Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)
1990-08-13 / 131. szám
1990. augusztus 13., hétfő uj Dunántúli napló 3 Már nem a veszélyesség a magyarázat A gázos autóknál a palackcsere különös veszélyeket jelent Gázt gázzal vagy gáz nélkül adhatunk? Dr. Yeszenszky Ferenc helyett gyásztávirat érkezett A bükkösdiek egy éven át reménykedtek Útjelző fényképek Yeszenszky Ferenc (balról a második) utolsó magyarországi látogatásakor A nemzeti és etnikai kisebbségek az önkormányzati választásokon Az önkormányzati választó- jogi törvény megkülönböztetett figyelmet fordít a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok védelmére. Hazánkban vannak olyan települések, amelyek lakosságának többségét a nemzeti, etnikai kisebbségek alkotják. Ezeken a településeken természetszerűleg az önkormányzati képviselők többsége közülük kerül ki. Gondot okozhat viszont, ha egy-egy településen a nemzeti és etnikai kisebbségi csoportokhoz tartozó választópolgárok olyan szétszórtan élnek, hogy emiatt viszonylag egységes egyéni választókerület nem alakítható ki. A törvény lehetőséget teremt arra, hogy ilyen esetekben — a kislistás, illetve listás szavazás révén - kevesebb szavazatszámmal is mandátumhoz jussanak képviselőjelöltjeink. Listát nemzetiségi, kisebbségi szervezetek önállóan vagy közösen indíthatnak. A települések egyéni választókerületeiből a nemzetiséghez, kisebbséghez tartozó jelölték kisebbségiként egy független listán is indulhatnak. A nemzeti és etnikai kisebbségi jelöltnek ajánlott személy az ajánlóív megnyitásakor bejelenti, hogy ilyen minőségében indul — ezt a szavazólapon fel kell majd tüntetni. A jelölt kívánságára nevét anyanyelvén is ki kell írni a szavazólapra. A jelöltet állító nemzeti és etnikai szervezet, kisebbség nevét saját anyanyelvén is fel kell tüntetni a szavazólapon. Ha az úgynevezett kislistás választásokon vagy a kisebbségi független listán a kisebbségi jelöltek egyike sem szerez mandátumot, akkor meg kell állapítani azt a szavazat- számot, amely azonos a kislistán legkevesebb szavazattal mandátumhoz jutott jelöltre leadott érvényes szavazatok kétharmadával. Ilyen esetben kisebbségi jelöltként mandátumhoz jut az a jelölt, aki ezt a kétharmados szavazatszámot eléri. Azonos kisebbséghez tartozó több jelölt közül csak a legtöbb szavazat birtokosa jut mandátumhoz. Ezekben az esetekben az ■ily módon elnyert mandátummal megnövekszik a település képviselőtestületének egyébként törvényben meghatározott létszá ma. Jól emlékszem, évekkel ezelőtt, amikor nálunk is megjelentek azok a kis szerkezetek, melyekkel lehetővé vált, hogy PB-gázzal üzemeljenek a gépkocsik, szakértőket nyilatkoztattak meg arról, hogy a gázüzem milyen veszélyeket rejt magában. Aztán a kampány alábbhagyott, a berendezéseket magánúton továbbra is behozták az országba, felszerelték a személygépkocsiba, s ha a rendőr kiszagolta, hogy gázzal megy a kocsi, akkor kifizették a büntetést, örömmel és dalolva, mert ha néha el is kapták a gázos autó vezetőjét, még mindig olcsóbban furikázott, mint benzines vagy dízeles társa. A helyzet azóta sem változott, ugyanis aki PB-gázzal jár, ezt illegálisan teszi. Olyannyira, hogy korábban csupán a gázüzeművé történő átalakítást tiltották, egy közelmúltban megjelent miniszteri rendelet szerint pedig „propán-bután gáz járműtüzelőanyagként nem használható, ilyen tüzelőanyagellátó berendezés járműben nem lehet". Ez azt jelenti, hogy a járművek műszaki vizsgáján a gázüzeműek továbbra is bukásra vannak, illetve lennének ítélve. Helyesebb a feltételes mód használata, mert senki nem viszi úgy vizsgáztatni a kocsiját, hogy a palackokat, a készüléket bent hagyná. De hogy sokan autóznak gázzal, az is bizonyítja, a közúti ellenőrök idén eddig három gépkocsi- vezetőt „szagoltak ki” Baranya megyében: a rendszám- táblát ugyan nem szedetik le ilyen esetben, de a forgalmi engedélyt érvénytelenítik, és pénzbírságot is kiszabnak. Miért e szigor a gázüzemű autózás ellen? Litter László közlekedési mérnök szerint ennek csupán gazdaságossági oka van, nevezetesen, hogy ne az államilag dotált PB-gázzal autózzanak az emberek. A veszélyességet bizonygató hivatkozások mára elhalványultak, sőt a minap olyan tanulmány látott napvilágot a Közlekedési Közlönyben, melyben azt bizonyítja a szerző, hogy „a PB-gázpalackkal üzemeltetett járművek legalább olyan mértékben biztonságosak, mint a benzin vagy a dízelüzemanyagú közlekedési eszközök". Sok példával bizonyítja állítását, most csupán egyet idézek: „Felmerülhet a gázpalack baleset során, ütés, stb. által történő megrongálódásának lehetősége, azonban nemzetközi statisztika szerint például Olaszországban az üzemelő 342 000 db PB-qázpalackos közúti jármű közül egy sem robbant fel. A részletes vizsgálatok kimutatták, hogy a gázszivárgás és ezzel párhuzamosan a robbanás lehetőségének valószínűsége egy évben 0,62310-°." Jelenleg szerte a világon mintegy négymillió gázüzemű jármű közlekedik, ebből néhány ezer Magyarországon — de suttyomban. Egyre többet beszélünk a környezet védelméről, s aki plusz beruházással tesz is érte, - egy ilyen gázos készülék 15—20 000 forintba kerül - azt büntetjük. Nem lenne célszerűbb olyan rendszert kidolgozni, hogy ne illegálisan használhassák a PB-gázt a kocsikban? Addig is, amíg a gáz államilag támogatott . .. Mondjuk, olyan formában, mint a dízel üzemanyagnál ! Roszprim Nándor Biztosan gyakran és örömmel nézegette a tavaly készült képeket. Egy évvel ezelőtt, augusztus 19-én itt járt Bük- kösdön a feleségével Cziráky Alice grófnővel együtt. 42 évvel azután, hogy elhagyta az országot, először jött vissza a szülőfalujába. Már akkor tervezgette, hogy idén visszatér. Az emlékek, a fényképek egyébként is főszerepet játszottak abban, hogy dr. Yeszenszky Ferenc hazatért. Igaz, azok sokkal régebben készültek és hosszú ideig őrizte őket Kesztyűs Jenőné pedagógus édesapja, aki egykor az uradalomban dolgozott. A Yeszenszky család fényképalbuma volt az útjelző, ez segített felvenni és feléleszteni az egykori kapcsolatokat, amelyek tiszavirág életéről Mátis Istvánnal, a bükkösdi tanács elnökével beszélgettünk. A bükkösdi és a megyefai kastélyokat a XVIII. században Horváth Dániel földbirtokos, alispán építtette két lányának, Krisztinának és Klárának. Klára a katonaként Baranyába került - a felvidéki Turóc vármegyei nemesi családból származó — Yeszenszky János felesége lett. Testvére, Krisztina Petrovszky Ferenccel kötött házasságot, s mikor megözvegyült, mindkét kastály a Yeszenszky családé lett. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1910. március 29-én született dr. Yeszenszky Ferenc, aki a 6. Ferenc volt a családban, mivel a hagyományok szerint az elsőszülött fiú mindig a Ferenc nevet kapta. A bükkösdiek haladó szellemű, tevékeny, jól gazdálkodó emberekként őrizték meg emlékezetükben a Yeszenszky családot. Hogy mennyire nem a mindent megszépítő múlt javára írandó ez, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy dr. Yeszenszky Ferenc már az első látogatásakor a település gazdasági vállalkozásainak lehetőségeiről érdeklődött, felajánlva segítségét. A bécsi központú - textilipari gépek és alkatrészek eladásával foglalkozó - export-import irodája révén meglehetősen széles, nyugat-európai kapcsolatokkal rendelkezett. Elsősorban a homokbánya foglalkoztatta, üveggyártásra szerette volna hasznosíttatni, de érdeklődött a fiatal korából szintén jól ismert goricai „márvány"-ról is, amit a helybeliek hívnak márványnak, valójában díszítő mészkő. Mindezt a tanácselnöktől, Mátis Istvántól hallom, aki a személyes találkozások mellett rendszeresen levelezett dr. Yeszenszky Ferenccel. Áprilisban beszéltek utoljára. Dr. Yeszenszky akkor az NSZK-ba szanatóriumi gyógykezelésre készült. Azt ígérte, hogy a nyáron ismét eljön Bükkösdre azokkal az osztrák üzletemberekkel együtt, akikkel a bükkösdi elképzelésekről tárgyalt. Helyette egy távirat érkezett: június 7-én meghalt. Vele együtt kihalt a baranyai Yeszenszky család férfiága. Két lánya közül az egyik az NSZK-ban él. Bükkösdön úgy tudják, hogy egy gyógyászati eszközöket gyártó cég tulajdonosának a felesége, s többek között a Fekete-erdő Klinikának is üzleti partnere. T. É. Formabontó vállalkozás - alkotóház saját erőből Egy álom valósággá válik A ház voltaképpen olyan, mint bármelyik -másik. Kicsit át kellett ugyan alakítani, Ihogy megfeleljen a célnak. A Harkány melletti Tere'hegyen egy álom készül valóra válni: Födi Tibor otthont épít, de nem akármilyet, nem hétköznapit. Saját telkén készülő családi háza alkotóház lesz, felnőttek, gyerekek, művészeik és érdeklődők találkozóhelye. Hogyan jut el valaki egy ilyen szokatlan ötlethez? Nem egyszerű vállalkozás ez, mint ahogyan az sem mindennapi, hogy az ember azt tehesse, amit szeret, teret kaphassanak tervei, elképzelései, rejtett vágyai. — Nem minden alap nélkül kezdtünk bele feleségemmel ebbe a vállalkozásba — mondja Födi Tibor. — Vaslkúton voltam népművelő néhány évvel ezelőtt, ott alakítottunk ki egy olyan tájházat, mely szinte pillanatról pillanatra kezdett működni. Egy meglévő parasztházat újítottunk fel, helyet adva a szövőknek, fafaragóknak, fazekasoknak, de •volt néptánccsoportunk, galériánk, sőt fúvószenekarunk, ci- tera- és tamburaegyüttesünk Is. A faluban szerettex minket, szerettek hozzánk járni, baráti találkozóhely lett az egykori sváb parasztházból. A korábbi helyi párttitkár igényelte, hogy a nemzetiségi lakosság arányának megfelelően lépjünk fel a táncainkkal, de több hasonló kívánsága is volt. Végül az ellentétek odáig fajultak, hogy a házat egyszerűen lebontották. Akkor határoztuk el a feleségemmel, hogy nem adjuk fel, létrehozzuk a saját alkotóházunkat! — Nem olyan egyszerű manapság még egy sima építkezés sem, honnan kerül pénz az ilyen vállalkozáshoz?- Alaptőkénk a régi házunk volt, de felvettünk házépítési kölcsönt is. Nagy megtakarítás, hogy a szakipari munkák jó részét magam csinálom, a segédmunkáikban pedig segítenek a szomszédok és a barátok, akiknek persze, én is visszasegítek. A megyei tanácstól 30 000 forintot kaptam a benyújtott pályázatomra, a Harkányi Fürdővállalat is Ígért legalább annyit, de most akarok írni a Soros Alapítványnak, hátha kapunk onnan is egy kis támogatást. A műhelyek majdnem teljesen készen vannak már, a család egyelőre ott is lakik, a házigazda faragott kiskapuját már most érdeklődve veszik szemügyre az arra járók, akik közül sokan kérdezgetik azt is, jöhetnek-e már a házba? A tervek szerint talán jövőre megkezdődhetne a munka a műhelyekben. Födi Tibornak több célja is van. Elsősorban a fiatalokat szeretné megismertetni a régi népi mesterségekkel, szövéssel, fazekassággal, a fafaragás rejtelmeivel, de tervezi, hogy a tevékenységi kör később kiszélesedhetne, más területek bevonásával igazi művészeti telep lenne itt. A másik elképzelés az, hogy szerszámot bérelve, anyagot vásárolva, de akár hozva is, fiatal házaspárok szakmai segédlettel elkészíthetnék saját használati tárgyaikat, olcsón, természetesen, ami nem egy utolsó szempont. Végül, hogy az alkotóháznak ne kelljen a sok 'hivatalos, hasonló intézmény sorsára jutnia, és egy-két évi működés után bezárnia kapuit, Födi Tibor a fenntartás érdekében felhasználná fafaragó tudását, asztalosismereteit: kiváltaná az ipart, és készítené a kopjafákat, rusztikus bútorokat, faragott játszószereket. Ha kap megrendelést, persze. — Nem akarok meggazdagodni - mondja. — A gyerekeket nem szabad kihasználni, s ha beindul a nyári al- kotótáboros rendszer is, az ott lakóktól nem kérünk el súlyos pénzeket. Egyébként szeretném, ha külföldi művészek is jönnének. Födi Tibort nem szívesen szakítom félbe, hiszen látom, milyen lelkesedéssel, tűzzel beszél a házról, vaskos fény- kepcsomaggal illusztrálja életének előző állomásait, a képeken felnőttek, gyerekek között dolgozik, szervez, épít. Amikor azt kérdem, mégis, mi az, ami hajtja, amitől újra és újra erőre kap, elmosolyodik. - „Talán az - feleli hogy sose bírtam az elkötelezettségeket, a hivataloskodást. Azt mondom, ha az ember segíteni akar másokon, akkor legjobb, ha szó nélkül nekiáll, és dolgozik. Különben sok mindent megpróbáltam, ha nincs is papírom, ma is gyűjtök népzenét, néprajzi emlékeket, állathangokat, de a szivem mindig visszahúzott a lalaragáshoz, no, meg az alkotóház felépítéséhez . ..". Hodnik I.
