Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-21 / 108. szám

1990. július 21., szombat űj Dunántúli napló 7 A kiürített pécsi Bajcsy-laktanya Horváth Barna felvétele Főiskola, klinika, esetleg gyár? Mi lesz a volt Bajcsy-laktanyából? Levél a miniszterelnöknek - Átadják vagy eladják? Közös, átfogó javaslat a hasznosításra Májusban kiköltözött a ka­tonaság a pécsi Bajcsy-Zsi- linszky Endre laktanyából. Az­óta őrség vigyázza a 18 hek­táros területet, s az épülete­ket, hogy meddig — erre egyelőre nem lehet választ ad­ni. Ugyanis a létesítmény hasznosítása, egészen ponto­san a hasznosításáról szóló döntés várat magára. Pedig a halogatás senkinek nem kedvez... * A kihalt laktanya állapota még viszonylag jó: a honvéd­ség rendben hagyta el az ob­jektumot, szemmel láthatóak a takarítás nyomai. A korábbi legénységi épület földszintjé­nek ablakairól lekerültek a rácsok, az üzemanyagtöltő állomáson katonás rendben sorakoznak az üres tartályok, sok helyütt még nyílnak a vi­rágok, ám nemcsak a koráb­ban gondozott parkokban bur­jánzik a gaz, hanem a beton­kockákból kirakott utakon és tereken is. Az épületek egy részénél hullik a vakolat, nyitva hagyott ajtót mozgat a szél, szóval már most mutat­koznak a gazdátlanság jelei. Vajon meddig? #v A volt laktanya hasznosítá­sára közös koncepciót dolgo­zott ki a Baranya Megyei Tanács, Pécs Város Tanácsa és a Pécsi Orvostudományi Egyetem, valamint a 3-as számú katonai kórház veze­tése. Ennek értelmében ezt a roppant kedvező helyen lévő létesítményt népjóléti célokra használnák fel. Az elképzelés szerint a POTE egy önálló traumatoló­giai intézetet szeretne létre­hozni a katonai kórházban. Ehhez azonban bizonyos te­rületet kellene felszabadítani, ezért a honvédségi belgyógyá­szati, fertőző és pszichiátriai osztályokat - mintegy 140 ággyal - áthelyeznék a lak­tanya valamelyik épületébe. Az orvosegyetem II. számú Belgyógyászati és Sebészeti Klinikájának épülete korábban az Irgalmas Rendé volt, amit az egyház visszaigényel. A ja­vaslat értelmében a „belklini­ka” — viszonylag kis ráfordí­tással —, valamint az Orr-, Fül- és Gégészeti Klinika a laktanyában, a sebészeti kli­nika pedig a traumatológiai intézet helyén, a 400 ágyas klinika épülettömbjében lenne elhelyezhető. A laktanya területén lévő nagy kapacitású konyha nem­csak a klinikákon, kórházak­ban fekvő betegek kiszolgálá­sát tudná megoldani, hanem a POTE-n szervezés alatt lévő Dietetikai Kar oktatókonyhá­jának a szerepét is betölthet- né. A megye egészségügyi hálózatának rendkívül nagy gondot jelent az állami gon­dozott gyerekek — főleg a 16—18 évesek - elhelyezése. A volt katonai objektum két kisebb épületében lehetőség lenne e probléma enyhítésé­re. A laktanyában lévő okta­tási és kultúrcentrum szinte átalakítás nélkül hasznosítha­tó a POTE oktatómunkájának segítésére, például a leendő egészségügyi főiskola oktatási részlegének elhelyezésére, egy épületrész pedig szociális ott­honként működhetne. Tehát a javaslat szerint a „tüzérlaktanya" polgári hasz­nosítása során lehetővé válna Baranya és Pécs egészségügyi ellátásának teljesebb körűvé tétele. Létrejöhetne a POTE ll-es számú klinikai telepe, újszerű járóbeteg-ellátássai, mely közvetlenül kapcsolódna és szervesen beépülne a kli­nikák működésébe. Ezenkívül a telep lehetővé tenné, hogy a katonai kórház teljes mér­tékben integrálódjon a civil egészségügyi ellátásba, s ez­zel párhuzamosan kialakitha- tóvá válna egy traumatológia­központ. * Meggyőződésem, hogy ez a közösen kialakított elképzelés­csomag megfelel a köz, azaz a megye és a város lakossá­gának, alapvető érdekeinknek. Akkor miért a feltételes mód? Azért, mert a honvédség nem átadni, hanem eladni akarja a laktanyát, s nemcsak ezt, hanem a többi felszabdult katonai objektumot is. Teszik ezt nem jószántukból, ugyanis a Honvédelmi Minisztérium költségvetését alaposan le­faragták, s arra kötelezték a tárcát, hogy a felszabaduló létesítmények eladásából te­remtsen elő pénzt... Mint Szemed Zoltán őrnagytól, a Magyar Honvédség fenntartá­si és elhelyezési főigazgató­ságának osztályvezető-helyet­tesétől megtudtam, megbízást adtak a Közületi Beruházó Vállalatnak, hogy az értéke­sítést bonyolítsák le. Tehát a HM kilépett a „ringből”, a KÖZBER elvégzi az értékbecs­lést, s a tervek szerint ver­senytárgyaláson értékesítik a volt katonai objektumokat, így a Bajcsy-laktanyát is. Lehet, hogy a honvédség szempontjából jó volt az a kormányzati döntés, hogy ver­senytárgyaláson legyenek új gazdái a létesítményeknek - hisz az árakat a „csillagos égig" lehet felsrófolni —, de a helyi tanácsoknak semmi­képpen. Ugyanis sem a me­gye, sem a város, sem a POTE — még ha össze is „dobnák" a pénzt — nem tudna versenyre kelni a tőke­erős állami vállalatokkal vagy vállalkozásökkal a Bajcsy-lak­tanya megvásárlásánál. * Persze, a helyi vezetők nem nyugszanak bele a mostani helyzetbe, saját „vonalán” mindenki előrelépést kér, sür­get, így többek között levelek mentek a különböző miniszté­riumokba. Legutóbb Piti Zol­tán, a Baranya Megyei Ta­nács elnöke a kormányfőnek írt - július 10-i keltezéssel - levelet, melyben egyebek mel­lett tájékoztatást ad a hasz­nosítási elképzelésekről, a versenytárgyalásos értékesítés tanácsot, így az állampolgá­rokat sújtó következményeiről, majd kéréssel fordul Antall Józsefhez. „Tisztelt Miniszter- elnök Úr! Úgy gondolom, hogy ez a Baranya megyei és pécsi gond nem egyedi je­lenség, ezért kérem szíves in­tézkedését a felszabaduló honvédségi létesítmények sor­sának és tervezett hasznosí­tásának átfogó felülvizsgála­tára. Ahhoz pedig kérem kü­lön támogatását, hogy a pé­csi Bajcsy-laktanyát a regio­nális szükségletek kielégítésé­re, illetve az egyházi tulaj­doncserék racionális lebonyo­lítására, térítési kötelezettség nélkül használhassuk fel. Ez utóbbi igény megítélésénél, kérem, szíveskedjék figyelembe venni, hogy az átvenni szán­dékozóit ingatlanok jelentős felújításra szorulnak, s ennek terhei - az egyházi tulajdon visszaadásából következően - úgy sújtják az önkormányzati költségvetést, hogy közben a lakossági ellátásban számot­tevő javulás nem követke­zik be" Megkérdeztem a megyei ta­nács elnökét, ha számukra kedvező kormányzati döntés születik, akikor lesz-e pénz a laktanya épületeinek felújítá­sára, átalakítására. Piti Zoltán szerint igen, mert mint hang­súlyozta, 1991 januárjától új időszak kezdődik, így az ön- korymányzatok ezzel számol­hatnak, tervezhetnek, s meg­teremthetik a laktanya hasz­nosításának finanszírozási fel­tételeit. Roszprim Nándor Sikeres vállalkozók Gyenis Sándor A parányi udvarrészen a háromkerekű Jáwa mo­toros terepjáró - félig kész. Gyenis Sándor (52), fej­lesztőmérnök néhány szóval megemlíti, hogy mit tud majd ez a gép, amit az édesapjának a szőlőbe szánta: a különleges sebváltóval előre 12 és hátra­menetben négy sebességfokozatban közlekedhet. Gyenis Sándor ötvenkét évesen hagyta ott a biz­tos munkahelyet, hogy szabadúszóként egy műszaki megoldás, egyetlen, ám kismillió variációban kivite­lezhető elv segítségével alapozza meg a jelenét s jövőjét. S ez az elv a tömlőszivattyú. o A perisztaltikát - a bél­rendszer anyagmozgatási elvét - lovagolta meg, és olyan szi­vattyúrendszert, avagy csalá­dot dolgozott ki, melyben nincs se szelep, se dugattyú, és amely folyadékot - a leg­maróbb savat is -, vagy bár­milyen hig anyagot, de leve­gőt is képes úgy továbbítani, hogy a szállított anyag nem érintkezik forgó alkatrésszel. Szabadalmának, PERSZI-véd- jegyének és oltalom alatt álló megoldásának lelke és titka a speciális anyagú, deformál­ható gumitömlő. Egy 20 négyzetméteres, la­kószobából kialakított műhely­ben köszörű, hegesztőgép, osz­lopos fúró, műanyag tárcsás daraboló, lemezolló, kéziszer­számok és néhány barkácsgép. Ennyi. És ott egy elektromos motorú, valamint egykézi meg­hajtású, általa készre szerelt PERSZI tömlőszivattyú.- Itt készíti ezeket? - kér­dem a falatnyi műhely nem valami bőséges gépesítettsé­gén és szerszámozottságán csodálkozva.- Fejben gyártom le mind­egyik típust, s csak utána kí­sérletezgetek itt. A huszonöt éves fejlesztőmérnöki gyakorlat sok mindenre megtanított... o Most, márciusban szüntette meg kétéves fizetésnélküli sza­badságát korábbi munkahe­lyén, a Pécsi Mezőgépnél.- Az ottani munka már nem elégített ki, s meg se fizették. Gondoltam, ha a cégnek tu­dok, nem igaz, hogy saját ma­gamnak ne lennék képes va­lamit kitalálni, amivel a ma­gam uraként is elboldogul­hatnék. Miskolcon, a Nehézipari Mű­szaki Egyetem gépgyártó mér­nöki szakán végzett, pécsi lé­vén, a Sopiana Gépgyárban helyezkedett el, onnan '65-ben ment át fejlesztőmérnöknek a Mezőgéphez. — Mit takart ez a beosz­tás? — Vagy harmincféle gépet csináltam a cégnek vendégöt­let, vagy a felmerült igények alapján. Volt erdészeti fafel­dolgozó-, éle Imii szeripari (kü­lönféle mosó-), húsüzemeknek béltisztítógép, aztán különféle lemezmegmunkáló célgépek, köztük lemezegyengető és le­mezhengerítő, tartályforgató és sok egyéb. Érdekes, szép feladatok. Csak hát, von, aki nehezen viseli el, hogy az ő „gyere­két" netán mások is jegyzik „apaként". Ebből a mindent egybemosó csoportszellemből igyekezett kitörni. — Másfél évtizede volt egy találmányom: kiskerti gyomirtó permetezőgép. Díjat is nyer­tem vele a Budapesti Ipari Vásáron. A cégemnél senkit sem érdekelt, viszont a Veszprémi Mezőgép megvette a gyártási jógát, de magam is gyártottam. Ezt a masinát az­tán kiszorították a kerti ka­pálógépek . . . El is felejthette volna, ha . . . Apja szőlőjében örökös gond volt a bor fejtése, hisz jó ter­mésnél megtermett 10—15 hek­toliter nedű is. Fárasztotta a vödrözés. Akkor jutott eszébe, ott a présházban a gyomirtó permetezőgép. Annak a műkö­dési elve akár szivattyút is működtetne. — Néha ilyen egyszerűék a dolgok. Megcsinálta, igaz, az még — a szavait idézve - primitív­nek sikerült. De kézi hajtás­sal szállította a mustot és a bort a présházból a pincébe, egyik hordóból a másikba. o A tömlőszivattyúelv azóta nem hagyja nyugton. Fejleszti, finomítja, tökélete­síti. Igyekszik minél több célú felhasználási lehetőségre elké­szíteni. Ennek már három éve. Színes prospektusokat tesz elém, a PERSZI tömlőszivattyúk felhasználási területét illuszt­Kész mechanikus szivattyúk rálandó. Van elektromotoros (egy- vagy háromfázisú háló­zatról, akár akkumulátorról működtethető), van hidramoto­ros és kézi meghajtású kivi­telű, percenként 1-100 literig, 4 méter mélységből és 10 mé­ter magasságig tudnak folya­matos üzemben anyagot szál­lítani. — Mennyire keresettek a tömlőszivattyúi? — Különösebb reklámozás nélkül az országban eddig több mint háromszáz cégnek adtam el. Azért nem reklá­mozom, mert nem győzöm a megrendeléseket. Az biztos: hazánkban nincs megoldva a legkülönfélébb vegyszerek és folyékony élelmiszerek szivaty- tyúzása. A legtöbb kézi szi­vattyút az egészségügy vásá­rolja a klórlúg szivattyúzására, ami igencsak erős maró méreg. A PERSZI-vel ezt is balesetmen­tesen lehet továbbítani, de jól használható a gyógyszer­ipari keményítőgyártásban is. A Minnovánól meleg homok­kal szennyezett sósav, a MÉV ritkafém kutató sóinál hangya- sav és vasklorid továbbítására is jól bevált. — Most épp milyen változa­ton dolgozik? — Kész a prototípusa egy kis kézi szivattyúmnak, mely csak vákumot állít elő, és egyelőre maradjon üzleti tit­kom, hogy miiyen rendeltetés­sel .. . A konzervgyárak meg olyan nagy szivattyúkat kérné­nek, melyek el tudják látni anyaggal a töltőgépeket. o — Itt, ebben a parányi kí­sérleti műhelyben csak össze­szerelni lehet. De ki gyártja a különféle elemeket? — Ez már csapatmunka. A szivattyú lelkét, a speciális tömlőt Dani Sándor gumiipari szakmérnök kollégámmal együtt ikezdtük kifeileszteni, s azokat most Seregély László kisipa­ros, az öntvényeket a remény­pusztai tsz, a műanyag bevo­natot a Szentlőrinci Költség- vetési özem, a forgácsolási munkák nagyobb részét egy sásdi kisiparos csinálja. Én csak összeszerelek és értékesí­tek. Nagy előnye a szivattyúm­nak, hoqy a megadott szaba­dalom szerinti gép gyártására 50% adókedvezmény jár. — Nem lenne előnyösebb, ha eladná a PERSZI család egyes tagjainak, vagy az eddig meg­lévő típusainak gyártási jogát? — Készpénzre senki sem akarja megvenni, csak a le­gyártott és értékesített darab­szám utáni licencedíjra. Ne­kem meg az lenne előnyös, ha egyben kaphatnék nagyobb összeget, amivel továbbléphet­nék. A tömlőszivattyúelv még messze nincs kiaknázva, s itt, ebben a parányi kis műhe- lyecskében nehezen boldogu­lok. Kellene a pénz, hogy egy tágas és jól felszerelt műhely­ben folytathassam a gyárt­mányfejlesztést, a prototípus­gyártást és az összeszerelést. Szerencsémre, egyre kereset­tebbek a termékeim, idehaza és külföldön, s az újabb és újabb Igények kielégítésére is gondolnom kell. Murányi László Gyenis Sándor a szivattyú szerelése közben

Next

/
Oldalképek
Tartalom