Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)

1990-08-07 / 125. szám

1990. augusztus 7., kedd aj Dunántúli napló 5 Szeressíik a kamaszokat Ügy érzem, kötelességem védelmembe venni azokat az alkalmi zenész gyerekeket, akikről az Üj DN július 5-i számában jelent meg egy Írás, amely szerint a Melinda utcai garázssoron garázdálkodnak. Én, mint az egyik szülő és a szomszéd ház lakója, na­gyon jól ismerem a gyereke­ket és a körülményeket is. Ezeknek a gyerekeknek ez a legolcsóbb hely, ahol együtt lehetnek, és itt zavarnak a legkevésbé, hiszen a szom­szédban kiskertek vannak, au­tójavító részleg, meg a sza­badidőpark. Bizton állíthatom, hogy ezek a gyerekek nem szipóznak, nem garázdálkod­nak, verekedésről soha nem hallottam, és a garázs tete­jén való ugrálást sem tapasz­taltam soha. Olyan esetről viszont tudok, amikor részeg banda támadt ’ a garázsban békésen zenélő gyerekekre, és csak azért nem lett verekedés belőle, mert az itteniek úgy vélték, ezzel nem lehet meg­oldani a dolgokat. Ezek a fiúk semmi rosszat nem követtek el, miért kell rendőröket rájuk uszítani, meg­alázni és meghurcolni őket? Nem értem, mit akarnak, ki ellen megvédeni a cikkben említett asszonyok? Lehet, hogy ez a zene nem mindenkinek zene, időnként hangosabban szól, mint kel­lene, de ezeknek a gyerekek­nek ez a mindenük. Úgy vé­lem, inkább a garázsban tölt­sék el szabadidejüket, mint a kocsmában, vagy autók feltö­résével, boltok kifosztásával mulassanak. Én addig vagyok nyugodt, amig a gyerekem a garázsban tam-tamozik. A mi szüléink sem voltak elájulva a Beatlestől meg a Rolling Stonestól, mi mégis megőrül­tünk érte. Engedjük, hogy ki­éljék magukból ezt a zenét a mi gyerekeink is, szeressük őket, mert a kamasznak a szeretetre van a legnagyobb szüksége és a megértésre. Ne bánjunk úgy velük, mint a gazemberekkel, mert nem ér­demlik meg. Keglovics Éva szülő Szeptembertől tizenkét lány otthona A szeptemberi beköltözésig még bőven akad tennivaló a házon Fotó: Szundi György Biikkösdi családi ház - intézeti gyerekeknek Szeptember közepén tizen­két lány elmegy a biikkösdi nevelőotthonból. Mindössze párszáz méterrel arrébb, a község egyik legmutatósabb családi háza lesz az új ott­honuk. A beköltözés napjától elkezdődik egy olyan kísérlet, amely Baranyában az első, amelyből az országban sincs sok, de amely külföldön - el­sősorban Nyugat-Európában - jól bevált gyakorlat. Néhány hónappal ezelőtt még több, erőteljes kérdőjel kísérte ennek az ötletnek a megvalósíthatóságát. Nem le­hetett tudni, hogy lesz-e elég pénze a nevelőotthonnak a családi ház megvételére, hogy akad-e pedagógus, aki vállal­ja az együttlakást a fiatalok­kal, és nem utolsósorban azt sem, hogy mit szól ehhez a falu. A lényegi kérdések kö­zül kettő azóta eldőlt. Az övék lett a ház, és őzt is tud­ják, hogy ki lakik majd itt o lányokkal. A családi házat 1 600 000 forintért vette meg a nevelő- otthon. A vásárláshoz egy­millió forint támogatást kapott a megyei tanácstól. A kisebb átalakítást, javítást és a be­rendezést pedig abból az 500 000 forintból akarják megoldani, amit - pályázattal - a Népjóléti Minisztériumtól kaptak. A négyszobás házban már elkezdték az ajtók, abla­kok cseréjét, a festést, mázo­lást. A 180 négyzetméter alapterületből 40 négyzetmé­ternyit pedagógus szolgálati lakásnak alakítanak ki. Itt la­kik majd Diósi Rezsőné, aki két éve dolgozik a nevelőott­honban, és aki megkísérli családiassá szervezni a lányok életét, megtanítani nekik mindazt, ami az önálló életvi­telhez szükséges. — Az ide költöző 12 lány közül hétnek van munkahelye, ötnek még keresünk — mond­ja. - Ezekben a hetekben igyekszünk megtervezni a kö­zös teendőinket és kiszámíta­ni a költségeket. Keresetük függvényében — változó mér­tékben - mindannyian hozzá­járulnak majd az otthon fenn­tartásához. A munkaidejükhöz igazodóan együtt főzünk, ta­karítunk, illetve varrni tanu­lunk és gazdálkodni is aka­runk. A házhoz gazdasági ud­var tartozik, ahol kisállatokat szeretnénk tartani, a 300 négyszögölnyi kertben pedig elsősorban azt termelnénk, ami a konyhára kell. Bár minden feladat új és nyilván lesznek gondjaink, a legfontosabb az, hogy úgy éljünk itt, hogy a szomszédoknak, a falu lakos­ságának ne legyen oka pa­naszra. T. É. Á kisiparosok nem érzik a változást A vállalkozásbarát-politika csak hangoztatott szólam, a kisiparosok nem érzik a válto­zást, sőt egyes intézkedések kifejezetten nehezítik tevé­kenységüket - mondotta az MTI munkatársának Kurucz Zsigmond, a KIOSZ elnöke az­zal kapcsolatban, hogy az el­múlt napokban a kisiparosok érdekvédelmi szervezetének vezetői igyekeztek meggyőzn a kormányt követeléseik jo­gosságáról. Ennek érdekében felkeresték hivatalában a pénzügyminisztert és tárgyal­tak az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium helyettes állam­titkáraival is. A kisiparosok „legfrissebb" gondja, hogy bevezették a nyugtaadási kötelezettséget. Főként a kistelepüléseken, a munkaviszonyuk, nyugdíjuk mellett dolgozó mesterek te­vékenységét visszaveti a szá­mukra bonyolult adminisztrá­ció, sokan éppen emiatt szün­tették meg iparukat. Követe­lik azt is, vezessék be ismét a korábban jól bevált adó­átalány intézményét, ez ugyancsak a bürokráciát csök­kentené, és nem terhelné a kisiparosokat fölösleges plusz­munkával. Ezt elsősorban az egyedül dolgozó iparosok sür­getik Számuk meglehetősen nagy: a 170 ezer kisiparos, mintegy 65—70 százaléka mű­ködik alkalmazottak nélkül. Számos problémával küzdenek azok is, akik viszont több al­kalmazottat foglalkoztatnak. Ök azt szeretnék, ha vállal­kozásuk bővítése érdekében adómentesen tartalékolhatná’: beruházási célú jövedelmüket. Ez biztosíthatná, hogy a kor­szerűtlen kisüzemekből rövid időn belül modern kis- és kö­zépméretű magáncégek fej­lődhessenek ki. A kisiparosok javaslataikat - vállalkozásélénkítő csomag- tervként - eljuttaták a kor­mányzatnak, és azt remélik, hogy rövidesen kézzelfogha­tó. a kisiparosok helyzetét ja­vító és a vállalkozásokat való­ban fellendítő intézkedések születnek. Közszolgálati televízió — hajnalban és éjjel Ha lesz rá pénzük- Kezdjük mindjárt ké­nyes kérdéssel a beszélge­tést! - fordultam Kővári Péterhez, a Magyar Televí­zió Művelődési Főszerkesztő­ségének vezetőjéhez, aki egyben a Napraforgó című műsor főszerkesztője is.- Nem érzi kínosnak, hogy önök, a nem állami televíziót követve, néhány nappal később indították útjára a Napraforgó szom­bat reggeli műsorát?- Egyáltalán nem kényes a kérdés! Mi már 1989-ben elhatároztuk, hogy elindítjuk a reggeli adásokat. Akkor még úgy terveztük, hogy minden reggel még a Hír­adó is jelentkezik, de hát, mint eddig oly sokszor, ez­úttal is közbeszóltak az anyagiak. Arról nem is be­szélve, hogy egy ilyen jelle­gű műsor előkészítése gon­dos munkát igényel, mert bizony reggelre egészen más műsort kell készítenünk, mint ami eddig megszokott volt.- Tudjuk, hogy minden műsornak sajátos gondjai vannak, akkor is, ha réteg­hez, akkor is, ha általáno­san, mindenkihez szólnak.- Arra kell gondolnunk, hogy reggel is ugyanaz a közönség nézi a műsort, mint este, csak nem ugyan­úgy! Délután és este fotel­ben, karosszékben ülve, reggel pedig öltözködés, jórkálás, reggelizés, borot­válkozás közben nézik a műsort, egyszóval ilyenkor mozog a család! Ezért rövi- debb, gyorsabb, szinte má­sodperces információkat kell adnunk, és azokat is több­ször megismételni, hogy a más-más időben kelő né­zőkhöz minden információ eljusson.- A Napraforgó szombat reggeli műsor. Ez a reggel többnyire nyugodtabb a csa­lódok körében.- Azért is választottuk in­dulásként a nyugodtabb szombatot. De azért ez a műsor is lényegesen külön­bözik az estére szerkesztet- tektől. Mint az eddigiekből látszik, politikamentes, jó­kedvű, vidám műsort kívá­nunk a képernyőre vinni, amelyben hasznos tanácsok mellett a szabadidő, a hét vége programjaihoz kívá­nunk ötleteket adni.- Az azért tagadhatatlan, hogy csak hasznára lehet egy műsornak, ha van kon­kurenciája.- Természetesen. Én azt se bánnám, ha több ver­senytársunk volna. Sok ter­het venne le a váltunkról. Mi közszolgálati televízió vagyunk, nekünk 19 megye, tehát az egész ország hall­gatóit kell „ellátnunk" mű­sorral, a Nap Tévé csak a fővárost, és jó esetben egy megyényi területet szór be adásával.- A főszerkesztők szeret­nének minél kevesebb rek­lámot látni a képernyőn, pe­dig tudjuk, ez bevételt je­lent, ez tartja el az intéz­ményt.- Éppen erről van szó. Mi közszolgálati televízió vagyunk, nem kereskedelmi adó. A világon sehol sem képzelhető el operaház, nemzeti színház vagy köz- szolgálati televízió állami tá­mogatás nélkül. Nálunk sem lehet ezt a kérdést megkerülni, és akkor mind­járt tisztább lesz az állami és a nem állami televízió profilja, és nem utolsósor­ban ellen tudunk állni a reklámnagyhatalmak és a lobbyk nyomásának!- Újabb jelenség az éj­szakai televíziózás. Mit ter­vez e téren a Művelődési Főszerkesztőség?- Régi dédelgetett vá­gyunk, tervünk, hogy éjjel is legyen adásidőnk. Kizárólag rétegmüsorra gondolunk, amelynek során egy bizo­nyos témát járnánk körül a stúdióban ülő meghívott vendégekkel és a telefonon jelentkező nézőkkel. Bécs- ben ez a módszer már jól bevált. Az egy témáról vitá­zó műsornak nem volna műsorideje. Tart, ameddig tart, ameddig akad telefo­náló, és ameddig akad újabb és újabb, a stúdióba befáradó érdeklődő vagy szakember. Mindenesetre ér­dekes, szikrázó, nézetkülönb­ségeket felszínre hozó mű­sornak ígérkezne ez a vál­lalkozás. Természetesen ez­úttal is hozzá kell tennem, ha lesz rá pénzünk. k. t. Konferencia Pécsett Holocaust és művészet A Janus Pannonius Tudo­mányegyetem művészettudo­mányi intézete augusztus 26— 31-ig tudományos konferenciát rendez, melynek témája a holocaust a művészetekben. A program előadásokat és vitá­kat foglal magába a holo­caust emlékének jelentéséről a művészetben, azzal a céllal, hogy a témát dokumentációs, muzeológiai, oktatási és az áldozatok előtti tisztelgő meg­emlékezéssel elkezdjék tudo­mányosan feldolgozni. Az elő­adások szünetében és a ki­rándulásokon egyéni tudomá­nyos megbeszélésekre is alka­lom nyílik. A konferencia té­mái: Emlékezés és számvetés; A holocaust ábrázolása drá­mában és Hímen; A holocaust témája a lírában és epiká­ban; A holocaust témája a képzőművészetben; Történelmi forrósok. A népes, Egyesült Államok ból és Izraelből is érkező elő­adók mellett a magyar szelle­mi élet olyan jeles személyi­ségei is felszólalnak, mint Raj Tamás, Kőbányai János, Ember Mária, Mezei András és Kabdebó Lóránt. A Művészetek Házában ren­dezendő fogadáson András- falvy Bertalan művelődési mi­niszter köszönti majd a részt­vevőket. A konferencia létre jöttét az MTA-Soros alapít vány, illetőleg Csengeri Imre a Magyar Zsidók Világszövet sége díszelnökének anyagi tó mogatása tette lehetővé. A Parasztszövetség felkarolja a gyöngyösorosziak fölvetését A gyöngyösoroszi paraszt­szövetség képviselői felkeres­ték Gerbovits Jenő tárca nél­küli minisztert, a Magyar Pa­rasztszövetség országos főtit­kárát. Azt kérték tőle, hogy a szövetség és személyesen ma­ga a főtitkár is támogassa ügyüket: az ottani növényku - túrák, a gyógyturizmus védel­mét a környezetet szerintük veszélyeztető helyi beruházás­sal szemben. Ezzel kapcsolatban Gerbo­vits Jenő az MTI-nek elmond­ta: az országgyűlés elé - in­terpelláció formájában is — került ügyben a gyöngyösoro­szi parasztság képviselői nem fogadják el a Parlamentben elhangzott államtitkári választ, és további lépéseket sürget­nek azért, hogy az akkumuló- torüzem építését véglegesen állítsák le, és egyszer s min­denkorra vegyék elejét a kör­nyezet szennyezésének. Érve­lésüket arra alapozzák, hog/ a környéken nagyértékű bo­gyós gyümölcskultúrák van­nak, a gyöngyösoroszi térség jelentős szőlőtermő helyekkel is rendelkezik és híres borá­szata van; mindezek a tele­pítések, illetve feldolgozók ve­szélybe kerülnének egy ilyen jellegű üzem révén. Sem a hazai, sem a külföldi fogyasz­tók nem vennék ugyanis jó néven, ha innen jutnának akár gyümölcshöz, vagy feldolgo­zott élelmiszeripari készítmé­nyekhez. A helyi gazdák sokat akarnak tenni a vidéki turiz­mus föllendítéséért, egyebek között a gyógyidegenforgo- lomba akarnak bekapcsolód­ni, és attól tartanak, hoqy egy ilyen létesítmény eleve meg­kérdőjelezné törekvéseik sike­rét. A Parasztszövetség - mint Gerbovits Jenő elmondotta - napirenden akarja tartani a kérdést és nemcsak itt, hanem más területeken is igyekszik föltárni azokat a környezet­szennyezési folyamatokat, amelyek joggal aggasztják a helyi mezőgazdasági termelő két. A szövetség újabb vizs­gálatot kezdeményez és arra törekszik, hogy az ügyben ér­dekeltek ‘ ismét egyeztessék immár az összes szempontot, figyelembe véve a mezőgaz­dák érveit. Amennyiben nem sikerülne az érdekegyeztetés, úgy a szövetség a kormány elé fogja terjeszteni a kér­dést, mivel joggal lehet tar- 'tani attól: a környékbeli me­zőgazdasági fejlesztések meg­torpannak abban az esetben, ha a létesítmény munkába állna. A Parasztszövetség szakértőket küld a térségbe és javaslatokat is ad a kér­dés végleges megoldására. Jönnek az új rendszámtáblák? 11,1 lizi fű—r A Magyar Közlöny szerint hétfőtől, a Merkur szerint azonban csak augusztus köze­pétől jelennek meg az autó­kon az új rendszámtáblák. Hosszas huzavona után a hétfői Magyar Közlönyben megjelent - és ezzel hatály­ba lépett — a Belügyminisz­tériumnak az a rendelet“, amely többek között az új rendszámtáblák kiadását sza­bályozza. A rendelet kimond­ja: a hatályba lépését köve­tően forgalomba helyezett új gépjárművekre már csak az új táblákat lehet felszerelni. Az MTI-nek a Merkúrtól szerzett értesülései alapján azonban úgy látszik, erre mégsem kerül sor. A vállalat illetékese ugyanis elmondta: felkészületlenül érte őket >i rendelet közzététele, hiszen a néhány nappal ezelőtti nyilat­kozatokból arra lehetett kö­vetkeztetni, hogy csak a hó­nap végén várható a döntés. Az új táblákat egyébként az eredeti tervek szerint már ez év január 1-jén be kellett vol­na vezetni, ám ez a határidő azóta folyamatosan módosult. A Merkúr mindezek ellenére ígéri, hogy szerdán már a raktáraiban lesznek az új rendszámok, és előrelátható­lag augusztus 15-től már eze­ket szerelik fel a gépkocsikra. Vízkorlátozások a Duna-kanyarban A kánikula miatt csaknem megkétszereződött a vízfo­gyasztás a Duna-kanyarban és Gödöllő környékén, emiatt 24 településen rendelt el a Duna- menti Regionális Vízművek vizkorlátozást. A helyzet Do­bogókőn és a solymári üdülő­övezetben a legkritikusabb, ahol már akadozik az ellátás, a nap egyes szakaiban szá­razok maradnak a csapok, a csökkent nyomás miatt a ma­gasabb pontokra nem jut fel a víz. Itt és a többi érintett településen, egyebek mellett Vácon, Dunakeszin, Verőcén, Foton, Gödöllőn locsolási és autómosási tilalmat rendeltek el a hatóságok. A tanácsok és a vízügyi szakemberek járják az utcákat, s a tilalom meg­szegőit 2-3 ezer forintos bír­sággal sújthatják. A tapasz­talat szerint azonban a hely- hatósági választások előtt a tanácsi tisztviselők nem szíve­sen vállalkoznak e népszerűt­len feladatra, ezért sok helyen úgy oldják meg a kérdést, hogy a kölcsönös megegyezés alapján a szomszédos telepü­léseken végzik az ellenőrzést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom