Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)
1990-08-01 / 119. szám
IO aj Dunántúlt napló 1990. augusztus 1., szerda Az Országos Érdekegyeztető Tanács Tárgyalási minimum: a minimálbér Éledezik a turbóki hegyközség A Turbéki szőlőhegy egy része. Szőlőhegy vagy kertváros? A kormány javaslatára és a szakszervezetek kezdeményezésére szerdán összeül az Országos Érdekegyeztető Tanács. Miről is lesz szó ezen a mostani tanácskozáson? Ismeretes, a kormány korábban már megvitatta és mintegy „megajánlotta" az 5100 forintos minimálbért. A szakszervezetek, felmérve az infláció mértékét, í a megélhetési költségeket - egymásközt - megállapodásra jutottak, hogy a tárgyalások során a kiindulási alap: 5700 forintos minimálbér. Meglehetősen nagy a távolság a két összeg között, s ha egy kicsit elvonatkoztatunk, akkor kiderül, hogy nemcsak a két összeg között nagy a különbség, hanem a kormány és a szakszervezetek között is. Dr. Antall József miniszterelnök több ízben kijelentette már, hogy nem kíván a szakszervezetekkel érdemi tárgyalásokat folytatni, nincs szükség „csúcstalálkozókra”, az érdekvédelmi konfliktusok feloldása és megoldása nem a kormány és a szakszervezetek, hanem a munkavállalók és a munkáltatók feladata, s ebben az érdekegyeztetésben van hatalmas szerepük a szak- szervezeteknek. Napjaink kérdéséhez persze hozzátartozik az is, hogy kik, milyen szervezetek tartoznak az általános és ösz- szefoglaló fogalomba: szak- szervezetek. Mert ahogy mindennapi politikai életünkben érvényesül a demokratikus pluralizmus, úgy kel'l tudomásul venni, hogy egyre több szervezet alakul érdekvédelmi céllal, s ha a szakszervezetekről szólunk, akkor az nem az egykori monolitikus és állampárthoz kötődő egyetlen szakszervezetet jelenti, hanem a SZOT jogutódjaként létrejött MSZOSZ mellett a Független Szak- szervezetek Ligáját, a munkástanácsokat, a különböző szakszervezeti tömörüléseket, a Szolidaritás Szakszervezeti Szövetséget, s az egyre több új érdekvédelmi formációt. Jog és érdekvédelem Ki tog kivel tárgyalni? Az új Országos Érdekegyeztető Tanáccsal kapcsolatban ez a legfontosabb és a leglényegesebb kérdés. A mostani tanácskozáson tehát, nem csupán az egymillió embernél többet érintő iminimál- bérről folyik majd a vita, hanem arról is, hogy milyen jogosítványai lesznek ennek a tanácskozó testületnek, s minden bizonnyal az is szóba kerül, hogy milyen feltételek mellett lesz valóban hatékony és működőképes a testület. Ezek a kérdések nehezen megválaszolhatók, hiszen egy sokszorosan összetett és bonyolult témakörről, sokak által vitatott közelítésekről van szó. Arról például, hogy megszületik-e a közeljövőben a szakszervezeti, vagy ha jobban tetszik, az érdekvédelmi törvény, amely megszabja törvényes kereteit a munkavállalók garantált jogainak, s az érdekeiket képviselő szervezetek mozgásterének. De közelíthetjük más oldalról is a kérdést. A fejlett nyugati demokráciákban már kialakultak az érdekegyeztetés különböző szintű fórumai. Magyarországon ilyen fórumok még csak ritkán akadnak. Ezért hát. Kettős most az Országos Érdekegyeztető Tanács feladata. A korábban jelzett alsóbb szintű fórumok hiányában a mostani tanácskozáson kell többek között olyan témákban is dönteni, amelyek valóban nem tartoznak az országos érdekegyeztetés „asztalára". Dehát, milyen fórumokról van szó? Vizsgáljuk meg a különböző „lépcsőfokokat". Az első számú egyeztető fóruma munkavállaló és a munkaadó „üzemi" szintje. De, amíg nincsenek meg kristálytisztán a tulajdonosok, addig ki veheti magának a bátorságot megjelölni, hogy ki a valóságos munkaadó? Szólhatnánk az ágazati szintű érdekeegyeztetésről, amelynek hellyel-közzel megvannak vagy most vannak alakulóban a munkavállalói, érdekvédelmi szervezetei, ugyanakkor az Ipari Kamara tgozódása még nem olyan mértékű, hogy kialakulna a valóságos és tárgyalóképes partnerség. Szólhatnánk a Gyáriparosok Országos Szövetsége, és a legmagasabb szintű szakszervezeti fórum tárgyalási és egyezkedési lehetőségeiről. De lám, itt is gondjaink vannak, hiszen ma már két Gyáriparosok Országos Szövetsége is működik, és vajon ki tudja megmondani, hogy melyik az a legmagasabb szakszervezet' fórum, amelyik képviselheti valamennyi munkavállaló érdekeit e tárgyalásokon? Megegyezés a részlet- kérdésekben Kérdések és kérdések sorozata. amelyek megválaszolására sürgősen szükség van. Ügy is fogalmazhatnánk, tisztázni kell az erőviszonyokat: ki kivel győzködjön, mit jelent az, hogy alkupozíció, s hogyan lehet úgy dönteni, hogy a harc ne a harc kedvéért, hanem az eredményért 'egyen. A múlt hét végi szakszervezeti kerékasztal-tárgyalások nagy eredménye volt, hogy az ott jelenlevő érdek- képviseleti szervezetek konszenzusra jutottak abban, hogy valamennyien a munkavállalók érdekeit képviselik és érdekeik védelmében mű- KÖdnek, s természetesen a megállapodáshoz tartozott ez az ominózus 5700 forintos minimálbér is. Ügy tűnik, nem lesz sima és egyszerű az Országos Érdekegyeztető Tanács mostani ülése Részben, mert az eddigieknél is keményebb körülmények között találkoznak a munkavállalók, a munkaadók és a kormány képviselői, másrészt pedig fel kell készülni arra is, hogy míg az alapvető és lényegi dolgokban az érdekvédelmet felvállc'ó szervezetek megegyeztek, addig részletkérdésekben - és nagyon is jelentős ügyekben - koránt- sincs meg az összhang. Ez az OÉT-tanácskozás tehát minden bizonnyal nem a könnyű megegyezések, hanem sokkal inkább a nagy v'ták tanácskozása lesz. Csak reménykedhetünk abban, hogy e vitákban a józan ész, s a megegyezésre törekvés lesz mindegyik tárgyaló fél vezérlőereje. S. Boda András Mi lesz a turbéki szőlőhegyből? Visszaváltozik-e árutermelők lakta vidékké, avagy az új idők ma még csak lengedező szele erősödik fel pázsi- tos, rózsabokros hétvégi pihenőkké formálva a parcellákat? Mindkét irányzatnak vannak ellenzői és támogatói, de úgy tűnik, hogy legalább egy kérdésben közös nevezőn állnak mindazok, akiket foglalkoztat, érdekel a Szigetvár melletti turbéki szőlőhegy jövője. Megérett az idő arra, hogy történjen valami ezzel a területtel, méghozzá az itt érdekeltek közös akarata szerint. Ezért alakították meg a közelmúltban a hegyközséget. — Jobban mondva, fel akarjuk éleszteni — pontosít Szalai Imre, a Szigetvár Városi Tanács csoportvezetője, aki az alakuló ülést vezette, és az alapszabály-tervezetet készítette. A gondolatot Várnai Zoltán vetette fel a Szigetvár és vidéke című lapban. Többen szimpatizáltak az ötlettel, s első lépésként eljutottunk addig, hogy június közepén megalakult az egyesület. Hogy ■mikor és miként tudunk továbblépni, az attól függ, mekkora lesz az érdeklődés, és mit akarnak a gazdák. Akiket foglalkoztat ez a szándék, itt, a tanácson, a városgazdálkodási osztályon érdeklődhet. Vannak, akik szerint mindenekelőtt végre nevet kellene adni ennek a szőlőhegynek „kinevezett” dombnak. Jóllehet, többnyire turbéki szőlőhegyként emlegetik, még a török időkre, Szulejmón türbéjére utalva, de a bennfentesek zsi- bóti, becefai, mozsgói hegynek is mondják, aszerint, hogy melyik településhez van közelebb a parcellájuk. Az biztos, hogy a gazdák kitűnően ismerik a területet. A nevek, a présházak a legjobb útbaigazítóik. A nagy kerülőket jelentő, többnyire salakozott utak helyett mi is jórészt a szőlők, kertek közötti csősz- utakon járjuk Várnai Zoltánnal a turbéki részt. A kora délutáni sziesztából ébresztett Fenyvesi Antal kissé tartózkodóan kezdi véleményét a hegyközség újraélesztésének szándékáról, mondván, hogy nem vett részt az alakuló ülésen, a szomszédoktól hallott az elképzelésekről. — Ibafáról származtam ide, 1982-iben vettem ezt a területet, amely akkor kukoricaföld volt, mutat a hétvégi ház teraszáról a mintaszerűen gondozott szőlőre, veteményesre. — Nem is én akartam, Szigetváron családi házunk van, kerttel, inkább a gyerekek. De ha már van, nem lehet nem törődni vele. Mindennap itt van, még télen is. A kéthetenként ^perme- tezett, tömött fürtöket nevelő, egészséges levélzetű szőlősorok között krumplit, zöldséget termelt eladásra. A veteményesben, a saláta helyén már káposzta nő, s ahol maradt egy talpalatnyi hely, ott virágok nyílnak. Jobbára püspöklila és hófehér kardvirágok. A hétvégi ház alsó szintjéből két ajtó nyílik felirattal: vörös, fehér. Az egyik .pincében valóban csak vörös bort tárol, a másikban csak fehéret. A vöröset már eladta. Megnézzük a főzőfülkés lakószobát. A legtöbben, így ő is úgy építkezett, hogy egyszer talán feloldják a 35 négyzet- méteres határt, s akkor lehet folytatni, hogy elférjenek, ha együtt a család gyerekeikkel, unokákkal... — Legalább az utakat szélesítenék meg, hogy a trágyát fel tudjuk hordatni! — mutat a kihajló gyümölcsfák alatt, szőlők között kanyargó kocsi- útra Szilágyi József. — Én mindenhol beljebb telepítettem a szőlőt, azért, hogy el tudjanak járni, de -egy-egy sort még most is felajánlok, ha elkezdik. A környék talán legrégibb présháza felé tartva, két-há- rom olyan parcella mellett visz az utunk, amelyek láthatóan legalább annyira szolgálják a pihenést, kikapcsolódást, mint a család zöldség-gyümölcs- szükségletének megtermelését. Gondozott pázsit öleli a házakat, a terebélyes lombozató fák alatt szalonnasütő, kerti bútorok, hintaágy. özv. Kelemen Kálmánná aligha álmodik ilyesmiről, hisz neki pont az a szép, az az érték, hogy ezt a présházat még a fia ükapja építette. A talpgerendára épült, fehérre meszelt patics- falakat az ősök használati eszközei díszítik. A tolózóras ajtótól jobbra rögtön a lószerszámtartó. A nyitott tűzhely körül a lábukat mutató vaslábasok és egy fából faragott tésztaszűrő. — Hajdan itt heteltünk, akkor még én is jól bírtam o munkát - mondja özv. Kelemenné, de most már sok nekem a két szőlő. Ezt az 500 ölet még megtartanám, az út másik oldalán lévő 700-at — amit később vettünk — szívesen eladnám. Már többszörösen visszaadta az árát. Az idők során szétaprózódtak az egykor két-három hold- nyi területek. Hozzávetőlegesen ekkora lehetett az egykori Rigó-birtok is, amely napjainkra 8-10 parcellává osztódott. Ezerkétszáz négyszögölt vásárolt belőle Csiky János, aki Erdélyből származott ide. Székelykaput állított bejáratként, s 1982-től itt is lakik a családjával. A szőlőhegy hangulatát, összetartó varázseie- jét példázva derűs szemhunyo- rítások közepette tudatja, hogy nemrég megalakult itt a Magyar Királyi Népköztársaság, és őt választották fejedelemmé. Van néhány főméltóság és jobbágy, no meg az udvari díszszázad Rambó kutya képében, amely a kapuig kív sérve a vendégeket valóban kiveri a díszlépést. Komolyra fordítva a szót, egy-kettőre kiderül, hogy ő hegyközség- párti. — Éppen olyan ez, mint a víztársulatok sorsa — véli. — Egykor azokat is megszüntették, aztán visszaállították, mert így lehet ötről hatra jutni. Ha a gazdák összeállnak és ösz- szefognak, sok mindent el tudnak érni. Valamikor a boradót részben a hegyre kö>- tötték, mezőőrt alkalmaztak, aki mindenkit ismert és jelet hagyott a gazdának, ha ott járt. így igazolta, hogy ellenőrzi a területet és azt is, hogy nem hívatlan vendég nézelődött a szőlőben. Én még azt sem tartom kizártnak, hogy ha marad a szőlőművelés, talán még saját palackozója s lehet a hegyközségnek. Kozáry Gyula azok véleményét osztja, akik szerint idővel Szigetvár Rózsadombja lesz a szőlőhegy, és akik a hegyközség újraélesztése mellett állnak. Szerinte nem máról holnapra dől el, hogy milyen arculata lesz majd ennek a területnek, s nem is lenne szerencsés dolog bárkire ráerőltetni egyfajta elképzelést. Eddig is megvoltak egymás mellett a termelő és kedvtelésből kertészkedő, de inkább pihenni akaró gazdák, s nem biztos, hogy ez a kép a közeljövőben lényegesen megváltozik. Ám akár termelni, akár pihenni akarnak itt az emberek, néhány ponton találkozhat az érdekük.- Az utak javítása, a sze- méteíhelyezés és a terület őrzése máris ilyen közös érdeknek látszik - mondja. — Az elképzelések szerint a hegyközség azonban ennél mesz- szebb mehetne. Megszervezhetné a mezőgazdasági munkák gépesítését, összehozva a kapacitásokat az igényekkel. Segíthetne a növényvédő szer, a műtrágya, a trágya, a szaporítóanyag beszerzésében, szaktanácsot adna a felhasználhatóságában. Közreműködhetne a termények - zöldség, gyümölcs, bor -, az ingatlanok értékesítésében, távlatokban gondolkodva pedig képviselhetné a gazdákat az elektromos hálózatfejlesztés, illetve más fejlesztések ügyében. Török Éva Gellér László szőlője és több mint százéves présháza Szundi György felvételei
