Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-01 / 88. szám

Labdarugó MB II Tovább zsugorodik a „szürke- állomány”? Nehéz eldönteni, igazából örülnek vagy bánkódnak Kom­lón a labdarúgócsapat hato­dik helye miatt. Mert ugye a célkitűzésen — a legjobb nyolc közé kerülni — jóval belül teljesített a gárda, még­hozzá úgy, hogy eltávozott két leggólképcsebb csatára, Réti és Varga. Az egyre nehezedő pénzügyi feltételek között is talpon tudtak maradni, s nc-m következett be látványos visszaesés. Most is, akárcsak a közelmúlt éveiben, ott tud­tak lenni a közvetlen élme­zőny nyomában. Ez utóbbi megállapítás mellé azonban már odatehetö a kritikai meg­jegyzés. Miért csak arra ké­pesek évről évre a komlóiak, hogy tisztes távolból kövessék a dobogós helyekért harcoló­kat? Miért nem tudnak egy­szer belépni azok táborába, akik bajnoki érmeket kapnak? Joggal állítják a szakembe­rek, a játékosállomány feljo­gosítaná erre a Bányászt. Mi hát a baj? - kérdez-tem az első edzói évét teljesítő Kresz Lászlót, aki jól ismeri ezt a gondolatot, hiszen az elmúlt évéket, igaz, más-más minő­ségben, de Kökönyösön töl­tötte. A fiatal edző maga is próbált tenni ez ellen, de mint megfogalmazta, a játé­kosak szemléletét neki sem si- ikerült átalakítania. Mintha elég lenne nekik ennyi, ami­kor valami pluszt kellett vol­na adni, amikor ki lehetett Méltatlanul Az előzó bajnoki évben, hosszú időn át ragyogóan szerepelt a Nagykanizsai Olaj­bányász NB ll-es legénysége, amely nagyon közel került az élvonalbeli lehetőséghez, ám egy törés a csapatot úgy visz- ■szavetette, hogy végül is ,,csak" a bronzérem jutott az olajos gárdának. Az 1989-90. évi bajnokság­ban a szurkolók joggal vár­ták a sikersorozat folytatását, annál inkább, hiszen a bronz­érmes társaság együttmoradt. Valamennyi játékos Madár Gábor szakvezető rendelkezé­sére állt, annak ellenére, hogy több élvonalbeli klub néhány kanizsai játékost ki­szemelt magának. Egy évvel ezelőtt tehát a bronzos legénység látott mun­kához, de aztán az ősz már megmutatta, hogy az új baj­noki évadban .a kanizsaiak nem sok vizet zavarnak. A 11. fordulóig idegenben veretlen­nek bizonyultak, miközben ha­zai környezetben 5 pontot ve­szítettek (vereség a III. kerü ietiektől, döntetlen a Keszt­Már jóval a végső sípszó elhangzása előtt eldőlt, hogy az NB II. nyugati csoportjából a Paksi SE labdarúgói sereg­hajtóként búcsúznak a másod- osztálytól. Az őszi idényt még a 14. helyen zárták, s akkor Rákosi Gusztáv szakosztályve­zető így nyilatkozott: ..Úgy számolunk, hogy 32 pont körül kell gyűjteni a biztos bentma- radáshoz, vagyis a tavaszi folytatásban 19 pontot kell szereznünk. Erre pedig képes­nek tartjuk együttesünket." Az emlékezetes játékos­sztrájkot követő hosszas huza­vonát az egyesület vezetése januárra végleg lezárta. Az alapozást már Vábró edző he­lyett dr. Puskás Lajos irányí­tásával kezdte a csapat, ám ez sem segített igazán. A baj­noki rajt után ott folytatták, ahol abbahagyták. Sőt, ahogy jöttek a vereségek, a PSE Tömegjelenet o komlói pályán, ahol a Budafo k-Törley ellen győzött a sötétebb mezben ját­szó Bányász, és néző csak „mutatóban" a lelátón volna lépni a szürkeségből, rendre megtorpantak. A realitások talaján ma­radva, tulajdonképpen nin­csenek is meg a feltételek Komlón ahhoz, hogy komolyan gondoljanak a feljebb lépés­re,^ ezt már belátták a Szur­kolók is. Igazából az bosz- szantja az erre o bajnoki év­re tovább zsugorodott szur­kolótábort, hogy a hazai mécs­eseken sincs igazán okuk az örömre. Még azon meccsek után sém, amikor nyer a csa­pat. Hétszbr fordult elő ez, de ugyancsak hétszer hazai környezetben is döntetlennel kellett megelégedniük, s a rendszeres ikszeket már nem lehet kitenni a dicsőségtáb­lára. Elég egy vendégcsapat­nak beállni védekezni a kö- könyösi pályán, s már komoly eséllyel pályázhat egy pontra. Igazi pozitívumot a tavasz négy idegenbeli győzelme je­lentette, az, hogy egyre tuda­tosabban fociztak vidéken, és ennek pontokban kifejezhető eredménye is volt. Számokkal bizonyítva: a tavasszal ugyan­annyi pontot gyűjtöttek ide­gen pályán, mint otthonukban. De ez csak részben elégíti ki a drukkerakat, hiszen joggal mondják, ők a pálya mellett szeretnék átélni a sikert, lát­ni akarják a sorsdöntő gólo­kat, s ugye, idegenbe nem 'kísérhetik el mindig a ked­venceiket. A mostoni kesergőknek per­sze nem szabad elfelejteniük azt sem, lehet, egy év múlva már elégedettek lennének egy, az ideinél valamivel szeré­nyebb helyezéssel is. A pénz­ügyi lehetőségek javulására ugyanis nem lehet számítani, s ez azt jelenti, hogy a to­vábbiakban az eddigi 12 he­lyett már csak 8 profi labda­rúgót tudnak foglalkoztatni. Mindennek nem kellene au­tomatikusan színvonalcsökke­néssel együttjárni, de a ke­vesebb edzés, a kevesebb pénz mifelénk általában v.isz- szaesést szokott eredményezni. Hét játékosnak kínáltak szer­ződést: Tá bit, Miklós, Tigyi, Vukmann, Andreidesz, Jucin es Pálcsa lesz főmunkaidős. A kimaradtak közül Hüber és Hammer még nem döntött, megy vagy marad. Tomo és Szirtes visszakerül a PMSC- hez, a többiek pedig dolgoz­nak. Hohmann, Katona és Stemler csakúgy, mint eddig, már csak a fömunkaideje le­jártával focizik, a fiatalok pe­dig - Szatmári, Boday, Lu­kács, Adóm és Pfaff - heti 20 órát teljesítenek. Grünwald Géza * szerepeltek a kanizsai olajosok hely ellen). Az őszi idényzá­rás viszont csúfos volt: négy mérkőzésen négy vereség, és végül a 10. helyen zárták az első félidőt, 18 ponttal, s csak 5 ponttal szereztek többet, mint a sereghajtó Balaton- parti együttes. A tavaszi idény előtt erő­sen fogadkoztak az olajosok, hogy az őszi csorbát gyorsan kiküszöbölik. No, az első há­rom fordulóban úgy tűnt, hogy a fiuk összeszedték magukat: hazai pólyán győzelemmel raj­toltak, majd Zalaegerszegen is nyertek, és „pontosan” tér­tek haza Óbudáról is. Jól ment a játék, a csapat való­ban megkezdte a felzárkó­zást, de aztán jött a Buda­fok, amely fejbekólintotta az olajosokot (1-2). A hazai ki­siklást a Keszthely és az Oroszlány elleni remek győze­lemmel feledtették. Dunaúj­városban jól ment a fiúknak, ám balszerencsés vereséget szenvedtek, és ezt követően újból megkezdődött a szen­vedő időszak. A bajnokság befejező, nyolc fordulójában a teljesen visszaesett gárda mindössze 1, pontot gyűjtött, és ez méltatlan volt ettől a csapattól. Nem csoda, hogy a hajrában a közönség is el­pártolt a korábbi kedvencek­től. Az olajosok eredménysorá- ból is kitűnik, hogy a tavalyi bronzérmes gárda teljesítmé­nye ebben o bajnoki évad­ban messze elmaradt a vára­kozástól. Szembetűnő, hogy a volt élvonalbeli csapatok el­len megfelelően rákészültek a találkozókra, viszont az álta­luk kevésbé jegyzettnek tar­tott ellenfelekkel szemben „másként” vették a mérkőzé­seket. A korábban eredmé­nyes. jól célzó játékosok sor­ra hibáztak, akik egy-egy mérkőzésen annyi ziccert ügyetlenkedtek el, ami elég lett volná három-négy csapat biztos legyőzéséhez is. Most viszont nem ment a gólgyár­tás, mert egyszerűen nem ké­szültek az egyes mérkőzések­re. Fegyelmezetlenek voltak, és hozzáállásbeli problémák is zavarták a munkát, no, meg az emberi kapcsolatok esetenkénti hiánya is. Érde­kesség, hogy ^rősen hullám­zó teljesítményt nyújtottak. Olykor 5-7 játékos is hozta magát, viszont gyakran csak egy-kettő fiú nyújtott elfogad­ható teljesítményt. Az viszont tény, hogy a gyakori sérülé­sek, betegségek gátolták az olajosokat a jobb teljesítmény elérésében. Madár Gábor edző a boj- 'nokság során leggyakrabban a Csáki — Miklós, Kepe, Hor­váth, Iványi — Hegedűs, Sző­ke, Vidos - Bócz, Skublics, Fuisz csapatot küldte pályá­ra. A játékosok közül Skublics 13 (tavaly 23), Vidos 7, He­gedűs 6 alkalommal volt ered ményes. A bajnokságban az olajo­sok végül is csalódást okoz­tak, méltatlanul szerepeltek, pedig ebben a csapatban jó­val több van, mint amit el­értek. A sikerért viszont tenni kell, s ez bizony elmaradt az őszi, de különösen a tavaszi haj rá sorozatban. Balogh Antal * Vissza a harmadik vonalba gyorsan a tabella végén ta­lálta magát, s többé már el sem mozdult onnan. Nyilvánvalóvá, vált, oda­lett az NB lll-ban tapasztalt csapategység. A bajnokság kezdetén igazolt játékosok kö­zül a „régiek" nem fogadtak el mindenkit, bár többségük állandó csapattaggá vált. Nem akadt egy játékos, aki leg­alább a pályán hatékonyan irányította volna a csapatot. Talán Végh Tiborra várt e feladat, de ö későn érkezett, s gyorsan el is távozott.* A „tűzoltó munkával" igazolt Márkus és Kerepeczky szintén hasznos, de késői próbálko­zásnak bizonyult.- Hogyan, miben látja a sikertelenség okait a vezető­edző?- Én arra vállalkoztam, hogy ami a gárdában van, azt igyekszem kihozni belőlük. Úgy gondolom, a rövid pró­bálkozás után sikerült megta­lálnom a lehetőségek szerinti legjobb csapatot. Viszont több erőlködést, igyekezetét vártam volna el helyzetükben. Sok gondunk volt a helyzetek kihasználásával. A kiesést én döntően ennek tulajdonítom — értékelt dr. Puskás Lajos.- Hogyan értékeli a játé­kosok egyéni teljesítményét?- Hosszú távon jót csak Graczo nyújtott. Átlag felett produkált még Fábián és Már­kus. Nem sokáig volt nálunk, de ezalatt kiemelkedően sze­repelt Végh. Hozzáállásával, játékával a jók közé kívánko­zik még Kerepeczky - aztán vége. Jó néhányon adósak maradtak a jó játékkal, csaló­dást okozva a közönségnek is. Félreértés, hogy akik itt van­nak, azok mind NB ll-es lab­darúgók. — Mennyire érzi sajátjának is e kudarcot? — Nem fogom fel egyéni ku­darcnak a kiesést. Nem hi­szem, hogy többet, mást kel­lett volna dolgoznunk. Vi­szont lehettem volna egy-egy játékossal keményebb. Túl sok bizalmat adtam, de milyen so­kat . . .! Akadtak játékosok, akiknél a futball csak eszköz­nek bizonyult, magónéletbeli céljaikat akarták általa elérni. Medgyesy Ferenc A hárommilliós hátvéd Egy labdarúgó mérkőzés időtartama 90 perc. de hogy ebből mennyi a tiszta játék­idő, azt csak most tudhattuk meg igazán, amikor p világ- bajnokság mérkőzéseinek te­levíziós közvetítésekor a ta­lálkozó lefújásakor a képer­nyőre került a szám. Néha alig több egy félidőnél. Ez így nincs rendjén, s érzik a sportág vezérkarában helyet foglalók is. Ezért igyekeznek most a szabályok finomítá­sával javítani a helyzeten. De nemcsak a tiszta játék­idő növekedését hivatottak szolgálni ezek a napokban érvénybe lépő módosítások, hanem a támadójáték ösz­tönzését is. A labdarúgás még egyelő­re tartja pozícióját, elég, ha csak a most zajló világbaj­nokság iránti érdeklődésre gondolunk, de a világ válto­zásait ennek a sportágnak is követnie kell. Ezért tartom di­cséretesnek, hogy lépett a FIFA és a tervek ismereté­ben úgy vélem, egyetértenek velem abban, hogy a módo­sítások felkavarják az álló­vizet, a sportágban jelen levő túlzott anyagiasság el­lenére mégsem szorul a hát­térbe a látványos játék. Az a meghatározó elem, amely ezt a sDortágat immár egy évszázada ez élen tartja. JU A napokban megbeszélé­sen vettek részt az európai kupákban induló magyar csapatok képviselői. Az MLSZ-ben megtartott ta­nácskozáson mindenekelőtt a nézőtér rendjére hívták fel a figyelmet, és ennek érdeké­ben komoly feladatok vár­nak a PMSC-re. Korszerűsí­tésre szorul a lelátó, nagyon kell vigyázni, nehogy rend­bontásra kerüljön sor a mérkőzéseken. Az is tisztázódott, hogy a csapatoknak mit kell fizet­niük. Nos, mindenki a saját költségén utazik a BEK, a KEK, valamint az UEFA Ku­pa találkozókra, és az ott­tartózkodást a házígazdo állja. Ez kedvező a magyor csapatok, így a PMSC szá­mára, mert az ellenfél szál­lodáját és étkezését forint­ban fizethetik, kint pedig nincsenek költségek. Hogy hány fő alkothatja o kül­döttséget, azt a sorsolást kö­vető technikai értekezleten döntik el az érdekelt csapa­tok. Ez a tanácskozás Genf- ben lesz július 11-én, melyen a PMSC-t Mérei László szok- osztályigazgotó és dr. Tüske Csaba technikai vezető kép­viseli. Az is végleges mór, hogy a sorsolás ezen a na­pon pontosan déli 12 óra­kor kezdődik. Most már csők azért kell szorítani, hogy olyan ellenfél neve kerüljön ki a serlegből a pécsi csa­pat neve mellé, amely kö­zönséget is vonz, és nem je­lent majd leküzdhetetlen akadályt. Csaknem biztosra vehető, hogy a PMSC válogatott hátvédje, Márton Gábor 02 ősztől a belga Genk csapa­tának játékosa lesz. A rész­letkérdések tisztázódtak, már csak az aláírások és a pe­csétek hiányoznak o szerző­désről. Márton tehát megy, a PMSC-nek szüksége lenne egy védőjátékosra. A kisze­meltek között van a ZTE lab­darúgója, Balog, oki katonai szolgálati ideje alatt o Vác színeiben szerepelt. A Vác szívesen megvette volna, de a ZTE 4 millió fo­rintot kért érte. Még egy éves szerződés köti a ZTE- hez, így érthetően áro van. Igaz, az összeg már lejjebb esett, de az egerszegiek még mindig kitartanak a 3 millió mellett A PMSC ezt sokallja, de bízik a tárgya­lások sikerében, és abban, hoqy az egerszeqiek tovább enqednek a kissé irreálisnak tűnő összegből. A Búzakalász Mgtsz szentlászlói szarvasmarha-ágazatába MUNKATÁRSAKAT keres. Családosok előnyben. Szolgálati lakást biztosítunk. Fizetés: teljesítménybér. Jelentkezni lehet a tsz főmezőgazdászánál. „A”-kategóriás mgtsz-ünk ipari ágazata a hálózat bővítése érdekében BEDOLGOZÓKAT keres felvételre. Tevékenységi kör a legkülönbözőbb szakmákban a rendeletek alapján széles körű. » MUNKÁVAL ÉS FELSZERELT MŰHELLYEL rendelkező bedolgozók jelentkezését várjuk személyesen vagy levélben. Kedvező elszámolási lehetőségek. CÍMÜNK: „Március 21.” Mgtsz, bedolgozó üzem. Inárcs, Tanács u. 6. 2365. Telefon: Inárcs 16. Józsa Gábor, üzemvezető. vasamapi 7

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom