Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)
1990-08-07 / 125. szám
1990. augusztus 7., kedd uj Dunántúli napló 3 esetleg leváltás Nyakig a régi rendszerben A parlament minapi ülésén az egyik képviselő az ősszel esedékes önkormányzati választásokat a rendszerváltás befejező aktusának minősítette. Meglehet, formailag igaza van a szóban forgó képviselőnek. Hiszen ténykérdés, hogy a soron levő helyhatósági választások nyomán szinte teljesen átalakul majd az a politikai intézmény- rendszer, amely a pártállamiság jó négy évtizedét jellemezte. Az emberben mégis felötlik o kérdés: csupán ennyiről lenne szó? A politikai intézményrendszer átalakításáról? Egy rendszer valóban gyökeresen megváltoztatható, netán leváltható lenne néhány hónap alatt? Ha rendszerről beszélünk, nyilvánvalóan a társadalom egészére gondolnunk kell: gazdasági területekre éppúgy, mint politikaiakra, társadalmiakra éppúgy, mint kulturálisakra és így tovább. Mármost, ha innen nézzük a dolgot, továbbá azoknak a törekvéseknek a fényében, amelyek az utóbbi esztendőkben mentek végbe, illetve ma zajlanak, bármily radikális folyamatokról legyen szó, helyesebbnek látszik a rendszer átalakításáról beszélni, mint váltásáról, esetleg leváltásáról. Elvekben nincs hiány Annak a rendszernek a kiépülése, amelynek a felváltására törekszünk, hosszú, számos etapból álló folyamat volt, lebontása és helyére egy gyökeresen más rendszernek az állítása nyilvánvalóan nem kevés esztendőt vesz igénybe. Igaz, hogy a politikai rendszer formai átépítése előrehaladott állapotban van, a társadalmi élet egésze dinamikus mozgásban levőnek látszik, de ha a nagy strukturális folyamatokra tekintünk, aligha fedezhetünk fel radikális változásokat. Gondoljunk csak a nemzet- gazdaság állapotára. Látható, hogy itt a változásoknak még csak a kezdetén vagyunk, és o változások irányát illetően inkább általánosságokban és elvekben gondolkodunk, mint konkrét és jól körülhatárolt teendőkben. Nézzük csak a tulajdonviszonyokat. Jóllehet, naponta számtalanszor halljuk, vagy hangoztatjuk ezek megváltoztatásának már-már bűvösnek tetsző jelszavát, a reprivatizációt, a mozgékony, hatékony, termelékeny és nemzeti viszonylatban nagy hozadékú magántulajdon létrehozása, a külföldi tőkének a magyar gazdaság vérkeringésébe való bekapcsolása, de egyáltalán a hagyományos állami tulajdoni foimáknak a jelen állapotukról való elmozdítása is roppant lassan halad előre. Az úgynevezett társadalmi tulajdon szinte változatlan formájú aránya még mindig 90 százalék fölött van a gazdaságban, és szemmel látható, hogy ennek az aránynak a radikális csökkentése igen nagy nehézségekbe ütközik. A privatizációs folyamat legfőbb akadályozója számos vélemény szerint a hatalmát átmenteni igyekvő régi káderbürokrácia. Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük az eseményeket, azt tapasztaljuk, hogy a régi tulajdoni struktúrák megváltoztatásának kérdésében eltérő törekvések tapasztalhatók az újonnan hatalomra jutott politikai erők között is, és egyebek között éppen e nézeteltérések hátráltatják a gazdaság dinamizálását szogáló privatizációt, s tartják távol, illetve intik óvatosságra a Magyarország irányába tájékozódó külföldi tőkét. A bizalom megváltozott szerepe A tulajdonviszonyok átalakításának nehézségeinél nem kisebbek azok, amelyek a társadalmunk gazdasági működéséből adódó magatartásformákkal kapcsolatosak. Évtizedeken ót hangoztatott jelszó volt, hogy a „szocializmusban” egyre erősebbé válik a kollektivizmus, illetve a társadalmi szolidaritás. Valójában pedig az történt, hogy o mindenható központi irányítás, a társadalom önszabályozó mechanizmusait megbénító centralizáció miatt mind erőteljesebbé vált a gazdasági és a társadalmi dezintegráció. A gazdasági kapcsolatok megbízhatatlansága, a termelő egységek (vállalatok, üzemek) magatartásának kiszámíthatatlansága természetesen mély nyomokat hagyott az egyes emberek, az átlag- állampolgárok magatartásán is. Azok a packázások, amelyek az élet minden területén tapasztalhatóak, és feltehetően igen nehezen és hosszú idő múltán lesznek csak eltüntethetnek, a társadalom széteséséhez, a társadalmi szolidaritás hiányához vezettek, és e hiányok megszüntetése nehezen képzelhető el valamiféle egyszeri rendszerváltási aktus keretében. Számos közgazdász és szociológus mutatott rá az utóbbi esztendőkben, hogy azon változások közül, amelyek a fejlett tőkés országokban végbementek, a legfontosabb a hagyományos munkaformák jelentőségének csökkenése, illetve eltűnése. Ezzel párhuzamosan óriási mértékben növekszik az információs ipar, az információs technikák, egyáltalán az információ jelentősége. Az információ je- lentőséaének eme nagyfokú növekedése hatalmas változásokat idéz elő a társadalmi viszonyokban, az emberi kapcsolatokban is. A hagyományos kapitalizmus időszakában az emberek meghatározott árukat (élelmiszert, ruhát stb.) kaptak egymástól, amelynek minőségét azonnal tudták ellenőrizni, így a bizalomnak egész más szerepe volt, mint a modernizációs folyamat jelenlegi szakaszában. Most, amikor a régi csereformák ipersze, továbbra is érvényben vannak, egyre nagyobb jelentőségűvé válnak az úgynevezett tudásiparok, s ennek nyomán a helyzet gyorsan változik. Az emberek, a vállalatok mind nagyobb mennyiségben kopnak egymástól információkat, amelyeknek a megbízhatóságát csak rendkívül nehezen vagy egyáltalán nem tudják ellenőrizni. Itt tehát a bizalomnak hallatlanul megnő a szerepe. Vagyis a tudás speciális termékeivel (például a szoftverekkel) természetüknél fogva, csak a bizalom alapján lehet cserét lebonyolítani. Ebben az értelemben beszélnek arról a közgazdászok és szociológusok, hogy a bizalom és a hozzátapadó szolidaritás termelő erővé válik a modern társadalmakban. Korszakos folyamat Tagadhatatlan, hogy a jelenlegi politikai rendszerváltás igen jó esélyeket kínál arra, hogy megszülessenek azok a gazdasági intézmények, mechanizmusok, amelyek által Magyarország elkerülhet a jelenlegi gazdasági mélypontról. Ha ugyanis létrejönnek a szóban forgó intézmények és mechanizmusok, akkor kialakulhat az, a gazdasági életen belül funkcionáló bizalom is, amelynek hiányát ma olyany- nyira szenvedjük. Ebben az esetben lehetőség lesz rá, hogy megteremtődjenek azok a gazdasági-emberi magatartásformák és normák, amelyek egy modern gazdaság normális működéséhez elengedhetetlenül szükségesek. A gazdaság szereplői (egyének, vállalatok, gazdasági egységek stb.) ráébrednek, hogy a „szabálykövető" magatartással nagyobb eredményt lehet elérni, messzebbre lehet jutni, mint a „szabályszegővel". Amikor az Európához való felzárkózásról beszélünk, valójában arra gondolunk, hogy végre rálépünk arra a sikeres modernizációs útra, amelyre annyi kísérlet ellenére mostanáig nem sikerült. Ennél talán legfontosabb .feltétel pedig éppen az, hogy a politikai és a gazdasági intézményrendszer az imént említett „szabályikövető" gazdasági magatartásnak a minél gyorsabb és erőteljesebb kifejlődését serkentse, és mielőbb helyettesítse azt a rendszert, amelyben még mindig „nyakig vagyunk", s amelynek viszonylagos biztonsága nagyon is sok bizoayta lan Sággal, „szabályszegéssel”, magyarán szólva átveréssel mű- ködött-működik úgy, hogy paradox módon épp e „szabályszegések" lehetetlenítik el. A fentiekből talán kitűnik, hogy ezen, immáron régen nyilvánvaló ellehetetlenülés ellenére vagy épp miatta is hallatlanul bonyolult feladatok megoldása Vár ránk. A szóban forgó feladatok bonyolultsága pedig azt is mutatja, hogy a rendszerváltás komplikált és időigényes dolog, s inkább korszakos folyamat, mint egyszeri, röhamsze- rűen végrehajtható aktus. Hovanyecz László Diákok nyári munkán Az idén nyáron is sok diák vállal különféle alkalmi munkákat. Két pécsi középiskolás fiatal például a Balatonra ment újságot árulni.- Miért éppen ezt a munkát választottátok?- Ennek több oka is van. Először is: jól lehet vele keresni, pedig a mi fizetésünk szinte semmi ahhoz képest, amit mások tavaly kaptak, ugyanis idén sokkal kevesebb a német turista a Balatonnál - mondta Gábor.- Mi volt a feladatotok?- Német és osztrák újságokat adtunk el, az utánunk következő turnusban már holland nyelvű lapokat is árulnak a fiúk és lányok. Mi biciklivel mentünk le a Balatonhoz, és a baráto- mék nyaralójában laktunk egy hónapig. A munkaadónktól kaptuk az egyenruhát, és természetesen az újságokat. A pénz négy Rikkancsok a Balatonnál, gyűjtögetők Dániában százaléka lett a miénk, plusz a borravalók. Persze, ha valaki nagyon ügyetlen, akkor rá is lehet fizetni, mert az, hogy melyik újságból menynyit rendelünk és abból mennyit tudunk eladni, egyáltalán nem mindegy. Napilapból 15 százalékot, hetilapból 30 százalékot vesznek vissza, ha megmarad, a többit azonban saját zsebből kell kifizetni.- Mi volt a legérdekesebb élményetek?- Egyik napra arra ébredtünk, hogy esik az eső, de nem tehettünk mást, ki kellett mennünk a ház elé, várni az újságosautót. Hogy ne unatkozzunk, kivittük a sakkot is unaloműzőnek. El lehet képzelni a hatást, amint két ázott alak sakkozik az M7-es mellett zuhogó esőben.- A másik munkát számomra érdekessé tette, hogy Dániába kellett utazniuk a jelentkezőknek. Az ottani iskola tagja egy skandináv államokban működő szervezetnék — a DAPP-nek —, mely az afrikaiaknak gyűjt, és segíti azokat, akik ott szeretnének dolgozni: tanárokat, orvosokat. Kati Így mesélt erről.- Két hétig voltunk Dániában, a feladatunk az volt, hogy magánházakhoz jártunk ruhákat és egyéb apróbb tárgyakat gyűjteni. Ezeket a szervezet értékesíti, a magyar turkálókhoz hasonló üzleteiben. Ami ott nem kel el, azt küldik hozzánk és más kelet-európai turkálókba. Amit itt sem tudnak eladni, azt a harmadik világ rászorulói kapják, a befolyt pénz egy részéből pedig iskolákat, kórházakat építenék az afrikaiaknak. Ha az ember jól belegondol, nehezen tudna választani, hogy mit szeretne inkább: egy halom pénzt vagy egy remek kirándulást Dániában . . . A. E. Családi cirkusz: Kolorádó Adóm Lajos a lengő kötélen Kolorádó az otthonom •- mondhatná bármelyikük. Es ez a Kolorádó hol itt, hol ott van Magyarországon. Hogy miből élnek? Családi cirkuszból. No persze: családi cirkusz akad máshol is, de abból mások nem tudnak megélni. Fotó: Ótós Réka nek fel. Minden artista Pesten lakik - családi házakban. Az állatkertektől, egymástól cserebere útján beszerzett állatokat télen el kell látniuk', gondozniuk keil. Egyébként is mindent maguk csinálnak. Hiszen az áremelések óta csökkent a beBohóc-sors Kolorádó falu és munkahely. Guruló falu, amelyben egyetlen nagycsalád él: az Ádám család. Kolorádó a cirkusz neve, mely egyike annak a tizenhárom maszek magyar cirkusznak, amely a Video Art Kulturális Szolgáltató Kisszövetkezet égisze alatt fut. Hasonlóan a nagy magyar politikai cirkuszhoz, ez az crpolitikus maszek cirkusz is az idén indult. Persze, kisebb nevekkel . .. Ádám Lajos a társulatvezető. Április 4-től október 20-ig utaznak — mondja. Mintegy 4 millió forint értékű a 2000 férőhelyes sátor: felépítéséhez tíz ember szükséges és csaknem egy teljes nap. A bontás - mint mindenütt — hamarabb megy. Három óra elegendő rá. Nagyon régi artistacsalád az Ádám csalód. A régi világban saját maszek cirkuszuk volt, aztán jött az államosítás. Az idősebbek az egész világot bejárták. A teljes családi létszám mintegy százra rúg - de ebben a cirkuszban csak tizenöten lépvétel, megcsappant a közönség, egy előadásnak csak a villanyfogyasztása 2500 forint, a helypénz — bár igen rossz a terület, távol esik a forgalomtól - Szekszórdon 6000 forint volt. És fizetni kell a vizműnek, pénzbe kerülnek a kosztümök, amit maguk varrnak, ehhez kell hozzászámítani a cirkuszfalu költségeit, hiszen élni kell . . . H-tente általában két helyen játszanak, két fordulóban zajlik az utazás, mert kevés a sofőr és kevés a teherautó. Egyébként maguk vezetnek, egy sofőr havi 15 000-be kerülne. Legmodernebb lakókocsijuk értéke jelenleg 400 000 forint. Igaz, van benne szalon, bár, hálószoba baldachinos ágy- gyal, tükörmennyezettel. Meg zuhanyozó. A cirkuszt saját erejükből tartják fenn, nincs semmilyen állami támogatás. Akkor keres mindenki, ha van bevétel - mondja a főnök. És ezt a bűvészmutatványt megtanulhatnák tőlük. A cirkusz mától Pécsett vendégszerepei. Domokos Eszter
