Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-20 / 107. szám

1990. július 20., péntek űi Dunántúli napló 3 Baranyaiak a ko Nem politizáló hadsereg Tizenkét hónap szolgálat - Több eltávozás, magasabb zsold — Uj katonai doktrína A negyven év utáni első demokratikusan megvá­lasztott kormány nincs könnyű helyzetben: az el­lenzék kemény nyomásával is meg kell küzdenie amellett, hogy az útra- valóul kapott csődtömeg- csomag se semmi. Száz­napos bizalom (?) alig- alig elegendő valamire, s abból is ötven nap eltelt. R a f f a y Ernő, a honvé­delem politikai államtitká­ra feltehetően egyet ért mindezzel. Azért kerestük meg, hogy rákérdezzünk: — Mit végzett a tárca az el­múlt időszakban? — Hadd mondjam el beve- zetöképpent hogy mint törté­nész korábban is foglalkoz­tam katonai ügyekkel, úgy­hogy alapvetően nem volt ne­héz a szókfoqlaló. Sokkal na­gyobb viszont az a felelősség, mellyel végeznem kell a mun­kát, hiszen nem kevesebbről van szó, 'mint az új katona- politikai doktrína kidolgozásá­ról, meghonosításáról, s ehhez a haderő szerkezetének meg­felelő átalakítása, amelyben a legtöbb momentum szigorú ál­lamtitkot képez. Ugyanakkor át kellett tekinteni a hadse­reg teljes szakmai és szociális helyzetét, amibe beletartozik a főtisztektől a közkatonákig mindenki. Az újtípusú felada­tokhoz a minisztérium korábbi szerkezetét is át kell formálni, szervezeti felépítését megvál­toztatni. Ez mind rendkívül nehéz dolog, s mondhatom, többnyire reggeltől késő estig Für Lajos miniszter úr és én is dolgozunk, amit nem pa­naszképpen mondok, hanem tényként: ezt vállaltuk. — Hogyan fogadta a „civile­ket” a személyi állomány? Hi­szen sem On, sem a miniszter úr nem öltözött mundérba? — Azt tapasztalom, hogy ab­szolút lojálisak a jelenlegi ve­zetéssel szemben, készségesek, s bízom abban, hogy ezt tény­ként elfogadták. Akad néhány tábornok, akinek ez kevésbé tetszik, de hát végül is mit tudnak tenni?. .. ön kérdez­te: mire volt elég az ötven nap. Először: az ország véd- erejére vonatkozó' legfonto­sabb dokumentumokat megis­mertük, s a kapcsolódó dön­téseket meghoztuk. Most ké­szül egy alapdokumentum, Magyarország biztonságpoliti­kai doktrínája, amely kormány- szintű feladat — s mellben a HM-en kívül a Külügyminisz­térium is részt vesz —, illetve nagyon fontos munkálatok in­dultak meg a közigazgatási államtitkár vezetésével az új katonai doktrína kialakítására. — Ez utóbbiról: eddig ilyen nemigen volt . . . — így igaz, tulajdonképpen nincs, nem is volt katonai doktrínánk, a hadsereg beil­leszkedett a szovjet koncep­cióba, a Varsói Szerződésbe. A jövő? — Egy teljesen új biztonságpolitikai gondolkozás indult meg, amelynek része a katonai doktrína, ön is jól tudja: egy ország biztonsága nemcsak a hadseregén múlik, ez elsődlegesen kormányzati feladat. A kérdés lényege: az adott kormány hogyan alakitja ki (.szomszéd és egyéb kapcso­latait, a külügyi politika mi­ként teremti meg az ország általános biztonságát. Nap­jainkban ez fokozott jelentő­séggel bír. Nem lehet mind­egy, hogy a most formálódó- alakuló új európai biztonsági rendszerbe hogyan illeszked­het be Magyarország. S ez nem könnyű, hiszen az európai biztonsági rendszer napról napra változik, gondoljunk csak Gorbacsov—Kohl párbe­szédére, arra, hogy hozzájárul­tak az egységes Németország NATO tagságához. — Esélyeink?- Jók. — Úgy informálódtunk: a had­sereg meglehetősen rossz állapot­ban van, úton-útfélen halljuk, több pénz kéne a korszerűsítés­re . . — Van némi igazság benne, de nem csak az a döntő: az új katonai doktrína lényege, az ország körkörös védelme, s azt hiszem, nem .árulok el titkot, hti elmondom, a haderő bizonyos áthelyezésére is szük­ség van ennek megfelelően. Azaz: a nyugati és a keleti határok biztonsága egyenérté­kű. A technikai kérdésekről röviden, a fegyverzet egy ré­sze régi típus, elavult. A jelen gazdasági helyzetben, amikor az ország gazdasága nem bírja el a korszerűsités kívá­natos összegeit, — az idei költ­ségvetésünk is bajban van, s én a hadsereg költségvetésére gondolok — fokozottabban a már említett külügyi biztonság felé kell fordulni. — Mi az, ami elkerülhetetlen költségfronton? — Az ország légvédelmét mindenképpen fejleszteni kell, illetve a szárazföldi haderőnél is néhány fegyvernem megkü­lönböztetett figyelemben része­sül. Amire készülünk, az a szó szerinti honvédelem. S ebben benne rejlik a haderőcsökken- tés is, a csapatok diszloká- ciója. — A hadsereg depolitizálásáról mór sokat hallottunk. On, mint a minisztérium politikai államtitkára miként látja e folyamatot? — Mint köztudott, én a Ma­gyar Demokrata Fórum plat­formján állok, mégsem tudom úgy elképzelni a jövőt, hogy az egyik parancsnok MDF-es, a másik SZDSZ-es, a harmadik pedig .kisgazda. Nem politi­záló, hanem szakmailag felké­szült hadseregre van szükség a laktanyaudvarokon belül. A magánélet más, abba nem szólunk bele, de nem enged­hetjük meg, hogy a hadsereg a politikai pártok küzdőterévé váljon. Most augusztus 1-jével megszüntetjük a hadseregen belül a régi úgynevezett ne­velő-szociálpolitikai szolgála­tot, egyszerűen azért, mert Így tovább nincs rájuk szükség. Ez a szocialista internaciona­lizmus szellemét adó tisztháló­zat, régi politikai munkások, s a döntés közel ezer tisztet érint. S persze mindez 'nem jelenti azt, hogy a katonák nevelés nélkül maradnak. A régi magyar hadsereg példá­ján, a nevelést az adott tiszt, a szakaszparancsnok, a ‘ szá- zadparoncsnok, az ütegpa­rancsnok végzi, aki nap mint nap együtt él a katonával, s ismeri . . . — Ez új típusú tisztképzést kíván. — A lényegnél tartunk: a HM-vezetés egyik központi té­mája ez. Mi politikamentes hadsereget akarunk, amely azonban tudja: kizárólag nem­zeti érdekeket szolgálhat, s kizárólag a nemzeti érdekek befolyásolhatják a hadseregen belüli munkát. Arra gondolok: ennek a szellemnek a kialakí­tása ma a legfontosabb. A katonai függetlenség nyomán csak egyfajta hadsereg kép­zelhető el, amelyben a tisz­tek, altisztek, katonák tudnak nemzetben gondolkodni. Mind­ez különben 1991-től a tiszt­képzésbe teljesen új tan­anyagként bekerül a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián. — Mindéi biztosítaná azt, hogy ne kerüljön a hadsereg olyan helyzetbe, mint mondjuk 1956-ban, amikor jószerivel percek alatt dezorganizálódott . . . — Erről van szó. Az akkori politikai szellemiség nyomán mit is várhattunk volna? Az addigi pártstruktúra szétesett, a parancsnokoknak nem volt mibe kapaszkodni. — Már nem Czinege-ügy, in­kább a hullámverés. A hadsereg egyes tisztjeinek — alkalmazot­tainak — múltbéli országlása könyvek írására aspirál egyese­ket, s ez kötelező kérdésként föl­veti: lesz-e folytatás? — Lesz. De egyelőre eléged­jen meg ennyivel. ígérem, a vizsgálatokról értesítjük majd a. sajtót. — A közkatona sorsa hogyan alakul az új magyar hadsereg­ben? Az öt érintő intézkedések­kel, tervekkel zárhatnánk beszél­getésünket . . . — Most készült el a törvény- javaslat a 12 hónapos szolgá­lati idő bevezetésére. Mindez — s azért nem rövidebb szol­gálatról van szó — anyagi, de­mográfiai és egyéb aktuális katonapolitikai szempontok fi­gyelembevételével alakult ki, dolgozta ki a vezérkar. Elkép­zelésünk továbbá: liberalizál­ni szeretnénk a haderőt. Ol­dódjék a stressz a tiszteknél, katonáknál egyaránt. S hó a katona az egyenruhát leveti, végrehajtva pontosan a had­seregben kapott feladatát, nyugodtan élhesse életét. Sze­retnénk több eltávozást bizto­sítani, s tetemesen megemelni a közkatona zsoldjót. E két utóbbi feltehetően szintén jó hír. A miniszter úr a közel­múltban intézkedést adott ki, amely a kulturáltabb viselke­dést követeli meg a csapatok­nál, s ez a tisztekre, sorkato­nákra egyaránt vonatkozik. Vé­gül: az egész hadsereg körüli titokzatosságot szeretnénk le­bontani, megszüntetni. Akad­nak katonai és államtitkok, a hivatásos állomány tudja, hogy melyek azok, de minden egyébről váltsunk szót, sajtó­ban, másutt, s szeretnénk a ma divatos kifejezéssel élve kialakítani a hadsereg új image-ét. Kozma Ferenc Jegyzet Rendszerváltás falun Arról beszélgettem Neuhauser Jánossal, a Magyar De­mokrata Fórum magyarbólyi hetvenöt esztendős elnöké­vel, miként is folyik a rendszerváltás a községben. Az apropó: ő hivott, nézzük már meg, hogy a helybeliek mit akarnak, hogy gondolkoznak. S a beszélgetés és a rövid séta után kiderült, milyen egyszerű dolgokról is van szó tulajdonképpen. A magyarbólyi iskolapélda lehet, Ebben az 1200 lakosú határmenti községben szerveződnek a pártok, próbálják az emberek különböző nézőpontból a maguk érdekeit képvi­selni, s ezen belül a községért, mindannyiukért tenni va­lamit. S ha nem is kötnek hangzatos koalíciót, tudnak együtt örülni az eredményeknek. Az MDF negyven tagot számlál, a kisgazdák valamivel többen vannak, dolgoznak a szocialisták is, s most alakulgat az SZDSZ és a FIDESZ. Perlekedés helyett szót váltanak az önkormányzatra váró tanáccsal, próbálják közvetíteni a lakosság' igényét. Nem a világot akarják megváltani. A kiindulópont: valaha, mint minden baranyai . községben, itt Magyarbólyban is messze jobb volt az ellátás, s a falusi embernek nem kellett minden apró-cseprő dologért — mondjuk egy gomb­ért a városba menni. Itt nyílt az MDF számára is az első cselekvési pont. Augusztus 1-jén szeretnék nyitni az új húsboltot, melyre a tanács 120 000 forintot adott, s a többi munkát kaláká­ban végzik az éppen ráérők. Az évek ótg üresen álló egy- tantermes kisiskolában a határőrség katonái ottjártamkor is dolgoztak — a kunszentmiklósi Sombati Imre, a bólyi Aubrecht Lajos, a szekszárdi Illés Csaba -, s ha a bolt nyit: a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát hetente kétszer olcsóbb, hatósági hússal látja el a helybelieket. A köz­ség központjában, frekventált helyen rövidesen tápbolt nyílik, ahol kimérve, kisebb adagokban is lehet a tápot megkapni. Kenyérgond? Időnként egy bólyi maszek autóból árulja a portékáját. Hát megbeszélték vele: boltot alakí­tanak ki számára, s nem hetente kétszer, hanem naponta kínálhat friss-sütetű kenyérfélét. Vagy más: helyi piacot nyitnak a vendéglői üres placcon. Ezt ielenti nálunk a pártpolitika — jegyezte meg a szintén MDF-es Bogos Boldizsár. S alighanem neki van iaaza: a rendszerváltás nem fejekben — fővételben .— va­ló gondolkozás, csupán, hisz mindenki tudja ott, abban a kis közösségben, faluban, hogy ki milyen ember. S ne messziről jött mondja mea, hogy mit tegyenek, tudják ők jól, hogy mire van szükség. S, hogy végére hagytam Neuhauser János bácsi gon­dolatát — amely mások számára is ötletet hordoz —, nem véletlen. A „ráérő" idős ember végigjárta a portákat, s kiszámolta, ha a helybeli gazdák amolyan állattenyésztési társulást szerveznének, évente minimum 2500 sertéssel, s több száz szarvasmarhával lehetne kimenni külpiacra. Nem messzire: Jugoszláviában már kapcsolatra talált, hasonló­képpen Ausztriában is. Érdeklődőre, potenciális vevőre. S ha néhány forinttcl többet kapnak érte, már az is meg­érte. Neuhauser János szerint nem nagy dolgok ezek, de kiigazítanám. Én úgy érzem, ilyen hozzáállással és menta­litással csodákat művelhetnek, s ebben az augusztus el sejei boltavató az első lépcső legyen . . . Kozma Ferenc Tizenöt éves a bari német nemzetiségi olvasótábor (Folytatás az 1. oldalról) gyarországon — elsősorban Ba­ranyában —, valamint tudósí­tója egy stuttgarti és egy köl­ni rádióadónak is. Mint Stölkler Nándorné el­mondta, hálásak segítőiknek — a Magyarországi Németek Szövetségének, a megyei ta­nácsnak, a megyei pedagó­giai intézetnek, a Művelődési Minisztérium nemzetiségi ön­álló osztályának, a Garabon­ciás Szövetségnek, a kisebb­ségeket támogató alapítvány­nak, Pécs Ideiglenes Szabad- művelődési Tanácsának és mindazoknak a településeknek — Komló, Mohács, Beremend, Himesháza, Mecseknádasd, Nagynyárád, Pécsvárad, Som­berek —, amelyek hozzájárul­tak ahhoz, hogy a tábor élet­ben maradjon, azonban ‘hely­zetük évről évre reménytele­nebb. Ezért lett rövidebb a tá­bor időtartama, és ezért nem terveznek hosszabb kirándulá­sokat. Huszonegy településből jöttek gyerekek, ahol már ele­ve szorosabb a rokoni, test­véri kapcsolat az anyaország­gal, ott most is kisebb volt az érdeklődés. Megérkezett a tíz kisdiák a Schwerin megyei Bad Wilsnackból is, az ottani iskolával a pécsiek hat eve tartják a kapcsolatot. B. R. Fotó: Horváth Norbert Őrző-védő kutyák Egyedül fogja meg a betorot A kutyatelepen vad csaho- iás fogad. Épp csibészt üldöz egy kuvasz. Szájában a zsák­mánnyal, a „csibész karjával", elégedetten hallgatja a dicsé­retet. Másik kutyán a sor. A kiképző hízelegve közelít felé, kezében pálca. Hirtelen úgy tesz, mintha megütné. Közben rákiabál: Nem mész innen! A póráz megfeszül, de a gaz­di erősen tartja, ügyes. A ku- tyus is. Rövid szünet, új ku­tyát hoznak. Közben az egyik gazdi elbambul, és a dog meglóg. Egyenest a kiképző felé. De megelégszik a feléje tartott zsák-karral is. A kutyát megdicsérik, de amit a gazdi kap . . . A COMOPLAN Kft. által bé­relt kutyakiképző-telepen va­gyunk. A társaság márciusban alakult, egykori rendőrtisztek­ből. Az egyik alapító tag, He­gyi Győző mesél magukról.- Túlnyomórészt a gazdival együtt, 6—8 fős csoportokban szerettük volna képezni a ku­tyákat, de nagyon kevés az emberek szabadideje és türel­me. A gazdinak hetente két alkalommal kellene idejönni, hogy három órát eltöltsön a kutyájával. Olyan három órát, mintha a hadseregben^ kikép­zésen lenne. A kutyák értékesek. Egy ilyen kölyök 8—10 ezer forint. Aki ilyen kutyát vesz, szeretné is használni valamire. Van, aki szeretné, hogy szót fogad­jon. Van, aki a csibészelésre, őrzés-védésre akarja megtaní­tani. Valójában a kiképző ma­gát a gazdit tanítja meg — kutyázni. A kutyákra amiket itt kép- zünk ki gazda nélkül, fél év garanciát adunk. Vállalatok, magánszemélyek általában biztonsági okokból, család­juk, házuk védelmére vásá­rolnak tőlünk. Eddig kétszer hirdettünk, és annyi jelentkező volt, hogy nem tudtuk az igé­nyeket kielégíteni. Az én nagy álmom az, hogy itt valamikor vakvezetőkutya kiképző bázist hozzunk létre. Nagyon sok helyre adtunk már el kutyát. Legutóbb például kettőt Apc- ra, a Oualital Könnyűfém Ön­tödei Vállalatnak. Pécsett és Kaposvárott is számos álla­tunk van. Kaptunk olyan visz- szajelzést, hogy Pécsett egyik kutyánk három betörőt fogott. Balokánymenti Hektornak hív­ják. Kaposvárott a TRITEX Ke­reskedelmi Vállalatnál az egyik kutyánk a vásárlást kö­vető harmadik napon fogta meg a betörőt. A kutya mellé nem mindig kell ember. De a gazda iránti hűség nagy a kutyában. Ne­gatív ingert vált ki belőle, ha valahol otthagyja a gazda. El kell érni, hogy ezt az ösztönt leküzdje. Be van zárva egy te­rületre, azt kell védenie, a gaz­da távollétében is.- Járőrözünk a Pannónia Szálloda parkolójában is, mert nyugati gépkocsit loptak el onnan, nyugati turistabuszokat törtek fel. Ezért kérték a se­gítségünket. Végül kérdeznék valamit:- Vissza- tudnának-e élni azzal, hogy önök képezték ki a kutyát? Be tudnának-e törni ?- Elvileg igen. Gyakorlati­lag azonban azért nem, mert ezeket a kutyákat úgy képez­zük, hogy mindig azt a terü­letet őrzi, ahol dolgozik, és mindig azt az embert védi, akinél a póráz van. Sz. Lelovics Ilona

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom