Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-29 / 116. szám

Újabb sikeres műiét Pécsett Több mint száz ujj vitz- szavarrása, 14 végtag visz- szatétele jellemzi a dr. Nyá­rod/ lóisel egyetemi ad­junktus által vezetett orvos­csoport egy évtizedes mun­káját. Közte van a híres be- remendi eset, amikor egy vállbái leszakadt kart varr­tak vissza Nyáródi doktor és munkatársai. A team 1979-ben végezte az első ilyen műtétet, azóta számos sérültet kezeltek sikeresen, de sokan keresték fel a fél­tucat orvosból álló csapa­tot teljesíthetetlen kéréssel is. A zalaegerszegi Baromfi- feldolgozó üzemorvosa is azonnal Pécsre, a POTE 400 ágyas klinikájára irá­nyította a mentőt, amikor a napokban baleset történt egy fiatal lánnyal. A Ba­Több mini- száz f-esfrészl- varrtak már vissza romfifeldolgozó egyik be­rendezése levágta Vass Ka­talin jobb kezének egy ré­szét. A szakmunkáslány nem ájult el, végig nyugodt volt, pedig folyamatosan vérzett a sebe, rengeteg vért ve­szített. Katalin most fejez­te be a szakmunkásképző iskolát, gimnáziumi külön­bözetire akar menni, ezért nagyon aggódott, hogy nem lesz képes írni, nem tud majd tanulni. Hétórás műtéttel varrták vissza a levágott ujjakat. A kisujj teljesen szétroncsoló- dott, igy azt nem lehetett megmenteni. A viszahelyé- zett testrész tegnap óta erősen fáj a betegnek. Eb­ben az esetben a fájdalom az „élet jele", mondják az orvosok, azaz a sérült kéz­ben megindult az élet. Ha nem lesznek komplikációk, Katalin két hét múlva ha­zatérhet, de még 4-6 hétig gipszben lesz a keze. Ekkor már korlátozottan tornáztat­hatja az ujjait. Ezután sok mozgástornával, 4—5 hónap elteltével fognak az ujjak teljes egészében érezni. A mikrosebész-csoport ál­landó készenléti ügyeletet tart, két orvos mindig el­érhető helyen tartózkodik. Az ilyen nagy gyakorlatot igénylő műtétek 6—8 órásak, de vannak tízórás operációk is. Sz. J. Szépségkirálynő Zalakaroson Csodaerejű szerről kapta a nevét a Zalaqua Kft. új klub­ja, melyben pénteken, a nyá­ri báli szezon nyitásaként meg­rendezték az Anna-bált. Az ez alkalomból megnyílt zalaka- rosi Ginzeng klub nemcsak külön férfiaknak és nőknek készített varázsitalokkal várta vendégeit, Zala megye Anna nevű hölgyeit névreszóló meg­hívókkal invitálta a bálra. A pécsi Rialtó Kft. műsorán nemcsak magyar hölgyek és urak, hanem német és oszt­rák vendégek is szórakozhat­tak. Az est fénypontját a szépségverseny jelentette, me­lyen honi siker született, a szép Szilágyi Mónika lett az első. A szépségkirálynő a Balatonboglári Pincegazdaság ajándékát kapta. A bálok örömeiben a jövő héten már nemcsak az Annák, a Juditok is részesülnek, de a kft tervei szerint augusztus végéig min­den pénteken újabb alkalom jut rá, hogy ki-ki széttáncol­hassa a maga selyemcipőjét. Egy éjjel eltűnt a talapzatáról és három darabra vágták Szent Kristóf Az utazók védszent-je a Balatannál A keresztények számára a kezdetektől az utazók véd- szentje volt Szent Kristóf vér­tanú. A legenda szerint óriá­si termetével és erejével csak a leghatalmasabbakat akarta szolgálni, ezért szegődött előbb egy királyhoz, majd az ördöghöz, s végül Krisztus szolgálatába állott. Neve — Christophorus —, Krisztus-hor­dozót jelent legendájának abból a döntő momentumá­ból eredeztetve, hogy egy al­kalommal Krisztust, mint gyer­meket vitte át a folyón, aki mindinkább nőtt, s hordozóját vízbe merítve így keresztelte meg. Szent Kristófnak „hivatala" szerint leginkább az utak mentén, s a kikötőkben állí­tottak és szenteltek szobrokat. Ilyen szoboravató és szobor­szentelő ünnepség volt a múlt vasárnap, a szántódpusztai Jakab-napi vásár keretében a Balaton mellett, a szántód- kőröshegyi csomópontnál. A misét és a szoborszentelőt legalább kétezer résztvevő előtt a balatonfüredi apátplé­bános tartotta, majd ezt kö­vetően 206 gépkocsit, egy helikoptert és egy hőlégbal­lont áldott meg. Az ünnepség nyilvánvalóan egy szép hagyomány újra- folytatósának kezdete, annál is inkább, mert valójában egy régi szobrot állítottak és szen­teltek fel újra a szántód—kő­röshegyi csomópontnál. Botfai Hűvös László alkotását ere­detileg a Magyar Királyi Au­tóklub kaposvári szervezete állíttatta fel 1939-ben, a szán­tód—kőröshegyi útelágazásnál úgy, hogy Kristóf az útra és a Balatonra is tekintett. A há­borúban kapott néhány talá­latot, de igazán válságos helyzetbe az ötvenes évek ele­jén jutott. Akkor egy éjjel egy­szerűen eltűnt a talapzatáról Szent Kristóf szobra. Hogy Szent Kristóf szobra Zamárdi és Szántód között Fotó: Proksza László hova, és hogyan, erről a ti­tokról a fátylat vagy másfél évtizede lebbentette csak fel Takács Károly kőröshegyi plé­bános, amikor dr. Fodor Já­nosnak, a Siótour igazgatójá­nak elárulta: annak idején a hívek a szent szobrának a beolvasztásától félve, azt éj­szaka három darabra vágva, a balatonföldvári templom csigalépcsője alá rejtették el. A Siótour vállalta a szobor restauráltatását, s azt is, hogy Szántódpusztán felállítja. Eh­hez akkoriban némi bátorság is kellett. Bátor volt azonban néhány lelkes hívő is: egysze­rűen összehegesztették és vi- lupállal befestve eredeti he­lyére állították vissza Szent Kristófot. Nem sokáig marad­hatott azonban nyugodtan: helyére közúti csomópont épült. Ekkor a szobrot —, amely sohasem volt egyházi tulajdon -, a megyei tanács állami tulajdonba vette, s hogy legyen gazdája is, a Siótourt ruházta fel a kezelői joggal. A Siótour a Képző- művészeti Alap neves meste­reivel restauráltatta a szob­rot és Szántódpusztán, a Szent Kristófnak szentelt ká­polna dombjának oldalában, az M-7-re és a Balatonra né­zőén állította fel. Innen vi­gyázná az utazókat ma is, ha a politikai rendszerváltás oly­kor látványos eredményekre törő hullámai el nem sodor­ták volna eredeti helyének közvetlen közelébe, a Siótour- tól tanácsi kezelésbe. Ám Szent Kristóf szobrának mindegy, hogy megmentése és újra felállítása körüli érdeme­ket milyen szempontok szerint osztják el, ki harapja ki az oroszlánrészt csak végére- érjen már sajátos vándorújá­nak. Még akkor is, ha most» majdnem a régi—új helyén nem a Balatonra néz már, hanem Kőröshegy-Földvár irányára lett tájolva, funkció­ját betölti. A hívők bizonyára neki is tulajdonítják, hogy a Siófoki Rendőrkapitányság felügyelete alá tartozó köz­utakon, a turistaidényben, má­justól Szent Kristóf napjáig, július 25-ig idén jóval keve­sebb baleset történt, mint tavaly hasonló időszakban: 236 a 305-tel szemben, 7 halálos baleset a 13-hoz, 36 súlyos sérülés az 52-höz ké­pest. D. I. Somogysárdi tenyésztő- siker az Az 1990. évi ügetöderbi célfotója. Egy hosszal győz Póz, haj­totta: Paulovits II. János. Az a csodálatos Api-örökség... Július 15-én futották a Ma­gyar ügetőderbit és a Négy­évesek Nagydíját, a két leg­nagyobb magyar tenyészver- senyt. Ezt a vasárnapot felte­hetően aranybetűkkel írják majd be a somogysárdi mé­nes krónikájába. Hiszen Póz révén megnyerték a derbit, ugyanott Penészvirág a máso­dik helyen futott be, a négy­éveseknél pedig a tavaly der­bigyőztes lovuk, 07yv diadal­maskodott. Ilyen nagy siker nem mindennapos egyik mé­nes életében sem, hiszen há­rom extraklasszis lovat kell egyszerre pólyára küldeni! A három lovacska 15-én 560 000 forintot „keresett" a ménesnek. Ez fontos szempont ugyan, hiszen a ménesnek a pólyán lévő lovak keresetéből kell megélni, de a tenyésztő sohasem a pénztárkönyvével, hanem szívesebben a trófeái­val büszkélkedik. Vincié Zoltán üzemmérnök, a somogysárdiak fiatal mé­nesvezetője is inkább a házi múzeumba invitál, mintsem, hogy a számadatokat sorolja. A múzeumba, ahol a főhelyen Api díjai borítják el a fala­kat, és sorakoznak a vitrinek­ben. Api, a kistermetű pej mén Somogysárdon látta meg a napvilágot, és lett minden idők legjobb magyar ügető­lova. Elsőként futott 1.19 per­cen belüli kilométerátlagot, döntött rekordokat, megnyert szinte mindent, ami nyerhető. Évekig volt a közönség első számú kedvence. A tenyésztés­ben nem sokáig vett részt, ko­rán elhullott. Kevés számú csi­kója közül lógó folytatta a pályán a sikersorozatot. Szin­tén nyert derbit, és a verse­nyeken nyert pénzdíjak tekin­tetében ma is vezeti a me­zőnyt, noha már nincs a pá­lyán, hanem tenyészménként „szolqál" Sórdon. No és Póz, az jdei derbiqyőztes pediq lá- aó fia. Természetesen már az ő kékszalaqja is ott található az emlékmúzeumban, amit szemmelláthatóan hamarosan újabb szobával kell bővíteni. Az idei derbi másik hőse, Penészvirág, Póz közeli roko­na. Jodi Lynn, Póz anyja, de tőle származik Delmár, Penész­virág apja is. Az 'idei derbi tehát az időközben elhullott (27 éves korában!) amerikai kanca sikere is. Ha már „családfázunk”, ölyvről annyit, hogy apja Su­per Hanover, egy amerikai importmén, Elton Hanover le­származottja. Elton Hanover Apihoz hasonlóan szintén ke­vés utódot hagyott maga után, de derbigyőztes fia utón most az ő vonalán is az unoka vi­szi tovább a nemes tulajdon­ságait. Hadd szóljunk arról, hogy a derbi . megnyerése után sokan kifütyülték Pózt, illetve a_ haj­tőiét, Paulovitz II. Jánost. (Csak érdekességképpen: Pau­lovitz hajtotta Aoit is, amikor az 1.18.3-as rekordját elérte.) A fogadók ugyanis Penészvi­rágot favorizálták, és hiába ért Póz minden idők második legjobb derbiidejével a célba, suskust szimatoltak. Nos, Vin- cze Zoltán elmondta, hogy P04. (aki ^avaly a kétévesek naqy- díját megnyerte), tavasszal kénytelen volt pihenni kényes lábai miatt, Penészviráq pedig közben sorozatban nyerte a versenyeket. Csak a nyár ele­jén lendülhetett formába, és a derbi napján nyerő formá­ban volt. Tehát azoknak volt igazuk, akik tapsoltak a győ­zelem után. A somogysárdi ménes nagy évei következnek? Lehetséges. A kitűnő saiát tenyésztésű mé­nek után további sikeres utó­dok várhatók. Akik oedig szeretné!« köze­lebbről is megismerni a mé­nest, azokat augusztus 20-án szívesen látják a Szent István- napi lovasnapokon Somogy­sárdon — ahol természetesen ügetőverseny is lesz . . . Kurucz Pál Radio me Ile««... Ha valamikor azt mondták volna nekem, hogy lesz idő, amikor odaragadsz a tévé vagy fa rádió elé, hogy el ne veszíts egy percet sem az or­szággyűlési Közvetítésből, azt válaszoltam volna: „Te nem vagy eszednél . .. !” Hiába, nagyszerű találmány a rádió és a tévé, ám legnagyszerűbb persze, a parlament. Már csak azért is, mert rám - mint né­ző-hallgatóra - gyakorol ha­tása elképesztően izgalmas: a képviselőket persze, lehet ked­velni vagy nem szeretni, van, amelyik tiszteletreméltó és van, amelyiket messziről kikerülnék, minősítésemben éppen úgy helyet kap az okosan érvelő, mint a demagóg, tudom, me­lyikük őszinte és melyik az el­ítélendőén ravasz, tudom, me­lyiknek higyjem el, amikor azt mondja, hogy ,, . . . a népért, nemzetért", és tudom, melyik­nek ne higyjem, mert egysze­rűen bohóc. Ez így együtt, maga a parlament, egy-két ki­vételtől eltekintve végülis okos fők tisztes gyülekezete: elhi­szem nekik, hogy legjobb szán-' dékuk és tudásuk szerint akar­ják kirántani az ország kátyú­ba fulladt szekerét. Csak a mindenáron való kötözködést nem szívlelhetem, és e magatartást nem is tar­tom a képviselői tisztséghez méltónak. Egyik képviselőnő ki­jelentette, hogy a magyarsaj- tó igazán bocsánatot kérhet­ne — az elmúlt negyven év bűnei miatt - a magyar nép­től: ezt mondta Beke Kata, akinek nevét jómagam nem egyszer olvastam korábban a hazai sajtó egyike-másikában, mint szerzőt. Csengey Dénes képviselő igaz, nem az Or­szágházban, hanem a tévében - egyik nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy a magyar sajtó cinkos volt a bűncselek­ményekben. Nem az a baj, hogy ezt mondja - elvégre ma már mindenki szabadon kimondhatja véleményét -, hanem az, ahogy ezt el is hi­szi. De hát cinkos lehet ezek szerint itt mindenki, aki az elmúlt negyvpn évben élt és dolgozott, akár paraszt, akár munkás, akár értelmiségi, hi­szen „annak" az államnak dolgozott és attól kapta több­kevesebb fizetését, uramisten, a kiemelkedők még kitüntetést is kaptak. (Meg persze, a pro­tekciósok is.) Torgyán József alig, hogy hazatért Tajvan­ból, mindjárt felhívta a kis­gazdapártiak figyelmét arra, hogy tartózkodjanak a július 29-i szavazástól. Ez kötözkö- dés. Mitől tart? Hagyják bé­kén az embereket: aki akar, az szavaz, aki nem, hát nem. A szavazás végeredményéből majd úgyis kiderül, érdemes volt-e ismét erre 400 milliót kidobni vagy nem. Nem szükséges fokozni az össznépi nyugtalanságot, amúgy is van elég gondja a nép­nek, legfőképpen a megélhe­tést illetően. Szüntelen ár­emelések, munkanélküliség, létbizonytalanság. Ez a nép nyugtalanságának alapja. Min­den más ,csa'k másod-, vagy harmadrendű kérdés a lakos­ság szemében. És akkor vele- ki vagy valakik kitalálták: új egyenruha kell a hadsereg­nek. Mert ez, manapság, va­lóban életfontosságú ügy! Hogy hány ágú legyen ez­után a csillag és az a csil­lag hová kerüljön: maradjon a vállapon, vagy varrjuk föl a gallérra, aztán — amint ez múlt vasárnapi lapunk egyik interjújából kiderült — a mo­dellőrök a feszült díszegyen­ruhára még „hagyományos" zsinórokat is felraktak. A ma­gas gallérú, magas kalapos, hosszú köpenyes elképzelt hon­véd tisztnek kardot is kötöt­tek. Kardot . . . ! A rakétakor­szakban, azt a kardot, amely az ég-egy-világon semmire sem jó és legalább annyira nevetséges. Azt nyilatkozta egy magas­rangú tiszt, hogy a tervezők figyelembe vették a magyar •hagyományokat. Nos, akár a lovakat is visszahozhatjuk, meg az emelt kérgű tiszti lovagló- csizmát, amit aztán lehet ám .......kéhlekalássan" csattog­tatni, pláne, ha már az em­ber egyik szemén monokli - is csillog. Az amerikai hadsereg katonái a háború alatt is, de ma is olyan egyenruhát visel­nek, amelynek anyaga, fazon­ja, azonos a tábornokéval. Ami megkülönbözteti a tisztet a közkatonától, az a szerény rangjelzés a karon, illetve a galléron. Ezt csak úgy mondom. „ K éhlek-alássan..." vasárnapi 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom