Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-30 / 117. szám

1990. július 30., hétfő uj Dunántúli napló 3 Itallal leozás támogatás nélkül Turistákra vár a bicsérdi faluház Nincs könnyű dolga ha­zánkban egyelőre a falusi tu­rizmust szorgalmazóknak. Az idegenforgalmi irodák még mindig csak a zsúfolt városok­ra vagy a felkapott üdülőhe­lyekre koncentrálnak. Pedig a lényegesen alacsonyabb árak, a helybeli kiránduló progra­mok, a nyugalom sok turistát vonzhatnak a kisebb falvakba is. Próbálkozók azonban mégis egyre többen akadnak, Így a Bicsérdi Aranymező tsz is. Négy évvel ezelőtt faluház építésébe fogtak, ami mos­tanra rendezvényteremmel, panzióval, étteiemmel, sporto­lási lehetőségekkel ellátott, hangulatos épületté sikeredett. A faluház jelleget megtartot­ta annyiban, hogy a helybeli­eknek bálokat, lakodalmakat, családi összejöveteleket szer­veznek, biztosítják a tsz és a krönyékbeli üzemek dolgozói­nak étkeztetését, esetleg időn­ként a szállását. Mint szolgáltató épület a novemberi átadás óta nagyon jól kihasznált a bicsérdi falu­ház, a panziórész átadásával azonban az építtető Arany­mező Tsz. az utazó turizmus felé kacsintgat. Az ide lá­togatóknak kisebb programo­kat, étkezést biztosítanának, a környékben orvosi rendelők, fodrász, posta, takarékszövet­kezet is rendelkezésre állnak, de kiadásra vár a faluházbon egy húsboltnak tervezett he­lyiség és a 10ó négyzetméte­res, 3 szoba, összkomfortos lakás is. Szívesen elszállásol­nák a Pécsett vendégszereplő sportolókat, a rendezvényte­remben pedig akár tudomá­nyos konferenciák résztvevőit is fogadni tudnák. A környék­ben ilyen jelleggel egyetlen­ként működő faluházzal a la­kosok sem járnak rosszul, hi­szen nagyrészük a tsz-ben dolgozik. Ök is igénybe vehe­tik a szolgáltatásokat. mint ahogy tette az a helybéli asz- szony is, aki vendégeit a panzióban helyezte el. A tsz saját vágóhídjanak megte­remtésével pedig az itt étke­zó dolgozók is lényegesen ol­csóbban ebédelhetnek. Ötletek, tervek tehát van nak, csak egyelőre vendégek Tudomány vagy kóklerség? Nyugalom testben - lélekben XV Italában szeretünk élni. Lehetőleg hosszan, sokáig. Nem “ " hátrány az sem, ha testben és lélekben egészségesen. Ki-ki a maga módján hosszabbítja-rövidíti életét, mai napság pedig gombamód szaporodnak azok a szerek és módszerek, me­lyek mind-mind segítséget ígérnek ahhoz, hogyan töltsük el né­hány földi évtizedünket a lehetőségek szerint minél jobb kondí­cióban és lelki állapotban. Egyre többen mondanak le a recep­teken rendelt dilibogyókról, egyre többen próbálkoznak azzal, hogy mérgek helyett maguk gyógyítsák magukat. A lehetőségek száma ma már szinte végtelen, és ha valaki új a témában,,ne­hezen tud választani, hogy vajon vegetáriánus legyen-e, gin- zenggyökeret rágcsáljon, egy-egy szabadnapját tűztánccal töltse vagy magnetikus karperecét vásároljon; hogy Agykontroll segít­ségével vagy a keleti meditációs gyakorlatsorok valamelyikével jusson el egy felszabadult, nyugodt testi-lelki állapotba, hogy a pszichológusok által javasolt önismereti technikák közül vá- laszon-e, vagy egyszerűen csak egy amulettet akasszon magára. Ez utóbbi az afrikai népeknél állítólag bizonyítottan hatásos. Nálunk talán csak az éghajlat teszi, hogy nem fűszoknyában, mezítláb járunk a dolgaink után, nyakunkban egy vasdarabbal. Bármilyen furcsán hangzik is, e pillanatban nemigen meré­szelnek a hozzáértők sem mást mondani, csak azt: amitől rosz- szabbul lesz az ember, az árt, amitől meg jobban, az használ. De hát hogyan is lehetne nyugodt lélekkel bárkit is lebeszélni valamely módszerről, amikor a migrénes fejfájást például meg lehet szüntetni akupresszurával, reflexmasszázzsal, agykontrollal, sőt angol tapasztalatok azt mutatják, mértékletes, de rendszeres almaevéssel is. Tény az is, hogy sokan csak úgy érik el belső békéjüket, ha egész életmódjuk megváltozik, de az már megint csak más kérdés, hogy mindehhez milyen segítséget választanak. A z, hogy a lelki egészség támasza a testinek, igaz, évez­redek tapasztalata bizonyítja. Egyedül üdvözítő mód­szerről azonban mégsem sikerült tudomást szereznem. De akár­hogyan is, bármilyen gyakorlat szerint dolgoznak is a lélek leg­különbözőbb gyógyászai, abban egyértenek: minden erőlködés csak akkor lesz eredményes, ha akarjuk és hisszük a sikert. Ez akkor is így van, ha sokaknak túlságosan hétköznapinak tűnik. Pedig nemcsak az emberi agy nagyobb hányada kihasználatlan, hinni sem tudunk önmagunkban eléggé . . H. I. Kik főjcg a41ole a Jajgatok uölgyeben? Boranyja: Baranya Polgár Zoltánék villánykövesdi pincéjében több száz éves szőlé­szeti eszközök gyűjteménye Fotó: Szundi György Villányi bort- az országgyűlésnek! Számos császár, király, her­ceg és egyéb nagyúr esett hajdan italozó mulatozásban merénylet áldozatául, olyanról azonban nemigen tud a törté­nelem, akit a szőlőművelés fi­zikai munkája közben ért vol­na erőszakos halál. Talán csak egy kivétel akad Probus, aki a III. században volt a római birodalom császára. Kedvelt székhelyének városában, a sze- rémségi Sirmiumban a szőlő­ültetéssel foglalatoskodó, egy­szerű ruhába öltözött császár egy katonai lázadás során a kertjében verekedésbe kevere­dett és agyonverték. Tisztázat­lan maradt, hogy tévedés volt-e vagy ügyes merénylet. Már a fenti példából is ki­tűnik, hogy milyen nagy idő­távlat áttekintésére vállalko­zott az Ifjú Borászok Egyesüle­te. amikor elhatározta: feldol­gozza Pécs és Baranya szőlé­szetének, borászatának törté­netét. Azt tartják ugyanis, hogy Probus császár idején honosí­tották meg a rómaiak a sző­lőt Baranyában. Más közvetett bizonyíték szerint viszont leg­alább egy évszázaddal koráb­ban: 200 éve Hadrianus csá­szár idejéből származó fara­gott kőoszlopot találtak Pécs környékén, s ezen a régészeti leleten szőlőmotívum is van. A rómaiak után is töretlen maradt a szőlő- és borkultúra ezen a tájon. Bizonyíték erre egy 890-ből fennmaradt okirat, amelyben Arnulf frank király Vittmár salzburgi érseket meg­erősíti pécsi szőlőinek birtoká­ban. E dátumtól számítva egy évtizeddel később a honfogla­ló magyarok Baranyát is meg­hódították. Egyes feltevések szerint bőséges bortermelése miatt kapta a nevét a magya­roktól: Boranyja. Az uralkodó felfogás szerint viszont Borana vára volt a névadó. Akárhogy is, az első változatban való sok évszázados hit jól jellem­zi, hogy milyen jelentőséggel bírt Baranyában a borterme­lés. Szent István királyunk 1015-ben 110 szőlőmunkással és 6 kádárral ajándékozta meg a pécsváradi apátságot, ugyanakkor mindössze 36 föld­művessel. S bár az ezt követő időszakból vajmi kevés doku­mentum maradt fenn, egy XIV. századból származó, nemcsak a megye bortermelésére, de borkereskedésére is utal, ami­kor az ország híres bortermelő vidékei között sorolja fel Ba­ranyát, megemlítve, hogy a baranyai borokért is közönsé­gesekért járó vám kétszeresét kell fizetni. A török hódoltság 150 éve alatt fokozatosan csökkent a bortermelés a megyében, de ennek legfőbb oka a lakosság megfogyatkozása lehetett. Az 1690-es évektől aztán újabb fellendülés következett, s a rác, majd a sváb betelepü­lők jóvoltából ekkor vált gyor­san híressé bortermeléséről Villány. Már 1700-ban me­gyénk rendjei országgyűlési követeikkel küldöttek a villányi borokból, hogy „utasításaikat hathatósan pártolhassák". Vil­lány környékéről érdekes föld­rajzi elnevezés az egyik dűlői: Jammertal, vagyis a Jajgatok völgye. Egy változat szerint az 1687-es Harsány-hegy melletti csatában a völgyben csapdá­ba szorult janicsárok jajgatá­sáról kapta elnevezését, ám a másik változat szerint a villá­nyi férfiak annyira kedvelték a borukat, gyakran annyira eláz­tak tőle, hogy ezzel jajgatásra késztették házuk népét. Az utóbbi közel három év­században Villány mellett a legnagyobb hírre Pécs, min­denekelőtt a káptalan szent- miklósi borai jutottak. A pécsi káptalan ezen a kiváló adott­ságú szőlőhegyen a tokajihoz hasonló aszú termelésével is megpróbálkozott. Állítólag nemcsak szőlővesszőt, de föl­det is hoztak Tokajról, a pró­bálkozás azonban mégsem si­került: a Mecsek déli lejtőinek éghajlata nem kedvez az aszu- sodásnak. Külön fejezet lehetne a bor­kereskedelem. A baranyai bo­rok, illetve a szőlő 150—200 évvel ezelőtt eljutott Brazíliá­ba és New York városába is, a külkereskedelem szokásos iránya azonban Bécs, Graz, Trieszt és Prága volt. Ennek a prosperitásnak — szinte mind­máig hatóan — 1886-ban a fi- loxéra vetett véget: Baranya akkori 45 000 katasztrális hold- nyf szőlőterületéből 26 000 el­pusztult. D. I. A győztes: Hegedűs Anita Szabályosan közlekedő gyerekek Magyar győzelem a nemzetközi viadalon Hiába, a folyamatosan be­vezetett, egyre szigorúbb for­galmi rendszabályok, a közúti ellenőrzések, az elmúlt évtized alatt csak nőtt az utakon a halálos balesetek száma. És ami. a legszomorúbb: egyre több áldozat a 15 év körüli gyerekek közül kerül ki. Ezt egyrészt figyelmetlenségüknek, nemtörődömségüknek köszön­hetik - aminek egyik legjobb példái az autók között cikázó ablakmosó gyerekek —, más­részt a szabólyokbeli járatlan­ságuknak. Az iskolában ugyanis a lé­tező tankönyvek ellenére nem tanítanak KRESZ-t a kisdiá­koknak. Ezt a hiányt igyekszik kipótolni évek óta a Közleke­désbiztonsági Tanács a váro­sokban, megyékben és orszá­gos szinten megrendezett Ke­rékpáros Iskola Kupával. Ezen a versenyen az általános is­kolások elméleti, szabályossá­gi, ügyességi feladatokat oh danak meg, lehetőleg élet­szerű körülmények között. Mint eddig minden évben, idén is képviseltette magát Pécs a Szombathelyen megrendezett országos versenyen, ahol új­donságként szerepelt, hogy a szabályossági vetélkedőt a vá­rosi forgalomban bonyolítot­ták le, plusz feladatként pe­dig beiktatták a kerékpársze­relést. Ez sem hozta azonban zavarba a legeredményesebb baranyai kislányt, a 14 eszten­dős Hegedűs Anitát: a har­madik helyen végzett, és ez­zel bejutott a nemzetközi me­zőnybe.- Egyáltalán nem számítot­tam rá, hogy a nemzetközi versenyen jó eredményt érhe­tek el, hiszen a megyei dön­tőn is még mint tartalék sze­repeltem csak. De itt már nem izgultam annyira, mert ez volt az utolsó állomás, gondoltam, mindegy milyen eredményt érek el, már az is jó, hogy részt vehettem - mondja Ani­ta, aki végül bármennyire nem számított is ró, első lett a debreceni nemzetközi via­dalon. A Közlekedésbiztonsági Ta­nács Célja, hogy megtanítsák a gyerekeknek a KRESZ-t ony- nyira, hogy az elvárásoknak a közutakon is megfeleljenek, Hegedűs Anitánál eredményre vezettek. Anita saját bevallá­sa szerint, mióta ilyen verse­nyeken részt vesz, mindig be­tartja az életben is a sza­bályokat, de nem mereven, erőltetetten, csak úgy, mint más szabályos közlekedők.- Gyors helyzetekben köny- nyebben tudok dönteni, és jobbon tudok koncentrálni. Mindenesetre még most is éreztem, hogy sokkal kön y- nyebb lett volna ezen a ver­senyen is a részvétel, ha az iskolában már kaptunk volna egy alapot. Egy-két hónap alatt szerintem ugyanis nehéz megtanulni a KRESZ-t. Anita szeptembertől gimná­ziumba megy, de úgy döntött, ha mái belefogott, nem, hagy­ja'abba a versenyzést. Jövőre a középiskolásoknak rendezett hasonló versenyen segédmo­torral :ndul. Addig pedig la­kóhelyén, Bolyban szorgalma­san gyakorol a Babettájóval. P. V. nincsenek. Ahhoz, hogy láto­gatók is akadjanak, a falu­ház vezetője szerint a vállal­kozók erőfeszítésein kívül az utazási irodáknak is komo­lyabban kellene venni a falusi turizmust. Pataki V.

Next

/
Oldalképek
Tartalom