Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)
1990-08-27 / 144. szám
1990. augusztus 27., hétfő üj Dunántúli napló 5 Gheorghe Muresan fából faragott ideái Közérdekek, Magas homlok, kutató, befelé is figyelő szempár, őszbe vegyülő szakáll. Gheorghe Muresan román szobrászművész Marosvásárhelyről érkezett és barátkozott meg Orfü, az orfüi fafaragótábor békével telt csendjével. Vésője alatt mintha egy rejtett, vágyott szellemi hasonmás formálódna. Néhány évvel ezelőtt a Marosvásárhelyi Tanítóképző Líceumban tanított „fafaragá- szatot" - ahogyan ő fogalmaz. Szüksége volt a bútoriparnak - Marosvásárhelynek, Régennek - a jól képzett szakemberekre. Az 1974-ben, Kolozsváron szobrász szakon végző Muresan most, alkotómunkája mellett a vásárhelyi múzeum művészettörténésze. Édesapja román, édesanyja szlovák ... Ö maga nős, két lánygyermekük van. A megyei művelődési központ és a Janus Pannonius Múzeum által szervezett táborba az újabban szorgalmazott nemzetközi kapcsolatok révén érkezett.- Sajnálatosan keveset tudunk arról a szellemi környezetről, ahol tanult és dolgozik.- Virgil Fulicea volt Kolozsvárott a mesterem - formálja darabosan, szemlélődő természete szerint is megrágva, törve, de annál nagyobb fogalmi pontossággal a magyar szavakat. - A román szobrászatnak erre az évszázadra kiemelkedő képviselői akadtak, mint Brancusi. Anghel, Paciurea. Az ortodox vallás tiltotta a faragott képmást, de jóval később, már újabbkori fejleményként. kialakult az újabb, modernebb formavilág, Brancusi és máEgy román szobrász Orfün sok művészete is. Kialakult egy jellegzetes formavilág, amely Balkán művészetét jellemzi. Ide sorolom, nagyon nagy művész a délszláv Mest- rovic is.- Most mirt dolgozik?- A Hősök, című sorozathoz készül ez a mellszobor. Nem konkrét személy. Valoki, az emberi civilizáció hősei közül. Mint Hammurabi, Kriszta,, vagy más törvény- és civilizú- cióalapító. Amikor o most elmúlt időszakban példaképeket kényszerítettek ránk, az ember inkább hátra fordult, hogy a múltban keressen tiszteletre méltó példát. Lehet, hogy ez Kelet-Európának a szellemi mentését is jelentette. Mivel elég kegyetlen iga alól szabadul fel, ha lesz elég ereje felstabadulni. Mert sajnos mindenki az anyagit keresi és nem a szellemit. Elég keveset tudnak nyújtani azok is, akiknek ez hivatásuk lenne. — Csak a romániai változásoknál maradva, segithet-e mindebben a román és a magyar értelmiség együttműködése? Éppen a tudatlanabb, az indulataik révén egymásra uszitható néprétegek érdekében is?- Van baráti alapon működő egyesületünk, lenne arra esély, hogy a két nép értelmisége egy asztalhoz üljön, józan és okos fejjel vitassa meg a problémáit - ne a protokoll által előre megrendezett, kigyomlált területeken —, de a folyamatokban az értelmiségnél döntőbb szerepet játszik egy-egy ügyes politikus, a politikai érdek.. Most az értelmiség úgy érzi, mintha hatalmas súlyoktól szabadult volna, ugyanakkor gyorsak a belpolitikai változások, egyelőre hiányzik egy stab1! kiindulópont, amelyre építeri lehetne. Tőlem nincs távol a magyar kultúra, ha nem ;s ismerem elég behatóan. Máskülönben minden erdélyi érzi - román is, magyar is -, hogy közös a történetünk, és ez a művészetünkben is kifejeződ.k. Bóka Róbert II büntetés nem biztos hogy megoldás Csak nem akar vége szakadni a harkányi piac körüli huzavonának. A lassan már a végtelenségig húzódó ügy legújabb fejleményeként a Siklósi Városi Tanács bezáratta az eddig úgy, ohogy megoldást nyújtó autóspihenőt. A lengyel, román, litván árusok azonban, úgy látszik, elhatározták, hogy őket senki ki nem üldözheti, mert máris új helyet találtak maguknak: az A különböző nemzetiségű árusok a nyaralótelep utcáin árusítanak. Fotó: Läufer László üdülőövezetben lévő Siklósi utat. A zugárusitás, a valutázás ismét fellendült, az arborétum megint nyilvános WC-vé változott, a lakók pedig zúgolódnak:- Az autóspihenő bezárása után egy ideig nyugalom volt, az árusok bejártak