Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)

1990-08-13 / 131. szám

1990. augusztus 13., hétfő aj Dunántúli napiö 7 A szive. Az nem birta a tempót. A Nagy Népi Hurál (az ottani országgyűlés) köz­ponti ünnepségén lett rosz­BemutaVo 150 ezer néző előtt Pécsi modellezők Mongóliában Tanítani mentek szül, szinte a díszszemle pa­rancsnokának vezényszavára esett össze, annak elhangzá­sa pillanatában. Hiába, az 1500 m tengerszint feletti ma­gasságot, a nulla páratartal­mat, már a reggel 9-kor 40 fokos hőséget nem minden „motor" birja. Még szerencse, hogy öt méterre az első szá­mú mongol vezetőtől ájult el. Szívritmuszavar, mentők, párt­kórház, intenzív osztály, 10 nap ápolás, orvosi kísérettel ha za repülés. Nem így képzelte Mohai István (képünk), az Ércbányász Modellező Klub elnöke a mon­gollal útját. Három pécsi tár­sával, Varga Józsefiéi, Bag­lyos Ionossal és Maros Tibor­ral indult útnak. Bemutatók­ra hívták meg őket, az ottani klubok vezetőinek, edzőinek, meg a közönségnek kellett ezt tartaniuk. Ehhez a modelleket Pécsről vitték oda. Három be­mutató le is ment simán, csak a negyedik,, a nagyiközönség számára beiktatott nem, azon Mohai István már nem sze­repelhetett, akkor éppen kór­házban feküdt. De a másik három pécsi ettől függetlenül ragyogóan szórakoztatta a 150 ezer (!) nézőt. — A mongolok a szabadon repülő és a körrepülő model­lezést favorizálják, a rádió- irányítású modellek kezelését még csak most tanulják. Úgy néztek ránk a bemutatókon, mint az Istenre. Igaz, a ma létező legmodernebb modelle­ző technikát vittük el hozzá­juk, volt min csodálkozniuk. Hatvan modellező klubjuk van, ehhez tudni kell, hogy ez a szám nálunk 250. Az autó- és hajómodellezés egyáltalán nem megy ott, ehhez még nem kaptak kedvet. Ami ké­sik, nem múlik - meséli Mo­hai István. Aki azért, amikor nem volt éppen kórházban, sokat kér­dezett, látott is egyet s mást, szóval tapasztalatokat gyűjtött a mongol sportról. Ott a lo­vassport nagyon népszerű, már a legfiatalabbak körében is. Megfigyelhetett olyan 5—8 éves gyerekeket, akik 36 km-t lovagoltak, hogy megküzdje- nek a Mongol Nagydíjért. Olyan birkózóversenyt is mu­tattak neki, amelyen 511-en indultak. Merthogy ez a sport­ág is divik arrafelé. Művelik a focit is, kis- és nagypályán, de azért a lovaglás és a bir­kózás az igazi. A pécsi modellezőkre a mongolok a nemzetközi ver­senyeken figyeltek fel, a meg­hívás ezért csak nekik szólt. A vendéglátók még többet is tanulhattak volna, ha nem jönnek közbe Mohai István szívritmuszavarai. Ennek elle- néze volt mit ellesni az Érc­bányász Modellező Klub kül­döttségétől. Nem csodálkoznék, ha újabb mongóliai meghívás lenne be­lőle. Jövőre, vagy talán ké­sőbb. Amíg mindent meg nem tudnak a modellezésből. Mert­hogy a tanulásban Mohaíék sokat segítettek nekik. Horváth László oBixalmi** äliäsban Balog Zoltán Zalaegerszegről A góllövést még tanulnia kell Évtizede nem volt ró példa a PMSC labdarúgócsapatánál, hogy megyehatáron kívülről igazoljanak a hátsó sorba já­tékost. A pécsi „bizalmi" ál­lásokat a nyolcvanas években mindig saját nevelésű sporto­lókra testálták. Olyan nevek fémjelezték a pécsi reteszt, mint Kincses, Brezniczky, To ma, Róth vagy az utóbbi idő­ben Braun, Márton, Tomka, Bódog, Kónya és Palaczky. így nem kis meglepetést keltett a hir, hogy a piros-fekete „alap­vonalba” Zalaegerszegről 'ga­zolták a nyáron Balog Zoltánt.- Gondoltál volna valaha is arra, hogy Pécsre, ott is egy hagyományosan saját nevelé­sű ‘csapatrészben kívánnak log lalkoztani?- A felkérés valóban meg­lepett, de végül is nem kellett hosszú gondolkodási időt k?'- nem, mert még a váci <öl- csönévben döntöttem: ha egy mód van rá, akkor NB l-bon maradok. Márpedig Zalaeger­szegen most nem úgy néz k' a helyzet, hogy rövid időn be­lül visszakerüljenek.- Végiggondoltad már, hogy kiknek a helyén játszol?- Valóban nem vagyok könnyű helyzetben, hiszen előt­tem tíz éven át szinte csak válogatott szintű játékosok foglalták el ezen posztot. Ez egyben inspiráló is számomra, mert hát nem szeretek lema­radni.- Mennyiben érted meg ma­gadat a jelenlegi társakkal?- Az elmúlt években nem­csak ellenfelekként találkoz­tunk, de a különböző korosz tályos válogatott keretekben többször játszottunk együtt. így nem okozott különösebb gon­dot a beilleszkedés.- Úgy tűnik, hogy az első előkészületi mérkőzéseken si­került megtartani a védelem szilárdságát, hiszen — nem számítva a szlovákiai kirándu­lást - csupán a PVSK és a ZTE tudott egy-egy gólt lőni a pécsi kapuba, ugyanez nem sikerült az NB ll-es Szekszárd- nak, Mohácsnak és Komlónak, minthogy a Siótoknak és a ju­goszláv Zeljeznicsárnak sem.- Igaz, hogy nem ment rosz- szul a játék, azonban az iga­zi megmérettetés mégis majd a bajnokságban és a nemzet­közi kupaküzdelmekben követ­kezik. Nyomasztóan hat szá­momra, hogy Pécsett nagyon is hozzászoktatták elődeim a közönséget a magabiztos, sőt gólJövésre is „hajlamos” söp- rögető játékhoz. Ehhez 'bizony még fejlődnöm kell.- Mit Vársz a pécsi szerep­lésedtől? — Nagyon jó képességekkel rendelkező társaim vannak. H:- szem, hogy velem együtt ren­delkeznek nagy adag ambí­cióval, így valamennyien — akik a pólyán leszünk — azért küzdünk, hogy minél eredmé­nyesebben szerepeljünk mind a bajnokságban, mind a nem­zetközi mérkőzéseken. Gondo­lom ebben az esetben elége-' dettek lesznek velünk a szur­kolók is - fejezte be első pé­csi nyilatkozatát a 23 éves hátvéd. K. L. Átalakulóban a PVSK női kosárlabdacsapata Yertetics Istvánnak nem lesz könnyű dolga Lesznek 12-en? A magyaroknál biztató a helyzet? „A dopping nem elsősorban az atléták ügye” Nebiolo nem aggódik Kelet-Európáért... Kevés sportágban rendeznek a fiatalok olyan rangos talál­kozókat, mint amilyen az ifjú­sági atléták kétévenként is­métlődő világbajnoksága. Ezt bizonyítja, hogy az idén is közel száz ország részvételével zajlott a bulgáriai Plovdivban a 19 éven aluliak vetélkedése, s a viadalra rangos sportve­zetők is érkeztek. Köztük volt természetesen Primo Nebiolo, a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség (IAAF) elnöke is. A 65 éves olasz sportvezető kész­séggel nyilatkozott a sportág legidőszerűbb kérdéseiről az MTI munkatársának.- Először is szeretném el­mondani, hogy nagy örömmel jöttem a fiatalok világbajnok­ságára, itt is láthattuk: a fej­lődés nem torpant meg az at­létikában. Az utóbbi időben több ország versenyzői ugrás­szerűen előretörtek, elég, ha az afrikaiak és a közép-ame­rikaiak plovdivi szereplését említem.- Mit tett az IAAF azért, hogy a harmadik világ álla­maiban biztosítsák a fejlődés feltételeit? — Régi programunk, hogy az atlétikát népszerűsítsük ezekben az országokban. Nagyratörő terveink vannak, állandóan működő edzőköz­pontokat szeretnénk létesíteni több térségben. Eddig Dakar, Nairobi, Kairó, Puerto Rico, Santa Fé, Lima, Peking, vala­mint egy indonéz és egy bra­zil város — az utóbbi való­színűleg Rio de Janeiro lesz — jött szóba helyszínként. Terveznek-e hasonló segít­séget a szintén gazdasági ba­jokkal küszködő közép- és ke­let-európai országok irányá­ban?- Készek vagyunk minden leheséges módon hozzájárulni ahhoz, hogy az atlétika ezek­ben az országokban is túlél­je a nehéz időszakot. Ami a kelet-európai változásokat il­leti, tavaly tartottunk ezeknek a politikai eseményeknek a hatásától, de mára megnyu­godtunk, mivel látjuk, hogy a Szovjetunióban - legalábbis az atlétikában - ugyanúgy mennek a dolgok, mint régen. Hasonlóan bíztató a helyzet a csehszlovákoknál, a bolgá­roknál és a magyaroknál is. A lengyeleknél vannak gondok, de ezek más okokra vezethe­tők vissza. Végezetül szólnom kell az NDK-ról is: az IAAF felkészült arra, hogy jövőre már egységes német csapat indul majd a nagy versenye­ken. Meggyőződésem, hogy a német atléták rendkívül sike­resek lesznek . .. Magyarországon a sportve­zetők nem tartják olyan derü­látónak a helyzetet. ..- Mint mondtam, az IAAF kész a segítségnyújtásra, de az anyagi gondokat a kor­mányoknak kell megoldaniuk, ehhez sajnos szűkösek a le­hetőségeink. Hogyan viszonyul a szövet­ség ahhoz, hogy az utóbbi időben több szovjet verseny­ző is valamelyik tagköztársa­ság színeiben indult nemzet­közi viadalokon?- A politikai változásokat sehol a világon nem befolyá­solhatja az IAAF, tehát a Szovjetunióban sem. így ter­mészetesen mi nem találha­tunk megoldást a litván, a grúz, vagy az örmény kérdé­sekre sem ... Az atlétikával kapcsolatban sok szó esik a dopping prob­lémájáról is. Elképzelhetőnek tartja-e, hogy rövid időn be­lül megtisztítják a sportágat e káros jelenségtől? — Azzal kezdeném, hogy igazságtalannak tartom, ha mindig az atlétikával kapcso­latban említik a doppingkér­dést. Mi nagyon is szeretnénk, ha más szövetségek is ugyan­olyan komolyan ellenőriznék a versenyzőket, mint ahogy azt mi tettük, és tesszük most is. Talán összehasonlításképpen elég, ha megemlítem, hogy a nagyobb tenisztornákon példá­ul még mindig ismeretlen a doppingkontroll . . . Nos, az IAAF a jövőben is folytatni fogja az ellenőrzést mind a versenyeken, mind a versenye­ken kívül. Szeretnénk eloszlat­ni azt a tévhitet, hogy a dopping elsősorban az atléták ügye lenne... — mondta be­fejezésül Primo Nebiolo. Új edzője van a PVSK NB l-es női kosórlabdacsapatá- nak. Máté Jánost Vertetics István váltotta fel a kispad fő helyén. Vertetics István 38 éves. Já­tékosként szerepelt a KSI-ben, a BKV Előrében, a Kaposvári Táncsics SE-ben és a Ganz- MÁVAG-ban. A gépgyáriaktól vonult vissza 1981-ben. Tizen­ötszörös válogatott volt. Edzői pályafutásának eddigi egyet­len állomása: Szekszárd, ahol eleinte fél esztendeig az után­pótlással, majd 7 éven ót a felnőtt NB l-es együttessel foglalkozott. A legutóbbi baj­nokságban nem edzősködött. — Tavaly nyáron és a télen is szó volt a szerződtetésem­ről, de az akkor még nem volt aktuális. Sok régi ismerősöm van Pécsett, a PVSK-nál, emi­att is döntöttem a vasutas klub mellett. Tavaly más egye­sületek is hívtak, most azon­ban csak a PVSK. Egyelőre is­merkedem a csapattal, a kö­rülményekkel, mindennel. Világéletében csak női csa­patot edzett, tudja hát, hogy mi vár rá. Nem lesz könnyű dolga Pécsett. A PVSK ugyan­is átalakulóban van. Balázs a Tungsram SC-hez igazolt, Ne- doba az NSZK-ba követte a férjét, Sztojkovics olaszországi próbajátékra utazik, ha bevá­lik (s miért ne válna be), ak­kor a vasutasok elengedik. Nem tudni, jön-e a két litván szerzemény, remélhetőleg igen. Egyelőre 6-an, 7-en edzenek, de az új szakvezető 12-es ke­rettel szeretne nekivágni a szeptember 23-án kezdődő bajnokságnak. Üj igazolás lesz Sajni az AR Építőkből, de „hajtanak" másokat is. Augusztus 20-tól komlói ed­zőtáborba vonul a csapat, amely utána négy tornán in­dul, és az előkészületi mérkő­zések során játszik jugoszláv, finn, valamint nyugatnémet el­lenfelekkel.- Ma mást nem tudok mon­dani, minthogy célunk az A csoportban maradás. Új csa­patot kell kialakítanom, ezért elsősorban a fiatalokra épí­tek. Szigorúan megkövetelem mindenkitől a munkát. Az ag­resszív védekezés elsajátítását nagyon fontosnak tartom, eh­hez viszont jó fizikum, techni­kai tudás, alkotó légkör kell. Az én dolgom az, hogy ezek meglegyenek. A vasutas vezetők a 8. hely megszerzését várják Vertetics Istvántól, szerinte azonban a felkészülés végén ezt a célki­tűzést újra kell értékelni. Akkorra ugyanis minden kide­rül. Az is, hogy lesznek-e lit­vánok, hogy a magyarok kö­zül kikre számíthat ősszel, s egyáltalán lesz-e 12, hadra fogható játékosa? Vertetics Istvánt kétéves szerződés köti a PVSK-hoz. H. L. | Stuttgarton át az NSZK-ba| utazhat expressz kisbusszal 13 6»» útin Pta: 25-125 Már nyolcszor repült át Ulan- Batoron, gond nélkül. Amikor azorvban először leszállt, majd­nem otthagyta a fogát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom