Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)

1990-08-06 / 124. szám

1990. augusztus 6., hétfő üi Dunántúli napio 3 Ax egyetem döntött Olvastuk a Népszabadság július 14-i számának Kinek jó ez? című írásában, hogy a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Földrajz­tudományi Intézetének igaz­gatója dr. Tóth József na­pokig bosszús hangulatban volt, s hiába kereste a mi­nisztérium elérhetetlen ille­tékeseit. Gondolom az e szakra je­lentkező 65 felvételiző közül tehetségesnek és oktatható- nak talált és felvételre szánt 11—13 tanulóból 10 tanuló sem vidám, mert csupán 3 tanuló jutott dobogós hely­re, az egyetem padsoraiba. A fel nem vett 10 tanuló életbeindíttatása keserűen kezdődik. Szüleik azóta is hiába keresnek, kérnek vá­laszt. Mert ki a hibás? A gyerek, mert még min­dig nem eleget tanult a rendes és fakultativ oktatás keretében, nem is beszélve a csak e területek iránt ér­deklődőket, akik megyei s országos versenyeket gyötör­tek le, nyertek meg valami­lyen szinten. Vagy az iskola — az alma mater —, nem vette számí­tásba a várható követel­ményszintet, s nem tett rá több lapáttal? Vagy a szülő, miért nem volt előrelátóbb, kemé­nyebb? Miért hagyta, hogy értelmiségi pályára készülő gyermeke éveket pazaroljon el. Vagy netán a továbbtanu­ló által kiválasztott intéz­mény, amely saját hatás­körében eldöntötte a pont­határt. A felvételi idején előre és tudatosan beinter­pellálta a jelentkezőket, és kiválasztotta o tehetséges tanulókat a saját mércéje alapján kialakított interval­lumba. Nem gondolt, nem egyeztetett, nem számolt az­zal a lehetőséggel, hogy máshol is beleszólhatnak, beleszólnak a ponthatár megállapításába? Vagy netán az illetékes minisztérium, mert nem egyeztetett e kusza felvételi labirintusban az intézmé­nyeivel? Vagy nincsen ak­kora hatásköre, hogy előre tudja, mit csinál, mit csi­nálhat az az intézmény, amely — ide-oda auto­nómia - mégis hova tar­tozik? Ezek után a fel nem vett 10 tanuló, szüleikkel együtt választ várnak: ebben az ügyben hol az igazság? Végül is ki a hibás? A 10 tanuló, kinek, kiknek a hi­bájából nem jutott be ab­ba az intézménybe, ahol teljesítményüket „elégnek" minősitették, holott végül mégsem lett elég!? Gondolkodhatunk máskép­pen is, ez esetben szeren­csés az a 10 tanuló, akiket más városok egyetemeiről irányítanak át, mert ott ész­nél voltak a felvételiztetők és még számolni is tudtak. Esetleg lelkiismeretesebben értékelték a jelöltek tudá­sát, írásbeli feladataikat, s nem kell azóta is reklamál­niuk, hogy kiharcolják a megérdemelt pontokat. Mert milyen elvégzett javítás az, amit szóbeli vizsga előtt ja­víttatnia kell - javították is - felvételizőknek? Stb. A részleteket leírtuk az érintetteknek. Tény: A tanu­lók megkapták az elutasí­tást. A tanulságot levonták. Részesei voltak egy „játék­nak”. Tényleg: kinek volt ez jó? Török Piroska Ki a hibás? Autóba egyre ritkábban ülünk Mennyiből élünk és hogyan? Helyünk és szerepünk az európai egyesülési folyamatban Virág Gabriella és Rónaszegi Lenke, a PMMF adjunktusa Fotó: Horváth Norbert „Politikai ámokfutás" az ELTE autóbuszán Pécs, Kertváros, Siklósi utco. Pa­nelban lakó, átlag munkáscsaládot kerestem, akiknél két eltartott gye­rek van. K. A.-ékat találomra vá­lasztottam ki. Az érdekelt, hogyan élnek, hogyan birkóznak meg az áremelésekkel. A szülök 3S-40 év körüliek, lányuk 17, fiuk 11 éves. Az anya talpraesett. Ötletekből ki nem fogyó, a világot humorral és optimizmussal szemlélő teremtés. O festi le anyagi helyzetüket. — Pénztárosként 9300 forin­tot keresek, amiből 7100-at kapok kézhez. Férjem asztalos, a 6700-ból 5700-at hoz haza. Erre jön a családi pótlék, amely most, az emeléssel együtt 4250 forint. Plusz éven­te egyszer 4100 forint ruha­pénz és 8300 forint fapénz. Utóbbiból, amit év végén ka­pok meg, húst vásárolok, és feltöltjük kolbásznak, hurká­nak. A hűtőládába, aminek részleteit most is törlesztjük, egyéb is kerül. Sógoromékkal közösen vettünk 3—4 évvel ez­előtt Pécstől nem messze egy falusi házat. Csibét, nyulat tartunk, a kertben pedig meg­terem a zöldség, gyümölcs. A táp, a benzin, a csibéknek az infralómpa — minden drágul, ősszel költségvetést csinálunk, megéri-e így. ördögi kör — mi lesz, ha eladjuk? Gondolko­dom rajta, hogy valami má­sodállást vállalok, amit este a gyerekek mellett is el lehet végezni. Havi kiadásaim? Van egy 1500-as Ladánk. Már csak a kertig járunk vele. Ki győzi benzinnel? Kétévente egyszer megyünk el kirándulni. A la­kás szövetkezeti, 7 éve la­kunk itt. A kedvezményes tör­lesztés havi részlete 1050 fo­Még mindig furcsa kimondani: bajt csináltam, amikor loirtam a valóságot. No, nőm nagy dolog­ban, tavasszal Írtam a műholdas vételi lehetőségokról, a kábelháló- rat pécsi fejlesztéséről, és közben felsoroltam azokat a programokat is, amelyeket jóideje néznek az emberek. Köztük olyat, amelyhez nem volt engedély a postától, bár a hivatal is tudta, anélkül még nézik a műsort, mert semmi mű­szaki akadálya nincs, de leállítot­ták, mert kiderült. Aztán rövid időn belül persze, adni lehetett ugyan­úgy, csak hallgattunk róla. Ez már a múlt, igaz, közelmúlt. Most újra leirom: Baranyában az RTL, a SAT1, az Eurosport, az MTV Europa és a Sky One műsort nézhetik a legtöbben — igyekszünk o müsorajánlatunkban ezeket a programokat követni -, miköz­ben a hazai engedélyezési proce­dúra mit sem változott. Nem úgy Európában. Történt, hogy egy sváj­ci cég pert indított a nyilvánosság ügyében, a különböző jogi tilal­mak megszüntetése érdekében. A perben a közelmúltban Angliában hozott ítéletet az Európa Törvény­szék, és megtört minden nyilvános- sági jogi tilalmat a kontinensen. Ez számunkra is azt jelenti, euró­pai lakosok révén, hogy vége a korábbi politikai gyakorlatoknak, a hatósági engedélyezésben megjele­nő tilalmaknak, a műholdak véte­lét csupán a műszaki lehetőségek határozhatják meg. rint, most még nem sok. A villany több, mint 600 forint. A fűtés- és a melegvízszámla megugrott 1400 forintra. A villanyé is jócskán megnő. Az étkezésre minimum 5000 forin­tot számolhatok. Én eszem csak menzán, az 800 forint. Amit lehet magunk csinálunk. A paprikát, ami a kertben te­rem, felfűzöm, megszáritom, le­darálom. A szülőkre nem tá­maszkodhatunk. Édesapám meghalt, édesanyám nyugdíjas. Abban tud segíteni, hogy fel­hajtja az olcsó anyagokat, és a nadrágtól kezdve mindent megvarr nekünk. Rongyokban nem járhatunk. Igény is van a világon! Anyósomék szintén 70 évesek, a kis, 7000 forint­juk kell a lakásuk fenntartá­sához. örülünk, hogy nem ne­künk kell ökot segíteni, nem ám fordítva! Az újságról és a könyvről nem vagyok hajlandó lemondani. Valamit muszáj ol­vasni, csak a tévé van. Az Új Dunántúli Napló jár és a Népsport, a Reformot és a Rakétát mindig megveszem, a Nők Lapját édesanyámtól kap­juk. Moziba, színházba nem járunk. A jegy árán inkább könyvet veszek. A lányunk har­madikos, szakközepes. A külön matek havonta 5—600 forint. A közös költség (házmester, sze- mételhordás, lépcsőház-világí- tás) március óta 400 helyett 823 farint. Hogy miről mondunk le? Az utazásról, szórakozásról. Var­runk. kötünk, így olcsóbb. És az autóba egyre ritkábban ülünk bele. Sz. L. I. Csakhogy nálunk még ugyanúgy élnek a korlátoló rendelkezések és gyakorlatok. A szolgáltató cégek persze, nagyon remélik, hogy en­nek rövidesen vége, és elindulnak azok a változások, amelyek szá­munkra is nyitottá teszik az égi csatornákat. Például azzal, hogy a hazai szolgáltatók és a műholdas társaságok közötti kapcsolatrend­szerből kiiktatják a postát, amely­nek valáizinűleg szintén nem el­fogadható az egyszerre meglévő vállalkozói és hatósági szerepkör, hiszen ez számára is felesleges tá- modási felületet jelent. Egyébként már van példa a közvetlen szerző­déskötésre. Ami viszont műszaki kérdés: so­kan hiányolják a francia nyelvű Tv3 programját. Annyit tudtunk meg, hogy arról a műholdról, ame­lyen szórták, másikra került a rend­kívül népszerű RTL, igy a francia programról le kellett mondani az átállásnál. Azt is mondják a szak­emberek, várható egy másik mű­hold fellövése, mert az előző — a francia nyelvű programot is szó­ró - mór annyira rossz állapotban volt, hogy szinte élvezhetetlen lett az adás. Talán ekkor reményked­nek a TvS iránt érdeklődők a mű­sor újra megjelenésében, mint mindannyian abban, hogy a hazai gyakorlat az Európában kivívott nyi­tottságot követi rövidesen. Góldonyi M. Idén nyáron tizenharmadik alkalommal rendezte meg az ELTE Felsőoktatási Tanácsadó Szolgálata a Művelődéstörté­neti Nyári Egyetemet, amely­nek az idén három baranyai résztvevője is volt: Rónaszegi Lenke, a Pollack Mihály Mű­szaki Főiskola adjunktusa, Vi­rág Gabriella, a JPTE Tanár­képző Karának frissen végzett történelem—angol szakos hall­gatója és Hidasi Zoltán, a JPTE Állam- és Jogtudományi Karának III. éves hallgatója. A nyár forgatagában csak kettőjüket, Rónaszegi Lenkét és Virág Gabriellát sikerült el­érnem. Prospektusok, progra­mok, sok-sok élmény várt a beszélgetéskor és szerencsére éppen elkészültek a fotók is.- Hogy kerültetek a nyári egyetemre? R. L.:- Pályázat révén, ame­lyet a szervezők, Kresz Frigyes és Priszter Andrea elküldték az ország összes felsőoktatási intézményébe. Én is a munka­helyemen jutottam hozzá, s azonnal kapacitálni kezdtem tehetségesebb hallgatóimat is a jelentkezésre. V. G.: - A jelentkezés tulaj­donképpen egy pályamunka beküldése volt. A témák listá­ja tág teret biztosított, így jól megfért egymással a Pálos rend története — ami az én témám volt vagy éppen az ér­telmiség képzés gondjai, • kért dései, amiről Lenke dolgozata szólt. Zoltán pedig Az egyház büntető hatalmáról címmel küldte be dolgozatát. A ren­geteg pályázó közül körülbelül negyvenen kaptuk meg a le­hetőséget a részvételre.- Kikből állt össze a cso­port? R. L.: - A szakmákat te­kintve igen vegyes volt a tár­saság: tanár, banktisztviselő, agrármérnök, gyógypedagógus hallgató, közgazdász hallgató, kémia—fizika szakos, hogy csak néhányat említsek. Eb­ből is látszik, színes volt a paletta.- Merre jártatok? R. L : - Az első négy napot Esztergomban töltöttük, ahol érdekes előadásokon, szemi­náriumokon vettünk részt. Tar­tott például előadást Poszter György „Test és lélek” címmel Babits Mihályra emlékezve; Ugrin Emese művészettörté­nész a Keresztény Múzeum egyházművészeti alkotásait mutatta be, a beszélgetése­ken szó volt az egyházi isko­lák újraszervezési gondjairól, de voltunk hangversenyen is a Bazilikában. V. G.: - Az értékes szak­mai tapasztalatokon túl jó volt ez a négy nap a megis­merkedésre is, így könnyeb­ben, ismerősként vághattunk neki a nagy utazásnak. R. L.: - Tíz nap alatt közel háromezer kilométert tettünk meg Nyugat-Európában. Kis Ikarusz buszunk „akaratától" függően néhány alkalmat le­számítva el is értük végső úti­célunkat. Stuttgart az első nagy állomás, Baden-Württem­berg tartomány fővárosa, ahol megismerkedtünk a „Sváb- centrummal" és felejthetetlen élményt jelentett a dombokkal körülvett völgyben fekvő város is. V. G.: - Az igazi nagy program Strassboúrg. Első, nemhivatalos magyar delegá­cióként fogadott minket Habs­burg Ottó az Európa Parla­mentben, ahol előadást tartott a ház működéséről, a Pán­európai Unió lényegéről, ter­veiről. Kedélyes ebéd az Euró­pa Parlamentben, aztán irány tovább Luxembourgon át Leu- venbe, ahol P. Muzslay István, a leuveni Magyar Kollégium vezetője fogadott minket, s beszélt a Katolikus Egyetem­ről, a magyar katolikus isko­lák volt növendékeinek poszt­graduális képzéséről. R. L.: - Aztán Brüsszelen, Antwerpenen, Rotterdamon ót Bonn, Weimar és Prága érin­tésével hazaérkeztünk. S azon túl, hogy rengeteg útiélmény- nyel gazdagodtunk, a találko­zások, a beszélgetések hatá­sára valahogy átértékelődtek a dolgok. Azt tapasztalhattuk, hogy az Európához való csat­lakozásnak a gazdasági fel­zárkózás csak egy hányada. A szemléletváltás, a nyitottság, az érdeklődő jelenlét megta­nulása lesz rendkívül fontos. Virág Gabriella talán jövő­re is megpályázza az utat, Rónaszegi Lenke viszont átad­ja a helyet hallgatóinak, és nemcsak a helyet, hanem azt a szemléletet, amely nélkül az áhított európaiságunk csak üres vágy marad. Fogékonysá­got arra, hogy vegyük észre, a lehetőség egyre több lesz, vigyázzunk, hogy a kommuni­kációs csatorna útvesztőin az információk ne kallódjanak el. Az pedig már kinek-kinek a saját felelőssége, hogy a le­hetőségekkel jól tudjon élni. Zábrádi Marianna Nincs több kedvezményes OTP-hitel gilisztákra? Értesülhettünk arról a szen­zációs hírről, hogy magyar szakemberek felfedezték, gi­lisztából is állítható elő epa- olaj, amit a vér koleszterin- szintjének helyreállítására al­kalmaznak a gyógyászatban. Az epaolajat általában ten­geri állatokból nyerik, magas előállítási költséggel. A nem­rég alakult Epaker Mezőgaz­dasági Kisszövetkezet kétszáz- millió forintos beruházással Dunakeszin üzemet létesít, hogy megkezdődhessen Ma­gyarországon — a tervek sze­rint jövő évtől - o készítmény gyártása. Elképzelésük szerint az üzem teljes felfutása után napi 60 mázsa gilisztát dol­goznak fel epaolajjá, aminek az ára a világpiacon az arannyal vetekedik. A terve­zett napi mennyiség 10—12 kistermelő által évente „elő­állított" gilisztának felel meg. így lényegében jelentős szá­mú kistermelő biztos megélhe­tését garantálhatja majd az új üzem. A kapszulákban for­galomba kerülő epaolajjal az érrendszeri betegségekben szenvedők új készítményhez juthatnak. Megindulhat a ter­melés exportra is. A Gilisztatenyésztők és Gi­lisztahumuszt Termelők Orszá­gos Szövetsége máris felaján­lotta, hogy a szövetséghez tartozó termelői kör biztosíta­ni fogja számukra az alap­anyag egy részét. A hír érdeklődők és „gilisz- tázni" szándékozók ezreit érin­ti, ám az OTP egyelőre nem ad e célra több kedvezmé­nyes kölcsönt a magánvállal­kozóknak. Miért? Először a pécsi OTP-fiókot hívtuk fel. Csősz Violetta ta­nácsi és vállalkozási osztály- vezető elmondta, hogy köz­pontilag „további intézkedé­sig" felfüggesztették az e cél­ra eddig kapható 200 ezer forintos hitelt. A döntést köz­pontilag nem indokolták. (Nem hivatalos információk szerint: elképzelhető, hogy a háttérben azoknak a biohu- musz-termelőknek a huncutsá­gai állnak, akik nem a hu­muszból, hanem a gilisztákkal való üzletelésből szeretnének meggazdagodni?) Pontosabb tájékozódás vé­gett a tanácsi és vállalkozási igazgatóságot kérdeztük meg Budapesten. A tőlük kapott információ szerint a kedvez­ményes kölcsönt gazdasági okok miatt függesztették fel, és különben is - az OTP nem köteles magyarázatot adni döntéseiről . . . igy nehéz lesz vállalkozni. Sz. Lelovics Ilona Egy ewájcí cég pere nyomán Európában már nyitottak az égi csatornák

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom