Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-25 / 112. szám

1990. július 25., szerda aj Dunántúli napló Mennyire szociális a piacgazdaság? Ki védi a bedolgozót? A telefonáló hölgy kétség- beesett hangon közli, hogy ő — mint rokkantnyugdíjas — évek óta bedolgozóként egé­szíti ki keresetét. Saját helyi­ségében, saját gépén mű­anyag zsákokat, tasakokat he­geszt. És most egyik napról a másikra — 15%-kal csökken­tették a darabbért, miközben a költségek — például az áfáim díjak — egyre emelked­nek. Ilyen áron már nem éri meg nekünk, hogy ennyit dol­gozzunk — mondja, és hozzá­teszi, hogy ő felmondott ugyan, de kérdezzek meg má­sokat is. Megtudtam, hogy hasonló arányú díjtételcsökkentésre a konfekcionáló üzemben is sor került egy hónappal koráb­ban. Sőt, egy másik üzem­részben 35%-kal csökkentették a béreket. Ilyen mértékű inf­láció mellett ez elég ijesztően hangzik ahhoz, hogy az újság­író szociális érzékenysége azonnal felébredjen. 'Elhatá­rozza, hogy alaposan utána­jár az ügynek. A munkaadó a Pannónia Álész, a szóban forgó munka­hely pedig a műanyagleldol- gozó ágazathoz tartozó kő- vágószőlösi, illetve golgotái üzem. Az érem egyik oldala... Kővágószőlős, lólialúvó üzem. Kiderült, hogy június elsejével nagyarányú norma­rendezés volt, amely a bére­ket 35%-kal csökkentette, il­letve ennyivel nőtt a teljesít­ménykövetelmény. Emögött azortban - mint Piukovics La­jos üzemvezetőtől megtudom — 74 millió forintos beruházás áll. Hat új gépet állítottak üzembe, és ennek következté­ben a havi termelés 60-ról 150 tonnára emelkedik. A ter­melésben 16-an dolgoznak (folyamatos munkarendben), őket érzékenyen érintette a dolog. A normarendezést jogosnak tartják, csak néhány részlet- kérdésben éleződött ki a hely­zet (a hatból egy gép nem működött és nincs tartalék­gép, a minőségi prémium fel­tétele teljesíthetetlen stb.). Szigligeti István karbantartó, szakszervezeti bizalmi arról tá­jékoztatott, hogy a szakszer­vezet azonnal lépett. Bead­ványt intéztek a vezetőkhöz, egyeztető tárgyalásokat kez­deményeztek, az elnök szemé­lyesen is kijött hozzájuk, s most úgy látszik, az ügy kompromisszummal zárul. Az új norma marad, de az egyik gép kiesését egyszeri korrek­cióval pótolják, lesz tartalék­gép, a minőségi prémium fel­tételét rugalmasabbá teszik. Nem folytatom, a lényeg az: a speciális szakképzettségű gárdának a jelek szerint meg­van az ereje érdekeinek érvé­nyesítéséhez. Ők is mondják azonban, hogy ez a golgotái konfekcionáló üzemre, az ot­tani betanított munkásokra nem vonatkozik, még kevésbé a bedolgozókra. Golgotán, az egykori csirke- telep barokkjaiban sokféle cég ikopot helyet, ezek egyike a konfekcionáló üzem. Az itt dolgozó hat munkásnő darab­bérét június elsejével 15%-kal csökkentették. Az indok: nem­régiben kicserélték a gépeket, és ennyivel nőtt a termelé­kenység. Az asszonyok ezt nem ismerik el, ezért csatla­koztak ahhoz a beadványhoz, amelyet a bedolgozók küld­ték az áifész elnökének. A bedolgozók indokai még világosabbnak látszanak: ők saját gépükön, saját lakásu­kon dolgoznak, maguk tárol­ják az odaszállított anyagot, esetleg a készterméket is, ^emelgetik a 60 kilós bálákat; költségeik folyamatosan nő­nek, a díjtételeket pedig hir­telen, minden indoklás nélkül csökkentették. ...és a másik A hírlapírás aranyszabálya: hallgattassák meg a másik fél is. A Pannónia Álész el­eddig lazának minősülő telje- sitmény-követelmény áll a nor­ma- illetve a díjtételrendezés hátterében, s bár a dolgozók szociális helyzetét bizonyára nehezíti, az áfész nem tud szociális hálót biztosítani, mert neki magának is az egyre ne­hezedő piacon kell megélnie. Abban mégis megegyezünk az • m • 1 )t, WmmMí, Az üzem legújabb fóliagyártó gépe nőké, lángli Béla mutatja a panaszosok által irt levelet és az ő válaszlevelét, amely­ben a díjtétel-csökkentés in­dokait sorolja fel, egyben pe­dig kompromisszumot ajánl. Eszerint a díjtétel maradna, de az eddigi rezsitérítés mel­lett július 1-jei hatállyal térí­tést fizetnek a raktározásért is, és ezzel igyekeznek pótol­ni a kieső jövedelmet. Az elnök érvelése a maga nézőpontjából szintén logikus. Az 560 taggal és 165 alkal­mazottal működő áfész igyek­szik több lábon állni, így ke­reskedelmi és vendéglátóipari tevékenysége mellett ipari és szolgáltató részleget is fenn­tart. A műanyagfeldolgozást — amely eddig nyereséges volt - húzóágazatnak szánták, ezért is döntöttek bővítése mellett. Két dolgot azonban hangsúlyozni kell — mondja az elnök. Az egyik az, hogy nőtt a ikiná{lat a műanyagipari termékek -piacán, Baranyáiban is 4-5 cég foglalkozik ilyes­mivel, az alapanyagár emel­kedését ezért a ipiac nem fo­gadja el, azt csak költség- csökkentéssel lehet ellensú­lyozni. A költségek között - és ez a másik — nagy tétel a bér és annak terhei, amelyek nö­vekedése az elnök szerint az első féléében meghaladta a teljesítmény növekedését, szükségszerű tehát a követel­mények növelése, ha talpon akarnak maradni. A fóliahe­gesztést egyébként — jellegé­nél fogva — teljesen automa­tizálni lehetne, és ez lesz a jövő. Jelenleg még szükség van a betanított munkásokra és a bedolgozókra, de velük szem­ben is magasabb követelmé­nyeket -kell támasztani. Annál is inkább, mert ma már költ­séges dolog az élőmunka, és arra is lehetőség nyílt, hogy a büntetésvégrehajtási inté­zettel dolgoztassanak, ami viszont költségként elszámol­ható. Végül is tehát a korszerűbb gépek üzembe helyezése és az elnökkel, hogy a díjtételcsök­kentés tényét — ha már elke­rülhetetlen volt — szerencsé­sebb módon is tudomására lehetett volna hozni az érin­tetteknek. Mit mond a jogi szakértő? Kinek van hát igaza? Min­denkinek — csakhogy a -maga szempontjából. Olyan csapda ez, amelyből nem látszik kiút. Eszembe jut ekkor, hogy talán másutt van a baj. Például ott, mit csinál a bedolgozó ná­lunk, és mit — mondjuk — Ja­pánban. Esetünkben ma még a — ipénz híján — meg nem vásárolt automatát helyettesí­ti, minél olcsóbban és sze­mélytelenebből, annál jobb. Japánban azt a munkát -végzi amit a gép nem, vagy csak kevésbé jól végezne el, és ezért mindkét félnek megéri. A másik dolog, ami szöget ütött a fejembe: az érdekvé­delem, illetve a bedolgozók jogi helyzete. Ebben a kérdés­ben dr. Gyenge András, a Munkaügyi Bíróság elnöke vájt ,: segítségemre. Mint mondotté;- ez év január 1-jétől a Munka Törvénykönyvében szereplő normaimeqóllapítási szabályo­kat hatályon kívül helyezték, egyéni sérelemmel tehát csak a munkahely legfelső vezető­jéig lehet elmenni, munkaügyi döntőbizottsághoz nem. Vitás esetekben az egyetlen fórum a szakszervezet lehet, amely­nek vétójoga van, s ha a ve­zetéssel nem tud megegyezni, a felek a Munkaügyi Bíró­sághoz fordulhatnak. A bedolgozói szerződések többséae olyan, hogy a koc­kázatot teljes mértékben a bedolgozó viseli (ha nincs elég munka, neki nem fizet­nek állásidőt stb.), s ha a fel­tételekkel nem ért egyet, leg­feljebb nem vállalja a mun­kát, és keres magának olyan munkaadót, amellyel meg tud egyezni. A bedolgozók iórésze azon­ban nem kedvtelésből vállal­ja ezt a terhet, hanem puszta megélhetése, alacsony jöve­delmének kiegészítése érdeké­ben, nincs tehát abban a helyzetben, hoqy megválaszt­hassa a feltételeket. Köti őt a gép, a berendezés is, amelyet e célból megvásárolt. Mit tehet ehhez hozzá az újságíró? Mi legyen erősebb benne: o szociális érzék vagy a iózan gazdasági megfonto­lás? Vagy inkább a hit, a bi­zakodás abban, hogy ez az egész csak átmenet, hogy a szociális piacgazdaság mind­két eleme megerősödik egy­szer, s a kiszolgáltatott kis­pénzűek nem kényszerülnek nyugdíj- vagy járadékkiegészí­tésre, a vállalatok pedig megengedhetik maguknak, hogy gépesítsenek, ahol kell, s ahol nem kell vagy nem lehet, ott dolgozóik jólétére is figyelemmel lehessenek? Hát... nem tudom. Mindenesetre sze­retnék bízni benne, hogy így lesz. Sóvári Gizella 1992-re készülve Csökken az államhatárok szerepe — A régiók együttműködése a jövő Itthon átmenetileg megyék szövetsége? A régióknak önállóan is fel kell készülniük a ver­senyre, függetlenül a kormá­nyok, illetve a vállalati szfé­ra együttműködésétől és ver­senyétől — ez volt a kulcs­mondata annak a konferen­ciának, amelyet - a lübecki Draeger Alapítvány jóvoltá­ból — július 7—8-án rendez­tek Drezdában. Az 1984 óta ötödik alkalommal megren­dezett kelet—nyugati tanács­kozás ,,A gazdasági régiók nelf^zetközi kapcsolatai, új kihívások a decentralizált vi­lágban" címet viselte. A vi­lág legkülönfélébb régióinak, tartományainak vezetői ta­lálkoztak itt - Japántól az USA-ig és Kanadáig, de a legtöbben Nyugat-Európa ré­gióit (szám szerint 22-t) kép­viselték. Megfigyelőként részt vett a konferencián dr.' Horváth Gyula, az MTA Regionális Kutatások Központjának tu­dományos osztályvezetője is. Mint elmondta, a kétnapos eszmecsere legfőbb tanul­sága a mi számunkra az le­het: ha 1992—93 után valódi partnerei kívánunk lenni az egységesülő Nyugat-Európá- nak, ehhez egy másik jelen­séget is figyelembe kell ven­ni, ez pedig a decentralizá­ció, a régiók, tartományok együttműködése. Ez szá­munkra annyit jelent, hogy hosszabb távon a magyar közigazgatásnak is követnie kellene a régiók szerinti szer­veződést, hiszen egy kicsiny magyar (vár)megye nem le­het egyenrangú partnere több millió lakosú nyugat­európai régiónak. A fejlődés iránya azt mu­tatja, hogy a nemzetállam jelentősége visszaszoruló­ban van, és kezd kialakulni négy nagy „motorikus" régió Nyugat-Európa „napfény­övezetében”: Lombardia, Ba­den-Württemberg, a francia- országi Strassbourg környéke, amelyet a francia Riviéra köt össze a spanyolországi Katalóniával. A növekedési centrum tehát kelet—délkelet felé irányul, és fő hajtóere­je a csúcstechnológia, amely­nek alapvetően két feltétele van: a szakképzett munka­erő és a kiterjedt nemzetközi kapcsolatok. Ha ezekből a fontos kap­csolatokból nem akarunk ki­maradni, a hazai közigazga­tást is a nyugatihoz hasonló módon célszerű átalakítani. Addig is a megyéknek intéz­ményesen keltene készülniük a regionális együttműködés­re, akár úgy is, hogy szö­vetségei kötnek egymással. A másik tanulság az, hogy a regionális együttműködés nem maradhat csak állam- igazgatási keretek között. Olyan főhatású intézmények létrehozására van szükség, mint amilyenek Nyugaton az ún. regionális leljesztési tár­saságok, amelyek alapítvány vagy konzorcium formájában működnek, és intézik a tér­ség fejlesztési ügyeit az öt­lettől a kivitelezésig, üzlete­ket közvetítenek, vállalkozást szerveznek, lebonyolítják a szakembercserét, megszerve­zik a szakmai képzést és to­vábbképzést, réklám- és pro­pagandatevékenységet vé-. geznek. Amire tehát érdemes az államhatároktól szabdalt Ke­let—Közép-Európában : tőlünk nyugatra csökken az állam­határok politikai és gazda­sági jelentősége, és növek­szik a régióközi együttműkö­désé. Ennek figyelembe vé­tele és alkalmazása nélkül aligha leszünk képesek Euró­pába integrálódni. S. G. Ha It őzt a le a törlesztési támogatás feltételei Látogatás az OTP-nél Ha építkezni szeretnénk, kölcsönért csak az OTP-hez és takarékszövetkezetekhez for­dulhatunk. Huszka Gábort, a komlói OTP-fiók vezetőjét két - deztük, milyen kedvezményeket nyújtanak lakásgondokkal küszködő fiataloknak. Az egyik, amit kaphatunk, az úgynevezett törlesztési tá­mogatás. A megváltozott fel­tételek szerint 1991. 'július 1- jétől csak az kaphat ilyen tá­mogatást lakásépítésre vagy -vásárlásra, aki legkésőbb 1990. december 31-ig befizeti az első, havi minimum 1000 forintot valamilyen lakáscélú takarékbetétbe (ha újat nyit). Amennyiben 1991-ben megvan az egy év megtakarítási idő, és legalább 12 ezer forint, havonta minimum 1000 forin­tos rendszeres befizetéssel, már egy év után is megkap­hatjuk ezt a kölcsönt. Aki 1991. január 1 -je után fizeti be, an­nak 'ki kell várnia az eddig is szokásos öt évet. A koráb­ban nyitott ifjúsági, lakás­takarékossági vagy „új ott­hon" takarékbetétek a régi kedvezményekkel érvényesek, amennyiben 1991jben a 12 ezer 1992-ben a 24 ezer, stb. összeget elérik. A rendelet új, 1990, január 1-jével lépett életbe. A fenti feltételekkel egy két­gyermekes (vagy annyit vál­laló) család négyszázezer Ft- ig kaphat törlesztési támoga­tást, ami a törlesztés első 5 évében 70%, a következő 5 évben 35%, a 11-15. évben pedig 15%. Ez annyit jelent, hogy az állam ennyivel járul hozzá. Vagyis mi csak a ma­radék százalékot fizetjük. Az ötödik év után külön kölcsön­re tarthatunk igényt, ami 120%, a befizetett összegtől függően maximum 200 000 Ft, s ezután évenként emelkedik. Milyen lehetőségünk van még? Ha az ifjú pár (35 év alat­tiak) vállal, mondjuk, két gyereket, kapnak az első után 50 ezer, a második után 150 ezer forintot, szociálpolitikai kedvezmény címén. A két gyermeket vagy a másodikról legalább a terhességi igazo­lást 6 év alatt kell felmutat­ni. Ha azonban a második gyermek a vállalt határidő­ben nem születik meg, a felfüggesztett kölcsönt (itt 150 ezer Ft) a változó kama­tokkal együtt visszamenőleg ki kell fizetni. Ha saját gyer­mek nem születhet, örökbe is fogadhatunk. A harmadik támogatási for­ma az úgynevezett állami tá­mogatás fiatal házasok első lakásszenéséhez. Ez 150 ezer forintot jelent, amit gyakorla­tilag ajándékba kapunk, bár­milyen hihetetlen is. Kiköté­sek: a házastársak mindegyi­ke 35 év alatt legyen, továb­bá „lakástulajdona vagy rész- tulajdona, bérleti vagy bérlő­társi jogviszonya, lakás állan­dó használati joga nincs, ill. soha nem volt, és önálló la­kás teljes tulajdonjogát szer­zik meg". Létezik még állami támoga­tás mozgássérültek részére, munkáltatói és helyi tanácsi támogatás. Ezek jobbára egyé­ni elbírálás alá esnek. Ha egy átlagos családot nézünk, az 1—3. pontból ösz- szejön 750 ezer forint (ha a második pont külön kölcsönét nem számolom). Ha valaki veszi a fáradságot és utána­számol, meglepően kevés jön ki havi törlesztésül. De ennyi­ből művészet lakást venni vagy építeni. Jobb helyzetben van az, akinek a munkahely, esetleg a tanács vagy — a szülők segíteni tudnak. Saj­nos, ez is csak keveseknek adatik meg. Ha valaki mind­ezen felül úgy érzi, szeretne még kölcsönt fölvenni, elvileg korlátlanul megteheti, de közbeszól a gyakorlat. A havi törlesztés összege ugyanis az összkereset 33%-át nem lép­heti túl. A kölcsön után vál­tozó mértékű kamatot szá­molnak, ami 1990. január 1- jétől évi 24,5% +1 százalék kezelés. A visszafizetés maxi­mális ideje 25 év. Mielőtt valaki rábólint, fog­jon papírt és ceruzát és szá­moljon utána, mit, mennyit válla Ihat. Sz. Lelovics Ilona Fotó: Szundi György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom