Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)
1990-07-26 / 113. szám
IO üj Dunántúli napló 1990. július 26., csütörtök Két (igazgatói) szék között AU a mi gazdaságunk A tudósító kénytelen azzal kezdeni: nem jutott annyi és főleg megbízható információ birtokába, hogy e témában - igazgatóválasztás a Pécsi Állami Gazdaságban, illetve a mezőgazdasági nagyüzem napokban elhatározott kettéválása - állást foglaljon. Szolgál azonban néhány tény magyarázatul : © A kérdezettek nem mindegyike számolt azzal, hogy - mondjuk így: az igazmondás mellőzését előbb-utóbb a szemére vetik majd. (5) Ki tudná azt eldönteni, hogy mi a jó a PÁG-nak: ha egy gazdaság marad, vagy leválasztja magáról a zengőaljai részt? (D A két igazgatójelölt pályázati anyaga közül melyik szolgálja jobban a nagyüzem talpraállitását, a jövőbeni eredményes működést? © Egyáltalán: a kettéválás vállalati, tanácsi kimondása nem éppen az igazgatóválság következménye-e, hogy nevén nevezzük: mindenfajta egyéb megfontolásokat félretéve egy- gyel több igazgatói szék legyen? © Végül: ember legyen a talpán, aki ebben a néha kifejezetten alacsony szinvona- lú, sőt: primitiv hatalmi harcban kívülállóként eligazodik. Ami azonban mégis indokolttá teszi, hogy foglakkoz zunk az üggyel: sok hasonlóra lehet számítani. Azt pedig Ijó lenne remélhetni: az észszerűség és a valódi szakértelem lesz az a két elsőrendű szempont, amelyek alapján ilyen konfliktusokat eldönte- nek. Részben a gazdasági egység, részben az ott dolgozók tényleges érdekeire, jövőjére tekintettel. Csakhogy: ki döntsön? A PAG „legújabbkori története" erre sem ad választ. Ez a történet pedig ott vette kezdetét, hogy a korábbi igazgató, Cser László vezetői megbízása ez év május 10-én lejárt. Az, hogy az utódlását célzó pályázatokat május 15-ig •kellett benyújtani, sejteti: korábban is megindult már a •mozgolódás. A pályázatot egyébként a vállalati tanács által létrehozott héttagú bizottsághoz kellett beadni, ám a vállalati tanács is „válságkorát" élte ezekben a hetekben: tagjai jó részének ugyancsak május 10-én járt le a mandátuma. Az új testületet - a szabályok szerint - július 1-jéig kellett megválasztani. A szabályok azonban nem feltétlenül mérvadóak, sőt: bátran lehet ezeket mellőzni. Példának okáért a régi igazgató távozása és az új megválasztása közötti időben a PÁG szervezeti-működési szabályzata szerint a termelési igazgatóhelyettes látja el a megbízott igazgatói feladatkört. Cser László azonban már március végén megbízta ezzel dr. Erdősi Évát, egy másik helyettest, s jóllehet erre a vt rábólintott, megszavaztatására nem került sor. . . Maradjunk azonban a pályázatnál: hárman jelentkeztek az igazgatói megbízásért. Egy dolgozat alkalmatlannak minősíttetett, kettő jónak. Maradt tehát két jelölt: dr. Erdősi Éva és Síró Imre főállattenyésztő. Az igazgatóválasztás időpontját május legvégére tűzték ki. Az egyik jelöltről — dr. Erdősi Éváról - ceruzával papírra skicceit „jellemzés": „Kb. 38 éves, két gyermek édesanyja, kétszeresen elvált, személyzetis, volt párttitkár, bigott kommunista. Keszthelyen végzett, agrármérnök, az egyetemen KISZ-titkár. A PÁG- nál 17 éve dolgozik, »doktoridisszertációját szó 11 ítá s -s ze rve - zésiből »irta-". Sejtelmes idézőjelek, aligha kétes: az ellentábor volt a jellemzés fogalmazója. S nem csak az újságíró jutott a cédulához. A másik jelöltről is van vélemény: „bugris". Többszöri személyes találkozás után ezt sincs módjában e cikk szerzőjének megerősíteni. Am a hatalomvágy ködösít. Nem csak adatokat, tényeket, a jövőt - a tekinteteket is. Na de mit csinált a vállalati tanács (vt)? A huszonegy tagú testület óriási mérkőzésbe kezdett, ám — hogy időszerű hasonlattal éljürtk — sem a hosszabbítás, sem a tizenegyesrúgás nem hozott eredményt. A szavazás első fordulójában 10:9 volt az eredmény, ketten tartózkodtok. A második szavazásnál 12:9, ketten tehát „lovat váltottak", de ez az arány sem elegendő az igazgató megválasztásához. A harmadik fordulóban - amikor már csak a 12 szavazatot kapott Erdősi Évára lehetett voksolni - az eredmény 11 igen, 10 nem volt, ez maradt negyedszerre is. Tökéletes patthelyzet, mert az igazgató megválasztásához 14 igenre lett volna szükség. Hogy a focihasonlatnál ma- radjurtk: annyit azért megtett a vt, hogy nem sorsolással döntött. Ehelyett új pályázat kiírását vélte szükségesnek. Ez azonban elmaradt, - s most már nincs is rá szükség . ,. Érdemes azonban időben egy kicsit visszalépnünk. Bíró Imre: — Amikor a pályázatok megérkeztek a bíráló bizottsághoz, már javában tartott a korteshadjárat. Azt kell mondjam: az igazgatóváltás a fontossági sorrendben megelőzte a szántást, a simítózást, a vetést, mindent... A vállalati tanács ülésén rengeteg kérdést kaptunk. Mint utóbb hallottam, az a vélemény alakult ki: „Ha tudnánk, hogy rendszerváltás lesz, akikor a Bíró Imre lepne a jó, ha nem, az Erdősi Éva . . ." Amiből azt a következtetést vonom le, hogy a fontos döntésekre hivatott vt ugyancsak óvatos volt, s kérdéses: a gazdaság jövőjére gondoltak-e, avagy a sajátjukéra? — ön látta dr. Erdősi pályázatát? — Igen. A véleményem: adják oda egy valóban szakemberekből álló zsűrinek, akik szerintem megdöbbennének, hogy milyen szinttel lehet ma pályázni. — A vt mindenesetre azt mondta: amiért eddig felelt Erdősi Éva - az idegenforgalom -, az veszteséges ágazat volt. — Ezt ki mondta a vt tagjai közül? — Azt nem tudom. — Na és az ön pályázató? — Én gyakorló szakember vagyok, s a gazdaságosság elérése érdekében radikálisabb, mint riválisom. A jelenlegi öt A Pécsi Állami Gazdaság korszerű gépműhelyében mindig nagy a forgalom kerület helyett a földrajzi elhelyezkedéshez, illetve a termelési szerkezethez és a technikai háttérhez igaiitva 16 üzemegységet gondolok kialakítani. Ezek az üzemegységek — mert kisebbek — hatékonyabbak, önállóak, önelszámolók, magukért felelősök, a piaci pozícióik alapján méretnek meg. S ha megbuknak, akkor feleslegesek. Dr. Erdősi Éva:- Nekem teljesen váratlan volt ez az olykor alattomos hatalmi harc. Én mindig igazat mondtam, nyíltan beszéltem — a Bíró Imrével is —, legfeljebb válaszlépéseim voltak. De azt már valóban durvának tartottam, hogy telefonon fenyegettek, családomat veszélyeztették. Kénytelen voltam a megyei főkapitánytól védelmet kérni! A főkapitány igyekezett megnyugtatni a megbízott igazgatót: nagyobb a füst, mint a láng . . . Mert időközben dr. Erdősi Éva immár szabályosan is megbízott lett: a vt — hogy legalább a folyamatos ügyvitelt, mint például a bankoknál szükséges aláírási jogot biztosítsa — kimondta a megbízását.- A pályázatáról mi volt a bizottság véleménye?- Jól tudom, hogy elméletibb jellegű, mint Bíróé. Ezt meg is mondták. Itt most — az olvasó enge- delmével — nem írunk neveket. Mert az Erdősi-ellenzék vádként azt is megfogalmazta, hogy a megbízott igazgató a sikeres választás érdekében alaposan megdolgozta a vt-tagokat. (A vt összetétele egyébként sajátos: csak a felét választják a dolgozók, a másik felét részben az igazgató delegálja, illetve hivatalból - mint vezetők — tagjai a testületnek.) Lakásépítési kölcsönnel, komoly fizetésemelésekkel, külföldi kiküldetéssel. Ezt Erdősi Éva határozottan tagadja: megbízott igazgatói működési ideje alatt senkinek semmiféle előnyt nem nyújtott. A birtokunkban lévő „kigyűjtés” azonban nem azt támasztja alá, ellenőrizni azonban nem feladatunk. Időközben újabb drámai fordulat következett be a PÁG életében. Miután a vt rájött, hogy egyik fele sem tudja meggyőzni a másik felét, felvetődött: tájékozódni kell a dolgozók körében, mi a véleményük arról, ha a PÁG kétfelé válik? Vagyis az ,,ős- PÁG"-ra és a Zengőaljai ÁG- ra, amelyet korábban az előbbihez csatoltak. Azóta ez megtörtént, a vt a kettéválást elhatározta. Vagyis - ha vállalati tanácsok a jövőben még lesznek - a korábbi egy helyett két ilyen testületre lesz majd szükség, s ezek újabb pályázatot lesznek kénytelen kiírni — igaz, most már két igazgatói székért. — Nem lesz könnyű dolguk a Zengőalja ÁG-ban maradóknak - véli Erdősi Éva. — Mindig is szegényebbek voltak, s gazdasági megfontolásokból, számos más ókból azon a részen nem is volt olyan mértékű a fejlesztés, mint a PÁG-ban. Ez az „elbocsátó szép üzenet" nem sok vigaszt tartalmaz. - Persze, ha erre a vigaszra ott egyáltalában igényt tartanak, vagy éppen rászorultnak érzik magukat. Azt, hogy kell-e, szabad-e a PÁG- ot feldarabolni, Bíró Imrétől is megkérdeztük. Ő ugyanis egy tanulmányában a közelmúltban azt írta: „A nagyüzemekkel szembeni ellenségeskedések közepette nehogy mi •is szétverjük a műszaki hátteret, s mindazt vele együtt, ami jó. Ezt meg kell őrizni." — Új vállalati törvény lesz, új szabályozási rendszer, új hatalmi struktúra, privatizáció. Mindezek és a földtulajdon letisztulása előtt életveszélyes lépés a nagyüzem feldarabolása. Utána? Az más. Akkor már ki lehet számolni lépéseink hatását, törekvéseink értelmességét és hasznosságát. S csak ezek a fontosak. Ebből persze még mindig nem derül ki: most hogyan áll a PÁG, főleg: mit vesztett a hatalmi harccal és annak következményeivel? Mert ha igaz, amit ugyancsak Bíró Imrétől hallottunk —, hogy tudniillik az igazgatóváltás minden mást, az alapvető mező- gazdasági munkákat is megelőzte a fontossági sorrendben —, akkor a PÁG újabb vérveszteségekkel néz a jövő elé. Mindenesetre ez a történet — így, nagyvonalakban összeszedetten is — figyelmeztető lehet. Ad némi magyarázatot a Pécsi Állami Gazdaság legutóbbi fél éve arra: miért áll a mi gazdaságunk. Elképesztően könnyen lecsúszik két (igazgatói) szék között. . . Mészáros Attila Konyakmeggy bemutató a csokiházban Édes elet Szülöskíslakon Az a kellemes, a meggy- likőrhöz hasonlítható néhány cseppnyi alkohol izgatja legjobban az érdeklődőket. Hogy kerül ez a sokunk által oly annyira kedvelt, de az ára miatt most már akár borsosnak is nevezhető konyakmeggybe? Aki végignézi a szőlőskislaki bemutatóházban - amit az ide látogató gyerekek csokiháznak kereszteltek - a konyakmeggykészités műveletsorát, hamar megtudhatja. A hosszú időn át alkoholban tárolt, aztán kimagozott meggyszemek először cukorbevonatot kapnak. Gyorskezű asszonyok úgynevezett mártó villával forgatják bele a fondanba, aztán pergamenre rakják. Minden ide látogató, mi is megkóstothattuk a cukormázas meggyszemet, így megerősíthetjük azt a véleményt, miszerint ilyen készültségi fokon még olyan messze van a konyakmeggytől, mint Makó Jeruzsálemtől. A lényeg, vagyis a néhány csepp meggylikőr az alkoholos meggyszem és a cukor összeérésének eredménye. De ez a folyamat már a csokoládéburkolatban zajlik. A cukormázas meggyszemeket ugyanis csokoládéval „talpazzák”, aztán beleforgatják az olvasztott csokoládéba. A magozást és a csomagoló díszpapír simítását kivéve mindent kézzel csinálnak, mindennek normája van. Egy dolgozónak egy műszak alatt 6000 szem meggyet kell cukormázba forgatnia, a csoki- zónák csaknem a dupláját, 11 ezret. Igaz, nem a szőlőskis- lakiaknak. Itt csak annyi konyakmeggy készül, amennyi a látogatók kínálásához kell. A Csemege Édesipari Gyár kifejezetten bemutatás céljára alakította ki ezt a bemutatóüzemet, arra gondolva, hogy egyfajta programot kínáljon a Balaton mellett nyaralóknak, egyben megoldva néhány, a bog Iárlellei szezonális egységében foglalkoztatott dolgozójának nyári elhelyezkedési gondját. A háromszintes épületben két kiállítást is berendeztek. Az egyik a gyár termékeit mutatja be — ezek a földszinten megvásárolhatók -, a másik a leilei kézimunkaszakkör tagjainak hímzéseit. A szőlőskislaki bemutatóháznak ez lesz a harmadik szezonja. Az első nyáron nagyon kevesen jöttek. Tavaly 5200-an voitak, idén pedig július elejéig 4600-an. Szeptember 15- ig lesznek nyitva, naponta 10- től 18 óráig. T. É.