inkább Pécsre. De pár napja megint ideszoktak. Alig tudunk hazajönni, mert ideádnak a kapukba. Bejönnek a házbo kéA nyár elején nyílott pioc-kemping bejáratánál kiakasztották a zárva feliratú táblát. ' regetni, szemetelnek és teljesen elriasztották a nyugati vendégeinket. A piacozók pedig egyre rámenősebbek: még a panaszkodó osszonyt hallgattuk, egyszeresek rángatni kezdte az egyik lengyel „kereskedő" fotós kollégám gépét, azt tudakolva, hogy mennyiért adná. De nem ritkák az üzletelők közötti verekedések és a magyar vásárlók bántalmazása sem. Harkány tanácselnöke. Szép János így nyilatkozott ez ügyben:- Egyszer és mindenkorra le kell szögezni, Harkányban nincs piac! A lengyel, román és ki tudja még milyen nemzetiségű árusok nekünk nem turistavendégeink. Nem veszik igénybe sem a szálláshelyeket, sem az illemhelyeket, és egyáltalán semmit, ami pénzbe kerül. Eddig már bevezettük, hogy este tilos parkolni a környéken, de megváltoztatjuk az utca közlekedési tábláit is, még egy közterületfelügyelőt felveszünk és az 5000-15 000 Ft-ig terjedő helyszini bírság mellett tárgyalásos bírságolást is végzünk a jövőben. Ha másként nem megy, elkobozzuk a zugórusok portékáját és ismét állandó helyet biztosítunk Harkányban, a Vám- és Pénzügyőrségnek. A végső megoldást persze valószínűleg így sem érhetjük el, mert már a határon kellene lerendezni ezt az ügyet. Pataki V. pártérdekek Megható, ha ennyire bíznak az ember itclőkcpcsscgé- ben, nem? Én pl. valóban meg vagyok hatva. Mi több, hálás szív vei köszönöm a sorsnak, no meg az önkormányzati törvényt alkotóknak (és az azt megszavazó parlamentnek), hogy képesnek tartanak arra, hogy városom leendő képviselői tes tületének felét megtudom választani százhetvenezer választótársammal egyetemben. Ha többre ugye nem is, de arra talán képesek vagyunk, hogy 49 pécsi képviselőből 25-öt megválasszunk magunk. A másik huszonnégy embert, ne meg a polgármestert pedig majd kijelölik nekünk a pártok, rosszabb esetben a pártok vezetői. Nem tudom, tetszenek-e tudni, hány pécsi polgár tagja bármilyen pártnak is? Ne találgassanak, a számot valójában senki nem tudja, mint ahogy azt sem tudni pontosan, az országban hány párttag van éppen. Becslések szerint a választásra jogosultak 5—7 százaléka rendelkezik párttagkönyvvel, ami ha Pécsre kivetítjük maximum 10 ezer ember tehát, ha azt vesszük, dönteni fog akár 170 000 helyett. Megoldás csak egy van: pártot kell alapítani - ha csak be nem lépünk a meglévők közül valamelyikbe, amire viszont azt gondolom, egyre kevesebben hajlandók. S ez tán nem is csoda. Addig, amíg a parlamenti frakciókban helyet kaphat és helyén is maradhat a más gombját nyomogató, vagy a másik oldalon valaki minden további nélkül úthengerekkel, pardon zetorokkal fenyegetheti a képviselőházat, nos, addig senki ne csodálkozzon, ha fogy a még meglévő bizalom. Visszatérve a szeptember végi választásokra: legjobban talán a tízezer lakos alatti helységekben élők jártak. Maguk választhatják meg képviselőiket, maguk dönthetnek polgármesterük személyéről is, tehát valóban megalakíthatják saját önkormányzatukat - ellentétben a városiakkal, akik ezúttal rövidebbet húztak. El nem tudom képzelni ugyanis, mivel lehet megideologizálni azt, hogy a köz ügyeinek irányításában miért lehet ugyanakkora szava egy törpe kisebbségnek, mint a lakosság fennmaradó hányadának? Ha csak azzal nem, hogy a pártérdekek még a köz érdekeinél is előbbre valók . . . Pausko Zsolt Mííemlékrongálás Vandál müemlékrongálás történt Pécs szivében, az egykori Láncgyár területén,' a hajdani Eiter ház egyik részében, ahol a régi bőrszárító padlás ablakait, zsalugátereit elvitték a tolvajok. Sándor Gyula nyugdíjas ércbányász 35. éve él a volt Lánc-, majd Présgyár szomszédságában, de ekkora pusztítást még nem élt meg. A hajdani gyárudvar és létesítményei most láthatóvá váltak, mivel kilakoltatás történt, bizonyos mértékű bontás kezdődött és ezzel együtt megkezdődött az épületek pusztulása. Amíg működött a gyár, nem tűnt fel senkinek az ipartörténeti műemlék, amely a bontás és a rongálás után is hangulatos, jól mutat, érdekes építkezési stílusával idézi a kézműves múltat. Nemcsak Gyula bácsi, de a többi szomszéd sem tudott az ipartörténeti értékről, hisz annak aljában műhelyek, szociális létesítmények sorakoztak és a padlástérre vezető feljárót méq 40—45 éve elbontották, nyílását új mennyezettel fedtek el. A zsalutolvajok kitünően ismerték a helyszínt, hisz pontoson ott nyitották meg a padlásfeljárót, ahol az régen elhelyezkedett, csak most ők létrát támasztottak oda. ügyesen dolgoztak, miután a vakolatot, a törmeléket eltakarították, hogy ne legyen feltűnő az „elfalazott" mennyezet megnyitása. Az udvar ma limlomokkal teli csatatér, átiáróház, ahol működik egy PIÉRT-rnktár, egy pártiroda. Félelmetes látványt nyújtanak a „kibelezett” szobák, helyiségek. Ügy volt, hoqy erre bővül a közeli piac, vagy a Park mozi parkolója. Eayikre sem került sor. Csövesek, bőrfejűek tanyáznak az omladozó és néhol kiégett falak között és kutyát sétáltatnak a környékbeliek. Tudjuk, hoqy most nincs pénz cqy kallódó műemlék megmentésére, de őrizni tán lehetne. Eléa. ha az alatta lévő helyiséaek ajtajait, ablakait bcléceznék. Cs. J. A botrányok könyvének ígérkezik A mohácsi csato történőt«, körülményeinek tisztázása örök téma. Megmozgat hivatásos kutatót, írót, költőt, laikust, a téma iránt egy- szerűen csak rajongót. Nem tudni, hogy a Szekszárdon élő Szabóné Varga Éva melyik táborba tartozik. Mindenesetre könyvet irt ő is a csatáról, főként a csata előzmé- nyeiről „Boldogasszony katonái" címmel, ami várhatóan még idén megjelenik a szekszárdi Babits Ki- adó gondozásában, 208 oldalon. Az amatőr kutató, aki amatőr régész, levéltárakat, könyvtárakat bújt éveken ót, és gyűjtötte a Duna menti települések népi hagyomá- nyait, vélekedéseit, a mondaszerű népi magyarázatokat a mohácsi csata kapcsán, legfőbb forrásai a népi, naiv vélekedések, amelyekből jó párra akadt. Állításai ezek tükrében meghökkentöek, tán meseszernek, *de nem az olvasó, dolga o történelmi tények tisztázása. A jövendőbeli olvasó izgalmas, lenyűgöző ifjúsági, történelmi regényt fog majd kezében, és állíthatjuk, hogy megelégedéssel. De izgalmas „csemegének" ígérkezik a munka a helytörténetkutatók, a lokálpatrióták számára is. ízelítőül néhány adat, tény Szabóné Varga Évától, aki egy szekszárdi gyárban adminisztrátor. II. Lajos és kísérete a budai Nagy Boldogasszony templomból indult Mohácsra. Útközben több helyen pihentek, igy Szekszárdon két „Boldogasszony katonái" napot, és itt zajlott le 1326. augusztus 14-én és 13-én a híres Boldogasszony mise, az utolsó segítségkérő mise a végzetes ütközet előtt. Többek szerint Bátán került sor az isteni segítséget kérő egyházi szertartásra. Szekszárdon sokan csatlakoztak a királyi sereghez, és ők a „Boldogasszony katonái", innen a névadó cím. A szerző elsősorban a csata előtti eseményekre összpontosít, magát a csatát nem részletezi.- Állítom, hogy elsősorban azért veszítettünk, mert a törökök először alkalmaztak velünk szemben puska- sortüzet. A janicsárok kilenc sorban ereszkedtek alá az egyik dombról, és eközben egyszerre lőttek, de támogatta őket ekkor a török tüzérség is. 'A puska- és ágyú- össztűz rémületet okozott, súlyosan megtizedelte a magyar sereget. Szerintem nem a Csele-pataknál halt meg a király, hanem Dunaszefc- csőn megölte őt Szapolyai János öccse, amikor a királyt kísérő Tömöri Pál fővezér elment száraz ruháért. Tomorival is végeztek. A du- naszekcsöi népi monda szerint visz- szavitték ekkor a királyi holttestet a Csele-patokhoz, ahol eltemették. A múlt században, amikor rendezték a templomot, két vörös köko- porsóra bukkantak. A csontokról már nem tudnak. De azt még mesélik az idős szekcsőiek, hogy nagyobb lángban állt Székesé, mint Mohács. A könyvre előre fenik fogukat kritikusok és történészek. A botrányok könyvének ígérkezik. Cs. J. 1 r J6.
