Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)
1990-07-05 / 92. szám
2 új Dunántúli napló 1990. július 5., csütörtök Magyar—francia uíiummegállapodös Nagy Gábor, □ Magyar Köztársaság párizsi nagykövete és Francois Scheer, a francia külügyminisztérium főtitkára szerdán délután levélváltással érvényesítette a két ország között létrejött vízummegállapodást. Az ünnepélyes eseményen mindketten méltatták a megállapodás fontosságát, annak szerepét a francia—magyar kapcsolatok fejlesztésében. Aláhúzták, hogy arról Antall József magyar és Michel Ro- vard francia miniszterelnök között alig néhány nappal korábban jött létre az egyetértés, és a két ország illetékes hatóságai rendkívül rövid idő alatt tették meg a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy állampolgáraik ezentúl -a megállapodásban - meghatározott kereteken belül - vízummentesen utazhassanak egymás országába. A megállapodás július 15-én lép hatályba. Kedvező pozícióba kerültek a konzervatívok az SZKP kongresszusán Tizennyolc felszólalás hangzott el érdemi újdonságok nélkül a XXVIII. SZKP-kongresszus harmadik munkanapjának délelőttjén. A küldöttek a politikai beszámolóról vitatkoztak. Néhány kivételtől eltekintve a szónokok kevéssé foglalkoztak azzal, hogy a válságba került és válaszút elé érkezett párt végül is miképpen változtasson önmagán. Mint számos más fórumon, itt is a szűkebb pátria vagy ágazat gondjait sorolták elő. A felszólalások jórésze akár az előző vagy még a XXV. kongresszuson is elhangozhatott volna. Így az az összkép alakul? ki, hogy a konzervatív erők kedvezőbb pozíciókkal rendelkeznek. Egyöntetű volt az a vélemény a felszólalásokban, hogy az államelnöki és a pártfőtit- titkóri funkció összeegyeztethető legyen. Mihail Gorbacsovot ajánlották lőtitkárnak és síkra- szálltak a Politikai Bizottság megőrzése mellett. Mégis elutasították a hadsereg, az igazságszolgáltatás, a munkahelyek depolitizálásának gondolatát. A kongresszus szerdán a bá- nyószküldöttek javaslatára felhívást intézett a szovjet szénmedencék dolgozóihoz, hogy tekintsenek el a július 11-éré tervezett munkabeszüntetéstől. Józan gondolkodásra szólították fel őket, azzal, hogy a súlyos helyzetben bármely más ágazat dolgozói is a sztrájk eszközéhez nyúlhatnának. De szorgalmazták, hogy a kormány a nyilvánosság előtt adjon számot a bányászokkal tavaly nyáron kötött megállapodás teljesítéséről. Sztanyiszlav Gurenko ukrán pártvezető felszólalásában szorgalmazta az SZKP tekintélyének megóvását, a pártot ért támadások határozott visszaverését, s úgy fogalmazott, hogy az SZKP-nak differenciáltan kell megközelíteni a most alakuló pártokat, ennek alapján építeni velük a kapcsolatokat. Bírálta a KB ideológiai munkával foglalkozó vezetőit is. Élénk feltűnést keltett a pénzei kolhozigazgató, Anatolij Porucsikov, aki szenvedélyes hangvételű, költői hasonlatokkal árnyalt beszédében azzal vádolta a párt vezetését, hogy nem ismerik a parasztság véleményét („nem' akad gumicsizmájuk”, hogy elmenjenek közéjük). — Mi ugyan nem sztrájkolunk, de elegünk van a túlzott pluralizmusból és demokráciából. A parasztok hisznek a pártban, a hibák kijavításában, de nem hisznek azoknak az erőknek, akik valamiféle új társadalmi rendszert ajánlanak. A paraszt még nem felejtette el felismerni a báránybőrbe bújt farkast — jelentette ki Porucsikov vastapssal fogadott beszédében. Egészen másképp reagált a kongresszus Jurij Prokofjev moszkvai pártvezető felszólalására. A hallgatóság többször is megzavarta a haladó-centrista beállítottságú politikust. Prokofjev ugyanis éles szavakkal bírálta a kapkodva életre hívott oroszországi kommunista pártot s annak vezetőjét, az éppen elnöklő Iván Polozkovot. Azt mondta, hogy az ott elhangzott, Mihail Gorbacsovot és a szovjet gazdasági relorm- programot érő bírálatok jelt adtak az átalakítás politikája elleni össztűzre. A moszkvai változásokat ért kritikára válaszolva Prokofjev felhívta a küldöttek figyelmét arra, hogy a szovjet főváros gyorsabban halad előre más régióknál, de a fejlődés hullámai ezekre a területekre is átcsapnak. — A pártnak meg kell lovagolnia ezt a folyamatot, nem pedig az események mögött kullognia. - Elutasította a pártszakadóst, de figyelmeztetett arra, hogy az SZKP állampártból még nem vált demokratikus párttá. Hangsúlyozta, hogy érdemes lenne tanulmányozni a külföldi pártok ez irányú tapasztalatait is. Az ideológiai gondokat elemezve elfogadhatatlannak nevezte Med- vegyev eddig végzett munkáját, majd a gazdasági programról szólva megállapította: „érződik rajta a hatvanas évek kezdeményezéseinek naftalin- szaga". — A Szovjetunióban szükség van az elnöki hatalom megerősítésére — jelentette ki beszédében Borisz Gidaszpov pártvezető, s javasolta egyfajta „meghatalmazott elnöki biztosok” intézményének létrehozását, ettől várva a rend és nyugalom helyreállítását és megszilárdítását, a konfliktusok megelőzését. Nem mondta ki, de az SZKP föderativ párttá változtatását szorgalmazta felszólalásában GM Gumbaridze grúz párt- és állami vezető. A köztársasági párt nevében sikraszállt a grúz államiság helyreállításáért, a politikai és gazdasági szuverenitás gyakorlati megvalósításáért, az önálló köz- társasági pártok egyenjogú együttműködéséért, a közmegegyezés megvalósításáért a többpártrendszer körülményei között, a radikális gazdasági reformokért. - Nem helyénvaló az a felfogás, hogy a centralizmus konszolidál. Ezt a folyamatot csak az önállóság, a szövetség minőségi megújhodása szavatolhatja — jelentette ki Gumbaridze. Ahtirbek Volazov észak-őszét pártvezetp arra hívta fel a küldöttek figyelmét, hogy Brezs- nyevnek és Csernyenkónak egész kongresszusok tapsoltak fölállva, most viszont a másik végletbe estek: „minden erkölcsi és etikai normát áthágva pocskondiázzák saját vezetőiket, s ezzel saját magukat is lejáratják". Vitalij Perov kalinyingrádi városi első titkár viszont a balti köztársaságokban kialakult helyzetért felelősöket kerestető pártvezetésben s hiányolta azt is, hogy a politikai beszámoló egyáltalán nem foglalkozott az SZKP-nak a nemzetközi munkásmozgalomban játszott szerepével, leendő feladataival. Hangsúlyozta, hogy kormánypártként az SZKP-nak külön akcióprogramra, - is szüksége van, nemcsak általános programnyilatkozatra. A jelenlegi KB nem volt képes megbirkózni az előtte álló feladatokkal, ezért a testület alapos megújítására van szükség — jelentette ki. A szerdai ülésen egyébként ott volt Borisz Jelcin, aki a keddi munkanapról oz oroszországi Legfelsőbb Tanács ülése miatt távolmaradt. Antall József találkozója a szovjet nagykövettel (Folytatás az 1. oldalról.) együttműködés formait. Antall József hangsúlyozta, hogy Magyarországnak továbbra is érdekében áll a Szovjetunióval való együttműködés, de nem érdekünk a gazdasági függőség, például az energetika terén. A magyar miniszterelnök kifejtette, hogy hazánk érdekelt egy új európai biztonsági rendszer létrehozásában. Támogatását fejezte ki a szovjet peresztrojka és annak megalapozója, Gorbacsov elnök iránt. Antall József és Ivan Aboi- mov beható eszmecserét folytatott a szovjet csapatok kivonásáról. 11 milliárd ECU Lengyel- országnak és Magyar- országnak (Folytatás az I. oldalról) nak nyújtandó 200 millió dolláros struktúra-átalakító hitel finanszírozó sóban. A Lengyelország és Magyarország számára a Hu- szonnégyek által kilátásba helyezett kölcsönök összege meghaladja a 11 milliárd LCU-t, melyből hatmilliárdot tennének ki az adomqnyok. Az EK 1990-es költségvetéséből 300 millió ECU-t irányzott elő (adomány tormájában) Magyarországnak és Lengyel- országnak. Az európai beruházási bank három évre terjeszti ki a két országnak szánt egymilliárd ECU-s kölcsönt. Antall József miniszterelnök július 4-ikén a Parlamentben fogadta Angelo Acerbi érseket, o Szentszék apostoli nunciusát MTI telefotó------------------------------------------------------------------ « i .. — Sz emélyi változások várhatók Albániában Irán: 50 ezer halott Az iráni külügyminiszter szerdán tízezerrel módosította az iráni földrengés halálos áldozatairól szóló hivatalos iráni adatokat. Korábban a hatóságok azt közölték, hogy mintegy 40 ezer ember vesztette életét a természeti katasztrófában. Ali Akbar Velajati külügyminiszter szerdán az ECOSOC — az ENSZ gazdasági és szociális tanácsa — genfi ülésén kijelentette, hogy nagyon nehéz pontos adatokat szerezni a hegyvidéki területekről. Mindazonáltal a számítások azt mutatják, hogy a földrengés 50 ezer halálos áldozatot követelt, nagyon sok a sebesült és 500 ezren váltak hajléktalanná. „Sürgős személycserék" várhatók az albán belügyminisztériumban, ezen belül a politikai rendőrség, a Sigurimi élén - jelentette szerdán a Tanjug magát megnevezni nem akaró, jól tájékozott forrásra hivatkozva. A jugoszláv hírügynökség szerint lehetséges, hogy már szerdán kora délután összeült az Albán Munkapárt Központi Bizottsága a személyi kérdések megvitatására, amelyek összefüggenek azzal, hogy vasárnap óta több mint kétszáz kivándorolni szándékozó albár kért menedékjogot tiranai nagykövetségeken. Az albán kormány és különböző nyugati országok képviselőinek tárgyalásai nyomán Tirano vállalta, hogy még ezen a héten kiad 15 ezer útlevelet és kiutazási engedélyt kivándorolni szándékozó állampolgárainak — közölték szerdán Párizsban megbízható források. A tiranai hatóságok egyben azt fontolgatják, hogy — hosszabb távon — kiutazási engedély nélkül is távozni engedik állampolgáraikat — tették hozzá. A Tiranában akkreditált képviseletvezetők kedden este a jugoszláv nagykövetségen vitatták meg a menekültkérdést- jelentette a Tanjug. Az albán hatóságokkal minden nagykövetség külön-külön tárgyal. A görög kormány kedden hivatalosan is aggodalmát fejezte ki a tiranai események miatt, rámutatva: „különleges figyelemmel" kíséri ezeket, mivel Albánia vele szomszédos ország, ahol jelentős (az albán hatóságok szerint 60 ezer, az epiroszi görögök szerint 400 ezer fős) görög kisebbség él. Újabb géprablási kísérlet a Szovjetunióban * Újabb repülögéprablást Ihiúsitottak meg kedden a Szovjetunióban. A gepeltérítési kísérletről szerdán számolt (be a szovjet hírügynökség. A légikalóz ezúttal egy fiatalasszony ivóit, aki egyelőre ismeretlen okból - .kedden reggel Törökországba akarta téríteni a szovjet légitársaság (Adler és iRosztov között közlekedő egyik belföldi járatát. Az asszony nem sokkal p fcjép felszállása Ptán — kezében a csomagot tartva - bekiáltotta a (pilótafülkébe, ihogy a gép változtassa (meg útirányát és repüljön [Törökországba, ellenkező 'esetben felrobbantja a gépet. A pilóták látszólag beleegyeztek a (menetirány megváltoztatásába, s stewardess pedig (hamarosan közölte a hisztérikus állapotban lévő asszonnyal, hogy a repülőgép Isztambul (felé tart. A gépet közben már várták [Rosztovban, ahol a repülőtéri rendőrségnek néhány perc alatt sikerült leszerelnie a hölgyet, R. Majevszkaja asszonyt. Kiderült róla, hogy harminc esztendős, eladó egy adleri könyvesboltban, mellesleg pedig férjezett 'és írét gyermek édesanyja. Egyiküket egyébként magával takarta vinni Törökországba. A mindössze kétesztendős kisleányt az édesapja még kedden hazavitte magával, Adlerbe, Majevszkaja asszonynak azonban még egy üdéig Rosz- tov városában kell időznie . . . A Vörös Brigádok kelet-európai kapcsolatai Claudio Vitalone olasz külügyi államtitkár kedden újságíróknak megerősítette, hogy az olasz kormány tájékoztatást kért több kelet-európai ország kormányától ezen államok titkosszolgálatai és olasz terroristacsoportok, köztük a Vörös Brigádok esetleges korábbi kapcsolatairól. Vitalone egy beszélgetés során utalt azokra a tényekre, amelyekre a közelmúltban derült fény a nemzetközi terroristáknak nyújtott kelet-európai támogatós ügye kapcsán, de óvott a nyugat- és- keleteurópai titkosszolgálatok ösz- szejátszására vonatkozó „polémiáktól”. Ferdinando Imposimato vizsgálóbíró, aki részt vett a Moro- gyilkosság ügyében folytatott nyomozásban, a sajtónak elmondta, hogy Párizsban a Vörös Brigádok nemzetközi kapcsolatai után kutatva megtudta: nem sokkal Aldo Moro elrablása előtt a Vörös Brigádok képviselői és „más országokból származó terroristák” Párizsban találkoztak, és erről „bizonyos titkosszolgálatok" is tudomást szereztek. Megkapja a Nemzeti Múzeum az eziistkincset? Seuso-lelet A díszes ezüst tálakról vadászatok után lakomázhattak, az ivóedények görög, netán balatoni bort rejtettek. Azután a remekmívű étkészlet a pincébe került — 1600 évre . . . Most egy New York-i bank-trezorban várja sorsát: három ország igényli a 14 ezüst-tárgyat, köztük a Magyar Nemzeti Múzeum. Szakembereink szerint a lelet a Balaton-felvidékről való, arról a tájról, ahol 1878-ban, Polgárdiban, előkerült egy római kori ezüst háromláb: annak kidolgozása a legapróbb részletekig megegyezik a Seuso-kincs egyes darabjainak jellegzetességeivel. A jugoszláv kormány, amely ugyancsak bejelentette igényét, azt egészen máshonnan eredezteti: az ö állításuk szerint a leletre a jugoszláv hadsereg egy különleges egysége bukkant, löszorraktár-épités közben, az adriai tengerparton, Pula és Rovinj között, a 70-es évek elején. (Egy másik változat szerint Brioni, Tito egykori S7<:inéíy«ís üdülő- szigete a lelőhely, cin -ízt Misha Tito, az elnök fia cáfolta.) A dalmáciai tengerparti felfedezést mindenesetre soha nem hozták nyilvánosságra, nem jelentették a régészeknek sem. A Seuso- kincsekröl — igy a brit sajtó — először Londonban lehetett hallani, ahol azokat állítólag egy jugoszláv diplomata értékesíteni próbálta. Az illető a The Independent szerint a diplomáciai postában csempészte be a kincseket, de azokról a londoni jugoszláv nagykövet sem tudott. Nagyértékü műtárgyak származásuk igazolása nélkül persze nem eladhatók. A dokumentációról azonban — londoni és svájci közvetítéssel — bizo.nyos libanoni személyek gondoskodtak »— akikről azóta sem hallott senki. A papírok azonban elégnek bizonyultak ahhoz, hogy Lord Northampton, egy ismert brit milliomos és műgyűjtő valamikor a 70-es évek végén megvásárolja a kincset. Az egyébként a buddhizmusra áttért és gyakori, zajos válópereiről ismert főrend állandó szereplője a műkereskedelem nemzetközi világának is. Igy a patinás Sotheby's árverési cég örömmel vállalta el megbízását, hogy értékesítse o páratlan római kori ezüst-leletet, amelyért szerény számítások szeri'nt 150 millió dollárt lehet kapni. Az árverés Svájcban lett volna, de előtte még a tárgyakat — nagyobb érdeklődés felkeltésére — bemutatására New Yorkba szállították. A Lord vesztére, mondhatnánk, mivel az ezüst feltehetőleg még soká ott is marad: miután a brit sajtó megszellőztette a lelet kétes eredetét, sorban bejelentette arra igényét Jugoszlávia, Libanon, majd Magyarország. A New York-i helyszín nagy előnye: a bíró máris úgy döntött, hogy a tulajdonjog tisztázásáig a tárgyakat nem lehet elszállítani. Ha Sotheby’s-ék Zürichben kezdik, tán már gazdát is cserélt volna a kincs, hiszen a svájci jog szerint a Lord jóhiszemű tulajdonos — nem tudhatta, hogy a libanoni kiviteli engedély hamis . . . A libanoni kormány egyébként — sajátos logikával — maga is elismeri, hogy a papírok hamisak, ám annál inkább ragaszkodik álláspontjához, hogy a kincs ettől füg- geltenül az ö területükről származik. Mind Bejrút, mind Belgrád bizonyítékokat ígért, ám ezek mindeddig váratnak magukra. Jóllehet a hivatalos magyar igény érkezik utolsónak, de a régészek és a jogászok szerint (a fentiek tükrében is) távolról sem reménytelen. A bonyolult ügyben nagy szerepe lesz a szakértőknek, akiknek rendelkezésére állnak az elismert rádióizotópos eljárások: a réz-üst elemzésével, amelyben a tárgyakat megtalálták, megállapítható a léletek pontos kora, sőt, nyomára lehet bukkanni a vidéknek, ahol a rezet bányászták. Összehasonlító vegy- elemzések — hasonló római kori leletekkel — ugyancsak segíthetnek,, akárcsak a textilmaradványok vizsgálata: foszlányok maradtak az anyagból, amelybe hajdan az ezüsttárgyakat burkolták. Az első akadályt — magyar részről — mindenesetre a hitvány anyagiak területén kell venni: az eddig becsült ügyvédi költség legalább kétszázezer dollár, s ez még növekedhet is . . . Akárcsak, egyébként a kincs: brit sajtójelentések szerint a Seuso-lelet eredetileg 30 darabból állott. A New York-i trezor 14-et őriz — hol van a többi?
