Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)
1990-08-08 / 126. szám
1990. augusztus 8., szerda üj Dunántúli napló 11 Olvasónaplómból... Csoda? - kétely, tudás, gondolat... Olomsúlyú pehelyügyek „A csirkések is előbb-utóbb kidugják a zászlót...” AZ UTÓBBI hetekben az új könyvek gyors egymásutánban jelentek meg, nem egy esetben ugyanarról a kérdésről több is. így az érdeklődő olvasó többek véleményével, tapasztalataival ismerkedhetett meg ugyanabban a témakörben. Gondolok itt most például o „manilai csodadoktor" -ra. (A témakörben: 1. Bogdán Tibor-Csetneki Gábor ,, Döbbenetes műtétek Európában" 2. Ványi Béla-Szako% nyi Péter ,,A manilai csodadoktor" és 3. Charlotte Vincent „ Gyógyulásom hiteles története" cimű könyvei jelentek meg.) Mint minden könyvet, tanulmányt, úgy ezeket is sokféle nézőpontból lehet olvasni, illetve tanulmányozni. Másféle élményt nyújtanak például egy sebész orvosnak, vagy egy pszichológusnak, s megint másmilyet például egy rákbetegnek. Magam is „sajátos nézőpontból" olvastam ezeket. Arra voltam kíváncsi, hogyan tudom megérteni a számomra lelloghatatlant. Elmondhatom, hogy az olvasottak nagyon sokféle meditációra késztettek. Elgondolkodtatott például, milyen világ az, ahol e könyvek, illetve szerzőik jóvoltából jártam? - A Csodák világa? Mesevilág? Álomvilág? - Lehet. Mindenesetre, ha mesélnem kellene olvasói élményeimről, akkor valahogy úgy kezdeném: ,,A tudásom határain túl. . ." De nem vállalkozom olvasás közbeni élményeim elmesélésére, csupán csak arra, hogy csokorba szedjem a könyvben olvasott néhány gondolatot, s most ezt a csokrot nyújtom át őszinte tisztelettel. MINDENEKELŐTT szinte bevezetőül Egely Györgytől emelek ki egy idézetet. (Ez „A manilai csodadoktor" című könyvben található.) Ugyanis az ál- tola leírtak részben még számomra is felfoghatók voltak. „Talán az olvasók nagy többsége látott már hologramot, azaz három dimenzióban megjelenő szines képet. Ilyenkor az ember ujjaival „belenyúlhat" a képbe, de nem tudja , megfogni a tárgyat, uj- jai a semmibe érnek. Ez egy döbbenetes élmény, különösen egy olyan fényképész számára, aki egész életét azzal töltötte, hogy fényképészeti eljárásokat tökéletesít. Ha egy ilyen embert megkérdeztünk volna a hologram feltalálása előtt, hogy létezhet-e háromdimenziós kép, amit mindenféle készülék segtísége nélkül, szabadon nézhetünk, akkor' az illető minden bizonnyal azt válaszolja, hogy az lehetetlen és saját és kollégái teljes szakmai tapasztalatai alapján igaza is van. A fényképészet szokásos módszereivel nem lehet valódi háromdimenziós képet csinálni. A kérdést viszont nem úgy tettük fel, hogy az ő szokásos módszereivel, vagy a fényképész szokásos módszereivel lehet-e térbeli képet csinálni, hanem egyáltalán lehet-e. A hologramok teljesen más módszerekkel készülnek, mint a „hagyományos" fényképezés (és a hagyományos sztereó-fényképezés)." (Megjegyzem itt, hogy Budapesten a Nemzeti Múzeumban éppen most, júniusban volt egy igen látványos hologram kiállítás.) AZ ELGONDOLKODTATÓ TOROK sokasága egy csokorba gyűjtve épülésünket szolgáló meditációra adnak lehetőséget, vagy éppen erre késztetnek. „Életünk .túlságosan szűkkorlátokat szab nekünk, és azt követeli, hógy csak az ismertet éljük, az ismert keretek között - és még azt is korlátozottan — mintha bizony ismernénk az élet valódi kiterjedését! Valójában napról napra jóval a tudatunk határain túl élünk, a tudattalan együtt él velünk, bár nincs róla tudomásunk." (C. G. Jung) „Nem hiszem, hogy csak azért, mert valamit a jelenlegi ismeretünkkel nem . tudunk megmagyarázni, az feltétlenül csoda kell, hogy legyen." (Bogdán Tibor) „Senki sem születik úgy, hogy a számokat ismeri, azokat összeadni, kivonni tudja, mégis idővel mindez megtanulható. Az ember egyéni talentumától függ az, hogy mikor lesz képes erre." (Szakonyi Péter) .......felnőtt és felelős magatartást, világszemléletet csakis a személyes tapasztalat, belátás, a hit és a kétely kiharcolt erejére lehet építeni." ( Csetneki Gábor) . . az előrehaladáshoz szükség van célra és az odavezető ösvény elképzelésére." (Charlotte Vincent) .......o fontosat csak a szivével látja az ember." ( Charlotte Vincent) „Hiszek . . . abban, hogy egy betegség legyűrésének sok útja-módja van, hogy vannak a gyógyításnak lélektani eszközei. Ha vannak olyan fizikailag kimutatható betegségek, amelyeket lelki bajok okoznak — ha tehát egy léJ lektani törés okozhat fizikai elváltozást, akkor az ellenkezője miért ne lehetne igaz?..." (Kalmár György) „Azok, akik kétkednek, vagy nem hisznek abban, hogy meg tudnak gyógyulni, nem gyógyíthatók." (Egely György) S BEFEJEZÉSÜL csak azt a kérdést fogalmazom meg, hogy milyen következtetést vonhatunk le az említett könyvekből, illetve az előbbiekben idézettekből? Nem adok ajánlást. Csupán arra vállalkozom, hogy a magam számára levont következtetések egyikét itt most leírom. Tudatában vagyok annak, hogy műveltségemnek, tudásomnak megvannak a határai, melyek egyben korlátái is a gondolkodásomnak. Hiszem, hogy általános műveltségem, szakmai ismeretem, tudásom gyarapításával elérhetem, hogy a gondolkodásom logikája és a dolgok logikája közelebb kerülnek egymáshoz. A saját tudásom gyarapítása mellett pedig erősítenem kell a más ismerettel és a más tudással rendelkező valamint a más logikával gondolkodó emberek iránti bizalmamat. Kételkedni. gondolkodni, tudni. E szavak Weöres Sándor verssorait juttotják eszembe : „Kétely kelti a tudást, kétely űzi a hitet. Kételyt kelt a gondolat, kételyt űz a szeretet." Dr. Dányi Pál Ki nyer ma? Minden tiszteletem Daró- cziéké, a két bátor fiatalemberé: Imréé és nagyon csinos feleségéé, akik kapták magukat, s „őshazájukból", a tág lélegzetű kunsági mezőkről összecsomagoltak, átköltöztek ide, Baranyába, Szágy mellé, ahol megvásárolták a Kütü- rői-tanyát. Ma már nehéz észrevenni, hol lehetett itt a névadó kőtörő, mindenesetre a terület szélén patak folyik, az épületeket még - verejtékes munkával - helyre lehetett hozni. Ez döntőnek bizonyult. Daróczi Imréék azt akarták itt újrakezdeni, amit Keviben — tősgyökeres túrkeveiek — abbahogptak: a libatartást. Ez évben éppen tizedik esztendeje csinálják.- Nagy legelők vannak odaát — mondja, a kévéi vállalkozásukról beszélve —, hagyományos pásztornépek lakják, ott állattartással foglalkozni magától értetődőbb volt, mint itt. Amikor ezen a tanyán elkezdtük, nem nagy jövőt jósoltak nekünk . .. Az orákulum nem vált be - Darócziék most mégis azt mondják: bolond, aki ma Ma- gyororszógon vállalkozásba fog . . . S ez nem amolyan megalapozatlan félelem, láb nélküli tapasztalat, pillanatnyi elkeseredettség. Ez komolyabb annál, mint amikor pár éve még az ifjú feleség azt panaszolta: menjünk haza Keví- be, itt mindig esik az eső.. .- Most csak az lehet a célom - mondja Daróczi Imre —, hogy legalább nullszaldón tartsam a vállalkozást. Amíg ez a hullámvölgy el- nem múlik — ám kérdéses: meddig kell erre várni, s addig bírjuk-e? • A látvány csak annyiban csalóka, hogy a közel 4000 liba nem hófehér szalagként kíséri a patak két szélét. Éppen a napokban volt a tépés, s a seregnyi jószág némileg „megszürkült". Majd' hónaljig érő, ritkós gazban megyünk a patak felé, itt-ott elhullott libák. Mérgezettek, csali a rókáknak, ezek a ravasz állatok azonnal gyülekezni kezdtek szélesebb környékről, mikor Darócziék beindították a farmot, s kerítés ide, kutyák oda, évente több száz libával károsítják meg a gazdát. Csak a nyakát szeretik ... A ludaknak kitaposott ösvényeik vannak, ha eljön az ideje, takaros sorba rendeződve, billegőén ikényelmes járással f el - battyognak a karámokba. A farmert és feleségét előrenyújtott nyakkal, gügyögő gágogással köszöntik, az idegent gőgösen lehujjogjók.- Ez év januárjáig megér te — mondja Daróczi úr —, és nem csak a libásoknak. Az idén azonban már messze nem nyereséges. Felment a takarmány, a gyógyszer, az energia ára, drágább lett a naposliba, ugyanakkor a termék — a hús és a toll — ára csökkent, vagy nem változott. . . Ezért mondom: 'bolond az, aki ma Magyarországon vállalkozásba kezd! Előbb-utóbb — figyelje csak meg — a csirketartók is kidugják a zászlót . . . Vagyis: bedobják a törölközőt, megadják magukat a körülmények, a gözdasági környezet egyre erősebb nyomásának. Ámbár: van, ami nem sorolható tisztán a gazdasági körülmények, a szabályozók, a jogi rendelkezések körébe. Amit Daróczi úr így fogalmaz: — Egy maffia az egész libavonal . . . • Már február—márciusban sejteni lehetett: az év nehéz felhőket tornyosít Darócziék feje fölé. 'Pedig ők időben kapcsoltak. Amikor látták: nehézkes a libafelvásárlás, az értékesités, úgy döntöttek: törzsállományt tartanak, a tojás termelésére rendezkednek be, természetesen a toliból is hasznot remélve. Múlt év februárjában megállapodást kötöttek egy óbudai termelőszövetkezettel : a cég meghitelezi a farmernek a naposlibákat és a takarmány egy részét, ennek fejében kérték vissza a tőke kamatát és a tsz-en keresztül kötelesek Darócziék értékesíteni a tojást, a tollat, a húst. Azóta mór kifizették a termelőszövetkezetnek az 1,2 milliós hitelt. Volt azonban közben egy zavaró pór hét: a libák a vártnál korábban kezdtek el tojni, mint ahogy az óbudaiak fogadni tudták volna. Üj partner kellett erre a közel két hónapra: szóbeli megállapodás született Daróczi Imre és a Feder Kft. között. A tojás ment is — ám az ellenértéke nem jött. . . 400 000 forinttal adós a Kft. a farmernek, a félmillió forint értékű áruért eddig mindössze 100 000 forintot fizetett. Ahol pedig a tőkét forgatják - mert forgatni kell, hogy a vállalkozás olajozottan működjön —, ott tudják: ekkora kiesés mit jelent. Akár a csődöt . . . Daróczi Imrének ezért nem volt pénze takarmányra, csökkent a libák „tojókedve”, nem tudtak fizetni a tolltépésért, márciusban kölcsön - közöttük 'kamatos is — felvételére kényszerültek. A finanszírozás érdekében a Budapest Bankhoz fordultak újabb újrakezdési kölcsönért: 400 000 forintot kaptak négy évre, kamatmentesen. Az állomány fel- frissítése érdekében 1500 naposlibára fordították. A BB- tól a kölcsönt ,,simán, rugalmasan, udvariasan intézve ■megkaptuk — mondja a feleség —, az OTP-nél azonban lenézik az embert, úgy beszéltek velem, mint egy koldussal ...” Ez a 400 000 forint — tehát pontosan annyi, ameny- nyivel a Feder Kft. „lóg" a farmernek, az első tépésig fedezte az állattartási költségeket. Akkor derült ki: az alulta- 'karmányozás következtében a várt libánkénti 10 helyett csak 5 dekagramm toll lett, ezen belül is csökkent a pe- helyszázalék — ez minősítő körülmény -, kisebbek lettek a libák is. Mindezt összeadva Darócziék félmillió forint tiszta veszteséget voltak kénytelenek számba venni. Az oka? — Na, ez már tényleg bonyolult' ügy... — mondja Daróczi Imre. — A Feder ugyanis egy „beugró" közvetítésével — amelyik nyilván a haszon fölözése érdekében mozgolódik libavonalon - szerződést kötött egy győri céggel, s mi ide szállítottunk, már február elejétől. Áprilisra kiderült: Győrnek nem kell a tojás. . . 3000 maradt a nyakunkon, „esett a földre" vissza kellett etetni a kislibákkal. Ez önmagában mintegy 80 000 forint veszteséget jelentett. Persze, nem csak Daró- cziéknál „pottyantak a földre" a libatojások, hanem még sokaknál. A győri cég — a kártérítést követelőknek - azzal lőtt vissza, hogy az óbudaiak sem teljesítenek, mert — a közöttük élő különszerződés ellenére — nem veszik át tőlük a kislibákat. Csakhogy kiderült: a pelyhes jószágok eladására az óbudaiak reális piacfelmérés nélkül vállalkoztak. Ennek isszák most Darócziék — 80 000 forintért — a levét... • Június közepére tépésre érett a Budapest Bank segítségével vásárolt 1500 kisliba. A múlt évben a toll kilójáért a felvásárlók 500—600 forintot fizettek, a minőségtől függően. Idén az ajánlatuk — 200—300 forint . . . Katasztrofális a különbözet. Az oka ? — 'Eladatlan készletek — válaszolja a farmer. - Hatalmas mennyiség van felhalmozva. eladni Nyugatnak nem tudták, mert a világ tollter- melése periodikusan hullámzó, s most a kínaiak robbantottak. Olcsó pénzért adják, kell nekik a valuta. Gyógyszeres kezeléssel dolgoznak: a tóra hajtott libák tolla ettől kihullik, csak le kell halászni. Igaz, a pehely az állatokon marad, vagyis a toll gyenge minőségű — de rengeteg, ezért olcsó. A nagy magyarországi toll- forgalmazók pedig „.pehely- készleteiken" nyugodva jobb szelekre várnak. Hogy majd ismét lesz kereslet a világpiacon, s ak'kor a most olcsón felvásárolt tollat jó pénzért lehet eladni. De mire számítanak, mire várnak Darócziék (és a többi libós)? — Tartogatjuk a libákat, tépdessük a tollúkat... Át kell vészelni ezt a hullámvölgyet a nullszaldón. Ki 'kell várnunk - legalábbis mi szeretnénk -, amíg új bő jövedelmező lesz. De nézzük csak a takarmányt: a múlt évhez képest mázsánként 200 forinttal lett drágább. Mi egy esztendőben 200 000 kilogrammot etetünk meg a libákkal . .. — Szegény libák - mondja a feleség, oki a kezében tartott fehér pehelytollat (tegnap volt a fosztás) tépegeti, forgatja, s ebben az öntudatlan mozdulatban ólomsúlyúvá sűrűsödik a libapelyhek- hez, általában a libatartáshoz kötődő minden, frissen rájuk nehezedő gondjuk —. ők látják a kárát, rajtuk csattan az ostor . . . — Ettől nekünk nem lesz jobb ... — szól iközbe Daróczi Imre. — Adagolt takarmányozás von, a körülmények kényszerítik, az hogy nekünk tartoznak, s nem mi másoknak. Idén a libák naponta 10 dekagramm tápot kapnak, a szokott húsz helyett... Megfordult már a fejemben: állandóan azért dolgozni, hogy fenntartsam a farmot, mert a befolyt összegek csak erre elegendőek: hülyeség... • Amikor Darócziék idejöttek Keviből, a lerobbant Kütürői- tanyára, sivár kép fogadta őket. Ök azonban valamit előre láttak. Nem csak a nagyon sok munka révén haszonnal működtetett farmot, de az országúból hozzájuk vezető, akkor még poros-rögös ösvényféle aszfaltcsíkját, s az azt kísérő néhány darabos kandellábersort, a nagyobbik fiú külön szobáját, néha egy külföldi utat, az évek óta kívánt új autót, az udvaron a betonozott úszómedencét — ám mindez eddig ólom maradt. Pedig ő részükről minden rendben van. De ha a munka a csődtömeget ígéri, a vállalkozás eredményét álommá degradálja — akkor ki nyer ma? Mert valaki(k) bizonyára: hiszen Darócziék keményen dolgoztak — s' annak ellenértékének valahol lennie kell! Mészáros Attila
