Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-21 / 108. szám

1990. július 21., szombat aj Dunántúli fíapio 11 Schlett István politoló­gus rendszeresen és kö­zelről figyeli a társadal­mi-politikai változásokat. A napokban a Pécsett rendezett „Önkormány­zat — Iskola” tanácsko­zótábor résztvevőinek tar­tott előadást. Zavarban és tévedésben — Arra kértem, beszéljen orról, hogyan élhette meg a csaknem egymillió párttag és családtagjaik az utóbbi más- léi év gyökeres változásait. Ez a rendszerhez politikailag erősebb szálakkal kötődő cso­port a társadalom egy jelen­tős részét tette és teszi ki. — Ebben az országiban tíz­millió ember élt együtt, és al­kalmazkodott a rendszer nor­máihoz, egy szűk csoport ki­vételével, akik felmondtáik az engedelmességet. Ez szükség­képpen alakult Így, más al­ternatíva, választási lehetőség hiányában. Természetesen nem jelentett ideológiai, politikai azonosulást. Elmondható a párttagok na­gyobb részéről is, hogy nem azonosultak politikailag, sok­kal inkább csak elfogadtak egy társadalmi konvenciót, azt, hogy bizonyos pályát befutó emberekkel szemben — nem kényszer —, de erőteljes el­várás a pártba való belépés. A párttagok jelentős részének nem jelentett megrendülést a pártállami rendszer bukása. Megszűnt egy konvenció, új lépett a helyébe, s zömük ugyanott van, ahol eddig. Az emberek politikai érték- beállitódása ha változott, ak­kor korábban kezdődött, és hosszabb ideig tartott. Kimu­tatható, hogy 1985 és 1989 között zajlott nagyobb elmoz­dulás az értékválasztásban, vé­leményekben. — Megfogható-e a politoló­gus számára az a társadalmi réteg vagy csoport, amelyek a mai politikai retorikában „lekommunistáznak", vagy ez csak egy lelhőkergetés? — Ez fantom, nem fogható meg, de értenünk kell, hogy a politikában az ellenségkép­re szükség van. Egy állandó hivatkozási alapra, mellyel szemben programot lehet al­kotni, s lejáratni bizonyos cso­portokat. Az elmúlt időszak­ban ez hatásosnak bizonyult, s fontos eleme az elitváltás­nak is, annak ellenére, hogy a régi elit jelentős része nem volt kommunistább, mint a mostani, feltörekvő elit. Való­színű, hogy politikai azonosu­lás nélküli technokraták vol­tak, s nagy tévedés lenne po­litikai, értékalapú ellentéteket látni a mostani küzdelemben. — De itt mégis csak teljes gőzzel lolyik a hatalomátmen­tés ... — Lehet, hogy oinikus va­gyok, de nem ismerek a tör­ténelemből, 1917 kivételével, olyan fordulatot, melyben a régi elit ne tudta volna ha­talmának jelentős részét át­menteni. Magát, a hatalomát­mentés motívumait — valaki a szakmájában szeretne dolgoz­ni, meg akarja tartani élet- színvonalát — természetesnek tartom. Nehéz e problémával dűlő­re jutni. Ha azt mondom, hogy a bukott rendszer haszonélve­zői ne menthessék át pozíciói­kat, ...akkor ez elég értel­metlen, ugyanis nincs a meg­Schlett István valósításához eszköz. Legfel­jebb olyan, melynek alkalma­zása súlyosabb következmé­nyekkel jár, mintha nem ten­ném meg. Mivel büntessünk? Termé­szetesen, ha törvényeket sze­gett meg, büntetőjogilag fele­lősségre kell vonni, s ha er­kölcsi szabályokat, akkor er­kölcsileg kell elítélni, de ön­magában az, hogy pozíciót töltött be, büntetőjogilag el­bíró Ihatatlan. A múlt rendszerben, noha ténylegesen érvényesült a kontraszelekció, az előrejutok nagy részének fel kellett mu­tatni szakmai képességeket. Kolossi Tamás szerint érvénye­sült egy ellenzéki kontrasze­lekció is, miszerint nemcsak az engedelmességet felmondók szorultak le a pályáról, ha­nem a gyengébb képességűek is, s most hátrányból előnyt kovácsolhatnak.- Mit tart ön a parlament és a kormányzat teljesítmé­nyéről?- Erre két válaszom van, s mindkettőben benne lehet az igazság sok eleme. Egyrészt, még csak rövid idő telt el, merőben új szituációban óriási feladatok várnak a kormány­zatra, nem tisztességes túlzott eredményeket elvárni. Más­részt, az új kormány és a kép­viselők zöme még nem találta meg új szerepét. A választási kampány időszaka és a kor­mányzás markánsan különbö­zik egymástól, s ezt a funk­cióváltást nem érzékelték. Még mindig túl sok az ideologikus, és kevés o praktikus vita. Rohamléptekkel kezdtek a törvénykezésbe, az alkotmány- módosításba, túl sok kérdést felvéve a napirendre. A kor­mányzati stabilitásért küzdve, lépten-nyoman a törvényekhez, az alkotmányhoz nyúlnak, sért­ve ezzel a törvények szentsé­gét, a stabilitásukat. Vajon összeegyeztethető-e a parla­mentarizmus elvével, hogy a parlament mindazt megteszi, amit megtehet? Fontosabb lett volna meg­kezdeni egy átgondolt alkot­mányozási folyamatot, nem pedig alkotmánynélküliséggel átevickélni ezen a szakaszon. A kormányzat nem tudott felkészülni a törvénykezésre, erre nem hagyott magának időt, s ez is oka a rengeteg személyeskedésnek, holtidőnek, felesleges vitának. Félő, hogy az emberek par­lamentarizmusba vetett hite így megrendül. Nagyon jó len­ne, ha rátalálnának szere­pükre, mielőtt a társadalmi konfliktusok kiéleződnek, mert az ellentétek, feszültsé­gek kezelése, mérséklése fon­tos feladata a parlamentnek.-.Az erőviszonyokat még alaposan módosíthatja az, ha a pártok vagy egy részük más törésvonalak mentén osztódik, csoportosul. Leválnak egyes szárnyak, a ,,kakukktojások" visszakerülnek eredeti fészkük­be, és -van esély a mainál szorosabb szövetségekre is. Ezt sokan jósolták, de a pártok közgyűlései után mindenki ma­radt, ahol volt. felerősödhet­nek-e még ezek a törekvések, s milyen szerepek, poziciók el­foglalása tűnik valószínűnek? — A folyamatban benne van­nak még a szakadás esélyei, és nagyon talányos az is, hány pólusú lesz a pártrend­szer. Kialakulhat egy — nem a sztálini értelemben vett — egypórtrendszer is az MDF és a KDNP egyesülésével. Erre volt már példa 1867 után, vagy a két világháború kö­zött, amikor a kormánypárt nem tudott megbukni. Az esé­lye kevés, hiszen az SZDSZ- nek a következő választásokig mindenképpen nagyon erősek a pozíciói, s a FIDESZ sem fog súlytalanná válni. Az SZDSZ és az MDF nyil­ván egy kétpólusú struktúrá­ban gondolkodik, egy nagy balközép, s jobbközép kong­lomerátumban. Rövid távon nem fog menni, hiszen egy balközép gyűjtőpártban meg kellene férni a libertárius, szo­cialista. szociáldemokrata ér­tékeknek, és még a munka- vállalói érdekek képviselete is erre az oldalra vár. Elképzelhető egy három súly­pontú rendszer is, amiben a mérlea nyelvének szerepére a FIDESZ vagy az SZDSZ aspi­rálhat, de ehhez is idő kell, hiszen a szociáldemokrata­szocialista pólus megerősödé­sére még semmi jel nem mu­tat. Utolsó variációként fenn­maradhat a mai, sökpólusú pórtszerkezet is. Előrejelzéseket azért nehéz adni erről, mert a választó- polgárok pártokhoz való kötő­dése még igen gyenge, a tár­sadalom politikai értékválasz­tása még nem stabilizálódott. A közvéleménykutatások jól kimutatták, hogy a két legna­gyobb pártra szavazó válasz­tópolgárok, ha nem voksol­hattak volna arra a pártra, amelyikre akartak, akkor a más értékeket hordozó ellen­felet választották volna. Bozsó Béla Száz eve született Baják Mihály S. 3. A klasszikus közmondás szerint: „Akit az istenek gyű­lölitek, pedagógussá tették.” Ez a mondás akkor terjed­hetett el, amikor a tanítói hi­vatás a csekély megbecsülés miatt sok küzdelemmel és méltatlansággal járt együtt. Ezeknek vált részesévé az a tanár, aki a múlt idők neve- lőjeként az ifjúság -oktatására vállalkozott: évekig várakozás egy ideiglenes helyettesítői ta­nári állásra, szerény díjazás, állandó létbizonytalanság. Azt gondolhatnák, hogy mindezek nem vonatkoztak a szerzetes tanárokra, akiknek elhelyezéséről a Rend gon- gondo«kodott. Ez így igaz is volt. De előfordult, hogy va­laki elvégezte a teológiát, a filozófiát, pappá szentelték, maid megszerezte a tanári oklevelet, amely mellé meg­kapta a rendi utasítást: Kíná­ba kell mennie misszionárius­nak. Ez a rendelkezés várt Lischerung Gáspár jezsuitára, míg teológus társát, Baják Mihályt Galíciába küldték lel­ki pásztorkodásra. Mindez 1918-19-ben történt, amikor Baják Mihály még csak 29 éves volt. A bácskai Kossuthfalván 100 évvel ez­előtt született parasztira 16 éves korában lépett be a jezsui­ta rendbe. Kalocsán elvégezte a gimnáziumi osztályokat, 1913- ban az innsbrucki rendházba küldték a filozófia tanulására, majd ezt követték a teológiai tanulmányok. A galíciai két év letelte után a budapesti egyetemen latin és görög nyelvből tanári diplomát szer­zett. 1925-ben a pécsi Pius-Fő- gimnázium tanára, aki a hit­tant, latint, görögöt, s a né­met nyelvet tanította. Egy év kivételével az iskola államo­sításáig Pécsett munkálkodott. Bámu'atra méltó nyelvtudá­sánál (latinul, görögül, len­gyelül, németül tudott taníta­ni) talán csak szerénysége volt nagyobb. Éft-halt a diák­jaiért. Bele'átott a diákok ve­séjébe. Tisztában volt min­den egyes diákja jellemével, szellemi képességével. Végte­len türelemmel, megértéssel segített nehéz sorban élő ta­nítványain. Amikor rendtársaival együtt egy éjszaka el kellett hagynia kedves kis celláját, a leg­eldugottabb helyeken vállalta a lelkipásztorkodást mindad­dig, amíg rendi elöljárósága titokban Innsbruckba nem csempésztette, ahol a noviciu- sokat oktatta éveken át latin­görög nyelvre. Vérbeli jezsuita volt. ' Az innsbrucki jezsuita templom kriptájában kicsiny márványtábla hirdeti: Michael Bajak 1890-1968 Tóth István dr. Üj rektorhelyettes Dr. fflndrássy György A szabadság dilemmái Lelkiismeret és vallássza­badság. Aktuálisabb témát : nem is igen választhatott : volna. dr. Andrássy György. t Bár amikor hozzákezdett a \ kutatáshoz, a politikai vál- í tozásoknak legfeljebb az előszele ha lengedezett. A kutatás még nem fejeződött be, de a szabadság dilem­mái máris élénken körvona­lazódnak a részben szocioló­giai, részben elméleti jel­legű munkában. Már a kutatás egyes részleteinél tartunk, s köz­I ben majdnem elfeledkezem arról, hogy nemcsak a ku- ; tatót kell bemutatnom, ha­nem a Janus Pannonius Tu- j! dományegyetem július 1-jé- j vei hivatalba lépett új rek- ? torhelyettesét is. — Jogász is, filozófus is. 1 Vagy elsősorban filozófus?- 1976-ban fejeztem be * tanulmányaimat a Pécsi Tu- j dományeayetem jogi fakul- . tánsán. De már a szakdol- I gozatomat is filozófiából ír- I tam. s levelezőn elvégeztem j az ELTE filozófia szakát. Köz­ben az egyetemen dolgoz­I tam ösztöndíjas gyakornok­ként. Andrássy György harminc- *- nyolc éves, s amint az egyik egyetemi tanácsi ülésen ki- . derült, ő a legfiatalabb a , tanács tagiai között. Do- i cens, nős, két gyermek apja.- Meg is lepett a jelölés, mert az a szokás az egye­temen, hogy mindhárom kar­ról választanak egy-egy rek­torhelyettest, én pedig egy „elkóborolt" jogász vagyok, j aki elsősorban a Marx és Hegel összehasonlításával és más bölcseleti problémákkal foglalkozom. — Mennyire népszerűek a hallgatók szemében ezek a megközelítések, a filozófia tantárgya?- A mi tanszékünk mindig filozófia és nem marxista- leninista tanszék volt. A hallgatóknak én például a filozófiatörténet részeként nem a marxizmust, hanem Marxot tanítottam. Ez két különböző dolog. Marx egy gondolkodó a sok nagy kö­zött, akinek munkásságából a magyar hallgatók, a köz­vélemény keveset ismer. Én nem érzek ellenszenvet a hallgatók részéről. Azzal együtt sem, hogy az okta­tást és a beszámolót mindig komoly dolognak tartottam, s a vizsgán megkövetelem a felkészülést. Az a vélemé­nyem ugyanis, hogy egy diploma mögött ne csak szak-, hanem általános ér­vényű tudás is legyen. — — önt oktatási rektorhe­lyettesnek választották. Mik az elképzelései az oktatás színvonalának emelésével, a szerkezeti változásokkal kap­csolatosan?- Nem szabadkozásként mondom, de még nem ele­gendő a rálátásom az ösz- szes megoldásra váró prob­lémára, hiszen pár napja töltöm be ezt. a pozíciót. Munkámban az egyik kiin­dulópont az új szervezeti és működési szabályzat előké­szítése lehet. Erre a feladat­ra az egyetemi tanács kikül­dött. eqy munkacsoportot dr. Kiss László vezetésével. Ez­zel a munkával is fő célki­tűzésünket, az újabban sok- j szór hangoztatott európai I fölzárkózást szolgáljuk. Igen fontos a diplomák ! kohvertálhatósáaának eléré- I se. A legnagyobb qondqt a jelenlegi nyelvtudási hiá­nyosságokban látom, de úgy gondolom, négy—öt éven be­lül ez már meqoldottá válik. Egyre több ösztöndíj, tanul­mányút kínálkozik az okta­tóknak, hallaatóknak egy­aránt. A TEMPUS-program- ban való részvétel az eayik legfőbb lehetőséa számunkra a fölzárkózáshoz.- A lehetőségek mellé kitartás és tudós—tanulás­vágy is szükséges. Az egye­temeken viszont — tisztelet a kivételnek — eléqgé gyak­ran láthattuk a „csak csúsz- szak át a vizsqán” — szem­lélet érvényesülését.- Ez íav volt, de úq^ látom, kezd viszatérni a tu­dás presztízse. A hallgatók „haitanak", mert felfigyeltek a változásokra, s úgy gon­dolják, a jövőben már nem lesz mindeay, ki, milyen eredménnyel, ismeretekkel feiezi be tanulmányait. A kínálkozó lehetőségek is mo­tiválják őket.- A tanárképző kar át­alakítási elképzeléseit ho­gyan látja?- E tervek összeállításán is dolgozik egy bizottság. Erre szükség van, hiszen számtalan óhaj, nézet nyil­vánul meg. A karok át­alakulási vágyai változato­sak, ami nem baj, bár én úgy vélem, a karokon bejüli szerveződés lehetne valami­vel egységesebb, ami egyál­talán nem jelentené az uni- formizálódást. Csak így at­tól tartok, hogy a legkülön­félébb elképzelések egyszer­re nem valósíthatók meg. Ezen még gondolkodni kell, s természetesen szem előtt kell tartani a karok aján­lásait. A későbbiekben ta­lán már konkrétabb válaszo­kat is tudok adni ezekre a kérdésekre. B. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom