Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)

1990-08-15 / 133. szám

1990. augusztus 15., szerda uj Dunántúli napio 3 Fahulladékből készít komposztot a MOFA Szenzációs termés- eredményeket ígérő komposzttal jelent meg a piacon a Mohácsi Farostlemezgyár. Az anyag minősítését vég­ző intézet tanúsítványa szerint a vizsgálatba vont növényeknél pél­dául az őszi búza zöld­tömege 1082 százalé­kos többletnövekedést mutatott, de a többi nö­vény is 5—600 százalé­kos pluszt hozott a kontroll növényekhez vi­szonyítva a tenyészede- nyekben. A tapasztala­tokat röviden úgy fogal­mazták meg, hogy eny- nyire jó minőségű és beltartalmú anyagot még nem vizsgáltak. A gyárba beérkezett farönkök tisztítása, darabolása iFotó: Läufer László Rendkívüli terméseredmények Egy konyhakertre elegendő 40 kiló Nincs benne vegyszer és gyommag A gyár kizárólag azokat a hulladékokat használja fel a komposzt előállítására, ame­lyek eltüntetése évtizedekig gondot okoztak a számukra: a fa kérgét és az aprításkor keletkező faport. E két termé­szetes anyagot keverik meg­határozott mennyiségű szer­vestrágyával — nevezetesen csirketrágyával — és szalmá­val. A kupacőkat fekete fóliá­val letakarva érlelik, miköz­ben folyamatosan figyelik a lebomló anyagoik nedvesség- tartafmát és hőmérsékletét. Vegyszert egyetlen grammnyit sem tartalmaz az Így készülő komposzt, hiszen a gyár a fa­rost-port brikettálja és azt, mint tüzelőt értékesíti. Hallat- ion előnye e növényt tápláló anyagnak, hogy gyommagva­kat sem találni benne. A kísérleti kupacok bevizs­gálásával egyidőben néhány termelőnek is adtaik a kom­posztból. Aki fóliáiban hasz­nálta, azt tapasztalta, hogy kevesébb fűtőanyagot kellett használnia, 15—20 százalékkal nagyőbb terméshozamot bizto­sított és a megszokottnál kö­zel három héttel korábban kezdhette a paprika és a pa­radicsom szedését. A cseme- tékertben a díszfák és cser­jék értékesítését egy évvel előbb kezdheti meg a kertész. A kizárólag szervesanyago­kat és a talaj bomlását ideá­lisan elősegítő baktériumokat tartalmazó humusz a szakem­berek véleménye szerint egy­aránt alkalmas a kiskerték és a szabadföldi növények táp­anyagpótlására. Állítják, hogy nem éget, tehát csapadék- szegény időjárás esetén is se­gíti a növények fejlődését. Ajánlják talajrékultivációra is, hiszen a műtrágya által tönk­retett termőföldben elősegíti a káros anyagok lebontását. Nemcsak az őszi vagy tavaszi munkák alkalmával lehet ki­juttatni, hanem tenyészidőben bármikor alkalmazható, csak a kiszórás után azonnal gon­doskodni kell a takarásáról, a beforgatásáról, mert az ibo­lyántúli sugarak károsítják a humusz jótékony hatású mik­roorganizmusait. Az előnyös tulajdonságok közé sorolható az is, hogy aránylag kis mennyiség szükséges belőle. Egy konyhakertre például bő­ven elég a 40 kilós zsák tar­talma, s ennek az ára 160 forint. Egyébként mázsáját 400 forintért árulják, egyelőre a MOFA boltjában kapható Mohácson, de szeptember kö­zepétől már 2000 tonnát kí­nálnák eladásra a megye több területén. Az értékesítési hálózatot most szervezik és a folyamatos ellátást is ígérik. Berta Mária Kepemytf előtt Kecskéd és káposztád Nyitnak az ingyervkonyhák, Kecskéden tejet-kenyeret mér­nek jó néhány nyugdíjasnak. Fél liter tejet naponta. Ekko­ra önzetlenség hogyne lenne gyanús, ráadásul a riporter­nek meg a gyanakvás a ke­nyere. Hát igen. Nem erről volt szó. Nem arról, hogy a szociális háló kifeszítését •mindjárt foltozással kezdjük. Mert tényleg mi van akkor — hangzik el a kérdés bát­ran, vállalva a nyilvánosság ódiumát —, ha egyeseknek majd kevesebbet, akik meg mégis fizetnek, azoknak töb­bet mérnek a tejből? Az még csak hagyján, hogy súlyos visszaélés, a protekcionizmus réme fenyeget - keményedrk •meg piaci versenyre feluszult tekintetünk —, de nem okoz-e más, egyéb, maradandó er­kölcsi rombolást? Nem érzik-e ezt a juttatást alamizsnának egyesek? A kérdésre még igen, a válaszokra már kevésbé em­lékszem. Legfeljebb a kénysze­redett mosolyokra, az arcok­ra, amelyekben a jóindulatot őrizte még az öregek némely­kor olyan jellegzetes, apolo- getikus reménytudata. Ezért a jelenetért Freud apó is kiosz­tott volna egy külön díjüt, úgy lehet. Mert aztán később, ugyanitt, igaz, hogy nem az alamizsnák ügyében, de az Ablak Évgyűrűk rovatában esett szó a nyugdíjemeléseik­ről is, csak előbb a stáb egy része mártózott egyet a Ba­latonban, talán a tihanyi rév­nél, ahol a Bolaton-átúszó versenyeket rendezik, és ahol az előbbieknél sokkal fürgébb, föltehetően nem tsz-nyugdíjas matuzsálemek lubidkoltak a víziben. Olyan, korukat meg­hazudtoló, ellenállhatatlan odaadással mozogtak az ős­elemben, tekintetüket dacosan a túlpartra szegezve, hogy rö­videsen a mikrofon, majd nyo­móiban a riporter is a vízbe 'került. Hát így is lehet, sugallta a mikrofont tartó kéz, és közben keményen kellett rúg- dosni a vizet, hogy minden a felszínen maradjon, mert azért az idős testnevelőtanár — akinek, mint megtudtuk, a szabadidősport a szakterülete — sókkal jobb kondiban volt. Természetszerűleg és több ok­nál fogva voltak kevésbé jó kondiban az öregek árked­vezményekkel kínált, így hát nagyon ritka gyógyfürdőink egyikében, a későbbiekben pedig a vasút majd az állat­kert panaszát hallhattuk, pél­dául, hogy az elefánt nem szereti a silókukoricát, és ami a szénárakat illeti, egyelőre reménykedünk. A kecske és a káposzta ha­gyományosan békés viszonyá­ra pedig ismételten ügyel a politikai „szolgáltató műsor", a Hét is. Igaza lehet Révész Sándornak, a Janus Panno­nius Tudományegyetem szocio- lógus-tanársegédénék, oki a Hét műsorát elemezte a poli­tikai kurzusváltással és sze­mélycserékkel bekövetkező műsorpolitikai változások tük­rében. Többék közt megálla­pítja, hogy a politikai réteg- műsoroknak is némiképp alap­hangot adó Hét hogyan vál­toztatta meg, ideologizálta át az új, ellentmondásokat kibé­kítő szlogenekkel, új fogalmi stratégiával műsorait a-tole­rancia - és tegyük hozzá - a kormánypártiság jegyében. Az intő szózat, amely a tollfor­gató túlbuzgóimat inti, az új­módi káderpolitikát nehezmé­nyező sajtót pisszenti le, a legutóbbi Hét zárszavaiból sem hiányozhatott. Bóka Róbert Öreg Szuhay meg a Szent Szűz A Junior Kontinens Kiadó két legfrissebb kiadványa kö­zül az egyik a Nagy Magyar Alföld világába vezeti az ol­vasót, a másik pedig a Nagy­középkor egyik híres legen­dáriumából nyújt válogatást. Öreg Szuhay áll zalai Sza- lay László (a 20-as és 30-as évek népszerű szerzője) vilá­gának centrumában. öreg Szuhay Mihály becsületes bé­rescseléd, az író családjának joviálisán kezelt „tartozéka". XX. századi nosztalgiával em­legetett mesehős ő, a XIX. század derék-magyar embere. Hamisítatlan ősmagyar vér csörgedezik az ázsiai eredetet szimbolizáló puszta tanyasi vi­lágát mélyen értő hős romlat­lan ereiben, öreg Szuhay végte,lenül bölcs, ravasz és igazságos, s nem veti meg a jóféle magyar borocskát sem: tökéletes , turul ivadék tehát. Az anekdotikus történetek voltaképp példázatok: a ma­gyar karaktert kívánják fölma­gasztalni. A szerző mesélő­kedve tiszteletre méltó, az egyes írások viszont igencsak eltérő színvonalúak. — Szinte minden darabban föllelhetünk egy-egy szellemes kiszólást, ügyesen megrajzolt szituációt, zsánert. Ugyanakkor a törté­netek zömében gyakran buk­kanunk esztétikai szempontból kifogásolható megoldásokra, ill. „megoldatlanságokra”. Per­sze: nem csak ez az egy mér­ce létezik.- Egy rég letűnt világ rek- vizítumainak is gyűjteménye e könyv. Megismerhetjük belőle Kiskőrös környékének faunáját és flóráját, megtudhatjuk azt is, hogy mi a garmada, a szórás, s mikor a legcélsze­rűbb réti sasra vadászni. És némelyik történet valóban megindítóan kedves és egy­szerű . . . Jacobus de Voragine, az Arany Legenda szerzője, a XIII. század nagy mesemon­dója. „A skolasztika és misz­tika zárt világ legtöbbünk előtt: de mindenki számára érthető módon árad a közép­kor hite a legendákból. A kö­zépkori legendáriumok olva­sása ugyanolyan közvetlenül hat, mint a primitív mesterek képeinek szemlélete: ehhez nem kell történelmi elmélye­dés, itt lélek szól a lélekhez, bár persze ma sokszor moso­lyognunk kell azon, ami a középkori emberből megren­dülést váltott ki." - írja Szerb Antal. És valóban: az Arany Legenda gazdag anyagából gondosan kiválasztott legen- d-típusok naiv bája a még ateista olvasót is lefegyverzi. — Hiszen nem is kell egyebet tennünk, csupán a Kereszt je­lét felmutatnunk: s a félelme­tes és örökké közelünkben ólálkodó Belzebub fejvesztet­ten menekül vissza a kénkö­ves Pokolba. A zsidók, a po- gányok meg a rosszlányok sor­ra megtérnek, s az ördögi ra­finériától gerjedező szerzete­sek boldogan lehiggadnak. Jól tudjuk: a középkori ke­resztény mitolóqia seregnyi szentet produkált, s akkortájt az írott szónak tán még volt is valamicske jótékony hatá­sa. ízelítőül egy rövid történet a Mária-kultusz bőséges ter­méséből. Egy szegény asszony váltig és eredménytelenül kö­nyörög Máriához, hogy mentse ki a börtönben jogtalanul senyvedő egykéjét. — Mária — lévén kőből — nem rendül meg. A végsőkig elkeseredett asszony erre elrabolja a kő­szobor - Szűz gyermekét, a Kisdedet. Túszul ejti. Mária most már nem tétlenkedik: kiszabadítja az ártatlan töm- iőclakót, s cserébe visszakap­ja a Gyermeket. — Minden jó, ha a vége jó .. . Mihalik Zsolt Iskolát csak önállót! (2.) Mi az iskolaszék? összeomlott az a társadal­mi környezet, mely az isikolát körülvette. Következik-e, s va­jon mit ígér a várva várt ön­állóság? Háromrészes sorozatunkban figyelemreméltó nézeteket is- mertetüök társadalomtudósok­tól, az Önkormányzat-Iskola pécsi tanácskozótáborban tar­tott előadásaik alapján. Az iskolasrék legáltaláno­sabban: a helyi közigazgatás szintjén működő iskolairányitá testület. Halász Gábor, az in­tézmény egyik legavatottabb szakértője szerint a helyi is­kolapolitika kialakítását kelle­ne rábízni: az iskolák fenntar­tásából és helyi irányitásából adódó feladatok ellátását, a helyi közösség oktatással kap­csolatos igényeinek kifejezé­sét, képviseletét és egyezteté­sét. Az iskolaszék figyelné, ösz- szegyűjtené, elemezné a helyi társadalom igényeit, vizsgálna, hogyan lehet ezeket kielégíte­ni, s továbbítaná az elvárá­sokat az intézmények felé. Fentiekből könnyen megjó­solható, a helyi érdekek, aka­ratok, beavatkozási kísérletek, támadások az iskolaszéken ke resztül fognak fél, s le átha­ladni, közvetítődéi, de leg­alábbis a közelében becsa­pódni. Ezért is kell kijelölni az ok­tató-nevelő tevékenység szak­maiságának határait, és meg­adni a várható konfliktusok­ban az iskola intézményes vé­dekezésének lehetőségeit. Az iskolaszéknek fontos fel­adata lesz az oktatással kap­csolatos különérdekek megje­lenítése, menedzselése is az önkormányzati képviselőtestü­let előtt, vagy akár vele szem­ben. S itt egy zárójeles meg­jegyzés: mivel az iskolaszék a 'helyi iskolapolitika alakítója, ezért az általános iskolák mel­lett a lakóhely középiskolái­nak csupán egy része rendel­hető alá döntéseinek. A parlamentben éppen tár­gyalt önkormányzati törvény- javaslat szerint, az iskolaszé­ket tanácsi bizottságként kell megszervezni, s helyi rendelet­tel szabályozhatók majd mű­ködésének keretei. Kötelező felállításuk valóban sok tele­pülés esetében - például ki­sebb falvak — nem lesz szük­séges, de esetleg ott sem fog­ják megalakítani, ahol indo­kolt. így az önkormányzati tes­tület dönt májd a helyi isko­lairányítás ügyeiben, melyek, ha megsokasodnak, lecsúsznak az apparátushoz, azaz nagy­jából a régi ellenőrzési-vezér­lési rendszer térne vissza. Halász Gábor szerint a szék a képviselőtestület egyes tag­jaiból, a pedagógusok, továb­bá a szülők képviselőiből áll­hatna, harmadolva a delegá­lási lehetőséget a felek kö­zött. Ez kiegyensúlyozottabb hatalommegosztást eredmé­nyezne, mint a kormány ak­tuális törvényjavaslata, ami szerint az önkormányzati bi­zottságok tagjainak fele kép­viselő. Fentiek mellett is lehetősé­get kell adni az iskolának at- ra, hogy kiléphessen, és tel­jesen önálló pozícióból foly­tathassa tevékenységét, és ar­ra is, hogy kapcsolatot épít­hessen ki környezetével. Ne csak az iskolaszéken keresztül találjon utat a szülőkhöz, ha­nem ennél közvetlenebb, rö- Videbb úton is! Erre a célra az iskolataná­csok alkalmasak, s bár alakí­tásukat már 1985 óta jogsza­bály engedi, ezzel a lehető­séggel csak kevés helyen él­tek. Európa csaknem vala­mennyi országában van iák ilyen, az iskolahasználók köz­vetlenebb bevonásával műkö­dő iskolaszintű testületek, s itthon is élhetnének funkciói: a tantestület érdekegyeztetése a szülőkkel, a szülők befolyá­sa bizonyos döntésekre (alter­natív tantervek, döntés új kép­zési irányokról), az intézmé­nyek erőteljesebb támogatósa. De miközben az iskola kap­csolatrendszere rendeződik, tisztázódik, demokratizálódik-e belső világa? Erről szólunk a befejező részben. Bozsó B. Nincs még elnöke a Kárpótlási Hivatalnak Az MTI információi szerint Tütős Sándort kinevezték a szeptember elsejétől működő Kárpótlási Hivatal elnökhe­lyettesévé. Az elnöki posztot egyelőre nem töltötték be. A kormány július 194 ülése döntött a hivatal felállításá­ról. A tervek szerint az intéz­mény munkáját egy, az érin­tettek szervezeteiből verbuvá­lódó társadalmi bizottság is segítené. Az elmúlt hetekben azonban vita alakult ki e szer­vezetek iközött • részvételük módjáról és arányairól. Nem értettek egyet a kormány szán­dékával, Tütős Sándor hiva­talvezetői kinevezésével sem. Véleményük ugyanis az, hogy a hivatal élén is hátrányokat szenvedett, üldözött embernek kell állnia. A hivatal az előre megsza­bott időben működni kezd, ám a társadalmi bizottság meg­szervezésére valószínűleg csak néhány héttel később kerül sor. A közeljövőben a kor­mány tisztviselői konzultáció­kat folytatnák. az érintett ér­dekvédelmi szervezetekkel. Úgy tűnik, hogy néhány kér­désben már egyetértés van: a testületben minden legitim, valóban sérelmet szenvedett embereket képviselő szervezet majd egy-egy fővel képvisel­teti magát, s döntéseiket kon­szenzussal, egyhangúan hoz­hatják meg.. Hamarosan eldől az MSZP-lapok sorsa Nagy az érdeklődés a pá­lyázaton meghirdetett megyei lapok iránt — válaszolta ked­den az MTI érdeklődésére Polgár Viktor, a Magyar Szo­cialista Párt szóvivője. A versenyfelhívást július vé­gén jelentették meg, az aján­latokat augusztus 26-án éjfé­lig lehet benyújtani. Egyelőre még nem érkezett kész pályá­zat — mondta a szóvivő —, ám ez nem jelent semmit, a jelentkezők valószínűleg csak közvetlenül a végső határnap előtt fogják beadni üzleti ajá nlata iikat. Az érdeklődést mutatja, hogy a 11 lap- és kiadóvállalat adatait tartal­mazó úgynevezett tendercso­magokat több mint 30 vállal­kozó Vitte el. Természetesen nincs pontos adat arról, hogy a pályázók között van-e kül­földi is, ám az érdeklődő kér­désekből ez valószínűsíthető. Nem magyar pályázó azon­ban csak hazai vállalkozóval együtt tehet érvényes ajánla­tot, ugyanis a pályázati fel­tételek között az is szerepelt: a külföldi tulajdoni hányad nem haladhatja meg a 49 százalékot. A lapok sorsáról a pályázat zárását követő 15 napon be­lül döntés születik - emlékez­tetett Polgár Viktor —, ám az átírási procedúra elhúzódhat, így nem biztos, hogy az ön­kormányzati választások kam­pányfinisében már az új tulaj­donosok dirigálhatják a lapo­kat.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom