Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)
1990-09-01 / 149. szám
1990. szeptember 1., szombat uj Dunántúlt napló 3 Vasárnap várják a kollégistákat Őszinte tisztelet Prucsi Jánosnak, a pécsi Apáczai Nevelési Központ kollégium igazgatójának, dr. Naumov Miklósnénak, a helyettesének, a Bau- komplex Rt. szakembereinek, a szállító kisiparosoknak, a takarítónőknek és mindazoknak, akik alig egy hét alatt lakhatóvá tették az uránvórosi MÉV-es munkásszállóépületet a diákoknak: megszervezték a munkát, festettek, javítottak, üvegeztek, bútoroztak -- valóban csak néhány napjuk volt minderre. Vasárnap délelőtt 10 órától itt várják a Nevelési Központ diákotthonának 211 tanulóját az ötágyas, kényelmes szobákba. Az épület 2., 3. és 4. szintjét kapta meg a kollégium, mindegyiken két tanulószobával, társalgóval. Az étkeztetés a szomszédos munkásszálló étteremben lesz. A tanévkezdés után, amint felmérték a gyerekek időpontbeosztását biztosan szükségük lesz a Pannon Volán segítségére, mert ebben a városrészben megnő a diákforgalom. Hetven diák vasárnap albérletbe költözik, A kollégium hirdetésére sokan jelentkeztek, így sikerült valamennyi gyereket a gimnáziumokhoz közel, a kertvárosban elhelyezni, arra is ügyelve, egykori szobatársaikkal, barátaikkal lehessenek. A szülők sok segítséget kaptak a diákotthon munkatársaitól, aikik szinte minden közvetítést vállaltak. Valamennyi család háromezer forintos hozzájárulást kap az albérlethez. A gyerekek nem szakadnak el a kollégiumi nevelőiktől, közülük hárman rendszeresen látogatják őket. Írásban rögzítették a megállapodást: a tanács ideiglenesen megkapja a Honvédelmi Minisztériumtól a Bajcsy laktanya diákszállásra alkalmas épületeit. A héten a szak- • emberek is megtekintették az épületeket, és arra jutottak, hogy egy hónap javító munka kell a beköltözéshez. Nagy szükség lesz rá. Egy hónapja sincs, hogy a városra zúdultak ezek a közoktatást érintő súlyos gondok. Az első, és legfontosabb csatát, a gyerekek gyors elhelyezését sikerült megnyerni. Gáldonyi M A kormány oruoso lehet a hazai szénbányáknak A vezérigazgató a szerkezetátalakulásról Augusztus vége, a hazai bányásztársadalom által régóta várt időpont. Az új kormány ezekre a napokra Ígérte, hogy a magyar energiapolitikai koncepció tükrében dönt a szénbányák, köztük a Mecseki Szénbányák Vállalat sorsáról. A közelgő bányászünnep alkalmából, még az említett minisztertanács-ülés előtt Csethe András vezérigazgatóval vállalata talpon maradási lehetőségeiről beszélgettünk. — ön, mint az egyik érintett vállalat vezérigazgatója ismeri az ipari tárcának a kormány elé szánt előterjesztését. Melyek ennek a legjelentősebb pontjai? — A minisztériumi előterjesztésben a két legjelentősebb témakörként a szerkezetátalakítási feladatok, valamint a tőlük el nem különíthető szociálpolitikai kérdések szerepelnek. Jelentősége mindkettőnek óriási. A hazai szénbányászat szerkezetátalakításával uqyan- is végre piaci körülmények között termelhetnének a bánya- vállalatok. Megszűnne az évek óta tartó bizonytalanság, és mint nemzeti vagyongyarapító iparág, erkölcsileg is a helyére kerülhetne a bányászat. A szociálpolitikai kérdésekben eddig csupán részmeqoldások születtek dolaozóink követelései nyomán. Ha véqre ezek a problémák is megnyuatató megoldást nyernének, a han- aulat sem lenne teljesítményvisszafogó tényező. — A gazdaságos termelés egyik kiemelkedő feltételeként az előterjesztés az iparágat súitá több tízmilliárdos adósság rendezését emliti. — A Mecseki Szénbányák esetében csak a jövő évben lenne esedékes a liászprogram elindítása közben felhalmozódott adósság törlesztése. Elfogadhatatlannak tartom viszont, hogy vállalatunk egy olyan program beruházási költségeit fizesse meg, amely egyrészről meg sem valósult, másrészről pedig végrehajtásáról sem itt döntöttek. Ebben az esetben ugyanis — hiába vezetnék be a világpiaci szén- lórat - a teher a vállalat ellehetetlenüléséhez vezetne.- A szerkezetátalakítás milyen lormai változásokat tesz szükségessé a „Mecsek" esetében? — Vállalatunk vezetése a nálunk járt angol szakértők által javasolt formát tartja megfelelőnek. Eszerint az említett nagy terheitől megszabadított szénbányászati egység, amely önmagukban is racionalizált bányaüzemeket tartalmazna, gazdaságos lehet az új szén- ár-rendszerben. Miután a cég megszabadulna valamennyi kiegészítő tevékenységétől, az így kialakult középvállalat más vállalatoktól, káeftéktől vásárolná meg azokat a szolgáltatásokat, amelyeket jelenleg saját hatáskörében termel ki.- Konkrétan mit jelent ez a drasztikus fogyókúra? — Szolgáltató egységeink közül csak a szénmosó maradna a vállalat hatáskörében, és a brikettgyár termelne tovább önálló üzemként. A szükséges ésszerűsítések után folyamatosan tovább termelhetne a pécsi, valamint Komló Bányaüzem és a külfejtés, egy létszámában erősen lecsökkentett központ irányításával. A termelő üzemek közül más a helyzet az Északi Bányaüzemmel. Azt szeretnénk, ha sorsát mielőbb eldöntené egy szakértők által elvégzett gazdaságossági vizsgálat.- Hány dolgozót foglalkoztat majd az alakuló közép- vállalat?- Véleményem szerint a jelenlegi 8800 dolgozóból csak mintegy 4—5000 marad majd meg. Az előzetes vizsgálatok szerint ennyi emberrel is kitermelhető a korábban tervezett évi 1,8 millió tonna szén. Hogy végül mennyit termel a vállalat, azt az igények döntik el. Hiszen reméljük, nemsokára valóban a piac törvényei érvényesülnek.- Szívesebben vezeti majd az átalakuló vállalatot?- Személyes helyzetemen még nem gondolkodtam. A vezérigazgató kinevezése az ipari miniszter hatáskörébe tartozik. Ha az emlegetett feltételek maradéktalanul megvalósulnak, akko’r szívesen irányítom tovább a vállalatot. Azt azonban látni kell, hogy egyik napról a másikra nem javul meg a helyzet. A szerkezet- átalakítással párhuzamosan ugyanis drasztikusan le kell építeni a dolgozói létszámot, ami egy cégvezetőnek sem hálás feladat. A gyógyulást azonban mindig magas láz előzi meg. Nagyon bízom benne, hogy vállalatunk az egész iparággal együtt ebben ég.- Szerencse is kell a vállalat zökkenőmentes átalakulásához?- A legfontosabb a gyors és bölcs kormánydöntés, valamint annak a következetes megvalósítása. De természetesen az sem árt, ha Fortuna is kegyeibe fogad bennünket.- Akkor talán minden másnál aktuálisabb, ha bányászköszöntéssel búcsúzunk: Jó szerencsét! Kaszás E. Gyógyulás előtti lázban a ••Mecsek**? A nagymányoki brikettgyár Fotó: Proksza László Pécsi Centrum Áruház ünnepélyes kereteik között helyezték el tegnap Pécsett, a leendő Centrum Áruház alapikövét. A protókollbeszédelk elhangzása után, a vörösréz hengert — ebbe került többek között a kereskedelmi egység tervdókumentáoiája, a beruházó, tervező és kivitelező cégek prospektusai, Pécs térképe, címeres zászlaja, az Oj Dunántúli Napló tegnapi száma, az áruház dolgozóiinak ■névsora — Szabó Nándor, a városi tanács- megbízott elnöke, Brückner István, a Centrum Áruházak Vállalat vezér- igazgatója, Pálmai Zoltán, az Élelmiszerkereskedelmi Rt. elnök-vezérigazgatója és Zvonko Simic, a kivitelezést végző jugoszláviai INGRA Építőipari Egyesülés vezérigazgató-helyettese tette a betonalapba. Ezt . megelőzően sajtótájéElhelyeztek az alapkőnél koztatót tartottak a Pannónia Szálló különtermében, ahol Brüakner István szólt az áruház építésének előzményeiről, a kivitelező kiválasztásáról. Említést érdemet, hogy a zágrábi építőipari céggel dollár- elszá mállásban állapodtak meg, de a 'bekerülési költséget a Ligniimpex Vállalaton keresztül áruval egyenlítik ki. Az új pécsi Centrum Áruház építése 7,5 millió dollárba kerül, a négyszintes, majd tízezer négyzetméteres létesítményben helyet kap a megye legnagyöbb ABC áruháza —, üzemeltetője az ÉLKER Rt. lesz, amely a beruházási ösz- szeg mintegy .26 százalékát vállalta —, valamint iparcikk és ruházati osztály, büfé és több kisebb üzlet. A vezér- igazgató bemutatta a Centrum Áruházak Vállalatot, mely ■mint megtudtuk, mintegy hétezer dolgozót foglalkoztat, bruttó kereskedelmi alapterüA Centrum áruházak, az építők, és 'Pécs város tanácsának képviselői helyezték az alapkövet Fotó: Läufer László létük 210 000 négyzetméter, éves forgalmuk megközelíti o 25 'milliárd forintot. A sajtótájékoztatón kérdés hangzott el a kivitelezők vezérigazgató-helyetteséhez, vajon sikerül-e 17 hónap alatt felépíteni az áruházát? A válasz egyértelmű igen volt, sőt Simic úr hozzátette, minden bizonnyal tíz nappal az 1991. december 31-ei határidő előtt elkészülnék a munkálataikkal. Az áruházat azt követően berendezik a tulajdonosok, s a tervek szerint 1992 húsvétján adják át a vásárlóknak. Interpelláció a föld alól Újszülöttként könnyebb lenne a bányászatról írni! „örök csecsemőként" azonban az újszülöttek könnyebben vitatkozhatnak Írásommal. A gazdaságtörténet kettőszáz-, százötven, hetven-, harmincéves és legújabbkori eseményei alapján. Ma sem szabad azonban bűntudat nélkül visszagondolni a pécsi Széchenyi-akna 65 esztendei avatási ünnepségén megfogalmazott gondolattól: „Ha az istenadta geográfiai alakulás középpontba állította a pécsi bányászokat, akkor a józan ész, a megfontolás amellett szól, hogy a föld kincse innen kiáradjon. Ezt támogatni kell céltudatos közgazdasági politikával." Az egykori szónok nem is sejthette, hogy az az „istenadta" geográfiai alakulás nemcsak az értékes feketeszénnek, hanem a nyugati Mecsekben a jövő évezred egyik manapság vitatott, Csernobil utáni félelmetes, de vitathatatlanul meghatározó energia- hordozójával, az uránnal is megajándékozta szőkébb hazánkat. A józan ész, a megfontolás bizonyára hatvanöt esztendeje is - helyénvaló volt. Most azonban különösen, amikor az energiaszükséglet - a kényszerű ösztönzők, az elszegényedő lakosság és a gazdasági recesszió által megkövetelt takarékosság ellenére is - nő! Az eddig alkalmazható energiahordozók meg rohamosan fogynak. Hogy mennyire hajlamosak vagyunk az állítólag emberi boldogulásunkért született politikai, gazdasági megfontolások béklyóiban vergődni? Bizonyítják a leírt sorok is, hiszen az említett „istenadta geográfiai alakulás" akkoriban az embert állította a középpontba. Kiket is? Szeretnék emlékezetemben kutatni ... Elnézést a még élő öregektől, akikről, most nem szólok és a temetőkben pihenőktől is. Az aknamélyítős Horváth István negyedszázada, a pető- ci uránbánya mélyítése közben, az 1000 méteres aknába zúduló esőfüggöny alatt, fúrókalapácsok fülsiketítő zajában, a testre tapadó kaucsuk- ruha gyilkos béklyóiban társaival együtt alig várta a műszak végét.' Felfelé a bödön- ben forró fürdőről, meleg ágyról, álomnélküli alvásról álmodoztak. Zúgó hóviharban értek felszínre, a váltócsapat nem tudott a hóborította Mecsek útjain kijutni. A bányászok, aknamélyítők néhány percig melengették kezüket, aztán induítak a bödönhöz újabb nyolc órára a föld aló. Ha az írek nem segítenek, ezt a bányát is bezárják. Kovács József aknász 100 bányászt vezetett ki • a lángtengerben pusztuló bányából. Heten elmaradtak ... A többiek egy héten belül újból munkába álltak. Ha jól emlékszem, 1972-ben történt, ha jó az emlékezetem öt esztendeje bezárták Kossuth-bányát. A Mecsek valóban értékes kincseket rejt magában, de nagyon drágán adja nekünk. A széntermelés gépesítésére a legutóbbi időkig nem találtak megfelelő berendezéseket. A negyven esztendő utáni első bányászsztrájk alkalmával, 1988. augusztus 23-án éjszaka arról beszélgettünk István-ak- nán, hogy régen a kiváló bányászati kultúrával rendelkező ötletes bányászok csákánnyal, fejszével és fával, később kicsiny fejtőkalapáccsal követték a tekergő telepeket - gazdaságosan. Nem hiszem, hogy olyannyira ne lennének ma is kiváló képviselői az említett bányászati kultúrának, hogy ne tudnák technikával is nyomon követni a követelődző embér— ember ellen profitot. Ezt a DGT sem tette! Az azt követő rendszer pedig egyszerűen pazarló volt. Talán éppen a leghűségesebb bányászai kárára, mostaniak sorsára — végzetesen. Évekkel ezelőtt, még zeneszótól hangosabb bányásznapon megkérdeztem bányászokat: önök miért nem adják bányásznak fiaikat? Maga miért nem adja — volt a nyers válasz, amely félbeszakította habogásomat. (Nem akart az lenni.) A tegnap nyilvánosságra hozott kormányprogram szerint ismét felülvizsgálják a működő bányák gazdaságosságát. Ennek alapján a ma élő bányaüzemekből 12 minősíthető életképesnek, 1995-ig 12 üzemet bezárnak, nyolc sorsáról később döntenek... Lássuk, az „új program" mit ad az embernek, a bányásznak, merthogy azért ők is érdekeltek ebben. Rangot, méltóságot. Hát azt nem! Csak kevés piszkosabb munka van a föld felett, csak kevésszer tudja a bányász fejét felemelve, egyenes derékkal járni a föld mélyén. A halk szónak ott semmi értelme, kevés munkahely van, ahol jobban meg lehet szomjazni. A bányász életének harmadát ilyen körülmények között tölti. S most: a program szociálpolitikai intézkedései között gondoskodik arról, hogy a munkahelyeket elvesztő bányászok ne kerüljenek hátrányos helyzetbe. Meghatározza a nyugdíjazás, a korkedvezmény, a végkielégítés feltételeit, a természetbeni juttatások rendszerét, a lakásgondok megoldását, a vállalkozóvá válás támogatósát. Javasolják, hogy a hűségjutalom és a műszak- pótlék adómentes legyen. (Az elmondottak némelyikéről majdan az Országgyűlés dönt.) Álmodik az újságíró: hivatás, rang, méltóság. A valóság pedig szociálpolitikai mézesmadzag, amelyben megfogalmazódtak, jó néhány év- tizédig természetes jogok voltak. Igen, de jól hangzó, érzelmektől sem mentes interpellációra jogom lehet-e? Lássuk. Elismerésre méltó törekvés, hogy a magyarországi szénórak azonosak legyenek az importszenek áróval. Azon lehet vitatkozni, hogy a szállítási költség semmibe vétele helyes-e, hiszen hiába veszünk szenet a hamburgi kikötőben, ha az nem jut a pécsi erőműbe, a ma is üres baranyai TüZÉP-telepekre. Nő az energiaigény, csapokkal elzárható csővezetékekhez kapcsolódik hazánk. Az egyik vezeték működését oktalan olajhóború veszélyeztetheti. Reteszelő kapcsolókkal megszakítható távvezetékeken függ energiaellátásunk nagy hányada. Az új energia- politikai tervezet azonban az energiahordozók beszerzésében hazánk függetlenségét szeretné. Ha ezt úgy kell értelmezni, hogy nyugati vezetékekhez kötjük energiaellátásunkat. Ez csak azt jelenti, hogy a Tovaris helyett a money (pénz) lesz a csapokat nyitó varázsszó! Az írek megvásárolták a mecseki uránt! Megmenekül a munkanélküliségtől • néhány ezer bányász. Nagyon jó hír! Nagy-Britanniában, másutt is a világban különlegesen értékes ósványvagyonok kiaknázását még mindig támogatja az állam. Ma még mindig milliónyi széntüzelésű kályha van hazánkban, 3 milliónyi nyugdíjasunk sosem tudja megfizetni a távfűtést, elektromos és gázfogyasztású tűzhelyek költségét. .. Talán a pécsi püspök úr mondta akkoriban Széchenyi- aknán: a józan ész amellett szól, hogy a föld kincse . kiáradjon. A hatvanöt esztendős gondolatot nem lehet kritika nélkül elfogadni —, de hogy mindazok méltóságát, hivatását megőrizzék, akik ezért áldozzák életüket, az bizonyos. Újszülöttek, örök csecsemők, közgazdászok (régiek és újak) 5—10, vagy akár évenként más- programokat dolgozhatnak ki: az élet gazdasági törvényei azonban működnek, azt megváltoztatni még jó szerencsével sem lehet. . . Lombost Jenő
