Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)

1990-08-26 / 143. szám

lfizsgdlat Petrasovits Anna ellen...? Mit mond a „végzet asszonya”? „A jól időzített rógalomhadjáraf a szociáldemokrácia förtenetenek gyűjteményében érdekes színfolt- lehel-... Ki tudja, hányadszor éri tá­madás Petrasovits Annát, és mindazon szociáldemokrata ve­zetőt, akik mellé állnak - a párton belül. A minap arról adott hírt a Népszabadság, hogy a Magyarországi Szociál- demokrata Párt országos ve­zetése kezdeményezte az el­nökasszony fegyelmi felelős­ségre vonósát, több vezetőtár­sával együtt kirúgták az elnök­ségből, s követelik a párt pén­zeivel való elszámolást, mi­egymást. Az országos választásokon kudarcot valló párt nem tud­ja sorait rendezni, s a kívül­álló számára úgy tűnik: szin­te állandósult belhorcöktól hangos a szocdemek háza­lója. A legkézenfekvőbb te­hát, hogy a dolgokról magát Petrasovits Annát kérdeztük meg.- Szólíthatom önt elnökasz- szonynak? .. . — Természetesen — mondta rendkívül nyugodt hangon. — Funkciómat választás útján nyertem el, s tudtommal, még új választás nem volt.- A Népszabadság szerint a párt országos vezetése lelmen­tette önt. — Az Írás minden mondata rágalom, s a szociáldemokrá­cia történetének gyűjteményé­ben érdekes színfolt lehet majd, semmi több. A mai idő­ket mutatja. A párt vezetésé­ben is ott lévő szűk csaipat, néhány ember próbálja min­denképpen a mozgalmunkat szétzilálni, a párt tekintélyét lejáratni.- Kikről van szó?- Még nem tudjuk ponto­san, de a soron következő vá­lasztmányi ülésen tiszta vizet öntünk a pohárba. Ügy gon­dolom, néhány emberrel szem­ben nagyobb türelemmel vi­seltettünk, mint kellett volna. A tolerancia, a humánum a politikai küzdelmekben nem mindig okos dolog. Rendkívül emberségesen viszonyultunk ehhez o szűk réteghez . . .- Ellentéteik személyes ere­detűek, avagy politikaiak?- Is-is. Egyik a másikkal ke­veredik. Céljuk mindenképpen lejáratni a pártot. S az idő­zítés nagyszerű: éppen a most következő helyhatósági válasz­tások előtt megzavarni a köz­véleményt, az embereket.- önt pártelnöksége alatt több kemény támadás érte. Hogyan vélekedik minderről?- Úgy számoltam, hogy hat igen durva támadás érte sze­mélyemet, de nemcsak en­gem, vezetőtársaimat is. S szá- molatlanul fenyegetnek, akár tettlegességgel is, levélben, te­lefonon ... Az ember mentali­tásától függ, hogy ki hogy bír­ja. Egy idő után lepereg . . .- Én úgy gondolom, hogy a hazai politikai paletta hiá­nyos, hiányzik az erős, egysé­ges szocialista-szociáldemok­rata vonal. Ugyanakkor több szociáldemokráciát, annak esz­mevilágát lölvállalá párt van. — Én csak egyről tudok, s ez a Magyarországi Szociálde­mokrata Párt. De abban iga­za van: a politikai paletta hiányos . . . Kozma Ferenc Tovább evők Icon a vásárlási lehetőség Negyed kiló cukor, öt szál cigaretta Az áremelés ufón a kenyerei- is szeietáen vesszük? — Horvät egyházi dalok kazettán A hazai horvát nemzeti­ségieknek régi bánata az anyanyelvükön tartott szent­misék hiánya. A mélyen vallásos horvátok kultúrá­jában igen fontos szere­pet kapnak a különböző egyházi szertartások, amit azonban nem volt mód­juk gyakorolni. A Mladost Magyarországi Délszláv Szövetség ezt a hiányt szeretné pótolni most meg­jelentetett hangkazettájá­val, amin 18 jellemző egy­házi éneket gyűjtöttek ösz- sze horvát nyelven, az August Senoa-kórus elő­adásában. A Mladost cél­ja ezzel a még mindig csak szájhagyomány útján terjedő dallamok megőr­zése, és a horvát nyelven tartott misék elősegítése. A kazettához, főként a fiatalokra gondolva, se­gítségül egy kis füzetet is mellékeltek, amiben az egyházi dallamok szövege található. A szép kivitele­zésű kazetta és füzet első­sorban az ország horvát lakta területein kapható, de Jugoszláviában, Svájc­ban, Ausztriában, az USA- ban és minden olyan or­szágban, ahol nagyobb horvát kolóniák alakultak ki, hozzáférhető lesz. P. V. Néhány nappal ezelőtt sír­va telefonált be a szer­kesztőségbe egy idős hölgy. Elmondta: most jött fel a boltból, nem tudott bevá­sárolni. Az üzletben minden zöldséget, gyümölcsöt előre becsomagoltak. Fóliázott tálcán árulják a barackot, szőlőt, nincs kimért burgo­nya. Kevés a pénze, nem tudja kifizetni ezeket. Meg hova is tegye a sok cso­magolóanyagot? Miért nem vásárolhat akár néhány szem barackot is, vagy negyed­kiló cukrot, rizst, burgonyát? Miért nem gondolnak a ke­reskedők a kispénzű embe­rekre? Elsősorban Pécs azon a vá­rosrészeiben néztünk körül, ahol sok nyugdíjas, és kis­pénzű ember él. Kertvárosban, o Sarohin tá­bornok úton, a 8. számú ABC- ben jártunk. Berta János mór második éve magánvállalko­zásban üzemelteti a boltot.- Nálunk, ha a vevők kis mennyiségben kérnek valamit, kiszolgáljuk őket. Például rend­szeresen tartunk félkilós cso­magolásban búzadarát. de cukrot, rizst is kimérünk ki­sebb adagokban, ha erre van igény. Az árak emelkedése miatt számítunk arra, hogy egyre több ember csak né­hány szem gyümölcsöt, papri kát, paradicsomot tud meg­vásárolni. Ha sokan kérik, szálanként árusítjuk a ciga rettát is. A Zöldérttel jó a kapcsolatom, naponta magam válogatom ki az árut. Igyek­szem olcsó, de szép paprikát, paradicsomot, zöldfélét vásá­rolni, mert nemcsak az ár. hanem a minőség is fontos. Egyre több olcsó tőkehúst és felvágottat rendelünk, mert ezt keresik a vásárlóink. A kenyér és péksütemények árá­nak emelkedése utón várha­tó, hogy lesznek, akik csak néhány szelet kenyeret tudnak megvásárolni. Úgy tervezzük, hogy a kenyeres részen is el­helyezünk egy mérleget. A Zöldért újjávarázsolt, 12. számú boltját Meszesen, a Tolbuhin út 71. szám alatt Vikor György vezeti. A kira­katban nagyméretű tábla hir­deti, a boltban olcsóbban vá­sárolható meg a comb, a rö­vid- és hosszúkaraj és a la­pocka. A városrészben ez az egyetlen üzlet. amelyik va­sárnap is nyitva tart. A hűtő­pulton szép és friss a hús, többfajta, elsősorban olcsó felvágott közül lehet választa­ni. Az árak meglepően ala­csonyak.- A Zöldért segítséget ad, hogy alacsonyabb áron kínál­junk szinte mindent a vásár­lóknak - mondja a boltve­zető. - üzletünkben elsősor­ban olcsó kenyér kopható, és a zöldárut is piaci áron kí­náljuk a vevőknek. Szerdán­ként frissen vágott pulykanya­kat, szárnyat, combot árusí­tunk 40—60 forintos áron. Ugyanebben az épületben található Szabó Attila magán- kereskedő vegyesboltja.- Jó kapcsolat alakult ki o vevők és köztünk, A kérései­ket igyekszünk teljesíteni - mondja Barkóczi Anikó bolt­vezető-helyettes. - Mindig van olyan cukor, rizs, vagy bár­milyen más előrecsomagolt élelmiszer, aminek a zacskója elszakadt. Ezekből kisebb mennyiségeket is ki tudunk mérni. Ezen a környéken ugyan az a tapasztalatunk, hogy a háziasszonyok maguk gyúrják meg a tésztát, sütik meg a süteményeket, mert az jóval olcsóbb, mintha meg­vennék a kész tésztát, vagy a mirelit ételeket. A boltban mindig papírral és ceruzával a zsebünkben járunk, hogy o vevők kéréseit fel tudjuk Írni, mert ez alapján adjuk le a rendelésünket, Szalai Kornélia A pécsi belvárosi trafikok néhány helyen már szálanként is kínálják a cigarettát Bízzunk az enyhe télben? Kifosztották a Tüzép- telepeket Import- szén nincs, de hazai lesz (Folytatás az I. oldalról)- Sokkal kisebb mértékű volt a felvásárlás, mint ami­re számítottunk. Mivel a la­kosságnak volt módja és ide­je beszerezni még az áreme­lés előtt a szükséges tüzelőt, úgy gondolom, nem várható már komolyabb vásárlás ez­után. Most ugyan nem rfen- delkezünk elegendő készlettel, gondunk van a pécsi szénnel és a minőségi szénfajtákkal, de igény esetén pótolni tud-' juk a hiányt. Tűzifából pél­dául túlkínálatunk van, a szá­mos magánkitermelő és ter­melőszövetkezet megjelenésé­nek köszönhetően. Szilárd tü­zelőből pedig a hazai barno, fekete szenet és a tatabányai brikettet biztosítani tudjuk o vásárlóknak. Hogy ez elegendő lesz-e, még nem tudni. Ha enyhe tél lesz, igen, ha kemény, nem biztos. Mindenesetre a Dél­dunántúli Tüzépnél a beszer­zés folyik: a legfőbb forrás, a nagymónyoki üzem szep­tember 15-e után ismét szállít. Import szén is lesz NDK-ból és Jugoszláviából, annak el­lenére, hogy idén az államközi szerződések hiánya miatt ne­héz a külföldi szén beszerzése. Ezért nem lesz kapható pél­dául sehol a kedvelt lengyel lángborsó, valamint a tőkés dió- és borsószén, amik egyébként is a legdrágábbak közé tartoznak. Kérdés viszont, hogy az áremelés előtti fel­vásárlásra készülve maradt-e elegendő pénze a Tüzépnek a készletek további biztosításá­ra? — Alapvető feladatunk a tü- zelöellátás biztosítása, ezért erre kell hogy legyen pénz — mondja Filiszór Jánosné. - Legfeljebb kevesebb építő­anyagot vásárolunk idén, vagy hitelt veszünk fel. Attól félünk, inkább, hogy forgalom nem lesz a drágaság miatt. A la­kosság meggondolja, hogy mi­lyen szenet és mennyit ve­gyen, és hogy fűtse-e egyál­talán az egész lakást. De ta­lán a tavalyi enyhe télnek köszönhetően maradtak még tavalyról készletek és senki nem fázik majd télen. Pataki Veronika Radio mellett... Nagy dolog. Ű vállalko­zott a műveletre, amikor azt mondta: „Most akkor én le­vetem a szoknyámat, jó?" — „Helyes!" - hangzott a vá­lasz, s én ekkor hajoltam közelebb a rádióhoz. Mi lesz itt? A pesti szépítő szalon­ban a hölgy elővett egy centimétert és megmérte a riporternő derekát (67 cen­ti), majd a hasát (73 cen­ti), s végül a combját (47 centi). Gondolatban azt fáj­laltam, kár, hogy nem tv- riportról van szó, de azért a riporternő így is nagyon ügyesen megjelenítette köz­reműködését. Valami vizes vászonfásliba csavarták e fent jelzett testrészeit, elek­tródákat kötöttek hozzá és a szerkezet gyengeáramot bo­csátott rá. Pontosan negy­venöt percet feküdt valami priccsen, azután megszólalt egy csengő, jelezve a sajá­tos fogyókúra végét. Újra le­vették a méretet, és mit tesz Isten, a beígért méretcsök­kentésnek megfelelően való­tesen nem szabad Vagyis emellett diétázni is ildomos, és többet mozogni. Minden­esetre a riport jól sikerült, a fogyasztó szerkezetben sem csalódtak, semmi gond. Rám újdonságként hatott ez az új találmány, mindjárt el is újságoltam mindent tudó titkári-nőnknek, aki fölénye­sen legyintett: „Ilyen gép Pécsen is van elég rég­óta . ..” Hót akkor, tessék, pécsi hölgyek, le azzal a emlitett ruhadarab a legron­dább női gönc, ami elkép­zelhető, pedig ők is szeret­nének csinosan járni, csalá­di környezetben is. A ripor­ternő - miután megszólal­tatta a vásárlókat, majd a kereskedőket - tovább „nyomozott" otthonka ügy­ben, felhívta egy zalaeger­szegi konfekcióüzem vezető­jét, aki már eleve elvágta a beszélgetés fonalát, ekkép­pen: „Nem vagyok hajlandó rat, mert a bóvligyártásba beledöglöttek. Ha már itt tartunk, be­szélhetnénk a ferfikonfek- cióról is, amely ódivatú, amely színben, mintában le­hangoló, beszélhetnénk a jó néhány évvel ezelőtt nagy lelkesedéssel bevezetett mé- retarányos gyártásról, amely ugyan minden fejlett kon­fekcióiparban bevált, de nálunk . . . Természetesen nem: akinek csak egy kicsit Ha egyszer a riporternő leveszi a szoknyáját bon két centiméterrel kar­csúsodon a félpucér kollé­ganő dereka, hasa, combja. „Hát ez csodálatos!" — mondotta, de nem lenne nő, ha nem töltötte volna el azonnal az aggodalom: „És mi lesz, ha visszajönnek o „centiméterek?" Nem merte azt mondani, hogy ha visz- szahlzza. Hát erről van szó: ezt a kúrát többször meg kell ismételni. de mellette fölzabálni mindent, ami a páfciens elé kerül, természe­nyavalyás szoknyákkal . . . Szoknyáról ugyan nem, ám „otthonkáról" annál több szó esett a Napközben műsorban. A riporternő el­mondotta - és véleményét több asszony is megerősítet­te -, hogy az idősebb, mondjuk ötven-hatvan év körüli hölgyeknek már évti­zedek óta változatlan fazo­nú „otthonkákat” (ez afféle pongyola, vagy mi) gyárta­nak, a konfekcióiparnak eszébe sem jut, hogy az telefonon ismerkedni...!" — és lecsapta a kagylót. Most képzeljék csak el, miféle ember lehet ez a Főkonfek- ciós, akiben eleve fölmegy a pumpa, ha valaki meg meri kérdezni tőle, miért nem gyárt olyan portékát, amit el is lehet adni? Ép­pen most, amikor az egész ország tele van a „piac- gazdaság" óhajával, amikor éppen most számolnak föl több száz üzemet és gyá­eltér a mérete a tervezők által megálmodott ideális méretektől, az lejárhatja a lábát ma is, nem képes vá­sárolni magának egy göncöt sem. Az ódivatú, nehézkes, ronda férficipőkről már ne is ejtsünk szót. Se válasz­ték, se semmi. Nem is dü­höngök tovább, inkább be­fejezem mai dolgozatomat egy könnyed rádióriporttal. Egy jó hetven-valahány esztendős . . . Hogy is mond­jam csak . . . Szóval, egy olyan hölgy nyilatkozott a riporternőnek, aki valamikor bárcás volt, vagyis mókás­lány, ha úgy tetszik, utca­lány. Miután ma a vissza­emlékezések (és letagadá- sok) korát éljük, a néni még emlékezett bárcájának szá­mára is: tizenegyezerkettő- száznegyven. „Tudja, én mint szép lány, bejáratos voltam úri körökbe. De többnyire a Dob utca, Dohány utca kör­nyéke volt az enyém. Ha jött a rendőr, csak fölmutat­tam a bárcámat és kész." A kérdésre, hogy mennyit kért egy izéért, azt mondta: „öt pengőt! Szép pénz volt, el­hiheti!" Ahogy hallgattam az öreglányt, volt olyan ér­zésem, hogy ez a riport sem lesz mentes a „politiká­tól”, hát be is jött. Ezt mondta: „Az én életemről akár két regényt is lehetne írni. De tudja, negyvenöt után két évig nem űztem az ipart, mert az oroszokat nem szerettem ..." - és vihogott egyet. vasárnapi 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom