Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)

1990-08-18 / 136. szám

aj Dunántúli napló •r 1990. augusztus 18., szombat 11 Nemzetközi összehasonlító kutatások Mi okozza a gyermekkori diabetest? Az orvostudományi kutatás versenyfutás a 'különböző be­tegségekkel. Ez a leegyszerű­sített képlet látszik igazolódni a POTE Gyermekgyógyászati Klinika diabeteses centruma munkájában is. Egy kis csa­pat, dr. Soltész Gyula docens vezetésével naponta több cu­korbeteg gyermeket vizsgál, ke­zel a Dél-Dunántúlról, de kap­csolatot tartanak az ország többi gyermekosztályával és számos külföldi kutatócsoport­tal is. Megalakították az or­szágos szervezésű gyermekko­ri diabetes epidemiológiai munkacsoportot is, melynek szintén dr. Soltész Gyula a vezetője. A versenyfutás a cu­korbetegséggel egyre sürge­tőbb, hiszen statisztikai ada­tok szerint Magyarországon 1978 és 1987 között a gyer­mekkori diabetes gyakorisága több mint kétszeresére nőtt. A cukorbetegség kezelhető, de a tudomány mai állása •szerint o mindeonapos inzu- ‘ininjekció, az igen rendsze­res, fegyelmezett életmód nem hagyható el, végigkíséri az életet. A lehető legpontosabb, a természetest a leginkább utánzó vércukorszint-beállitás nyújt ugyanis reményt arra, hogy a felnőttkorban kifejlődő szövődmények egyre később vagy egyáltalán pe jelentkez­zenek. A nyomasztó betegség ugyanakkor drága is, hiszen az inzulintól a. különböző mű­szereken át a minőségi étren­dig sok mindent követel. Amit a kutatásoktól mindenki vár, oz az, hogy egyszer majd meggyógyítható betegségként lehessen beszélni róla, illetve lehetőség legyen a megelőzé­sere és tömeges szűrésére., Dr. Soltész Gyula óva int attói, hogy egy Írás keretében eset­leg hiú ábrándokat keltsünk arra nézve, sogy a várt felfe­dezések, megállapítások már igen 'közeliek. Folynak kuta­tások, s ezek egy részében a gyermekklinika munkacsoport­ja is dolgozik. A nemzetközi összefogás ígérvény arra, hogy mielőbb örömteli eredmények­ről lehessen beszámolni, de hogy ez öt—tíz, vagy még több évi munkát igényel-e, nem le­het kijelenteni.- Még nem ismerjük telje­sen a cukorbetegség erede­tét sem A század húszas évei­ben kiderítették ugyan, hogy az inzulinhiányt a hasnyálmi­rigy beta-sejtjeinek pusztulása okozzo, s funkciójukat más szerv vagy szövet nem képes pótolni. Ezért kell kívülről be­vinni az inzulint — mondja dr. Soltész Gyula.- A beta-sejtek pusztulását mi okozhatja? — Rész'ben a hajlamosító, öröklődő tényezők, részben a környezeti ártalmak, A gene­tikai tényezőket vizsgálva, az derült ki, hogy a cukorbeteg gyerekek öt—tizenöt százaléká­ban a szülők vagy testvérek valamelyike is diabeteses. Azt is megállapították már, hogy az apa körülbelül kétszeresen erősebben örökíti ezt, mint az anya. Viszont egypetéjű ikrek vizsgálata azt bizonyította, hogy a hajlamosító tényezők mellett a környezeti tényezők is alaposan belejátszanak a betegség kialakításába.- Milyen tényezőket lehet említeni? — Először is arról beszélnék, hogy az egyes országokban nem egyforma a cukorbeteg­ség előfordulásának gyakori­sága. Koreában például alig jelentkezik, mig Finnországban a leggyakoribb, és Magyaror­szágon sem ritka, sajnos. Ma még nem tudjuk, hogy ezek a különbségek földrajziak vagy genetikaiak-e. Mindenesetre a kutatások szerint az ártalmak között szerepelhetnek étkezési szokások, vegyi, klimatikus ha­tások, de bizonyos tartós vagy ismétlődő lelki stresszhatások, viruso'k fellépése sem zárható ki. Éppen ezért kellenek a nemzetközi összehasonlító vizs­gálatok. Mi együtt dolgozunk svéd, finn, amerikai kutatók kai, különböző családokat, gyerekcsoportokat vizsgálunk, melyhez kiterjedt laboratóriu­mi hálózat is szükséges töb bek között. Egy-egy betegség történetét egész a terhessé­gig kell visszavezetni. Némely megállapítás szerint például a terhesség alatti túlzott ká véfogyasztás is szerepet játsz­hat o gyerek későbbi cukor- betegségében. A nemzetközi kutatás egyik jelentős állomása lesz az az Eurodiab-kongresszus, melyet novemberben Pécsen tartanak, S addigra talán megjelenik dr. Soltész Gyula „Cukorbete­gek vagyunk, de a többiektől nem sokban különbözünk" cí­mű könyve, mely tájékoztat o szükséges életmódról, s arrói is, hogy a betegseg nem zorja ki, sőt igényli a sok mozgást. A klinika nyári táborai is erre tanítják meg a betegeket, me­lyeket, ha anyagilag bírják, évente egyszer rendeznek. Sze retnének alapítványok segítse géve! szövetséget is létrehoz ni a cukorbeteg családok ré- szére, hogy azzal is segítsek o betegséggel való együtt­élést, amíg a megfelelő gyógy -módok nem adottak. B. A. Középkori egyetemünk és a kutatás Pécs városának az egyetemhez történeti joga van Akinek életszemléletében nem csupán a „hol élünk”, vagy a „hova megyünk", de a „honnan jöttünk?" kérdése is meghatározó, azoknak mindig is sokat mondott az a törté­nelmi tény, hogy több mint 600 évvel ezelőtt, 1367-ben Pécsett alapították az első ha­zai egyetemet. És, hogy nem csupán életszemléletet alakít, de adott esetben cselekvésre is ösztönözhet az idevonatkozó történelemismeret, jól példáz­zák a következők:- 1467-ben, tehát a pécsi egyetem alapítást követő ke­rek századik évben megkezdi működését Pozsonyban Mátyás és Vitéz János egyeteme, az Universitas Istropolitana. Szü­letésénél - bizonyára nem vé­letlenül — a pécsi püspök, Ja­nus Pannonius az egyik meg­határozó személyiség. A pápai jóváhagyással kapcsolatos do­kumentumokból többek szerint az a következtetés is leszűr­hető, hogy a pécsi újjáalapi- tás kérdése is szóba került.- 1767-ben, a középkori egyetem alapítást követő 400. püspökség történetének is fontos dokumentumai.)- 1867-ben, a kiegyezés s a középkori egyetem alapí­tásának félévezredes jubileu­ma - évében még „csupán” ünnepi megemlékezésekre nyí­lik alkalom Pécsett. Ezek ózon­ban mintegy a nyitányát ké­pezik annak az egyetem ala­pítási mozgalomnak, mely a századfordulót követően egy­fajta, a leuvenihez hasonló katolikus egyetem, s egyálta­lán: o pécsi egyetem létreho­zásának követelésében kulmi­nál. Ezt a törekvést sokkalta inkább, mint az akkori város­atyák, a tudomány is támo­gatja. Békefi Rémig, a közép­kori egyetem első tudományos monográfiájának szerzője 1909-ben így ír: „A pécsi egyetem története is fényesen igazolja, hogy a magyar nem­zet az európai fejlődéssel lé­pést tartott. Az első magyar egyetem alapítása 1367-ben nemcsak Pécs városára, ha­nem egész magyar hazánkra dicsőséget áraszt, s egyúttal meggyőző bizonyíték arra, A védőtető alatt mór látszanak az egykori egyetem falmarad Läufer László felvételei vanyai évben kap megbízást a későb­bi „tudós prépost", Koller Jó­zsef a vatikáni levéltárban őrzött azon dokumentumok lemásolására, melyek az egy­kori „Studium generale” létét bizonyítják, s mint ilyenek, al­kalmasak Klimó püspök egye­tem alapítási kérelmének tör­téneti alátámasztására. (S egyszersmind persze, a pécsi hogy Pécs városának az egyetemhez történeti joga von." Tudjuk, hogy az első vi­lágháború küszöbén végül is Pozsonyban hozták létre a „negyedik" mogyar egyete­met, melyet aztán — város­atyáink fogadókészségére rá­licitálva — a történelem „he­lyez át” Pécsre 1922-ben. ,,Ö” a ludas abban is, hogy az Az ásatás egy részét vastag, fekete kátrányborítású tető védi az időjárás viszontagságaitól Erzsébet Tudományegyetem csonkán, bölcsészkarát elve­szítve „kerül ki" az újabb világháborúból, s „régi” ne­vét sem sokáig viselheti. Végül emlékeztetünk arra, hogy:- 1967-ben, az egyetem alapítás immáron a 600. év­fordulója alkalmából, nemzet­közi tudományos ülésszakot rendez, jubileumi tanulmány- köteteket ad közre az akkori­ban már „egykarúságban szenvedő" Pécsi Tudomány- egyetem. A középkori egye­tem örökségének tudatosítása és vállalása, s a tudományos hitelesség igénye, azt ered­ményezték, hogy az emlékeze­tes jubileumi ünnepségek szellemi hozadékának jelentős- szerepe lehetett a hamarosan meginduló egyetemfejlesztési folyamat előkészítésében. Az 1967. évi események tu­dományos rangját fémjelzi olyan személyiségek, mint a főszervező Csizmadia Andor, Kardos Tibor, Petrovich Ede, Adom Velulani, Frantisek Kalka, Bónis György, Meze y László és Székely György köz­reműködése. A rangos publi­kációjával külföldön jelentke­ző Gábriel Asztrikot feltétlenül „közreműködőnek" kell tekin­tenünk, továbbá azokat is, akik a későbbiek folyamán az egyetemtörténeti kutatás egé­szébe helyezve elemezték és értékelték a tudományos ülés­szakot és kiadványokat, mint tette Klaniczay Tibor az Iroda­lomtörténeti Közlemények 1974. évfolyamában, vagy Kovács Endre, aki így ír (Népek or­szágúján, 1972): .......valóban fo ntos és új források nem ke­rültek elő, biztosnak mondha­tó tudásunk az egyetem sor­sával kapcsolatban nem gya­rapodott, s o hipotézisek szá­ma sem lett kevesebb. Mégis jelentősek ezek az új kutatá­sok, már csak azért is, mert a gazdasági-társadalmi-kultu- rális múlt mélyebb rétegeibe világítanak be, mint a koráb­bi publikációk". Ismeretes, hogy örömünket, s egyszersmind — úgy vélem — a „hipotézisek számát" is gyarapította dr. Sándor Mária régész kandidátus a székes- egyház mögötti középkori épü­letmaradványok felfedezésével és feltárásával, melyeknek „egyetemi minősítése" alapo­san megosztotta a tudomá­nyos - és a tudományos kér­dések iránt érdeklődő — köz­véleményt. Mindannyiunk ér­deke, hogy ilyen vagy olyan irányban, de csökkenjen a tu­dományos megítélés bizonyta­lansága, hiszen mindenképpen európai jelentőségű leletekről van szó. Ügy gondolom, min­den — régészeti segédtudo­mányként is számbajöhető - diszciplina művelői hozzájárul­hatnak a vitás kérdések tisz­tázásához, egyetemtörténeti vonatkozású kutatásaikkal. (Olaszországi kutatóutam al­kalmával magam is beleártot­tam magam ezekbe a kérdé­sekbe, s kivált az egyetem alapítás előzményeit illetően, nem is egészen eredménytele­nül.) Jó lenne, ha az egyetem alapítás közelgő 625. évfor dulójo alkalmából, 1992-ben, újabb nemzetközi egyetemtör­téneti konferencia megrende­zésére kerülhetne sor Pé­csett. Azt sem tartom elképzelhe­tetlennek, hogy 1995-ben egy nemzetközi egyetemtörténeti ki állítás legyen városunkban o világkiállítás első számú „ott rakciója", melynek megváló sítására igen „testhezálló" ke­retnek ígérkezik a Duna-Ad ria együttműködés. Boda Miklós A kutató levéltárom Dr. Szita László Történésznek, kutató levéltá­rosnak készült gimnazista ko­ra óta dr. Szita László, s e célja mellett tántoríthatatlanul kitartott, évtizedeken át. Nem eredménytelenül. Számos pub­likáció, tanulmánykötet jelzi, Írójuk, szerkesztőjük jól hasz­nosította a bonyhádi gimná­ziumban és az ELTE-n tanul­takat, kimunkálva saját rend­szerező, kutatói módszerét, stílusát. — Most, ötvenhet évesen egyik főmunkám befejezésén dolgozom, de nyugdíjas ko romban újra hozzáfogok ko­rábbi nagy témám, a Dél-Du- nóntúl nemzetiségeiről szóló kutatás folytatásához - jelen­tette ki Szita László, amikor találkoztunk a Baranya Megyei Levéltárban, hogy az augusz­tus 20-i Szabó Ervin-dij átve- vése alkalmából arra a nem könnyű feladatra vállalkozzunk, hogy röviden elmélkedjünk ed­digi tevékenységéről. Volt általános iskolai, főis­kolai oktato, tudományos inté­zeti munkatárs, es 1971-ben igazgatónak hívták vissza a levéltárba, ahol oz egyetem után ugyan dolgozott néhány évig, de akkor eltanácsoltak onnan. Vezetése alatt a levél­tár komoly tudományos kuta­tóműhellyé vált, munkatársai­val együtt elismertségre tett szert, kiadványaik külföldre is eljutottak. Ugyanakkor sosem voltak könnyű helyzetben, hi­szen a levéltárat szinte folya­matosan toldozgattók, bővít- gették, mígnem most értek el odáig, hogy a Kossuth utcai központjuk udvarában lévő épület felújításával tágas, kor­szerű raktárhoz juthatnak. Igaz, a raktár berendezéséhez még sok-sok forint szükséges, de remélik, tartják annyira fon tosnak a munkájukat, hogy megkapják az ehhez kellő összeget. Török alóli felszabadító há­borúk. Szita László azt mond­ja, ez igazi csemege egy ku­tatónak, noha a magyar tör­ténetírásban nem tartozott a közkedvelt témák közé. Talán ez is vonzotta, amikor belefo­gott ebbe a roppant munká­ba, melyhez még sosem kö­zölt forrásokat kellett átbön­gészni olasz, francia, német, lengyel, orosz, svéd, ausztriai levéltárakban. Egy részüket, mig finanszírozni tudta kinttor tózkodásait, a helyszíneken ta­nulmányozta, o többihez le velezés útján jutott hozzá Máig sem felejthette el azt a különös érzést, amikor a XVII. századi müncheni válosztófeje delem titkos levéltárában ku­tatva egy magyar nyelvű fel­jegyzésre is bukkant. A szám­lák arról . tanúskoltak, hogy Pécsen bőrt, Mohácson kényé rét, Vörösmarton bort adtoké! a török ellen vonuló császári hadaknak. A történelmi esemenyeket Belgrádtól Karlócáig kísérő kö­tet várhatóan sok új adattal, vonással gazdagítja majd az e korra vonatkozó ismeretein­ket A kutatástól visszakanyaro­dunk az iskolákig, mert a ket­tő nem választható el egymás­tól. Szita László ma is pél­daképének tartja bonyhádi éveinek legfőbb formálóját, a nagytudasu rir. Kotta lo.: lót, az egyetemről Szobád Györgyöt, Hanak Pétért, Sin- kovits Istvánt S egyetértünk, hogy a kiváló tanárok meg határozó jelentőségűek n ta­nítványok pályára való fe »-• szíté seben,- elindításába n. Barlahidai A. Versenyfutás a betegséggel

Next

/
Oldalképek
Tartalom