Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-01 / 88. szám

Békeszolgálat Ázsiától Európáig Fordulat Mészáros Lázár hamvai hazahozatalának ügyében A trópusokról Magyarországra Bajai kérés — angol akarat Egyre kevesebb a politikai akadálya annak, hogy végre szülővárosában, Baján kap­hasson végtisztességet Mészá­ros Lázár altábornagy, 48-as volt hadügyminiszter. Az egyik ló kizáró ok az volt, hogy a ma Amerikában élő rokon ki­kötötte: amig szovjet alaku­latok tartózkodnak magyar földön, nem járul hozzá a hazahozatalhoz. Nos, Bajáról szinte elsőként távoztak a ,, hídvédő" szovjet katonák. Mindezek mellett az igazi for­dulat az ügyben az elmúlt napokban történt, méghozzá Londontól 150 kilométerre: Worminsterben. Itt tartózkodott ugyanis hi­vatalos szolgálati úton Ron- kovics József ezredes, a Ba­ján, a vaskúti úton lévő lak­tanya parancsnoka. (Aki ko­rábbon szolgált már Lentiben és Pécsett is.) Már a puszta tény, hogy egy magyar vidéki laktanyopaTancsnok ellátogat hat a brit hadsereghez, egy gyalogsági tiszti iskola oktató­bázisának megtekintésére - jelentős politikai változást fel­tételez a honi hadseregben, és egyben a bajai szakember eddigi érdemeinek elismerése is. Mivel a bajai laktanyamost március 15-e óta viseli váro­sának egykori országgyűlési képviselőjének nevét, érthe­tően ajándékba vittek egy an­gol nyelvű albumot Mészáros Lázárról. Vendéglátóik közül kevesen tudták, hogy az egy­kori magyar hadügyminiszter hamvai ma még angol föld­ben nyugszanak, az einwoodi temetőben. Ezért azonnal ka­tonai helikoptert indítottak a kisváros ottani katonai alaku­latához, és felvették a kap­csolatot a polgármesterrel is. A worminsteri parancsnokság teljes együttműködéséről biz­tosította Ronkovics ezredest. A helyi értelmiség és a gazdasági szakemberek máris fantáziagazdag elképzelések­kel léptek elő. Tették mind­ezt ábból a .megfontolásból is, mert a közeljövőben Ba­jára látogat az angol nagy- követség katonai attaséja, és akkor már o teendők is szó- 'ba kerülnek. Baja ünnepi kül­sőségek mellett szeretné dísz­sírhelyre tenni Mészáros Lá­zár hamvait, ebhez a róla el­nevezett laktanya tiszti kara minden segítséget megad. Szóba került egy angol-ma­gyar történészkonferenéa meg­rendezése is. (Gondoljunk csak bele, hogy még mindig 'mennyi homályos pont van az 1848-as események körül!) Elképzelhetőnek tartják Ba­ján még azt is, hogy a taní­tóképző főiskolán angol tan­széket alapíthatnának külföldi segítséggel, műszaki eszköz­parkkal, pedagóguscserékkel. Az üzleti területen mozgók egy gazdasági börzére szá­mítanak, ahol a vegyesválla- lat-álapítós és a tőkebevo­nás jelenthet előnyt. Kovács Zoltán „Az örök ellenzéki szerepe az enyém** Ezúttal „vesszős kutatók” Utoljára a trópusokon járt, onnan érkezett Magyarországra Kate Barba, az Amerikai Egyesült Államokban működő önkén­tes szervezet, a Békeszolgálat képviselője. Ö annak a prog­ramnak az igazgatója, amelynek keretében három hónapon át több mint hatvan önkéntest készítenek fel Pécsett, a JPTE an­gol tanszékének segítségével kétéves magyorországi szolgála­tukra. Az o különös csapat, mely néhány napja érkezett, o pé­csi előkészítés után az év szeptemberétől az ország kü lönböző iskoláiban fog nyelvet tanítani. Ingyen. Hátrahagyva családot, barátot, barátnőt, vállalták a kalandot, o kihí­vást Férfiak és nők, huszon­évesek és nyugdíjaskorúak őzért jöttek, hogy itt teljesít­sék feladatukat. Kate Barba kapcsolata a Békeszolgálattal már tizéves. Különböző ázsiói országokban dolgozott eddig, az első öt évben mint önkén­tes, majd később az oktatás­sal, iskolaügyekkel foglalko­zott, tanított, képezte az újabb vállalkozókat. Magáról keveset beszélt, leginkább hát arra támaszkodom, amit látok: egy csinos, fiatal nőt szinte egyenruhaszerü zöld kiskosz­tümben. Óhatatlanul is a misszionáriusokra gondolok . . — örülök, hogy Európában dolgozhatom — mondja —, üditő most, Thaiföld után. A mi szervezetünk Bush elnök ígérete alapján küldi a kivá­lasztottakat Magyarországra azért, hogy itt angolt tanítsa­nak. Mások Lengyelországban és Csehszlovákiában segítenek olyan problémák megoldásá­ban, mint a kisvállalkozás fej­lesztése, a környezetvédelem. Mindenhol fontos, hogy meg­teremtsük a két kultúra közti szorosabb kapcsolatot. Más, a miénkhez hasonló szervezet is működik szerte a világban, de o kulturális interakcióra talán mi helyezzük a legnagyobb hangsúlyt. — Hogyan választják ki azo­kat, akik utazhatnak?- Alapkövetelmény az egye­temi diploma. A válogatás egy évig is tarthat, a köz­pont a különböző országokból érkezett igényeknek megfelelő­en állítja össze a résztvevők listáját. A legutolsó ideig visz- sza lehet lépni akkor, ha va­laki meggondolja magót, de ez azért igen ritka. Többen nem is szabnak feltételeket, egyszerűen csak önkéntesek akarnak lenni. A Békeszolgálat tagjai Pé­csett is családoknál laknak, ez is lényeges része a kapcsolat- teremtésnek, a tapasztalatszer­zésnek. Ismerkednek a szoká­sokkal, megtanulnak alkalmaz­kodni a helyi körülményekhez, ízlelik a nyelvet. Nem feltétel, hogy beszéljenek magyarul, sőt az a jobb, ha nem, Így ez is kényszerítő erő lehet arra, hogy minél gyorsabban beil­leszkedjenek. Kate Barba már néhány hó­napja foglalkozik a következő két magyarországi év előké­szítésével. A munkát Pécsett már megkezdték, nyelvi és szakmai képzésben részesül­nek az ideérkezők, kell is, hi­szen ők nem pedagóqusok, nyelvtanárok. A felkészítés per­sze, kiterjed majd arra is, hogy a békeszolgálatosok megismerkedjenek az orszáq történelmével, mai helyzetével, kultúrájával. És mindennel méq, amivel csak lehet. Kate Barba is Magyarországon ma­rad, de azt még nem tudja, hol lesz a következő állomás... Eayelőre jól érzi maaát, né­hány magyar szót már ismer is. Hodnik I. Nem azért lett világhírű, mert Magyar- országról kiutasították Előadást tartott csütörtökön Pécsett Szelényi Ivón (52) szociológus, a California Uni­versity professzora. A Konrád Györggyel közösen irt ,,Az én- telmiség útja az osztályhata lomhoz" című világhírű esszé szerzőjét 1975-ben utasította ki Magyarországról a politi­kai rendőrség, először Auszt­ráliában, majd Amerikában tanílott, s folytatta a kutatá­sait. Szombati számunkban az Új DN és az Értelmiségi Klub közös rendezvényén tartott előadásának részleteit ismer­tettük, most a vele készített kisinterjút olvashatják. * — ,,Az értelmiség útja . . ." példái között Konrád György- gyel sokszor hivatkoznak a politikai rendőrség munkájára, holott tudták, a könyvet leg­először ők fogják elolvasni.- Igen, ez egy kicsit akasz- tótahumor is volt. . . Sejtettük, hogy a kézirattól együtt a fogdában lógunk kikötni, de nem ezért taglaltuk a politi­kai rendőrség szerepét. Az államszocializmusban a párt mellett a politikai rendőrség volt a legjellegzetesebb in­tézmény - ezért.- Miután elkobozták a könyvet, csak a rendőrség em­berei olvasták el, vagy az felsőbb körökhöz is eljutott? A párt vezetőire gondolok, azokra, akik tanulhattak vol­na belőle . . .- Nem, a könyv nem jelent meg még belső kiadványként sem. Viszont egy sztori: mi­után kijöttem a börtönből, megkeresett egy tanítványom, akinek az édesanyja Gáspár ,,elvtársnak" volt közeli mun­katársa. Kérte, adjam kölcsön a kéziratot Gáspárnak, mert öt nagyon érdekelné... Gás­pár egyébként jól ráérzett ar­ra, hogy a könyv az állam­szocializmus baloldali kritiká ja, s talán ezért is nem mer­te elkérni a Belügyminiszté­riumtól. Ezért fordult inkább hozzám . . . Persze, nem ad­tam oda.- Nem sajnálja, hogy an­nak idején nem maradt itt­hon? Akkori elvbarátai, a de­mokratikus ellenzék tagjai most politikusként valósítják ■meg elképzeléseiket, ön vi­szont tudósként legfeljebb csak ajánlásokat tehet. — Nem akartam soha poli­tikus lenni, tanárként és ku­tatóként jobban érzem ma­gam a bőrömben. Kellenek a politikusok, de kellenek olya­nok is, akik analizálnak. Ne­kem utóbbi a vonzóbb. Azt hiszem, az inkább a leiada­tom, hogy szociológusként azoknak az érdekeit nézzem, akik ilyen-olyan okok miatt nem tudják érvényre juttatni őket. Kicsit talán az örök el­lenzéki szerepe az enyém. De tetszik, úgy hogy politikus ez­után sem leszek . . . (pauska) OT -v.jfc Radio mellet«... Pillanatnyi csend az ülés­teremben, mindenki az emel­vényre figyel, majd az el­nök — emelt hangon — megadja a jelt: „Most...!!!” - és a magyar képviselők szavaznak. így, egyszerre. Mert ha valaki - netán — előbb nyomná meg a gom­bot, az egész magyar be­rendezés összezavarodik. Nem is kell megnyomni, hiszen elegendő az is, ha néhány narancs (emlékez­hetnek rá...!) rágurul a gombra és máris áll a bal­hé. Előfordul az is, hogy az Elnök megadja a szót a képviselőnek, aki - nem kis derültség kíséretében — be­jelenti, nem kíván hozzá­szólni, a berendezés téve­sen jelzett. Előfordul az is, hogy a képviselő feláll, be­szél. csak nem hallani, mert ... a jó ég tudja, mi­ért, a berendezés ismét „meghibásodik", igaz, csak néhány másodpercre. Aztán az Elnök - az emelvényről utasítja a technikust, hogy csináljanak már valamit ez­zel a szerkezettel. Ebből tu­dom. hogy o képviselőkön, minisztereken, újságírókon, tévéseken, továbbá a fo­lyosói büfé személyzetén kí­vül még híradástechnikai technikus is kéznél van, minden eshetőségre számít­va. Jómagam lelkes és bősz nézője-hallgatója vagyok az országgyűlési közvetítések­nek, jó néhány képviselő **tzinte már személyes isme­rősöm - hogy mást ne mondjak - gyakran azon kapom magam a hús szo­bában, hogy ilyeneket mon­dok: „Na most jön a Jó­zsi! Ez majd megmondja a magáét!" - és igazam van. az elsők között van, aki felszólal, természetesen szid­ja az MSZP-t, elnéző és fö­lényes mosollyal veri el a port a rakoncátlan „fidesze- seken", aztán jön a hara­gos, szikár, szakállas férfiú, aki szintén a legokosabbak egyike a honatyák népes társaságában. Szóval - mint itt fent említettem — jól megvagyok a képviselőkkel, de most' már azt szeretném, ha egy­szer az ülés szünetében a tévé riportere a technikust is a kamera elé citálná. Vagy a technikus főnökét. Vagy azt a Főműszakit, aki pirulás nélkül nekem, mint nézőnek, megmagyarázná, miért ilyen röhejesen csap­nivaló jelző-szavazó beren­dezést szereltek fel tavaly — újonnan! — a parlament üléstermébe. Én nem esek hasra a Nagy Emberek előtt, de azért még is csak ég a képem, amikor .világhíres politikusok és államférfiak ülnek be a díszpáholyba és látják, hogy a magyar par­lament széksoraiba beszerelt szerkezetek legföljebb arra alkalmasak, hogy egy falusi búcsú körhintáját elhajtsák, vagy még arra sem. Amikor a napokban a rádióban egy hazai szaktekintély szomorú­an említette meg, hogy a magyar gépipar termékeit már a szovjetek sem veszik át még haveri alapon sem (s nem ám dollárért!), én ezen nem csodálkoztam. Hi­szen az ország legtekinté­lyesebb - mondjuk az or­szág 1. számú Épületében - sem tudunk olyan berende­zést meghonosítani. amely kifogástalanul működne. Mi­ért is működne, amikor - most szálljunk le konyha­szintre - a vadonatúj víz­csap és csaptelep félév múlva csöpög és folyik, csak­úgy, mint az ország vala­mennyi klozetjának víztartá­lya .. . Képzeletben még vissza­hallom a hajdani nagy szónoki ömlengéseket, hogy ilyen meg olyan iparág ,, . . . világszínvonalon ter­mel...!" Persze. Selejtet. Mindent - színvonal alatt. Hallom a rádióból, hogy a parlamenti étterem árai el­képesztően magasak, ám a „fideszesek" nem veszik igénybe ezt a szolgáltatást. Mit gondolnak, hol étkez­nek? Van az Országházban, pontosabban annak alagso­rában egy olcsó büfé. Oda­járnak. Pedig a képviselői fizetés azért jóval magasabb a hazai átlagkeresetnél. De hát a képviselői fizetés is össznépi csóróságunkat .ta­núsítja. A napokban újra áremelés lesz, méghozzá ke­ményen. Azt hiszem, legkö­zelebb már az „öreg" kép­viselők is levonulnak pari- zeres zsemlyére az alagsori büfébe. Hogy aztán a jónép ho­va vonul, annál lejjebb? Nekünk már csak a béka1 jutott. . . ytJLt fi béka ala Keresik Attila sírját Nemzetközi expedíció indul Attila hun fejedelem sírjának felderítésére Ma, vasárnap az eszéki kikötőben az úgynevezett ,,vesszős kutatókat'' teszteli a zsűri. A sírkutató akciót az Eszéki Vesszős Kutatók Egyesü­lete kezdeményezte, felkarolta az újvidéki Magyar Szó szerkesztősé­ge és kiadóháza. Most a megmé­rettetésre kerül sor 10-ig. és azt követően a legjobbak kereshetik a legendás fejedelem feltételezett te­metkezési helyét, a szervezők sze­rint a hármas fémkoporsóba helye­zett holttestet és persze, a me­sés értékű és mennyiségű kincset — Titel és Kikinda között, valahol a Tisza-parton. A vesszős kutatók olyon embe­rek, akik a maguk elé két kézzel kitartott fémrúd segítségével testű1 kön keresztül érzékelik a föld alatt rejlő fémeket, vizeket, azok ener­giahatásait. A Magyar Szó épp az expedíció felkarolása érdekében új rovatot indított ,,Rejtett dimenziók" címen és ebben csaknem két hó­napon át készítették fel azokat, akiket érdekelhet a vesszős kuta­tás ősi, sokszor üldözött és boszor­kányosnak tartott mestersége. Eb­ben a rovatban sorra közölték az Attila-legendával kapcsolatos olva­sói leveleket. Egyiknek, a június 26-i számban közöltnek eredtünk a nyomába. Kelenváry János buda- pesi visszaemlékező Tápé határá­ba, a Tiszo-parti Szililaposa-dűlöbe teszi Attila sírját, ahol Dessewffy Gyula, Szolnok megyei gróf. a kis­gazda Kisújság negyvenes évekbeli főszerkesztője, aki Brazíliában él, kutatott, és lefúrt 10—15 méter mélységbe, ahonnan fémdarabokat, forgácsokat hozott fel a fúrófej. A helyszín a hajdani Sulyok-féle téglagyár udvara és mindez 1942- ben történt. A múzeumok ellenez­ték a vállalkozást, pedig Dessewffy, a néhai aradi vértanúk egyikének, Dessewffy Arisztidnek a leszárma­zottá neves amatőr régész hírében állt, pompás házi múzeummal ren­delkezett. — A fúrás nálunk történt — em­lékezik a most 65 éves Török László, aki Sulyok-lányt vett feleségül —, de mi furcsálltuk, hogy egy pesti halottlátó jelölte meg a helyet. Láttam a fémeket, azt is, ahogy a fémrudak hirtelen meghajoltak a föld felé. Meg tudom mutatni a helyet. A kispesti Kopcsányi Gyula al­tiszt híres halottlátó volt — mint mondják —, és sikerült Attilát meg­idéznie. maga a fejedelem jelöl­te meg ezt a helyet. Kaposvári Gyula, a szolnoki múzeum 74 éves nyugdíjas igazgatója mosolyog ezen és mesének tartja. Szerinte Attilát sose temették koporsóba, a keleti, sztyeppéi fajoknál nem volt szokás a koporsós temetkezés, de Alarik gát fejedelmet ■'fémkoporsóba tet­ték, amiről Ipolyi Arnold tanulmá­nyában egy lábjegyzetben említést tesz. Ezt értelmezi félre a magyar koratörténelmet romantikus hévvel újra-magyarázó Jókai Mór és indít­ja el a nép körében naiv mítosz- szá növő hármas-koporsós temetke­zési sztoriját. Az igazgató úgy mondja, hogy Ipolyi elveti a ma­got, Jókai fává növeszti. Gárdonyi Géza gyönyörű énekes madarat ül­tet e fácska lombjába. Móra Fe­renc hiába magyarázza, hogy 1830 előtt (az Ipolyi-cikk megírásának ideje) Attiláról nincs koporsós uta­lás, népi magyarázat. Oly hevesen született e naiv népi Attila-mítosz. mint vele majdnem egyidőben Ró­zsa Sánd or legendája. Napjaink­ban újra felerősödik az Attila-mí­tosz. A jugoszláviai koporsókeresés eredményét kíváncsian várják a hor­vátországi, sőt a szerbiai régészek is. (Kaposvári Gyula Attila városát Jászberénynél, míg temetkezési he­lyét a Kőrösöknél. Túrkeve táján feltételezi.) Cs. J. vasárnapi 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom