Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)
1990-07-27 / 114. szám
1990. július 27., péntek uj Dunántúlt napló 3 Egy hónap múlva nyit az OMÉK A legutóbbi összesítés szerint 26 ország csaknem ezer kiállítója jelentkezett a 71. Nemzetközi Mezőgazdasági, Élelmiszeripari Kiállítás és Vásárra, az OMÉK, 90-re. Az augusztus 31-én nyíló nagyszabású kiállítás előkészületeiről a Hungexpónál elmondották: az idei kiállításon, nemzeti bemutatóval vesz részt egyebek között Hollandia, Izrael, Spanyolország, Franciaország és Új-Zéland. A kiállításon szeptember 2-án tenyészállat árverés lesz, amelyre eddig csaknem másfél száz állattartó jelentkezett. Szeptember 6-án biotechnikai konferenciát tartanak. Nagy érdeklődés előzi meg a vásárvárosban rendezett nemzetközi dísznövény bemutatót. Munka melletti továbbképzés az NSZK-ban Munka melletti szakmai és nyelvi továbbképzésre nyílik lehetőség az NSZK-ban. Építőipari vagy az építőiparhoz kötődő szakmákból várnak elsősorban jelentkezőket. A korhatár 18-40 év. Szakmunkás képzettség. vagy szakiskolai végzettség, valamint kielégitő német nyelvi ismeret szükséges. A kinttartózkodás ideje 12—18 hónap. A munka melletti szakmai és nyelvi ’ továbbképzésen részt 'vevőkre ugyanazok a kereseti és társadalombiztosítási rendelkezések érvényesek, mint a német munkavállalókra. A Lenau-ház összegyűjti és továbbítja az NSZI^-ba a pályázatokat. Jelentkezni ma, pénteken 14-17 óráig, szombaton 8-tól 12-ig, és 15-től 18 óráig lehet. (Pécs, Munkácsy u. 8.) A jövő héten kedden éi szerdán 15—18 óráig. Hangsúlyozzuk, csak azok jelentkezzenek, akik kielégítő német nyelvtudással rendelkeznek. Valamelyik baranyaitolnai nyelvjárás ismerete megfelelő nyelvtudásnak tekinthető. Pécsi városképek a Martyn-múzeumban Tó nélkül nincs jövő Erősödő lakossági érdekképviselet Orfűn Orfű mostanában egyre gyakrabban és egyre fontosabb témaként szerepel a környezetvédők tanácskozásain. Halpusztulás, hulladékégetés,’ ivóvízhiány okoznak gondot a helyi vezetőknek és a lakosságnak, az idegenforgalmi irodák pedig a Pécsi-tó vízminősége miatt aggódnak. Nem megoldott a kereskedelmi ellátás, a szolgáltatósok hiányosak, nincs elég telefon és még sorolhatnánk, mi minden hiányzik vagy éppen rossz. A gondokkal azonban a megújult tanácsi vezetés is tisztában van, és úgy tűnik, tenni is kíván ellene: rendeletet hoztak, miszerint ameddig az infrastruktúra nem éri utol a terület hirtelen fejlődését, és nem oldják meg a szennyvíz-elvezetés, valamint az ivóviz kérdését, nem adnak ki építési engedélyt. Nagyobb teret kapott a helyi üdülőhelyi bizottság is, akik élve a lehetőséggel, komoly munkákba fogtak. — Eddig nem nagyon szólhattunk bele az üdülőterület gondjaiba - mondja Csanády Sándor, az üdülőhelyi bizottság titkára. — Bár most is csak javaslatokat terjeszthetünk elő, de már így is képviselni tudjuk végre az itt üdülők érdekeit, A tanács támaszkodik ránk, rendszeresen meghívnak bennünket az ülésekre. Feladatunk elsősorban a lakossági érdekvédelem, de ez szorosan összefügg a környezetvédelemmel, ami ezen a területen a tavak óvását, a mezőgazdaság, a halászat és az erdőművelés visszaszorítását jelenti. A legfontosabb a tavak védelme, hiszen csak addig lehet Orfű üdülőterület, ameddik ezek a tavak élnek. Az orfűi üdülőhelyi bizottságnak először a régen elkövetett hibákat kell helyrehoznia. Annak idején a Kistó és a Horgásztanya környékére települőknek engedélyt adtak olyan házak építésére, ahol a szennyvíz nem zárt rendszerbe kerül, hanem úgyneve- zetet szikkasztóba, onnan pedig különböző úton-módon a tavakba. A bizottság erre szeretné felhívni a figyelmet, és az érdekelteket ösztönözni kívánja a megoldásra. Annyit máris elértek, hogy az 1986- lban készült csatornázási tervet átdolgoztatják, és ősszel társulásos alapon megszervezik a Kisfánál történő bevezetését. A következő lépés pedig a Horgásztanya lesz. Hasonló gondokat okoz a környéken folytatott erdőgazdálkodás és mezőgazdasági tevékenység. A talajművelés során ugyanis rengeteg hordalék kerül a tóba, a repülőgépes permetezés pedig állítólag elősegíti a hínárképződést. Az üdülőbizottság ezért tárgyalásokba kezdett az illetékes szövetkezettel, hogy vonják ki a szántóföldi termelésből a területet és szüntessék meg a tarvágásokat. — Úgy láttuk a tárgyalások alatt, hogy a hajlandóság mindenkiben megvan — mondja Csanády Sándor —, de nem tudni, betartják-e a megállapodásokat. A végső megoldás az lehetne, ha egyetlen gazdájával rendelkezne a terület, mert véleményünk szerint a mostani felügyelő szervek célja a rablógazdálkodás. Természetesen a környéken időszakosan vagy állandóan lakóknak is nagy a felelősségük a környezetvédelemben, hiszen például a kertekben történő engedély nélküli hulladékégetéssel saját maguknak ártanak, saját levegőjüket szennyezik. Az önkormányzatok létrejöttével valószínűleg a mi befolyásunk is tovább erősödhet a területen, amennyiben megfelelő képviseletet biztosítanak számunkra a tanácsban. Pataki V. Gebauer Ernő: Jókai tér, 1930 körül Egyben azonban mind közösek: a XIX. század közepén mindössze 14 ezer lelket számláló város derűs, barátságos képét tárják elénk, a Mecsek lankás oldalán szőlőkertekkel, gyümölcsösökkel, a Székesegyház ezer arcával, a Széchenyi térrel, a Dzsámi, a sétáló — Király utca, a Haltér, a tettyei kis utcák látképével s a vakítóan fehér havihegyi kápolnával. És mindenütt ott van az ember.' Még a befejezetlen képre is sietve odarajzol az alkotó egy figurát, jelezve, hogy ilyenek voltunk. Hiszen az alkotók a művészi ambíció mellett nyilván dokumentumnak is szánták az utókor számára. Azóta a Mecsek lankáira hatalmas panorámás "villák és lakóházak épültek, a kertvárosra ránőtt egy panelrengeteg, s a belvárosban naponta szmogriadót lehetne elrendelni. A jelenlegi kép elszomorító, és csak nosztalgiával irigyelhetjük a múlt századi írót, Haas Mihályt, aki Pécs felé közeledve az elé táruló vonzó városképet látva így írt 1845-ös feljegyzéseiben: „Itt jól lennünk, itt akarunk- magunknak hajlékot építeni." Zábrádi Marianna Weber (Tarlós) Károly: Pécsi Városháza, 1907 Amikor még villamos járta a belvárost, amikor még a jugoszláv bevásárlóturizmussal érkező ezrek nem lepték el az utcákat, üzleteket, amikor még nem az Ikarus buszok sötét füstfelleget (okádó, dübörgő karavánjai jellemezték a pécsi belvárost - valahogy így nézhetett ki. Nem hiszem, hogy idilli, csak csendesebb, nyugodtabb lehetett. Olyan hangulatú, mint amit azok a képek sugároznak, amelyeket a Martyn-múzeum alsó szintjén tekinthetnek meg az érdeklődő arra járok: pécsiek, akik örömmel ismerhetik fel a régi helyeket, turisták, akik megismerhetik a város XIX. századi és XX. század eleji arcát. A legromantikusabb városkép ábrázolástól a legpontosabb helyrajzig sokféle alkotás látható itt ismeretlen alkotók, de neyes szerzők ecsetvonásai nyomán is, mint Gebauer Ernő, Wéber (Tarlós) Károly, Zsolnay Vilmos, Va- roni és mások. A rajzok, festmények néhány esetben nem művészi, festészeti szempontból jelentősek. Akadnak köztük egészen suta ábrázolások is. Az a fontos, hogy léteznek, előkerültek elfelejtett zugokból a nagyközönség elé. Tanár úr, meggyógyul, ugye? Az önkormányzati törvény vitájához A tanár úr már nem néz bocsánatkérően a gyerekekbe. Cukros, - tolja föl az orrán a szemüvegét a mindentudó eminens. Az idegességtől van. A nehezen oldódó stressztől. Harminc- valahány gyerek kísérheti figyelemmel, a tanár úr ho- ‘ gyan nyel, gyömöszöl valamit a szájába. Az örökös versenyfutás az idővel - mentegetőzik a tanár úr, csak úgy befelé füstölög- ; ve, magában. Tanteremre, az elektromos vezetékek cseréjére lenne szükség. Egy biológia-rajzos kollégára. Mibe is fogódzhatnának majd ősszel? Nemzeti alaptanterv? Észre sem veszi, hogy legyint egyet, mielőtt a krétáért mozdulna a keze. A magas minisztérium képviselője úgy foglalt állást legutóbb, hogy ilyenfajta, még oly nyitott tantervi javaslatra nincs szükség. Igaza lehet, álljunk a lábunkra mi magunk, ha tudunk. Csak akkor vajon mennyi pénzbe, időbe került, mennyi másra fordítható energiát kötött le a nemzeti alap tanterven munkálkodó Báthory Zoltánék próbálkozása? Mire volt jó bizottságosdit játszani, ürügyén konferenciát tartani? Na de mindegy, lesznek majd vaskemény követelmények, szigorú vizsgák, amelyek mértékei lesznek a gyerekekbe töltött tudásnak, amely úgy jó, ha tartós, ha a képességeket és a hajlam, az ambíció szerinti alkalmasságot növeli . . . Csak ne lennék már egy éve botcsinálta polihisztor magam is — pihenteti meg tekintetét diákjain, majd a szúette padokon. Gyesre vonult biológia szakos kolléganőjét helyettesíti hete- dikben-nyolcadikban. Képesítés nélkülire ilyenfajta beugró végképp nem bízható — gondolja némi elégtétellel. Ha a hiányosan, pontatlanul adminisztrált statisztikáknak hinni lehet, tavalyelőtt több mint félszáz betöltetlen állással kezdték a tanévet az általános iskolák Baranyában. (Még a középiskolák is negyvennel!) Akkor a négyszáz képesítés nélküli pedagógusból 118-an az óvodában, 256-an az általános iskolában álltak a gyerekek elé a megyében. Az elmúlt évben kedvezőbbé vált a helyzet, vagy csak az adatszolgáltatás vált szemérmesebbé búcsúképp- hiszen az idén már nem kellett ilyen fajta összesítőket küldeni a megyei tanácsoknak —, mindenesetre a '• fentebbi riasztó szám egy- szercsgk megfeleződött. De I még így is a komlói iskolákban 6, körzetében 20, Mo- ; hácson és körzetében 24, í Siklóson és környékén 30 8 diploma nélküli tanít. Szi- I getvár és körzete jelenti a I negatív csúcsot, 34 képesi- i tés nélkülivel, de méa Pé- I esett is 4-en, illetve a kör- [ nyékén 3-an tanítottak ilyen | módon. Nem mintha a pa- | pír, a diploma az alkalmas- I ságot, a hivatásszeretetet ! önmagában minősíthetné. [ Mégis a felsőoktatás, a ta- I nulásra, önképzésre szánt I évek lebecsülését jelentené, I ha nem vennénk figyelem- í be, hogy Almamellék 5, Somogyapáti, Kétújfalu, Nagyharsány, Sellye, Vajszló 4—4, Máriakéménd, Homorúd, Lónycsók, Gerényes, j Mindszentgodisa, Sásd, Boksa, Királyegyháza — de még a kísérleti iskolájáról nevezetes Szentlőrinc is! - 3—3 képzetlen pedagógust al- I kalmazott. Hosszúra nyúlna a felsorolás azokkal a községekkel, ahol általában mindig akad 1—2 képesítés nélküli, ezzel összefüggésben a fluktuációról, a kilincselő friss diplomásokról nem is szólva . . . Jól van ez így, nyeli a sóhaját a tanár úr már-már cinikus kajánság- gal, kilincselnek ugyan a friss diplomások — a megye 296 településén 177 általános iskola van — mégis ott állnak a falvakban a szolgálati lakások üresen. Jól van ez így a bértömeggazdálkodás logikája és a takarékoskodás elve szerint is, hiszen a közoktatásig le- szivárgó pénzekből könnyebb helyben maradásra bírni egy képzetlen fiatalt, és több jut a pluszmunkáért tülekedő, túlórázó derékhadnak is. A helybéli fiatal vagy helyben pénzes partit találó fiatalasszony egészen nevetséges összegért is szívesen bejár az iskolába tanítani, még csak sértve sem érezheti magát, hiszen tudja, hogy itt, a faluban a 8—12 ezer forintos havi nettó bér kiemelt, az idősebbeket megillető pedagógusjövedelmet jelent. Dehát ezek olyan régi gondok, hogy talán nem is igazak. Mostanság a hittanoktatáson vitatkozunk, és persze, az alternatív programokon - csóválja a fejét a tanár úr —, amikor nem tudni, hány iskola tud egyáltalán talpra állni őszre, amikor tanulság helyett is marad a moralizáló szörnyülködés a költségvetés fekete dobozán, azon, hogy kultúrára nálunk a költség- vetésnek csak a 4 százaléka jut, és hogy ezzel az aránynyal Európában az utolsók közé tartozunk. De legalább a pécsi Önkormányzat-Iskola Tanácskozó Tábor pedagógusai foltoztak elvben valamit az önkormányzati törvényjavaslaton. Ez ugyan a rosszhiszeműek szerint csak folt hátán folt; a törvény- javaslatot olyannyira lyukasnak ítélik, mégis, a pedagógusok talán jelét adták annak, hogy igenis képesek kiegyenesíteni a gerincüket önerőből is. Mert mire való a leendő iskolaszék (vagy nevezzük oktatási bizottságnak), ha az nem lehet az önkormányzat egyenjogú, az iskola pénzügyi kérdéseiben is autonóm érdekkörű, döntési joqokkal felruházott partnere, aki az iskola használóit azonos súllyal képviseli? Mi-» lyen acsarkodást, ellentmondást, újmódi érdekkijárást okoz majd, ha valóban a lakosság lélekszáma szerint határozzák meg az oktatást támogató összegek nagyságát — ahogyan az a törvényjavaslatban van —, s így az elöregedő falvakban a kevesebb gyerekre több pénz, a .fiatal’, .sok- gyermekes’ falvakban — azonos lélekszám mellett — kevesebb pénz jut? És valóban mi lesz - böngészi a lapunk hasábjain közzé tett módositási javaslatot a tanár úr -, ha továbbra sem tudjuk nyomon követni az oktatásra fordított összegeket, amelyeket, ráadásul — az állam közvetlenül, felhasználásra vonatkozó kötöttség nélkül ad? Tehát szakértelem híján, iskolával ütköző érdekek fedezékében felhasználható másra is? Lehet-e bízni a tanácsok leendő utódjaiban, amikor a legolcsóbban, és csak a tudás révén meg- nverhető iövőnél a meaélhe- tés ' rövid távú napiparancsa mindia erősebb érvnek bizonyult mifelénk? Bóka Róbert • • ?• Udülőbizottság a környezetvédelemért
