Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)
1990-09-17 / 165. szám
fitosaiból :t futottunk Medveczky Lacival, aki a lósitotta. Negyed órát loholtam egy- mennyit egyhuzamban még sohasem kellett sietnem, mert a lefújás után öltözőbe, ahol gyorsinterjút készítet- I, aki történetesen német volt. Ezzel de megérte, jól jött a véleménye a r. El sem tudom képzelni azt, hogy lések vannak az angol pályák néző- nilyen rend volt akkor Newcastleban. Ddott, igaz, mindenki tudta a dolgát, itt és nem hergelte a nézőt, a néző volt elfoglalva, a rendező ügyelt a , a játék volt a fontos és nem más a futballpólyán lenne a helye. Nem még most is magam előtt látom az át, egy hatalmas termetű focistát, aki udott fejelni (Davis — a szerk.). Ami- ába, azt Írták az újságok, hogy nem mert sérült. Megkérdezték az orvost, ét. És ez így ment mindennap. Perellenünk, ez a felhajtás csak arra jbban felcsigázza az emberek érdek- nt. Sikerült is. Tele volt a stadion, a denki erről a 90 percről beszélt, az olt a legfontosabb híre azokban a ihogy Így kell csinálni a körítést . . . pata a a pécsieket s Torino- ózsa 2-0 (0-0) ecember 16-án, szerdán ző. V.: Burns (angol). Juventus: Tanc- íadore, Funno — Cuccureddu, Morini Anastasi, Capello, Bettega. Pé- Hernádi, Maurer, Konrád, Kincses II. ke — Bérezési, Máté, Tóth. 85., perc, 87. percben. 10): hogy van olyan valamennyire is távagy labdarúgószurkoló, akinek ne j, hogy megtekinthesse Olaszország jbjának, az „öreg Hölgynek”, azaz tthonót, illetve benne egy mérkőzést, g nekünk pécsieknek húsz évvel ez- ;i Dózsa az angol kupagyőztes New- Crajova legyőzése u-tán az olasz Ju- eléül. Felemelő érzés volt helyet fog- odionban, amit annak ellenére, hogy is jobban vonzotta a hazai bajnoki ismeretlen csapat elleni kupatalálko- és napján éppen közlekedési sztrájk négis megtelt zászlóerdőket lengető >. 1 volt a Stadion Comunale zsúfolt le- •oknyi pécsi szurkoló próbálta felven- italmas hangerővel rendelkező hazai n. Elmondhatom: igazán nagy tiszte- levenincs" csapatunkat, s amikor pe- kőzés elején Köves elleni szabályta- t a pécsiek javára a bíró, Máté né- itta a 11-es pontra a labdát. Sajnos, jta Jancsi a labdát, így a kapusnak rrel a gólvonal előtt állt - védenie, :övetően is kimaradt több gólhelyzet, gül is igazságos eredmény született, pedig igazi sportemberek módjára rtszerű küzdelemben alul maradt lila- Lehet, hogy más lett volna a hely- óth betalál Tancredi hálójába, akkor angulat, mégis azt állítom: az olasz benyomást hagytak a pécsi labdaCzibulka Mihály edzővel beszélget- hogy képes a csapat akár a győze- ilyen hangulati előjel után sem tet- fáténak a kihagyott büntetőért, már- mindent megváltoztatott volna. Min- ető ez a maiaknak: soha, egy pilla- sladni a reményt a győzelemért. tie United csapata. Harvey, az angol csapat menedzserének nyilatkozata:- Olyan jól játszottak, ahogy én vártam. Sosem láttam rossz magyar csapatot. Én tudtam, hogy nem lesz sétamérkőzés. A védelem, különösen Hernádi, Maurer, Kincses és Konrád tetszett... t Hernádi Ferenc: „Olyan önbizalmuk volt, hogy csoda” Newcastle-ban már az is félelmetes volt, hogy mennyien szorongtak a lelátón. Még a játékteret övező árokban is feküdtek emberek. Amikor gólt rúgott az United, sokan elárasztották a pályát. Persze, hogy féltünk a kinti meccstől, elég nagy nyomás nehezedett a védelmünkre. Még szerencse, hogy a szünetben lecserélték a jobbösszekötőjüket. Ha fennhagyják, többet kaptunk volna kettőnél. Ugyanis ez a „pali” nem az angol stílust játszotta, cselezett, húzogatott, ésszel futballozott. Szóval, kint meleg perceink voltak. A 0-2-re végződött mérkőzés után azonban még maradt esélyünk. Bár tudtuk, hogy az angolok Pécsett is nehéz diónak számítanak. Olyan önbizalmuk volt, hogy az csoda. Egy percig nem hitték, hogy kieshetnek. Már azért is csodáltam őket, hogy ezzel a talán túlzottan is egészséges önbizalmukkal megriasztottak bennünket. Volt egy csatáruk, az a Davis nevű. Az valami fantasztikusan tudott fejelni. Olyan erővel fejelt, mint amilyennel más kapura rúg. Kellett egy kis fortély is ahhoz, hogy meg lehessen fékezni. Szerencsére a pécsi visszavágón Maurer szinte leradírozta a pályáról. Utólag, így könnyű elintézni pár mondatban a visszavágót, meg az első meccset is, de akkor hihetetlenül nehéz 90 perc volt mindkettő. Még jó, hogy a továbbjutásunk miatt nagyon szívesen emlékszem vissza rájuk. Maurer László: „Életem egyik legszebb élménye ez a győzelem”- Ez idő tájt egy kis csapat volt a mienk, és, hogy egy ilyen rangos kupában elindulhattunk, óriási dolognak számított. Mindenki nagyon készült, meg akartuk mutatni, hogy a teljesen Budapest- centrikus futballéletben egy vidéki klub is tud valamit produkálni. A Craiova elleni győzelem csak fokozta az önbizalmunkat. Az előző évi kupagyőztes Newcastle már nevesebb ellenfél volt, nem is adott nekünk senki semmi esélyt. Ennek ellenére — nem kis részben a pécsi szurkolóknak köszönhetően - innen is sikerült a továbbjutás. Az igazsághoz azonban az is hozzá tartozik, hogy az angolok részben saját maguknak köszönhették a vereséget, ugyanis túlzottan lebecsültek bennünket. A kinti lopok nyolc- tiz gólos győzelmet jósoltak ellenfelünknek és az elbizakodottság az itthoni meccsen visszaütött. Miután kiegyenlítettünk, idegesek lettek és csak köpködtök, a 11-esőknél háromból hármat elhibáztak. A Juventus mór túl kemény dió volt a Pécsi Dózsa számára. A Newcastle kiütése után már komolyabban is vettek minket, mégsem arattak könnyű győzelmet. A vereség ellenére is úgy éreztük, megtettünk mindent, amire képesek voltunk. Sokat köszönhettünk a pécsi közönségnek is. Dobokkal, kereplőkkel felszerelkezve biztattak, minden meccsen telt ház- Berezelve mentünk ki Newcastle-ba, nagyon féltünk az ottani meccstől. Be is szorítottak bennünket az angolok az első 20 percben. Mindent bevetettek, csakhogy a kapunkbo találjanak. Ha akkor, az elején gólt kaptunk volna, biztosan kitömnek bennünket. Szerencsére megúsz- Sokszorosan is nagy élmény volt számomra a Newcastle elleni találkozó. Elsősorban azért, mert éppen azon évben épültem be a csapat hátsó alakzatába, ráadásul éppen testvérbátyám sérülése miatt megüresedett helyére, másodsorban pedig azért, mert az a mérkőzés jelentette katonaidőm végét. Mindezek után mit mondhatok arról a mérkőzésről? Czibulka Misi bácsi alapos pszichikai felkészítést rendezett számunkra. Azzal valamennyien tisztában voltunk, hogy nem sok keresnivalónk lehet, egy magyar amatőr együttesnek a nagynevű profi gárdával szemben. Ráadásul éppen az ellenfelünk nyerte el előző évben a kupát. Vagyis, igazi Miki-egér- nek tartottak bennünket. S, hogy mégsem rezeltünk be az 55 ezer, fülsiketítőén tomboló közönség előtt, azt a mór említett lelki masszázsnak tudelőtt játszottunk. A mérkőzés végén lehúzták a cipőnket, letépték rólunk a pólókat, egyszóval fergeteges ünneplés volt a pályán és az egész városban. tűk, aztán, miután átvészeltük a kritikus időszakot, már helyzetünk is adódott. A végén azért örültünk, hogy csak két gólt kaptunk. Pécsett, a visz- szavágóra az edzőnk, Czibulka Misi bácsi ragyogó húzással állt elő azzal, hogy Mauerrel fogatta Davist, a hórihorgas, ragyogóan fejelő csatárt. Ez döntőnek bizonyult, mert Mauer kitűnően semlegesítette az angol játékost. Egyébként nem is lehet egy napon említeni az akkori angol csatárokat az akkori magyar támadókkal. A newcast- leiak sokkal keményebben, agresszívebben támadták a kaput, nehezebben lehetett hozzájuk férni, mivel nagyon jól fedezték a labdát. És milyen kemények voltak . . . Emlékszem, egyszer jól odavágtam Davisnek, erre nekem fájdult meg a lábam, ő meg csak mosolygott. Hogy mégis mi jutottunk tovább, az a rettenetes akarásunk diadala volt. A szívünket, a lelkünket kitettük azért, hogy megállítsuk őket. Sikerült. . . hatjuk be. Amikor sikerült kihúznunk az első negyedórát kapott gól nélkül, akkor elkezdett bennünk gyűlni a bátorság és kezdtük hinni, hogy megússzuk gólözön nélkül. Ezzel nem azt akarom állítani, hogy a 0-2-es mérkőzés után fogadtunk volna a továbbjutásra. Azért valami bizalomféle mégis motoszkált bennünk. Ezt csak azért mondom el, mert végül is arra alapoztuk önbizalmunkat és kívánom ezt a majd most pályára lépő pécsi labdarúgóknak is. Szerezzenek hasonló élményeket maguknak, a közönségüknek, minthogy tettük mi azt annak idején, húsz évvel ezelőtt. 520 angol szurkoló jön Jó lenne megúszni rendbontás nélkül Abban a pillanatban, amikor megtudták Pécsett, hogy a Manchester United lesz a iPMSC KEK-ellenfele, sokan a pécsi csapatot féltették, még többen azonban a szurkolóit. Merthogy közismert: az angol drukkerek nem a legcsendesebben szoktak végignézni egy mérkőzést egy kis botrányért sohasem mennek a szomszédba. Nos, bármennyire is rossz hírük van az angol szurkolóiknak, lehet, hogy megússzuk, és tényleg nem lesz velük baj, mint ahogy ezt Alex Ferguson, a MU menedzsere Ígéri. Ugyanis azt nyilatkozta, ihogy a drukkereikkel a legutóbbi bajnokságban semmi baj nem volt, se otthon, se idegenben. Márpedig, ha akkor nem randalíroztak, akkor most sem fognak. Manchesterben, az első mérkőzésen biztosan nem, mert ha verekedni, balhézni is akarnának, ott nem lenne kivel összetűzniük, ugyanis mivel ott a lelátón nem lesz pécsi szurkoló. Hogy Újmecsekalján mi lesz? Ezt már nehezebb megjósolni.- Szeretnénk, ha nem lenne bonyodalom velük. A szurkolók biztonságos elhelyezését megoldjuk. Ha mindent pontosan betartunk, amiről korábban beszéltünk, amikor a szurkolók biztonságos elhelyezése volt a téma, akkor biztosan nem lesz rendbontás Újmecsekalján - mondotta Mérei László, a PMSC szakosztályigazgatója. Amire egyébként célzott, az egy megbeszélés volt: a MU titkára, az angol szövetség biztonsági ügyékkel foglalkozó szakembere, az angol szövetség ellenőri bizottságának tagja, az MLSZ és a magyar rendőri szervek képviselői vettek részt rajta. Egyébként 520 szurkoló jön iManchesterből Pécsre. Konrád János: „A rettenetes akarás diadala volt” Kincses Viktor: „Sokszoros nagy élmény volt” Holland szociológus fújja a sípot Manchesterben Manchesterben, a nemzetközi porondon kevéssé ismert holland Mario van der Ende lesz a „karmester", aki 1956- ban született Hágában. Játékosként különböző ificsapatokban szerepelt és egészen a 21 éven aluliak válogatottságáig vitte, aztán a síp bűvöletébe esett. Leo van der Kroft és Van Ravens, az egykori világhírű holland FIFA- jótékvezetők nyomdokaiba lépve 1977-ben vizsgázott, 1987 óta vezeti hazája I. osztályú mérkőzéseit, 1990-ben tagja lett a FIFA-keretnek. Csapatainknak még nem vezetett mérkőzést. Anyanyelvén kívül angolul, németül és franciául beszél. Civilben tanár és szociológus.
