Dél-dunántúli Felügyelőségének tájvédelmi felügyelőjeként (ami a szakképzettségemnek megfelelő munkakör volt) úgy érzem, több évi munkámmal és szaktudósommal jelentősen hozzájárultam a tájvédelmi körzet kialakításához. Ezért érintett engem személy szerint is rosz- szul az, hogy egy felsőbb szintű döntés értelmében a felügyeleti jogkör átkerült a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz. Igaz, az azt megelőző egy évben a Gemenci Vadgazdaság, mint kezelő, sem tett láthatólag sokat a területért. Persze mindez csupán személyes kérdés maradt volna, ha a Nemzeti Park tudia biztosítani a felügyeletet a terület felett. Sajnos azonban én úgy látom, hogy a tájvédelmi körzet kezelési utasításában előírtakat nincs aki ellenőrizze, nincs aki betartsa. 1987-ben a védetté nyilvánítási eljárás során láttuk, a 24. órához érkeztünk, és már akkor látható volt, hogy számos természetkárosító tényező szinte helyrehozhatatlanul megváltoztatta az ökológiai egyensúlyt, a természetes állapotot. Ennek felismerésén túl törekedtünk arra, hogy a kezelési utasításban olyan egyértelműen fogalmazzák meg a területen végezhető tevékenységet, ami biztosítja a valóban hatékony természetvé- 'delmi munkát. Ez sikerült, azonban minden rendelet, jogszabály csak annyit ér, ameny- nyit betartanak, vagy betartatnak belőlük. Én úgy látom, hogy pont evvel a „betartással” van probléma. Közben megszűnt a határsávval kapcsolatos rendelkezés is, s így az általa biztosított viszonylagos védelem sem érvényesül már. A terület terhelése (fürdőzők, nyaralók, motorcsónakázók), lényegesen megnőtt, ez már egyes helyeken (Külső-Béda) a madárvilág drasztikus csökkenését okozta. Én úgy látom, hogy a 24. órán túl már minden, legyen az bármilyen kis mulasztás is, súlyos, helyrehozhatatlan következményekkel járhat. Az ellenőrzés hiánya pedig, véleményem szerint nem kis mulasztás .. . Szinte helyrehozhatatlan veszteséget okozott a helyi természetvédelemnek e terület elvesztése, illetve az, hogy azóta nem történt semmi. A védetté nyilvánítás előkészítésében a terület zoológiái, botanikai felméréséhez rendkívül nagy segítséget kaptunk az önkéntes természetvédőktől, akik a cél mellé álltak és dolgoztak érte. ök most csalódtak bennünk és ezen túl az egész ügyben is. A pécsváradi németség ünnepe A pécsvóradi németség betelepülésének 300. évfordulójára a közelmúltban rendezett ünnepségsorozatra Külshein testvérvárosából is érkeztek vendégek Pécsváradra. A 35 fős csoportot a pécsváradi német klub tagjai látták vendégül saját otthonukban és gondoskodtak a külön programjukról is. A szíves vendéglátást és segítséget Fogl József klubvezető köszöni a klubtagoknak, valamint a segítőkész községi tanácsnak, az építőipari kisszövetkezetnek, a Várad Kft.-nek és a Zengó- aljoi Mgtsz-nek. Kiegészíteni kívántam a megjelent írást azért is, mert úgy érzem a cikk végkicsengése nem az, amiért én a megírását szükségesnek tartottam. Vagyis nem az, hogy egy baranyai területet Baranyából hatékonyabban lehet felügyelni, támaszkodva az önkéntes természetvédőkre, akiknek Kecskemét már „rettenetesen messze van", mert ismerve a területet, az ott meglévő érdekellentéteket, az ellenőrzésre igenis nagy szükség van. Miért most tartottam aktuálisnak e .témát felvetni? - Most folyik az ágazat teljes átszervezése, áttekintése „lent és ifent is”. Hátha valaki „ott” elolvassa, végiggondolja és azt mondja: igaza van — úgy legyen I Dobosi Tamás 71 éves nyugdijas (Pécs, Úttörő út 9.) vagyok és a Pécsi Vízművel van problémám: Körülbelül két évvel ezelőtt a vízaknában lévő ólomcsö kilyukadt. Ezt bejelentettem a Vízműnél, és egy hét múlva kicserélték (nem is voltunk itthon). Majd a következő napokban észrevettem, hogy eltörték a vízmérő óra üvegét. Ezt a problémát is jeleztem telefonon, de nem történt semmi. A pénzbeszedö is felírta, hogy óracsere szükséges, de erre sem történt semmi. Május elején újból telefonáltam, jelezve, hogy rossz az óra. Végre május 30-án kicserélték. Majd június 11-én kaptam egy levelet, hogy az óra 130 köbméter vizet jelez, amit magasnak találnak, és 8 napon belül jelentkezzem a vállalatnál. Én ezt meg is tettem. Az egyik műhelyüket kellett megkeresnem, hogy megbeszéljük, mi van megint a vízórával. Ez is megtörtént, de az órát nem találták,» mondták majd előkerítik és el lesz intézve minden. Ezek után nyugodtan vártam mert 1990. április 25-ig a vízdíj ki volt fizetve. Majd augusztus 27* én hoztak egy számlát 2000 forintról, amit nem fizettem ki, és most már személyesen kerestem meg a Vízmüvet, mondván hogy 35 nap alatt nem lehet 130 köbméter vizet elfogyasztani, mikor éves szinten 171 köbméter lett számítva. Jóformán szóba sem állt velem az ügyintéző hölgy, hiába mutattam az előző számlát, meg se nézte, őt csak az óra szerinti összeg érdekelte. Arra hivatkozott, hogy miért nem mentem akkor ki. mert a telefonbeszélgetésünket nem ismeri el. Ha kimegyek, akkor nekem kell bebizonyítani, hogy rossz a mérő, ők a szakemberek, szerintem ezt nekik kell eldönteni. Méltánytalannak tartom, hogy ilyen embertelenül bánnak el velem, amikor 1989. IV. - 1990. IV. 25-ig 752 forintot fizettem. A most felemelt viz díja sem lehet 35 napra 2000 forint, főleg nem lehet 130 köbméter, ezt ők is soknak találják, de azért leszámlázták. Kanizsai József Nincs palackos Máriagyűdön Márigyűdről érkezett a panasz (név és cím a szerkesztőségben) : A falunak van egy kis gáz- cseretelepe immár 22 éve. Augusztus 1-jétől átvette a szállítást a Bomász Szállítási Kft., azóta nincs gáz. Hiába rendelik, nem kapnak. Az emberek nem értik: miért csak a nagyobb telepeket látják el? Miért nem gondolnak a kistelepülésekre is? Nincs mindenkinek olyan szállítójárműve, hogy a harmadiknegyedik faluból hozza a palackos gázt. Oldják meg végre a kistelepülések ellátását is! Szerkesztői üzenet Orfű lakosságának nevében író olvasónkat kérjük, jelentkezzen telefonon, személyesen, vagy újabb levéllel, és írja meg azt a címét, amellyel problémája van. A hiányos adatok miatt nem tudunk segíteni. Roncs autók az utcákon Megszaporodott a közterületen szabálytalanul tárolt üzemképtelen, roncs gépkocsik s/áma. A pécsi Közterület-felügyelet járőrei és a lakossági bejelentők több mint száz elhagyott járművel találkoztak. A gazdátlan autókra a következő sors vár: először a rongálok kitörik az üvegeket, kivágják a gumikat, majd megjelennek a közterületek „hiénái", akik autószerelői szakértelmüket latbavetve 2 -3 nap alatt csupasz vázra szedik szét a járműveket. A felesleges alkatrészeket a parkokban szétdobálják, : az olajat a közútra folyatják. A lepusztított roncs a gyerekek kedvenc játékává válik — és nem veszélytelen! A kiálló éles lemezek és üvegcserepek már több balesetet is okoztak. Ilyen gazdagok vagyunk? Bármilyen csekély értéket is képvisel egy üzemképtelen jármű, senkinek sem hiányzik? A közterület rongálása, a városkép tudatos elcsúfítása, a balesetveszélyes helyzet kialakítása pedig egyenesen felelőtlenség. Rendelet írja elő, hogy az üzembentartó kötelessége a közúti közlekedésre alkalmatlan (hiányos, roncs, sérült) járműveket a közterüA darabokra szedett Trabant-roncs Pécsett, az Eszék utcai garázssornál lévő parkolóban áll. Fotó: Läufer László létről haladéktalanul eltávolítani. A Közterület-felügyelet a rendszám nélküli gépkocsikat azonnali hatállyal, rendszámos, de lejárt műszaki érvényességű, roncs műszaki állapotú járműveket a tulajdonos felszólítása után három nappal az üzembentartó költségére és veszélyére elszállíttatja. Kérjük a lakosságot, figyeljenek jobban környezetükre, ezzel is segítve a kulturált településért végzett munkánkat. Besztercei Miikiás Közterület-felügyelet megbízott vezetője Ormánság - örmányság Még egyszer a szigetvári csónakázótóról Az Új Dunántúli Naplóban többször jelenik meg közlemény az Ormányságról, a június 23-i számban kettő is, azt egy, talán szándékos kivétellel Ormánságnak írva. Az Ormánságnak mondást egykor tudálékosságnak tartottuk, és olyan idegen nekünk, régi baranyaiaknak, mintha elrendelnék, hogy Baranya ezután Barana lesz. Persze - ennél fontosabb dolgok is varrnak. A június 23-i számban képen is látható Bodonyi Nándor tanitó is Ormányságnak írta az 1896-ban a Vóradi Ferenc szerkesztette Baranya 'múltja és jelene című könyvben. így írta Kiss Géza kákicsi lelkész is, aki részletesen ismertette a táj népét 1937-ben megjelent Örmányság című könyvében. Ezt erősen kifogásolta barátja, Kodolányi János, aki szerint az ormány szó „a nyelvújítás korának erőszakolt csinálmánya”, mert a roány-mény nem való főnévhez, csak igéhez. Az Örmányság tájnév nem a nyelvújításkor keletkezett or- imány szóból képződött. Egy évszázaddal korábban >már Or- mányságnak írta Debreczeni Ember Pál a magyar református egyházat ismertető A. Lampe által szerkesztett munkában, amely 1728-ban jelent meg Utrechtben. A táj neve a középkorban Vrmanköz volt, amely a Dráva és Vrman között (inter Drávám et Vrman) fekszik. A Vrman egy vízfolyás, középkori vizeink ismertője, Ortvay Tivadar szerint, az Almás patak és annak alsó szakasza. A Vrma- non kívül ugyan Orman is előfordul a XIII—XIV. századi iratokban, és feltehetően Vrman, Orman volt a Szigetvár feletti táj neve is. De hogy a Vrman elsősorban pataknév volt, az is mutatja, ho-— Tolnában, Szakadát határában is volt ilyen nevű patak, és Zala és Somogy határán volt egy hasonló, Wruhman nevű patak. A Wruhman jelentése Ortvay szerint „viz” (nem közli, milyen nyelven), az „ormon” pedig ótörökül „erdő". Sokkal valószínűbb, hogy egy patak neve víz volt, mint az, hogy erdő lett volna. Az Ormánság hívei ebből az ótörök szóból eredeztetik a táj nevét. Kiss Géza azt a nézetet fogadta el, hogy a tájnév abból származik, hogy a falvak a mocsárvilágból kiemelkedő ormokra települtek. A Vrmanból eredhet a valószínűbb mint az, hogy az Or- mant írták volna Vrmannak. A Vrmant elődeink a honfoglaláskor itt lakó szlávo’ktál vehették, ők pedig talán régebben itt élt népektől, a szertb- horvátban, szlovénben ugyanis tudomásom szerint nincs vrman szó, de ormán (szekrény) van. Jugoszláviában, a jobbára albánok lakta Gu- szinjében van egy hasonló, Vrmosa nevű patak, amely Albániából folyik át. A Vrman a magyarban Orman lett, ahogy a szláv Vrbaszból Oibász, a vlahból oláh, a viaszból olasz. Az Orman pedig idővel Ormány, Ormány- ság lett, ahogy a Poson Pozsony, a Badacson Badacsony, a szlávos keresztyén pedig keresztény lett. A tájnévnek az ótörök ormán szóból való eredeztetése alátámasztotta azt az elméletet is, hogy a magyarság, de legalább az Örmányság népe nem finnugor eredetű, hanem a „daliás" törköktől származik. „Az ormánsági nép avar- székely vegyülék, tehát hunszittya maradék" irta Lukácsi Tibor vajszlói lelkész 1907-ben egy különben értékes munkában. A geográfusokból álló illetékes bizottság kétségtelenül azért állt az Ormánság mellé, mert az ormáéból való származást fogadta el. Ki kellett hagyni az y-t a budapesti Örmányság utca és az Or- mónyság Tsz nevéből is. A ré- ai ormányságiak, baranyaiak többsége viszont bizonyára egy idős kort megért ormánysági, marócsai asszonnyal, Sáfrány Józsefnével ért egyet, aki szerint „Miért csúfolják Ormánságnak, amikor Örmányság a neve!” Ö már nem él, és kortársai közül is egyre kevesebben. A táj csaknem teljesen kicserélődött új lakosságának pedig már közömbös a név. Akik pedig megszokták a közel 40 éve kötelező Ormánságot, azoknak talán a másik idegen. De ne tekintsék elmaradottnak azt, aki Ormány- ságot mond vagy ír, és ne róják meg azt a szerkesztőséget, amely így közli. Dr. Gábriel András Agrártudományi Egyetem, Gödöllő Ha valaki észrevételét közli a nyilvánosság előtt olyan válaszra vár, amely fel tudja sorakoztatni érveit az adott témával kapcsolatban. Én nem ilyen választ kaptam Petőh Judittól, az Új DN szeptember 5-i számában, de köszönöm neki, hogy nem állított azonnal statárium elé, mert észrevettem valamit, ami másokat is bosszant(hat). Kedves Petőh Kisasszony! Valószínűleg kevesen vannak, akik az ön személyeskedő véleményével értenénk egyet. Miért? Nos! Azért, mert 2-3 hónapig szárazság tombolt az egész országban, még nem jelentette azt, hogy az embereknek lassan emlékezetkihagyásuk lesz. Lehet, hogy csalódást kell okoznom önnek, de közlöm: az emberek többsége nagyon sok mindenre emlékszik, még arra is, hogy a csónakázótó nemcsak az eltelt két hónap aszálya ~óta használhatatlan. Ezt tudják az újságolvasók is! Megoldási lehetőségeket - nem tudom, miért éppen tőlem vár, amikor a csónakázótó létesítését nem én találtam ki, sőt arra sem emlékszem, hogy a tó karbantartása az én feladatom lenne. Remélem, a város vezetői - az ön által feltételezett elképzelésemen kívül - találnak célravezető megoldást is. Ha menthetetlen a tó, akkor tegyék valahogy hasznossá, de ne úgy, mint a Felszabadulás téri szökőkutat, amiből egyik napról a másikra egy hatalmas virágágyás lett. Kárász Róbert Szigetvár, Sánc u. 32.
