Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)
1990-08-04 / 122. szám
e űj Dunántúli napló 1990, ougusztus 4., szómból Bőséges építőanyag-választék Magán Tüzép-telep cementraktára Pécsett, a Katalin utcában Fotó: Horváth Norbert Versenyhelyzetben Évtizedeken át a magánerős építkezéseknél az anyag- beszerzés okozta a legnagyobb problémát. Mindig azokat a termékeket nem lehetett kapni, amikre a leginkább szükség lett volna. Akkor azt hittük, örökzöld téma lesz a gyatra építőanyag-ellátás. „Rossz hír” az újságírónak - mert egy témával kevesebb —, de jó hír az építkezőknek, hogy végre kialakult az igazi építőanyagpiac. De milyen árakon? Megtört a Tüzép monopolhelyzete, egymás után jöttek létre a magán építőanyagkereskedések, ezen a téren is kialakult a már régóta várt kereskedelmi hálózat. Az újabb és újabb gyártóegységek üzembe állítása, az importkorlátozó intézkedések enyhítése és az árak felemelése következtében kiegyenlítődött a kereslet és a kínálat. A Megyeri úti Tüzép-tele- pen a lehangolóan magas árakat látva nem csodálkozom, hogy még a bő választék ellenére is szinte alig akad vásárló. — Mélyponton van manapság az építőanyagok iránti kereslet - panaszolja Meiszter Péter, a Dél-dunántúli Tüzép Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettese. Az 1986-87-es évekhez képest idén felére csökkent a vásárlás. További forgalomcsökkenést jelentett, hogy a gyárak is megkezdték a közvetlen értékesítést, a kereskedelmi hálózat kiiktatásával. A mostani választékra jellemző, hogy még a sokáig klasszikus hiánycikknek számító faáruk is ma mór szinte korlátlan mennyiségben kaphatók, igaz, elég borsos áron. Néhány évvel ezelőtt, amikor visszafogták az állami lakásépítést, ugrásszerűen megnövekedett a magánerős építkezés. A felfokozott anyag- szükségletek kielégítése szinte lehetetlen feladatnak tűnt. Nem egy esetben az építkezők közvetlenül a kemencéből kikerült, roég forró téglát vásárolták meg és rakták a teherautókra. A tüzépek bevezették az anyagbiztosítási szerződéseket, legendás csúszópénzekről meséltek az építőanyagokért, az árak egyre emelkedtek. Az építőanyagok importjának liberalizálása következtében aránylag nagy mennyiségű és jó minőségű termék került be az országba, elfogadható áron. Ezek az anyagok egyrészt pótolták az évek alatt kialakult hiányokat, másrészt minőségibb munkára 'kényszerítették a magyarországi gyártókat és nem engedték az árakat á csillagos égig emelkedni. Ennek következtében csökkent a belföldi áruk keresettségi aránya, ami a gyártókat is érzékenyen érintette. Megszűnt a monopolhelyzet, minőségi és mennyiségi váltásra volt szükség. A hitelfeltételek romlásával az ipari és mezőgazdasági vállalatok beruházásai visszaestek, kevesebb építőanyagra volt szükségük. A feleslegessé vált áruk o lakossági ellátást javították. Most már hiába. A piac telítődését jelezte az egyre több és több kedvezményes akció. Kevesett lett az építkezés, egyre inkább a napi megélhetési gondok kerültek előtérbe. A lakásépítési kedvezmények, a kölcsönök kamatainak alakulása és a hatalmas méreteket öltő árdrágulás miatt napjainkra mélypontra esett vissza az építőanyag-vásárlás. Mindennek ellenére a megye legújabb, alig egy hónapja alakult építőanyag-kereskedésének tulajdonosa, Regős Ferenc optimista. Nem véletlen, hisz a kis telepen szinte minden kapható, az alaptól a kúpcserépig, nagy tételben művi áron.- Tizenöt évig dolgoztam a Tüzépen, úgy véltem, váltanom kell. A piac telítettsége és a lecsökkent vásárlási kedv ellenére bízom benne, hogy nem sokáig tart ez az állapot. A kialakult versenyhelyzetben az olcsóbb, gyorsabb, jobb minőséget kínáló telepek maradnak életben. Hajdú Zs. 0 Vállalkozásfejlesztési Alapítvány gyorsan ígér, lassan ad Munkahelyteremtő beruházásba fogott például az a komlói rokkantnyugdíjas, aki már az idegösszeomlás határán áll: képtelen a pályázatát beadni, mindig hiányzik valami, ami miatt a pénzintézet visszadobja az igényét. Két hónapja készítik a részletes szöveges hitelkérelmet a könyvelővel és a jogásszal közösen. Az üzlet megvan, csak be kellene rendezni. Az ország más vidékein is várják a megrendelők az árut, hiszen hiánycikk a molettekre varrt ruha, és külföldi partnerek is lennének. A varró- és tisztázógépeket gyártó céggel felvették a kapcsolatot, hozhatnák a berendezéseket, de pénz nélkül nem megy. Tizenöt nő vár arra, hogy végre dolgozhasson, de ehhez szükség lenne legalább hatszázezer forintra, amiből anyagot tudnának vásárolni. Megpróbált újrokezdési kölcsönt kérni, ahhoz viszont nyugati kocsi vagy nyaraló kellene fedezetként. Megpróbált a Baranya Megyei Tanácstól is támogatást kérni, hiszen munkahelyteremtő beruházás is a vállalkozása. Az összes megtakarított pénze elment az ügyintézésre, a piaci partnerek felkeresésére. A dolgozók türelmetlenek, a legtöbb már felmondott a munkahelyén, előfordulhat, hogy egy időre munkanélküliek lesznek. Az a harkányi vállalkozó sincs könnyebb helyzetben, akinek csupán a befejezési munkákhoz lenne szüksége hitelre. Először a vállalkozói kölcsönt kívánta felvenni, de ajánlották neki ezt a kedvezményes kamatú hitellehetőséget. Gondolta, megpróbálja. Az átfutási határidő megfelelt neki, egy hónapra elegendő tartalékpénzzel még rendelkezett. Az igénylését májusban beadta, azóta vár. Az ígért egy hónap helyett már kettő is elnyúlt, mégsem történt semmi. Az építőbrigód más építkezésre ment, sorra kapja a felszólításokat, hogy fizessen, de nem tud miből. Most azon gondolkodik, hogy másfajta hitelt kér, ugyanis a két hónap csúszással máris nagyobb a kiadása, mintha mindjárt felveszi a nagyobb kamatú kölcsönt. . o Az Általános Vállalkozási Bank Rt. budapesti központjában Békésné Ferenc Judit hitel-lizing üzletágvezető kérdésünkre elmondta, nagy gondot jelentett számukra, hogy a Vállalkozásfejlesztési Alapítványtól kért pénznek csak egy részét kapták meg. Hatvanmillió forintot kellett elosztani 370 kérelmező között. A hitelt csak számlák ellenében folyósítják, ezért már az elején többen visszaléptek. Külön formanyomtatványon kérték be az adatokat, amelyhez csatolni kellett az árbevétel- és nyereségkalkulációt, az alapítóokiratot, egy vagyonkimutatást, no meg természetesen azt, hogy mivel kíván foglalkozni a vállalkozó. Kevés az „olcsó” pénz Ez év márciusában a pénzintézetek életre hívták a Vállalkozásfejlesztési Alapítványt, amely kedvezményes kamatozás mellett ad nyolc bankon keresztül a vállalkozók részére rövid lejáratú hitelt. A tájékoztató szerint o pályázat beadását követően egy hónap alatt a vállalkozó kézhez veheti a kért összeget, amennyiben az megfelelt a követelményeknek. Baranya megyében is többen igénybe szerették volna venni ezt a hitellehetőséget. Vannak, akik képtelenek beadni, mert a bank rendszeresen visszadobja a kérvényüket. Akadnak, akik sikeresen túljutottak ezen a lépésen, csak éppen pénzt nem láttak még eddig. Közben a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány által folyósított hite! kamata július 1-jétől 16-ról 20 üzózalékra emelkedett. Pécsett az Országos Kereskedelmi és Hitel Bank Rt- nél is benyújthattak pályázatot o kisvállalkozók Kovács László igazgató a következőkről tájékoztatott bennünket:- Amikor ez az egész indult, még az sem volt biztos, iratokat beszerzik a vállalkozók. A bankok maguk is pályázatot nyújtottak be a Vállalkozásfejlesztési Alapítványhoz, ahol egy kuratórium döntött arról, melyik pénzintézet mennyit kap az igényelt ösz- szegből. Általában mindenki A Kereskedelmi és Hitelbank pécsi, Szinház téri irodája, ahol pályázni lehet munkahelyteremtő beruházási kölcsönre hogy melyik bank vehet ebben egyáltalán részt. A fő gesztorai a hitelkonstrukciónak az OTP, az MHB és a Postabank. Nagyon hosszú ennek o hitelfajtának az átfutási ideje. Július közepén dőlt csak el — május óta -, hogy a mi bankunk mindössze 120 millió forintot kap, ezt osztja szét a fiókjai között. Úgy látjuk, hogy az emberekben vállalkozó kedv lenne, csak ehhez még nem társul a vállalkozó barát környezet. o A Postabank Rt. pécsi fiókjánál is érdeklődtünk, ahol a következőket tudtuk meg: a Postabank pécsi fiókjánál a pályázatok átvételét és azok értékelését végzik, a döntés a Postabank központjában születik meg. A pályázatok elbírálása nem tart sokáig, inkább az vesz több időt igénybe, amíg az ahhoz szükséges kevesebbet kapott, mint amennyit kért. A Postabank Rt. pécsi fiókjánál már elfogyott a szétosztható pénz. A pályázatokat itt beérkezésük sorrendjében bírálták el, és utalták át a kért összeget, miközben ismét igényeltek pénzt az alapítványtól. Náluk is több száz vállalkozó jelentkezett, de csak egy részük kapott hitelt, amely nemcsak a kamata miatt kedvezményes, hanem azért is, mert mindössze 15 százalék saját erőre van szükség hozzá. A kisvállalkozásoknál négy év a törlesztési idő. Az viszont nagy gondot jelent, hogy nincs meghatározva pontosan, hogy ki kérheti ezt a hitelfajtát. o A Magyar Hitel Bank Rt. pécsi fiókjánál, akik kérték, meg is kapták .a pénzt. Azokat, akiknek nem fogadták el a pályázatát, időben értesítették erről, hogy más hitellehetőség után nézhessenek. o Bodnár Jánosné dr., az OTP főosztályvezetője a következőkről tájékoztatta lapunkat:- A Vállalkozásfejlesztési Alapítványtól az OTP Központi Igazgatósága első alkalommal 250 millió forintot kapott, amit saját forrásaiból kiegészített, igy 500 millió forintot osztott szét a megyei igazgatóságok között. A második pályázat alkalmával 500 millió forintot szavazott meg az alapítvány kuratóriuma a pénzintézetnek. Ebből 300 millió forintot a napokban kap meg. Július harmadik hetében elküldtük a körlevelet a megyei igazgatóságokhoz, hogy melyik mennyi pénzt fog kapni. A visszalévő 200 millió forintot csak azt követően utalja át az OTP-nek az alapítvány, ha már a 300 millió forint elfogyott. A Vállalkozásfejlesztési Alapítványtól 750 millió forintot kapott az OTP, de tulajdonképpen másfél milliárd forint hitelt nyújt a vállalkozóknak, mert az alapítványtól kapott pénzt saját forrásaiból kiegészíti. Sok a hitelkérelmező, mert ez az egyik legkedvezőbb feltételű kölcsön, és éppen ezért elképzelhető, hogy lesz olyan, aki nem kap, mert nem jut a pénzből. Megkerestük az OTP Baranya Megyei Igazgatóságán a vállalkozási osztályt. Megtudtuk, hogy sok pályázat érkezett a Vállalkozásfejlesztési Alapítvány felhívására, amelyeket már elbíráltak. Eddig az OTP Országos Központjától egyszer már kaptak 10 millió forintot, amihez a saját keretükből is hozzáadtak 10 milliót. Előzetes jelzések szerint még 20 millió forintot oszthatnak szét a pályázók között, amihez a megyei igazgatóság még 20 millió forintot tesz hozzá, igy összesen 60 millió forintot tudnak szétosztani a Baranya megyei vállalkozók között. A jogos igény a beérkezett pályázatok alapján 100 millió forint . . . Szalai Kornélia E gy alapítványnak illik optimista, a célját többé-kevésbé jól kifejező nevet adni. Alighanem ezzel volt a legkevesebb gondja a pécsi, Malomvölgyi Úti Szociális Otthonnak, amely a megyében elsőként az otthon lakóinak .'körülményeit jobbító céllal alapított alapítványt „Derűs öregkor” néven jegyeztették be, a Magyar Hitelbanknál pedig a 2429-2788 számlaszámot kapta. Sokan okkal, joggal vitatják, lehet-e derűs az öregkor, óm azzal, hogy legalább törekedni kell az elérésére, a többség egyetért. Megfáradt, beteges, a családi környezetben tartós nyugalmat és törődést nem lelő, idős emberek, legtöbbször nagyon kevés, hétköznapi örömmel beérik. Vannak, akiknek az is sokat jelent, hogy a 'kedvenc ételüket kapják ebédre, hogy a tűző nap ellen védelmet nyújtó napernyők alatt üldöDerűs öregkor? gélve. olvasgathatnak a szabadban; hogy megmasszi- rozzák a fájós derekukat, hátukat. Csakhogy az otthonoknak is évek óta egyre kevesebb a pénze, egyre nagyobb gondot jelent nemhogy javítani, hanem szinten tartani azt, ami van. Nemcsak az ott dolgozók, hanem a lakók között is visszatérő beszédtéma néhány olyan kérdés, amelyek más módon rendezése véleményük szerint változtathatna, legalábbis javíthatna a helyzetükön. Az egyik elsősorban a 'magasabb nyugdíjjal rendelkezőket, illetve a hozzátartozókat érintené hátrányosan, s az intézkedésre jogosult főhatóságoknál - valószínűleg emiatt - nem szívesen nyúlnak hozzá. A gondozási díjról van szó, amelynek maximális összege hosszú idő óta havi 2070 forint, miközben egy-egy itt lakóra havonta 8000-9000 forint költség esik. Nyilván másként alakulna ez az összeg családon belül vagy kisebb intézményekben, de pillanatnyilag úgy tűnik, hogy sok településen a nagy otthonok is kicsik, annyi a bejutásra várakozó. Akik évek óta szociális otthonban élnek és elfogadhatóan érzik magukat - ha tehették -, segíteni is akartak annak érdekében, hogy nékik, de a társaiknak is jobb legyen. Nem egy ^példa volt arra, hogy a takarékba gyűjtött pénzüket vagy ingatlanukat az otthonra akarták hagyni, de ezt a jelenlegi rendelkezések nem teszik lehetővé. Akkor sem, ' ha nincs törvényes örökös. Ilyenkor a magyar államra száll az illető hagyatéka. A Derűs öregkor elnevezésű alapítvány tehát lényegében egy kiskapu. Jelenleg így lehet törvényes keretek között találkoztatni a lakók 'egy résiének . segítőszándékát és az otthonok anyagi helyzetéből eredő igényt. A Malomvölgyi Úti Szociális Otthon 50 000 forinttal alapította az alapítványt, az egyik lakó, Csernák Rezsőné 100 000 forinttal csatlakozott hozzá. Abban reménykednek, hogy lesznek követői — gazdaságok, kft.-k, szövetkezetek, magánvállalkozók —, s ha igen, talán nem kell gyakorlattá alakítani azt, amit a közelmúltban kényszerből elkezdtek. Nevezetesen, hogy az idősek által összeadott pénzből vásárolták a napernyőket, amelyeky- az árnyat adó fák hiányát igyekeznek pótolni, hogy a pécsi viszontlátogatásra érkező társintézményük lakóit a nővérek által összeadott pénzből tudják szerényen megvendégelni. 5 talán tudnak vásárolni egy-két olyan fizikoterápiás eszközt, amelyre szintén szükség van az otthonban. De sok minden másra is kellene a pénz. Többek között az első emeleti fekvő részleg matracainak tisztítására, amire alapítványi pénzből egy fillért sem akarnak költeni. A nővérek tisztítják, s mire befejezik, kezdhetik elölről. S bár ez nem éppen ápolónői munka, egyelőre csinálják'. De könnyen lehet, hogy egyre több, az intézmények folyamatos fenntartásában megmutatkozó, olyan gonddal szembesülnek, amelyeket nem lehet alapítványból megoldani. T. É.
