Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-04 / 91. szám

IO ni Dunántúlt napló 1990. július 4., szerda Apadó források Kétmillió forint. Ennyi pénzt kért eredetileg a me­gyei tanács testülettől az egészségügyi osztály egy pá­lyázatra, amellyel a kis lé­lekszámú településeken élők szociális ellátását szeretnék segíteni. Egy hozzászólás nyomán megbolydult az ülés­terem, s olyan határozat született, hogy több pénz kell erre a célra. Legalább az eredeti összeg duplája. Az is kevés, mondhatná bárki, s állítását aligha le­hetne cáfolni, hisz tapasz­talhatóan gyorsul a szegé­nyedés. De nemcsak az egyéneknek, hanem a taná­csoknak is egyre jobban meg kell gondolniuk, mire meny­nyit fordíthatnak. Pedig a tanácsok, ha közvetetten is, ha csak egy bizonyos mér­tékig is, de felelősek oz ön­hibájukon kívülálló okok ^hiatt tengödökért, köztük az idősekért. Baranyában súlyosbítja a folyamatot, hogy a 291 köz­ség közül 200-ban (68,7%) 500-nál alacsonyabb a lé- lekszám. Ezekben az apró­falvakban él a legtöbb idős ember. A munkaképes ko­rúak elköltöztek vagy ingáz­nak, az idősek - legalábbis napközben — teljesen egye­dül vannak. Életkörülményei­ket a nehézkes közlekedés, a vezetékes víz, a telefon hiánya, a rossz lakásviszo­nyok, az egészségügyi és szociális ellátás nehéz el­érhetősége külön-külön ,s kedvezőtlenül befolyásolja. Az 500-nál kisebb lélek­számú községek közül 65- ben (32,5%) egyedüli szo­ciális ellátási forma a házi gondozás, 37-ben (18,5%) van szociális étkeztetés, s mindössze 5-ben van idősek napközije. Elsősorban azokra a községekre hirdették - meg a pályázatot, ahol csak eny- nyi van, illetve ahol még ennyi sincs. Szociális étkez­tetés szervezésére vagy bő­vítésére, családi főzöhelyek létrehozására, a házi gon dozás dologi költségeire, idősek klubja szervezésére, új, eddig nem alkalmazott gondozási forma bevezeté­sére szándékoznak pénzt ad­ni. Egyszeri támogatásról von szó. A pályázóknak a meglévő helyi forrás össze­gét és a további fenntartás és működtetés fedezetét is meg kell jelölniük. Ha léteznek is, nagyon apadóban vannak a helyi források. A szentlászlói ta­nácson ölbei Rózsa igazga­tási előadó adatokat sorol- Tavaly 65 000 forintunk volt szociális étkeztetésre, 243 000 forint a rendszeres és ugyanennyi a rendkívüli segélyezésre. Idén sincs több. Boldogasszonyfán egy hó­napja kezdtük az étkeztetést. Most összesen 19-en kapnak kedvezményesen ebédet: 14 boldogasszonyfai, 5 szent­lászlói. Antalszálláson sem­mi sincs. A családi főzőhely megoldást jelenthetne, ha lenne, aki elvállalja, ha ez munkaviszonynak számítana, ha lenne rá pénzünk. Az ét­keztetési keretünk máris ke­vés.- És a segély?- Az is. Az új támogatási formák - a közgyógyellátás, az ápolási díj - mind eb­ből fizetendő, ha fizetni tudjuk. A rendelkezések sok mindenre lehetőséget ad­nak, de mégis keveset ér­nek, mert nincs mögöttük elég pénz. — Pályáznak most valami­re? — A szociális étkeztetés költségeire. De nekik is - mint több településnek - más jellegű gondjaik is vannak. Mi ;s jártunk olyan idős házaspár öreg házánál, ahova szinte senkit nem engednek be. A feleség ágyhoz kötött beteg, a férje ápolja. Egy másik idős emberről a fia igyek- szik gondoskodni. Napköz­ben dolgozik, este, éjjel mos, takarít. Lassan nem lesz, aki távollétében ránéz zen a magatehetetlen em bérré. Ez már betegápolási feladat, a gondozónő fizi­kailag sem bírja . . . Malis István, a bükkösdi tanácselnök volt az, aki a hátrányos helyzetű idősko­rúak körülményeit taglaló ta­nácsülésen kifakadt a pá­lyázati alap alacsony össze­ge hallatán. — Nagyon kevésnek tar­tom a kétmillió forintot, még a dupláját is. Márcsak azért is, mert előtte néhány perc­cel szavaztunk meg 3,2 mii. lió forintot egy termelőszó­vetkezeti sertéstelep re­konstrukciójára. Nem mu gunk miatt szóltam, hisz Bükkösd és társközségeiben elfogadható cf szociális gon­doskodás. Helesfán napkö­zink, Cserdiben főzőhelyünk van, Dinnyeberkiben most készül a napközi, s ezeket mi is megyei támogatással hoztuk létre. Bükkösdön házi gondozás, étkeztetés van, hosszabb távon pedig egy napköziben gondolkodunk. A nálunk rosszabb helyzetben lévők miatt keveslem ezt a pén-zt. Azért is, mert tudo­másom szerint abból a pénzből akarják ezt a pá lyázatot megcsinálni, amit az év elején gyermek- és ifjú ságvédelmi, valomint 'fel­nőttvédelmi célokra tartalé­koltak. A gyors ütemű vissza­lépés tavaly a szociális ét­keztetésben kezdődött. Fe­lülvizsgálták, korlátozták a részesülők körét. Idén, a normatív támogatási rend szer bevezetésekor sokan varjúnak titulálták azokat, akik attól tartottak, hogy a szociális ágazat megsínyli ezt az elosztást. Aztán ki­derült, hogy a szociális ott­honok többsége nem is kap- to meg a nekik szánt pénzt, hogy a már jóváhagyott költségvetés után újabb és újabb támogatási lehetősé­gekről születtek rendeletek - közgyógyellátás, ápolási díj — mondván, hogy a fe­dezet benne van a norma­tív támogatásban ... S köz­ben voltak az áremelések. Valamennyi pénzt szinte min­den nagyobb település ta­nácsa tartalékolt szociális célokra. Úgy tűnik, nehezen nyúlnak hozzá. Talán mert nem akarják lehetetlen hely­zetbe hozni az önkormány­zatokat, talán mert abban reménykednek, hogy hátha másra fordíthatják, talán azért, mert még rosszabb időkre számítanak. Csakhogy akinek már most mindenna­pi gond a létezés, őzt mind ez aligha érdekli. T. E. Itatóleves földmedence az oroszlói Lencsés-völgyben A bűz szinte elviselhetetlen Oroszlón felnek az emberek! Nem mernek rosszat mondani a Bikali A. G.-ról, legtöbbjük kenyéradójáról. Ezért csak egymás között, a kocsmában beszélgettek a’ felháborító környezet­szennyezésről: a megyei sertéspestis-járvány miatt nem lehetett feletetni a disznókkal a hús- lisztüzemben keletkezett itatólevet, s a gazdaság a 40 tonnányi véres, zsíros iszapot kien­gedte a természetbe. Oroszló előtt néhány kilo­méterrel letérünk a 66-os út­ról. Elhagyjuk a napraforgó­táblákat, és egy békés kis völgybe érünk. Fütengerben, fák és bokrok között vezet az út. Mellettünk a sekély med- rü patak. A völgy enyhén át­járóvá szűkül, hogy néhány méter után újra kitágulhas­son. Az érintetlen természet varázsa kerít hatalmába. Az autó levegőjébe valami szokatlanul büdös, átható szag vegyül. Nagyot ránt alattunk a terepjáró. Az út tizméteres szakaszára valaki bányamed­dőt hordott. Átvergődünk a mesterséges akadályon, és meglátjuk az enyhén lejtős domboldalban kialakított föld­medencét. Széllel szemben ál­lunk, a felénk áramló bűz szinte elviselhetetlen. Az épít­mény majdnem szinültig van szalmával. A töltés közvetlen közelébe nem jutott semmi: a zsiros, véres, erjedő víz láttán megfordul a gyomrom. Poisgai Tibor, Oroszló elöl­járója a kísérőm. O már nem először látja ezt a borzalmat. A Lencsés-völgyben egy 15 méter széles, 100 méter fiosz- szú és 2 méter mély földme­dencét épített — engedély nélkül — a Bikali Állami Gaz­daság sásdi húslisztüzeme. Ide szállították a sertéstele­peken fel nem használt, álla­ti fehérjéből és zsiradékkal telített itatólevet. Ez már nem az első illegális itatólé-lera­kójuk. Fél évvel ezelőtt Varga határában öntözték ki a bú zös folyadékot. be helyezési engedélyt, már , nem szólhatunk bele semmibe. Néhány hónapja a helyszíni bejárás után a tanács hatá­rozatban kötelezte az üzemet a kertészeti terv elkészítésére és megvalósítására, amely tartalmazza a kötelezően elő­írt 40 méteres fásított védö- sávot is. A feldolgozandó alapanyagot jelenleg egy sza­bad fogadóban veszik át, amely egy lebetonozott terü­leten van. Kötelezték a fel dolgozót, hogy építsenek egy teljesen zárt fogadót, ami meg­ami 5000 forintig terjedő bír­ságot jelent. A pécsi Zöld Párt ennél sokkal drasztikusabb intézke déseket követel. Nevezetesen, a személyi felelősök leváltá­sát, a terület azonnali meg­tisztítását a fertőző anyagtól. A húslisztüzem ^ kapujóbano belépést «megtiltó tábla fogad. A feldolgozóban éppen kar­bantartás zajlik. Mindent be­tölt egy furcsa szag. Az iro­helyesen cselekedtek. Akkor a menetlevélen miért a giliszta­telep szerepel? — Én mondtam a sofőrnek, hogy azt írja célállomásként — kapcsolódik a beszélgetésbe az üzemvezető. — Valahogy meg kellett nevezni a célállo­mást, és ez adódott a legké­zenfekvőbbnek. Ezt az anya­got gilisztatelepi feldolgozás­ra szántuk, ezért került a me­netlevélre ez a megnevezés. A körzetvezetö és az üzem vezető szerint a medencében megfelelően helyezték el o hasznosithatatlannó vált itató­levet, nem okoztak vele kör­nyezetszennyezést, hisz a sza! Az oroszlói húslisztüzem nyílt atvevöterén tarolt nyersanyag a bűz egyik forrósa — Eddig ez egy érintetlen, tiszta terület volt — mondja Pozsgai Tibor. — Néhány száz méteren belül, három patak folyik erre, illetve itt találha­tó Komló tartalék ivóvízbázi­sa, a ligeti kútcsoport. Né­hány évvel ezelőtt hévizet is találtak a szakemberek, azóta már a kutat is kiépítették. Utoljára néhány hónappal ez­előtt egy amerikai üzletember­rel jártam erre, aki a termé­szeti adottságokat kihasználva, egy turisztikai központot léte­sítene itt. Valamikor innen vándorolt nyugatra, ezért na­gyon kedves neki ez a hely. S. most itt erjed ez a büdös itatólé. Az üzem építési engedélyét a Sásdi, Nagyközségi Közös Tanács adta ki. Kovács Sán- dorné tanácselnök szerint az­óta is ez ,az ügy okozza a legtöbb problémát a környé­ken. — Másfél évvel ezelőtt be­indult a próbaüzem. Azóta szinte mindennap érkeznek hozzám panaszok a húsliszt­üzem mel kapcsolatban. Gyak­ran elönti a környéket a fel­dolgozóból származó bűz. A technológiai fegyelmet állan­dóan megsértik, különben hogy lehetne egy teljesen zárt rend­szer a szag forrása. S még­is, ahányszor csak a feldolgo­zó területére lépek, mindig egy mintaszerű üzemben ér­zem magam. A kocsmában kell megtudnom: ha nagyobb nyomással dolgozzák fel a góbidról származó állati hul­ladékokat, eldurranak a szál­lító vezetékek, és kiömlik a büdös massza. Akkor elég egy kis szellő, és az egész terüle­ten érezhető a szag. A Köjál előírásai szerint próbaüzem alatt nem lehet állati teteme­ket feldolgozni, ennek ellené­re a baromfiláb, bél és egyéb vágóhídi hulladék mellett ezt is felhasználják a húsliszt gyártásához, ügy érzem, egy­re tehetetlenebbek vagyunk a gazdasággal szemben. Ha megkapják ’qleges üzem­akadályozza a rakodás során lehullott anyagok bűzenek ter­jedését. Oldják meg a kelet­kező szennyvíz engedély sze­rinti elhelyezését. Készitsék el és mutassák be az üzem tech­nológiai utasitását. Amennyi­ben határidőre nem készülnek el ezekkel a munkálatokkal, akkor a tanács nem járul hoz­zá a használatba vételi en­gedély kiadásához. A Környezetvédelmi és Víz­ügyi Igazgatóság a második veszélyességi osztályba sorolta a környezetet szennyező anya­got. Az itatólé magas fehér­je- és zsírtartalmánál fogva a meleg időben órák alatt bomlásnak indul, és erősen fertőző anyaggá válik, a kör­nyezetet elsősorban biológiai­lag fertőzi. A helyszínen felvett jegyző­könyvben érdekes részletek ol­vashatók. Többek között a menetlevél szerint az oroszlói gilisztatelepre szállították a fertőzött itatólevet. A rend­szám és menetlevél számával igazolt 40 tonnányi szállít­mány azonban még sem ér­kezett meg a telepre. A gép­kocsivezető elmondta, hogy bár a menetlevélen a gilisz­tatelepet tüntették fel célállo­másként, az itatólevet nem ott, hanem az attól négy kilomé­terre lévő földtárolóba vitte . . . A szemefai területrészen ki­alakított földtározónál a me­dence aljánál a víztartalmú ivóié már most is talajszennye­zést okozott. Ezért a hatóság a földmedence haladéktalan felszámolását rendelte el, és eljárást indított a gazdaság ellen. A veszélyes hulladék szabálytalan tárolása miatt 375 ezer forint bírságot rótt •ki a Bikali A. G.-ra, és kö­telezte a következmények meg­szüntetésére. A személyes fe­lelős ellen, akit a gazdaság igazgatója nevez meg, sza­bálysértési eljárást indítanak, dóban Kovács József oroszlói kerületvezetö és Sántha Ferenc üzemvezető vár. — A technológia szerint az üzemben keletkező itatólé egy része a gilisztahumuszos be­dolgozásra kerül, míg a na­gyobb hányadát a sertések takarmányozására használjuk fel - mondja Kovács József. — A megyében lezajlott sertés­pestisjárvány, illetve zárlatin­tézkedés miatt május 18-tól nem fogadták sertéstelepeink az itatólevet. A néhány nap alatt keletkezett, immár hasz- nosithatatlan készlet került ki a földmedencébe, amelyet komposztfeldolgozás céljából készítettünk. Tudjuk, hogy ez környezetszennyező anyag, ezért előbb a medence meg­építésével megteremtettük a megfelelő komposztálási körül­ményeket. Az aljára szalmát terítettünk, amire ráengedtük az itatólevet, majd újra be­fedtük az egészet szalmával és tőzeggel, ami felszívja az anyagot. Ebből lett volna a gilisztakomposzt. Ez g megol­dás szükségintézkedés volt, ami a sok lehetséges rossz megoldás közül a legjobbnak tűnt. — Patakok, ivóvízkutak, hé- vizforrás van a közelben. — Az ivóvízkutak 500 mé­terre vannak innen, túl az ár­kon. Elvileg a mélyvizi kutakat nem szennyezheti ez a me­dence. A környéken magas a talajvíz, ez a lápos rész min­denképpen megszűri a földbe jutott szennyező anyagot. — A Kövizig a telep hala­déktalan felszámolását rendel­te el. Mikorra készülnek el ezrei? — Szalmát és tőzeget hord- tunk a 'kiöntött itatólére, amely felitta a vizet, zsiradékot. Mi ezzel megszüntettük a szeny- nyezés forrását. Az erjedés után markolóval kiemeljük on­nan a komposztot, ezzel tel - 'jesen megtisztítjuk a területet. — önök megépítették ezt a földmedencét. Állításuk szerint ma és o tőzeg felitta a szeny- nyezett vizet, illetve a lápos terület megszűrte a fertőző anyagot. Mélyépítő végzettségem lé­vén, jobban ismerem a talaj- mechanikát, mint a szalma tu lajdonságait. Nem tudom, hogy a szalma mekkora vízfel vevő-képességgel rendelkezik, de amikor egy héttel később a helyszínen jártam, még ott állt alatta az itatólé. Ebből az következik, hogy a szennyes víz is inkább a talajba szi­várgott el, mintsem a szalmá­ba. Ezért nem megnyugtató intézkedés az üzem tözeges- szalmós felitató eljárása. A magas talajvíz sem segíti elő a szennyezés mielőbbi meg­szűrését. Sőt az áramlásba ke rülve, az egész környék víz­készlete szennyezetté válhat, ide értve a patakokat és az ivóvízbázist is. A teljesen kor­rekt megoldás az iszap azon­nali kiszivattyúzása lenne. De az inkorrektség nem itt kezdődik. Nem értem a szak­hatóságokat, hogyan adhattak ki olyan üzem számára próba- üzemelési engedélyt, amely nem rendelkezik még, az alap­vető követelményekkel sem! Nincs technológiai leírás, kár- elháritási és üzemeltetési sza­bályzat, nincs megoldva a szennyvíz tisztítása, és a vé­dősávnak még a kertészeti terve sem készült el! Mindennek ellenére _az üzem már kétszer kérvényezte a végleges üzembe helyezési en­gedélyt. A felsorolt hiányos­ságok miatt még nem kapták meg. Azt hiszem, ez az a ti­pikus eset, amikor kifejezet­ten előny, hogy az üzembe helyezési engedélyhez nem elégséges egyetlen hivatal hozzájárulása, hanem egyaránt szükséges a helyi tanács, a Kövizig és az Állategészség­ügyi és Élelmiszerellenőrző Ál­lomás beleegyezése. Legalább a három fórum közül az egyik a helyi lakosság érdekeit is képviseli. Hajdú Zsolt vá- «

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom