Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)

1990-08-13 / 131. szám

2 uj Dunántúlt napló 1990. augusztus 13., hétfő Á Szolidaritás Szakszervezeti Munkás- szövetség és az MSZOSZ közös nyilatkozata A Szolidaritás Szakszerveze­ti Munkásszövetség és a Ma­gyar Szakszervezetek Országos Szövetségének vezető tisztség­viselői pénteken találkoztak az MSZOSZ székházában. A vé­leménycserékben üdvözölték a szakszervezetek és a munkás- tanácsok együttműködését szol­gáló kerekasztal létrejöttét, ki­fejezték érdekeltségüket en­nek fenntartásában és tovább­fejlesztésében, valamint a két­oldalú kapcsolatok bővítésé­ben is. Egyetértettek abban és aján­lották a kerekasztal más tag­jainak is, hogy egységesen kezdeményezzék a vállalati ta­nácsok újraválasztásával kap­csolatos kormányhatározat fel­függesztését, az érdekegyezte­tő tanács soronkívüli összehí­vását és azt, hogy állásfogla­Keresztény­demokraták találkozója Nyírbátorban (Folytatás az 1. oldalról) nyítani szeretné: nemcsak a katolikusok pártja. Nyitottak más egyházak és felekezetek felé. 'úgy vélik, jó lehetőséget nyújt ez az esemény a párt­tagok, a párthoz közel álló szimpatizánsok és érdeklődők eszmecseréjére. Az összejöve­telre meghívták a parlamenti lásának figyelembevételével készüljön az új kormányhatá­rozat. A tárgyaló felek meg­beszélést folytattak a szak- szervezeti vagyon megosztásá­val, hasznosításával és a szak- szervezeti szövetségek műkö­dési feltételeinek biztosításá­val kapcsolatos kérdésekről. Kifejezték akaratukat, hogy a működési feltételeket - a va­gyon végleges felosztását megelőzően — valamennyi munkavállalói érdekképviselet számára a lehető legrövidebb időn belül biztosítani kell. A tárgyaló felek megállapodtak abban, hogy a szakszervezeti vagyon közös működtetésében és hasznosításában érdekeltek. A kétoldalú tárgyalások ke­retében a felek megállapod­tak arról, hogy a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövet­ség működési feltételeit - a (Folytatás az 1. oldalról) foglalkoztatására rendezked­nek be, így pedig a szociáli­san hátrányos helyzetűek — a többi között az állami gon­dozásból kikerült fiatalok, vagy a börtönből szabadult embe­rek — elhelyezkedése gyakran kilátástalan, nem beszélve az egészségük miatt hátrányos helyzetű százezrekről, közöttük a rokkantakról. Olyan ösztön­zőrendszer kidolgozására van szükség, amely érdekeltté te­szi a vállalatokat, hogy meg­felelő munkaalkalmat teremt­senek e rétegeknek. vagyon végleges megosztásá­ból ráeső tulajdon megelőle­gezéseként - a jelenlegi MSZOSZ székházában biztosít­ják. A munkavállalók jobb ér­dekvédelme céljából szoro­sabb együttműködésben, rend­szeres találkozásokban, a ren­delkezésre álló információk fo­lyamatos cseréjében, együttes fellépésében és közös akciók­ban érdekeltek. A Szolidaritás Szakszerveze­ti Munkásszövetség és a Ma­gyar Szakszervezetek Országos Szövetségének képviselői újó­lag kifejezésre juttatták azt a határozott álláspontjukat hogy a szakszervezeti vagyonnal és a szakszervezetek működésével kapcsolatos bármilyen kérdés a szakszervezetek belügye, ezek rendezése kizárólag a szakszervezeti kerekasztal ha­táskörébe tartozik.- A társadalom perifériájá­ra szorult, növekvő tömegek megkapaszkodásának elősegí­tése, a szociális háló kifeszí­tése természetesen az eddi­gieknél nagyobb anyagi áldo­zatokat követel, s az egész la­kosságtól nagyobb türelmet, megértést, toleranciát kíván - szögezte le Zöm Mária —, mindezek mellett olyan szak­embergárdára is szükség van, amely az elesett emberek problémáinak megoldását hi­vatásának választja. Erre már vannak biztató lépések, ősz­szel például több főiskolán in­dul meg a szociális munká­sok képzése. Átfogó program a hátrányos helyzetűek gondjainak enyhítésére A Központi Munkás- tanács állásfoglalása A magyar vállalatok, üze­mek nrntegy 10 százalékában már működnek munkástaná­csok - hangzott el szombaton azon a megbeszélésen, melyet a Központi Munkástanács szer­vezett Budapesten. A munkások önkéntes szer­vezeteinek képviselői úgy vé­lekedtek, hogy a munkahelye­ken, a helyi főnökök többsége még mindig nem nézi jó szem­mel ezéknek az érdekvédelmi csoportoknak a tevékenységét. A munkástanácsok tagjainak többsége továbbra is fenye­getve érzi magát. A Központi Munkástanács állásfoglalásában leszögezte: szükség van a különböző‘irány­zatú munkástanácsok egyesí­tésére, ezeket a törekvéseket támogatják. Ugyanakkor el kí­vánják kerülni, hogy a Magyar Demokrata Fórum közvetlenül is beavatkozzon a munkásta­nácsok szerveződésébe. A mun­kások önkéntes szervezetei 'o- vábbra is meg akarják tartani politikamentességüket. Állást foglaltak a tulajdon­reformmal kapcsolatban is. Szükségesnek tartották, hogy minden magyar állampolgár tulajdonossá váljon, és - a földhöz hasonlóan - részesül­jön a nemzeti értékekből. Szükséges azonban korlátozni a magántulajdon felső hatá­rát, mégpedig olyan mérték­ben, ahogy ez a mezőgazda- sági földek visszaadásánál tör­ténik. így jelen esetben a ma­gántulajdon felső határa 100 hektár föld értékének megfele­lő legyen. A tanácskozáson úgy foglal­tak állást, hogy a munkásta­nácsok a munkahelyi kollektí­va jogának tekintik a helyi vezetők kiválasztását. Az ön- kormányzati választással kap­csolatban pedig javasolják: a munkásság minél nagyobb számban jelöltesse és válasz­tassa meg magát, hogy be<e- rülve az önkormányzatokba, részt vállalhasson a hatalom gyakorlásából. Befejeződött a Pécsi Keresztény Fesztivál Árnyékból fényre A pécsi Hit gyülekezete kórusa énekel a tegnap esti összejövetelen Fotó: Läufer László Béke, szeretet, megbocsátás, ünnepi szavak, akkor is, ha olykor-olykor fényüket vesztik unalmassá koptatott szólam­ként. Mégis, tudjuk, hogy ér­telmet nem szavakban, hanem tettekben kapnak igazán, s ér­tékesebb tud lenni a néma hit, mint a fennhangon hirde­tett, de belül talaj nélkül va­ló meggyőződés. A megszer­zett belső erőről, nyugalomról a hét végén mégis eltalált a szó embertől emberig. „Gyere ki a fényre!” -hív­ták az érdeklődőket a Pécsi Keresztény Fesztiválon a Hit gyülekezete nevű felekezet ke­resztény fiataljai. Három na­pon át a belváros több pont­ján csendültek fel a megze­nésített zsoltárok, a gitárral kisért dalok, s a rockmuzsika ezúttal a lélek hangjairól szólt. Idősek, fiatalok, hívők és kí­váncsiskodók, helybéliek és tu­risták álltak meg egy kis idő­re a zenés műsorok meghall­gatására, lapozgatták a köny­veket, forgatták a magnóka­zettákat, s a véletlen csopor­tosulósok egy-egy pillanatra olykor mintha egy célért ösz- szerendeződött közösséggé vál­tak volna. Vasárnap a Jókai és a Szé­chenyi téren sokan hallgatták a gyülekezet zenés műsorait és kórusát, a fesztivál végét záró tegnap esti zenés ige­hirdetés közönségében pedig egymás mellé kerülhetett lá­zadó, hitetlen, kétkedő és a mindennapok világi értelem­ben vett szeretete mellé egy másikat is meglelő. Ki-ki ma­ga dönthette el, mit is vá­laszt, s talán a zene is vissz­hangra talált sokakban, hogy ha mást ne is, néhány fél órá­ra felszabadult, ünnepi érzést szerezzen . . . frakció tagjait, az országgyű­lési képviselőket, részt vettek a párt elnökségének tagjai és az ország minden részéből ér­keztek párttagok, érdeklődők. A megnyitót követően Birkás János, a Kereszténydemokrata Néppárt ügyvezető társelnöke elmondta: ez a találkozás jó alkalom a Kereszténydemokra­ta Néppárt egyéves működé­sének értékelésére, a közeli és a távolabbi célok meghatáro­zására. A párt legfontosabb feladata: felkészülés a közel­gő helyhatósági választásra, majd a föld tulajdonjogának rendezése, és a harmadik: az erkölcsi és hitoktatás intézmé­nyesítése. A társelnök szólt a /pórt egységéről és megerősö­déséről, a sajtónak a párttal kapcsolatos szerepéről. A hozzászólást követően Ko­csis Elemér, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkész! elnöke tartott isten­tiszteletet, a nyírbátori műem­léki református templomban. A Kereszténydemokrata Nép­párt országos találkozójának első napi programja a nyírlu- gosi Állami Gazdaságban kö­tetlen eszmecserével ért véget. Jaroszlav: a jaroszlavi olajfinomítóban augusztus 11-én, eddig ismeretlen okból felrobbant egy kompresszorállomás, s a szomszédos, vegyipari alapanyagokat előállító üzemegységben tűz ütött ki. A jelentések szerint a robbanás és a tűz következtében hárman életüket vesztették, tizen súlyosan megsebesültek. Előzmények es a Hatter Arab „testvéri-háborúk A 21 állam közösségét fel­ölelő „Liga" székhelye a Khereddine—Pasa sugárúton átellenben fekszik a régi zsi­dó temetővel. Ez a ténybeli ellentét jellemzi átvitt értelem­ben a tagállmok közötti, ese­tenként véres és hosszú ösz- szetűzéseket is, melyek az ira­ki agresszióban tetőznek a francia, illetve az angol gyar­maturalom nyomában a nyu­gati (maghreb) és a keleti (mashrek) arab világban a hatvanas évek óta. Alig nyerte el Algéria önál­lóságát 1962-ben, háborút in­dított Marokkó ellen egy év­vel később a közös határ menti (Hassi Beida) források birtoklásáért. Az öncsinálta egyiptomi vezér, Nasszer 1966- ban mérgesgázzal támadt az akkori Jemenre, a Nemzetközi Vörös Kereszt tanúsága sze­rint. Hatalmi álmait öt arab állam oldalán, a „Hatnapos Háborúban” (1967) szétverte Izrael, és azáltal lecsillapult a muzulmán harcikedv 1973- ig. Akkor támadott rá a líbiai Kadhafi ezredes Észak-Csádra az Azuzu-övezet birtoklásáért oly módon, hogy ez a viszály az aláírt fegyverszünet ellené­re a mai napig tart. . . Szu­dánon keresztül vezetett sza­badcsapatos akciók révén, me­lyeket egy csádi disszidens tá­bornok vezet. Körülbelül ugyanígy van Algéria Polisa- rio—Frontja révén Marokkóval 1976 óta a volt spanyol Ke- let-Szahara fölötti uralomért. . . napjainkig. Éspedig anélkül, hogy az Arab Ligának, illetve az Össz-Afrikai Szervezetnek (OUA) sikerült volna a viszály rendezése. Csak az elmara­dottság, a nyomor és az isz­lám fanatizmus jeleznek ál­landó, illetve növekvő irányza­tot. A Mashrekben, Libanon 1976 óta dúló. sokrétű pol­gárháborúja mutatja az arab meghasonlás könnytől és vér­től áztatott szomorú színterét. Jasszer Arafat PFSZ-csapatait és menekülttáborait 1983-ban vette ostrom alá, éheztette, szomjaztatta és mészárolta le a Szíria védnöksége alatt mű­ködő (Damszkusz 50 000 kato­nával szállta meg 1976 óta a védtelen országot). Amikor 8980-ban kirobbant az irak- iráni háború, Egyiptom több tízezer önkéntessel, több száz­ezer vendégmunkással, fegy­verrel és lőszerrel sietett Bag­dad segítségére a perzsa „eretnekekkel” szemben. Sza- úd-Arábia Kuvait és az Egye­sült Arab emirátusok dollár- milliókat adtak a teheráni messianizmus leküzdésére. Mindennek ellenére Irakban közel 2000 egyiptomit gyilkol­tak meg, tízezrek hagyták el menekülésszerűen az országot fizetés nélkül és javaik hátra­hagyásával. Éppen annyian estek iráni hadifogságba anél­kül, hogy valaki is törődhetett volna sorsukkal, hiszen Tehe­rán még az iraki katonákat is az állati sornál rosszabb körülmények között tartotta fogva. Megelőzve az iraki agresszi­ót Kuvait és a fenyegetett Szaúd-Arábia illetve az Emi­rátusok ellen, Jasszer Arafat tuniszi székhelyét áttette Bag­dadba ... és így mindenestől az iraki rendszer foglyává lett. Immár menthetetlenül, és oly módon, hogy eljátszotta az adott körülmények között tár­gyalóképességét Amerikával és Izraellel. Evvel pedig a PFSZ még ezen a nyáron számított a külügyi tanácsadó, Bassam Abusharifnak előttem tett nyi­latkozata szerint. így szerte­foszlanák a közel-keleti béke­remények is, hiszen Szaddam Husszein elnök — a közkato­nából lett marsall — és ven­dége karöltve kerülnek a nemzetközi terrorista listára. Az amerikaiak mellé arab bé­kefenntartó csapatokat (egyip­tomi, marokkói, szír és emi- rátusi) is várnak Szaúd-Ará- biába az ottani Szent Helyek Mekka, Medina, ill. Moha- Tned sírjának Irak elleni vé­delmére. Szaddam Húszéin már meg is hirdette a „szent háborút”, és Isten ne adja, amennyiben ez megindul, pá­ratlan arab-közi vérfürdőnek leszünk tanúi, melyben Izrael­nek is lesz szava. Amennyiben a zsidó álla­mot támadás érné vagy akár­csak fegyveres fenyegetés, amelyet Szaddam Husszein ki­mondott, szörnyű ellentáma­dással lehet számítani. Ennek előjátéka volt 1981-ben az iraki atomközpont Tamouz I. és Tamouz II. matematikai pontossággal történt, az alap­kövekig terjedő izraeli szét- bombázása. A helyzet elfaju­lása esetén arab—amerikai- izraeli koalíció kerülhet szem­be egy arab „Führer” rend­szerével, amire eleddig nem volt példa a történelemben. Mubarak egyiptomi elnök kije­lentette, hogy a konfliktus békés rendezésére nincs re­mény. Bagdadban puccshírek keringenek Szaddam Husszein elnök ellen. Talán ezért is pó­kerezik az általános mészár­lás árnyékában?

Next

/
Oldalképek
Tartalom