Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)

1990-09-16 / 164. szám

(Folytatás az 1. oldalról) ........mesélték, hogy különö­sen oz egyre terjedő ólomkor miatt igen nagy szükség volna orvosra” — csupán ennyi kel­lett ahhoz, hogy a XX. szá­zad elején már neves orgona- művész, zenetudós harminc­éves fővel elhatározza, hogy orvos lesz, méghozzá Nyugat- Afrikában, az Egyenlítő-szelte egykori Francia-Kongóban? S^ Hwjeitxer-lconf^r^r&eifti Budapesten ..................................................................... .................................................................................... Eg y orvos nemcsak az őserdőben Találkozás Albert Schweitzer lányával Abban a könyvben ahonnan a fenti idézet származik, meg­találtam a kérdésre a vá­laszt: „egyetlen orvos is sok ember számára sokat jelent­het, még akkor is, ha a leg­szerényebb eszközök állnak csak rendelkezésére." Albert Schweitzer 1913-ban doktorált, 38 évesen! Attól kezdve 1965- ben bekövetkezett haláláig életének túlnyomó részét a könyvkiadási és koncertbevéte­lekből, valamint adományokból általa alapított lambarénéi kór­házban töltötte. Az orvosi hi­vatás iránti indittatásáról és a gyakorlat kezdeteiről - köz­tük a napon rendelésről, majd az ablak nélküli tyúkólból kór­házzá előléptetett helyiségről, aztán a váró- és hálóterem építéséről -, az afrikai min­dennapokról az Egy orvos az őserdőben című könyvében ír. Az első magyar kiadást - az 1935-öst! — csak most követ­te újabb: az elmúlt héten ke­rült ki a könyvpiacra a Kos­suth Könyvkiadó által ez a megrendítő emberségről ta­núskodó írás. Az időzítés si­került: hiszen csütörtökön, szeptember 13-án kezdődött Budapesten, az Óbudai Műve­lődési Központban a Nemzet­közi Schweitzer Társaság há­romnapos konferenciája. A budapesti konferencia díszvendége nem más volt, mint Albert Schweitzer lánya, Rhena Schweitzer-Miller. Meg­kérdeztem tőle, hogy mit je­lent számára e kiemelkedően nagy ember lányának lenni, mit tanult édesapjától? — Apám Lambarénében dol­gozott, én Európában éltem az édesanyámmal - kezdte a választ Rhena Schweitzer-Mil­ler -, iqy többnyire akkor lát­tam, amikor konferenciára jött. Viszont élete utolsó öt évében mellette dolgoztam, a laboratóriumért voltam fele­lős. Ekkor megtanultam bán­ni a pénzzel! Apámról any- nyit: gyakran érte az a vád, hogy nemcsak a betegeket gyógyítja, hanem még az ál­lataikat is. Ez így volt igaz! A szenvedőknek segített! És megtanultam azt: egy ember is tud sokat tenni...- A Gaboni Köztársaság­nak jelenleg is szüksége van a lambarénéi kórházra, vagy Albert Schweitzer emlékét- szellemét őrzik a fenntartásá­val?- Van még két privát kli­nika Gabonban, de azok na­gyon drágák. A Schweitzer Kórháznak nem szabad meg­szűnnie, a mai napig is több száz kilométereket tesznek meg az emberek azért, hogy ebbe a kórházba kerüljenek.- A nemzetközi találkozót Schweitzer halálának huszon­ötödik évfordulójára hívták össze. Miért éppen Magyar- ország ad otthont a konfe­renciának? — kérdeztem dr. Oláh Vilmostól, a siófoki kór­ház főorvosától, aki a Ma­gyar Schweitzer Társaság el­nöke.- A hazai társaság három­éves. Most éreztük úgy, hogy ez ország és a világ nyilvá­nossága elé ki kell lépnünk. A társaságnak jelenleg száz­hetven tagja van: többnyire orvosok és művészek. Mind­azokat várjuk a társaságba, akik Schweitzer szellemiségét magukénak érzik.- ön levelezésben állt Al­bert Schweitzerrel. E kapcso­lat hatással volt az orvosi munkájára?- Igen. Nagyobb lett a tü­relmem a betegekhez. Egy-egy idegfeszítőbb szituációban ar­ra gondolok: „mit csinált vol­na Schweitzer? Valószinűleg bölcsebben. türelmesebben bánna a betegekkel, egy tré­fával oldaná a helyzetet.” Mire idáig eljutok, én is meg­nyugszom. Albert Schweitzer küldött nekem a könyveiből, én meg a magyar zenekultú­rával próbáltam megismertetni őt: érdekes lehetett, amint az őserdőben Kodály és Erkel ze­néje szólt... L. Cs. K. Gyémántdiplomás katona-tanár Virágh tanár úr, a Zrínyi-szobor kovászolója... Virágh István tanár úr sze­rint tegyünk félre minden kon­venciót, s tegeződjünk.- Szervusz! Cigarettával, itallal, kávéval kínál. A pécsi társbérleti szo­ba fegyelmezett rendjében vminden tárgy és emlék a múl­tat idézi, a képek a falon, a ■könyvek, s az íróasztal, mely mellett már diákkorában is ott ült a ma immáron gyé­mántdiplomás tanár - és ka­tonaember. A díszes cigarettatárcára mutat:- Én már régen abbahagy­tam. Hatvannyolc éves ko­romban elszívtam egy szálat, s azóta egyet sem . . . Virágh tanár úr 90 eszten­dős. Frissessége abban a fe­gyelmezett, rendszerető élet­ben keresendő, melyet mint kisdiák, s majdan tanár a pé­csi hadapródiskolában szívott magába. Három diploma, s mögötte igen szép életút, melyben a nehéz idők elfelejtődtek. A ha­difogság, majd a hazatérés, állás-nélkül, napszámosként, s végül a Nagy Lajos Gimná­zium tanáraként. Ahonnan 1959-ben „menesztették” a volt ludovikás katonatisztet mondvacsinált ökokkal. Meg­élni óraadásból, korrepetálás­ból ... A minap lapunk hírül adta: régi helyén áll ismét a Zrínyi- szobor, a POTE elméleti tömb­jének udvarán, a volt hadap­ródiskola előtt. (Azaz nem a régi helyén pontosan, kicsit odébb, de áll . . . I)- A szobrot a butaság és az ostobaság döntötte le úgy 1954-55 körül. Gondolom, mert oz első világháborús hősi ha­lottakra emlékezőn, a talapza­tán fölvésve állt 142 név. Tanár úr szerint nem volt könnyű menet a szobor-reha­bilitáció. Fölvállalta az ügyet, talpalt, mozgatta a szálakat, s hihetetlen erőfeszítések után sikerült a régi álom. Ez köte­lesség is - vallja. A régi diá­kok, hadapródiskolások pénz­zel járultak az újraöntés mun­kálataihoz - a város egy fil­lért sem juttatott -, s mivel oz eredeti, rozsdás, Jörede- zett szobor valahonnan előke­rült, lehetett öntőmintát készí­teni, s újraönteni.- Az eredetit gondos kezek őrizték, a határőrlaktanyában. Ilyen is van ... — Teljes az öröm . ..?- Már majdnem. A talap­zat díszítéseit föl kell rakni, a Zrínyi-címert, s a már említett 142 nevet. Aztán melléjük a hadapródiskola második világ­háború hősi halottainak név­sorát, amely ismét rengeteg név. A pécsi hadapródiskola tör­ténetét Garay László volt ta­nár 1919-ig megírta. Virásh tanár úr a folytatással kész - azt írja, rendíthetetlenül, az 1943-ig terjedő időszakot. Szorgos és alapos munkája nyomán minden ott tanult di­ák, katonatanár és civil-tanár neve együtt, s a szomorú fel­ismerés is: egyes évfolyamok­ból akad, ahol a tanulók több mint fele hősi halott. ..- A névsort felküldöm majd a Hadtörténeti Intézetbe, s kérem, hivatalosan is erősít­sék meg, kik a második vi­lágháborús hősök. Nem sze­retnék tévedni .. . Köztük a volt diákjai. Aki­ket nagyon szeretett, s szeret. A katedra mögül is tudta, ha csínyeket követnek el, ha pi­maszkodnak, renitenskednek, nem rosszak, olyanok, mint ő, amikor ő is diák lehetett. Kincstári segítséggel a nagy család tíz gyermeke közül így tanulhatott, s ülhetett be a hadapródiskola padjába 1917- ben. Bár régen vo|$ - mintha ma lenne .. . Kozma Ferenc Jövő vasárnap Taszár a civileké lesz A MÍG 21-esben Gárdus Tibor főhadnagy Fotó: Horváth Barnabás Vadászgépek és pilóták életközeiben Új név: Kapos vadászrepülő osztály- Ez kiváló idő a repülés­hez — mondja Gárdus Tibor főhadnagy, mPköíben az eget kémleli, Pintér Zoltán őrnagy még éhhez hozzáteszi, hogy remélhetőleg jövő vasárnap is ilyen lesz, mert akkor semmi akadálya a légibemutatóknak. Fotós kollégámmal egymásra nézünk: ugyanis a két pilótá­val ellentétben mi igencsak borúsnak ítéljük az időt. A taszári katonai repülőté­ren vagyurtk. A felszállópályán álló MÍG 21-est körbejárjuk, majd kipróbáljuk a pilótaszé- ket, megcsodáljuk a műszer­falat — és elábrándozunk azon, hogy Kaposvár mellől a felszállási idővel együtt hat perc alatt Pécsre érnénk a vadászgéppel. A kétezer-négy­száz kilométer/órás sebesség számunkra elképzelhetetlen, sőt még a háromszáz is — ennyivel ér ugyanis betont a leszálló gép. A vadászrepülők körüli mítosz ahelyett, hogy oszlana bennünk, inkább nő. Amikor elköszönünk a pilóták­tól ugyonolyan távolinak tűn­nek, mint amikor az égen húznak el magasan a fejünk felett. Jövő vasárnap bárki elme­het Taszárra — a katonai re­pülőtér nyitott lesz. Mindeddig csak az étkezdéig jutottak el a látogatók, szeptember 23-án viszont felnőttek és gyerekek közelről megnézhetik a va­dászgépeket, kipróbálhatják a levegős katapultot, beszélget­hetnek a pilótákkal, szerelők­kel. A program reggel kilenc­től délután ötig tart: délelőtt technikai bemutatók lesznek, délután pedig - amennyiben az idő megfelelő lesz - ka­tonai légiprodukciókat mutat­nak be a taszáriak (Ml 24-es harci helikopterrel, MÍG 21-es és MÍG 23-as vadászgépekkel, SZU 22-es felderítőgéppel), majd Ml 8-as helikopterekről a pécsi ejtőernyősklub tagjai ugranak. A kaposvári Császár Károly repülőklúb is tart be­mutatót, sőt vitorlás- és mo-' torosgépein utasrepültetést végez (persze nem csekély összegért, hiszen egy-egy fel­szállás nekik is „drága mu­latság”). A repülőtérre belé­pőjegyet kell váltani - felnőt­teknek száz forintért, iskolás­korú gyerekeknek ötvenért, plusz több helyre gyüjtőperse- lyek is lesznek kirakva. A be­lépési díjak és a perselyek forintjai mind a szeptember 11-én bejegyzett Corvin Ala­pítványba kerülnek. Gőgös Ottó ezredparancs­nokkal - aki mint repülőgép­vezető túl van a három és fél ezer repült órán — nem­csak a programokról beszél­getek, hanem a Corvin Ala­pítványról is. A parancsnoki bevételből ötvenezer forintot különítettek el az alapítvány­ra, azonban az indulótőke már megtízszereződött. Ugyanis egyéni vállalkozók, szövetke­zetek, kft. -rk, vállalatok csat­lakoztak az alapitványhoz, va­lamint beszállt a Hungária Biztosító is. Gőgös ezredes megjegyzi, hogy egyelőre csak Somogy megyei cégek jelent­keztek az alapítvány támoga­tására. A Corvin alapítvány nemcsak a katonai repülök közösségét érintő jótékonysá­gi alap, hanem azonnali se­gítségnyújtási lehetőség min­den rászorulónak — repülő­gépbaleseti károsultnak, hoz- zátartozónaik, valamint újra­kezdési támogatás a katonai pályát elhagyóknak. Az ezred­parancsnoktól megtudtam azt is, hogy hivatalosan novem­bertől a taszáni katonai repü­lőtér új neve Kapos vadász­repülő osztály, de már a jövő vasárnapi rendezvényen is ezt használják. A Volán szeptember 23-án Kaposvár és Taszár között kü- lönbuszokat közlekedtet. L. Cs. K. A Biblia cigány nyelven A Baranya Megyei Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület elhatározta, hogy elsőként hazánkban lefordítja cigánynyelvre a Bibliát. Eddig ezen a nyelven csak részletek jelentek meg a Bibliából. Chóri Daróczi József fővárosi költő megkezdte a fordítóst. A tervek szerint 10 000 vpél- dány készül majd, ebből egyet átadnak a Pécsre látogató pápának. Kenyér - szüretre A Pécsi Sütőipari Vállalat tapasztalata szerint szüreti hétvégeken a szokásosnál jó­val több kenyér fogy, s a boltok zárása után is sokan szeretnének péksüteményhez, kenyérhez jutni. Rájuk gon­dolva szombaton és vasárnap lehet ilyesmit vásárolni a vál­lalat Vadász utcai portájánál, ahová egy teherautónyi kényé­in., zsemlét állítottak készen­létbe. Vásárolni éjjel is lehet. Bővült a kaposvári Domus Négyszázötven négyzetméter­rel növelték a kaposvári Do­mus Áruház alapterületét. Az elképzelések szerint a követ­kező hónaptól ikezdődően használt bútorok kínálatával is foglalkoznak, mig jövő hét­től irodabútor-bemutatót is rendeznek az áruházban. Új­donság, hogy harmincféle szoba- és dísznövényt is áru­sítanak. Rejtvény vonattal a Balatonra Szombaton reggel a 7.05- kor Pécsről induló és Balaton- boglárra tartó személyvonat egyik kocsijában horvát és magyar rejtvényfejtők hegyez­ték ceruzájukat és izgatottan várták a nemzetközi rejtvény­fejtő csapatverseny kezdetét. A szerelvény a Balaton felé száguldott, a napsugaras dim- bes-dombos dunántúli tájon keresztül, miközben a horvát­országi Varasd vasutas rejt- vényfejtői és a pécsi Vasutas Művelődési Ház Rejtvényklub­jának tagjai egy órán keresz­tül matematikai, logikai, vi­zuális és keresztrejtvények megoldásán törték a fejüket. A varasdiak 10 éves ha­gyományát folytatják a pécsiek ezzel a rejtvényvonattal. Ott ugyanis évről évre a tavasz első napján rejtvényvonatot indítottak Zágrábból az Ad­riára, miközben a száguldó expresszen folyt a rejtvényfej­tő verseny, amelynek több éven keresztül a pécsiek is résztvevői voltak. Most a Pécsi Vasutas Művelődési Ház indí­totta el elsőízben, de a foly­tatás reményében rejtvényvo­natát. A háromfős csapatok (két magyar és két horvát) 9 különféle feladvány megoldá­sával a nehézségi foknak meg­felelően pontokat gyűjthettek. Ezúttal a horvát vendégek első csapata fejtett meg leg­több rejtvényt hibátlanul, így ők nyerték a versenyt 121 összpontszámmal. A második helyen a pécsi Vasutas Rejt­vényklub ll-es csapata végzett 89 ponttal, a másik magyar csapat lett a harmadik 86 ponttal, és 4. a vendégek II. csapata 81 ponttal. A gondos házigazdák gaz­dag programot állítottak össze horvát barátaiknak. Szomba­ton délután Balatonboglárröl és környékével ismerkedtek, vasárnapra hajókirándulást terveznek Badacsonyba, a szü­reti mulatságra. Jövőre aztán megint a varasdiakon a sor, hogy újabb ötlettel, újabb rejtvényes ta­lálkozót szervezzenek a két klub tagjai részére. Tiszai László vasárnapi 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom