Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-17 / 104. szám

1990. július 17., kedd aj Dunantüli napló 3 Az SZDSZ új tervezetet nyújtott be (Folytatói oz 1. oldaltól) céllal, hogy az Országgyűlés a kormányzati tevékenység megbénítására alkalmas, mi­nősített többséget igénylő tör­vények körét ,,a szükséges mértékre" korlátozza. A szov­jet típusú tanácsrendszer fel­váltásának, a demokratikus helyi önkormányzatok kiépülé­sének sürgőssége miatt ki­emelkedően fontos volt, hogy az önkormányzatok létrehozá­sához szükséges részletes sza­bályok kikerüljenek a minősí­tett többséggel meghozandó törvények közül. Ezért az MDF—SZDSZ meg­állapodás 4. mellékletének 3. pontja úgy rendelkezik: ,, az önkormányzati törvényeknél a kétharmados szabály kizáró­lag az Alkotmányba kerülő rendelkezésekre vonatkozik, vagyis azokra, amelyek az önkormányzati rendszer szer­vezetének és működésének legalapvetőbb szabályait tar­talmazzák". A megállapodás­ban foglaltakat - mint egy­séges egészet - mindhárom képviselőcsoport elfogadta, és azt magára nézve továbbra is kötelezőnek tartja. Ugyanak­kor elvárja, hogy az SZDSZ haladéktalanul térjen vissza a megállapodásban vállalt kö­telezettségei teljesítéséhez. A kormánykoalíció pártjai haj­landóak minden ésszerű és el­fogadható módosítási indít­ványt figyelembe venni, amennyiben azonban a beter­jesztett alkotmánymódosítás nem kapná meg a minősített többséqet a szavazás során, és a Magyar Köztársaság al­kotmánya emiatt továbbra is a szovjet típusú tanácsrend­szert tartaná fenn, akkor en­nek minden következményéért a felelősség a megállapodást megszegő szabad demokratá­kat terhelné. Magyar Bálint Magyar Bálint, a Szabad Demokraták Szövetségének ne­vében - ugyancsak soron kí­vüli hozzászólóként - válaszolt az állásfoglalásra. Mindenek­előtt kifogásolta, hogy a két pórt „magánjellegű" megál­lapodását a Parlament elé vitték. Indokolatlannak tartot­ta, hogy e kérdésben ügyrend előtt kapott szót Kónya Imre, hiszen még nem zárult le az önkormányzati törvény általá­nos vitája. Az SZDSZ egyéb­ként sem érzi úgy, hogy fel­rúgta a megállapodást. A Magyar Demokrata Fórum — illetve a kormányzó pártok - állásfoglalása olyan helyzetet kíván teremteni, amelyben egyedül az ellenzéket terhel­né a felelősség, amennyiben valamely tartalmi kérdésben nem sikerül a parlamenti pár­toknak konszenzusra jutniuk, illetve a konszenzus hiányát nem sikerül pusztán erőpozí­cióból pótolni. Az SZDSZ nem kíván olyan megoldást el­fogadni, amelyben egyszerűen általános megfogalmazások kerülnek az Alkotmányba, s ezért az önkormányzati tör­vény tényleges tartalmát már egyszerű szótöbbséggel is el­fogadtathatják. Az SZDSZ szakértői megfeszített munká­val készítették el tervezetüket, amely alapját képezheti a parlamenti pártok konszenzu­sának. E tervezet kidolgozása nem a parlamenti munka hát­ráltatását jelentette, hanem azt, szolgálta, hogy időben meg lehessen tartani az ön- kormányzati választásokat. Az elnöklő Szabad György ja­vaslatára a napirenden kívüli vitát egyelőre „befagyasztot­ták" — s az önkormányzati törvény problémakörét a tárgy- sorozatnak megfelelő helyen és időben veszik elő. A két soron kívüli felszóla­lás is előre vetítette, hogy az önkormányzati törvény, illetve az ezzel kapcsolatos alkot­mánymódosítás folytatódó ál­talános vitája során heves összecsapás válható a kor­mánykoalíció,, illetve az ellen­zéki pártok között. Erre a szinte áthidalhatatlannak lát­szó ellentétre utalt az is, hogy a kormánykoalíció részes pártjai az ülés szünetében - az önkormányzati törvény ple­náris vitáját be sem várva - nemzetközi sajtótájékoztatót hívtak egybe, amelyen éles kritikának vetették alá a Sza­bad Demokraták Szövetségé­nek a törvénykezés során ta­núsított magatartását, illetve az önkormányzatokról készített „ellentervezetét". A többi kö­zött elhangzott, hogy a sza­bad demokraták „útszéli han­gon” támadják képviselőtár­saikat, tervezetük koncepciót­lan, inkoherens, megbénítja az önkormányzati választások elő­készítését. A képviselők Szabad György vezetésével ügyrendi polémiát folytattak, amelynek lényege: miként tárgyalják az SZDSZ által beterjesztett önkormány­zati „el lentörvény-tervezetet". A jelenleg érvényes házszabá­lyok ugyanis nem rendelkez­nek arról az esetről, amikor a kormány beterjesztet törvény- javaslatával szemben az Or­szággyűlésnek egy teljesen új törvényjavaslatot kell megvi­tatnia. Végül is Szabad György az ügyrendi bizottság hatáskörébe utalta a döntést, nevezetesen: a bizottság vizs­gálja felül és foglaljon állást arról, hogy a képviselők eset­leg az egyszer már elfogadott tárgyalási rendtől eltérő mó­don vitassák meg az SZDSZ „ellentörvényét". Welder Ferenc Az önkormányzati törvény­javaslat általános vitáját az ebédszünet idejére függesztet­te fel az Országgyűlés. A képviselők — pártállásuktól függően — túlnyomórészt to­vábbra is támadták, illetőleg védték a törvény tervezetét, elfogadásra, illetőleg elutasí­tásra ajánlva az a T. Ház­nak. Wekler Ferenc (SZDSZ) is kifejtette: jó önkormányzati törvényt a csatlakozó törvé­nyek hiánya miatt nem lehet alkotni, ám abban valameny- nyien egyetértettek, hogy az önkormányzati választásokat szeptember 30-án mindenkép­pen meg kell tartani. Az el­lenzéki képviselők közül töb­ben hangsúlyozták: a most készülő törvényt ideiglenesnek kell tekinteni, mert hiányoz­nak azok az alapvető gazda­sági feltételek, amelyek nélkül az önkormányzatok nem képe­sek sikerrel működni. A törvénytervezet egyik koncepcionális hibájának rót­ták fel, hogy abban a közpon­ti hatalom túlságosan nagy beavatkozási lehetőséget kap: a mindenkori kormány így be­leszólhat az önkormányzatok életébe. A polgármesteri, a föispáni intézményen keresztül például jogszabályokkal, a megye rendeletalkotással, a kormány pedig közvetlen jog­szabályalkotással . irányíthatja a helyi testületeket. Obstrulcciós vád Az Alkotmányügyi, Törvény­előkészítő és Igazságügyi Bi­zottság nevében Salamon László (MDF) obstrukció vá­dolta az SZDSZ-t. Mint mon­dotta: a szeptember 30-ig hátralévő idő nem elegendő a szakmailag is megalapozott módosításokra. A javaslatok sokasága és az idő rövidsége együttesen pedig jelentősen lecsökkenti az eredményes he­lyi választások lehetőségét. Kérte az ellenzék tagjait, gondoljanak felelősségükre, ne tegyék lehetetlenné a kormány munkáját, hiszen ezzel meg­fosztják az országot a helyi rendszerváltás lehetőségétől, konzerválják a tanácsi rend­szert, és hozzájárulnak ahhoz, hoqy a helvi kiskirályok to­vább élősködienek. Jó lenne elkerülni, hogy az önkormányzati választások a pártharcok színterévé váljanak. A nemZet azt várja az Or­szággyűléstől, hogy a helyha­tósági választások törvényes előfeltételeit alakítsa ki siker­rel - fejtette ki a képviselő. Juhász Pál (SZDSZ) vissza­utasította az obstrukció vád­ját. Hangsúlyozta: az új jog­szabály-tervezet teljes egé­szében a korábban meghirde­tett alapelveknek felel meg. Az SZDSZ egyébként azért nyújtott be teljes törvényter­vezetet, hogy az egyedi javas­latok sokasága ne lassítsa a munkát. A két módosító ja­vaslatcsokor is ezen alapelv­hez igazodik — mutatott rá a képviselő, majd arról szólt, hogy a kormány által előter­jesztett törvényjavaslaton két vonulat húzódik végig. Az egyik, hogy az új rendszer azonnal folytatható legyen, a másik pedig, hogy a kormány­nak pénzügyileg nehéz hely­zetben is legyen lehetősége a beavatkozásra. Elismerve a folyamatosság szükségességét, felhívta a figyelmet arra, hogy az előnyök mellett a tör­vényjavaslat e vonásai sok hátrányt okoznak. Nem külö­nülnek el világosan a köz­ponti és a helyi hatalom fel­adatai, s egyebek között hiá­nyos a helyi önállóság felté­teleinek megteremtése is. A szabad demokraták módosító javaslatainak célja, hogy ne csupán hatalomváltás legyen, hanem megtörténjen a rend­szerváltozás is, tudomásul vé­ve azt is, hogy ez együtt jár a pártharcok felerősödésével. Kőrösföi László (MSZP) le­szögezte: éppen a kormány- párti hozzászólások lassítják a törvénytervezet fölötti vitát, az ellenzék igyekszik konstruktív javaslatokkal hozzájárulni a vitához. Ahhoz azonban, hogy eredményt érjenek el, elen­gedhetetlen néhány alapkér­dés tisztázása: a fogalmak pontos meghatározása, a fel­adatok elhatárolása. Éppen ezért a törvénytervezet érdemi átdolgozásra szorul. Az elnöklő Vörös Vince né­hány perccel fél hét előtt fel­függesztette az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának hétfői munkanapját. A képviselők több mint öt órán át folytat­ták az alkotmánymódosításról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatok általá­nos vitáját, azonban az idő előrehaladta miatt többen nem kaphattak szót. Az ülés soros elnöke bejelentette: az általá­nos vita a jövő hét első nap­ján folytatódik. Az elfogadott napirend szerint kedden 10 órakor az 1989. évi költségve­tés végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslat megtárgyalását kezdi meg az Országgyűlés. Parlamenti beszélgetés dr. Kónya Imrével, az MDF frakcióvezetőjével Az ellenzék a kormány megbuktatására tör?... önkormányzat vagy... - tanács? Alighanem kenyértörésre -ke­rült sor tegnap az önkormány­zati törvény körül támadt — személyeskedéseket és hova­tovább útszéli (hangokat is hallató — vitában. A kormány- párti koalíció megelégelve az ellenzék - köztük a korábban paktumot kötő, de azt sem­mibe vevő SZDSZ — támadá­sait, nyílt offenzívát indított. Az ebédszünetben tartott saj­tótájékoztatón, ahol ott volt a belügyminiszter, a kisgazdák, az MDF és a Keresztényde­mokrata Néppárt képviselője is, ízekre szedték az ellen­törvényjavaslatot, s nyíltan obstrukciónak ítélték a kilóra is tetemes törvénymódosító ja­vaslatcsomagot. A sajtótájékoztatót követően dr. Kónya Imrét kértem, vilá­gítsa meg az akció (hátterét, s kértem, mint a Magyar De­mokrata Fórum frakcióvezetője fejtse ki véleményét. — Hogyan értékeli ön a kormány- koalíció és az ellenzék közti je­lenlegi viszonyt, különös tekintettel az SZDSZ-re? Lehet-e az ennél rosszabb is . . .?- Kapcsolatunk nem felhőt­len. Hogy is fogalmazzak. Ko­molyan el kellett gondolkod­nunk azon, hogy a szabadde­mokraták be akarják-e tartani korábbi megállapodásunkat az önkormányzati törvényjavaslat­tal kapcsolatban, vagy nem. Hiszen ez abszolút súlyponti kérdése volt a paktumnak. Et­től nem kevesebb függ, mint az, hogy szeptember 30-án fölállnak-e a vidéki rendszer­váltást jelentő új önkormány­zatok avagy sem. A vitából látszik, nem mehetünk abba bele, hogy a törvény elfoga­dásához kétharmados többség keli, hiszen akkor ez a törvény soha nem születik meg. Most égető a helyhatósági válasz­tás, s biztos vagyok abban, hogy a kormány képes arra, hogy jó törvénytervezetet ter­jesszen elő, s ezt meg is tet­te. Tessék akkor ehhez úgy viszonyulni, hogy vitassuk, de nem úgy, hogy egy új törvény- tervezetet teszünk a képvise­lők elé, ami 70 százalékban megegyezik a mienkkel, s több programpontja egysze­rűen irreális. — Feltételezem: az ellenzék rend­kívül keményen reagál majd, s egyéb, további törvénytervezeteknél sem kíméli majd a kormánykoalí­ció* . . . Mihez vezethet ez?- Remélem, hogy az ellen­zék időben rájön arra, hogy ebben a kiélezett helyzetben, mely a mai magyar társadal­mat jellemzi, a pártérdekeit nem helyezheti az általános érdekek fölé. S talán arra is, hogy a saját pártérdekeit rosz- szul mérte föl . . .- On csali ezt látja e magatar­tás mögött? Nekem úgy tűnik, a kormányt szeretnék megbuktatni. — Ez egy nagyon jámbor óhaj. A kormány ugye akkor bukik meg, ha a kormánytöbb­ség megvonja tőle a bizalmat. A koalíciós pártok képviselő- csoportja nevében mondha­tom, hogy rendszeresek a kö­zös képviselőcsoporti üléseink, s a déli közös nyilatkozatot egyhangúan fogadták el kép­viselőtársaink. így szerintem, lehet, hogy a kormányt akar­ják megbuktatni, de tudják azt is, hogy a manőver re­ménytelen. — Lesz ezek szerint szeptembei 30-án választás? . . . — Lesz. S reméljük, hogy az új önkormányzatokat fogjuk megválasztani, de ehhez az kell, hoqy az ellenzék taktikát változtasson. Ha nem teszi, akkor is választani kell a ki­írások értelmében, legfeljebb a régi szisztémában tartandó tanácsi választásokra ébre­dünk, amit ugye senki nem szeretne. De ha így történik, a felelősség nem minket ter­hel! Kozma Ferenc Egy polgár gondolatai Nem jó a közérzetem! Persze lehet erre azt mon­dani — magánügy, de attól tartok, másoknak sem jó. Az állam polgárainak többsége nem dudorászik jókedvében, a könnyed vidámság elillant, mint a simogató nyári szellő, fásultság, közömbösség bur­jánzik. Külföldi ismerősöm - évek óta él Magyarországon — mondja, szemmel látható az emberek fáradsága, min­denütt ingerültséget, ideges­séget tapasztal. A hivatalok­ban, a munkahelyén, az autóbuszon, bevásárláskor, az utcán. Meséli: sétált a minap kicsi lányával, előtte egy idősebb ember bóklá­szott, jobb kezében bottal, az áruház ajtaján kivágódott két középkorú ember, a nő nekiment az öregnek, aki majdnem elesett, nem, a cifra dáma nem kért elné­zést, éles hangon felkiáltott: „Miért nem néz maga elé, vén marha!". Nem jó a közérzetünk! Nem jó a vállalatvezetőnek, s nem csupán ezért, mert a levitézlett rendszerben is igazgató volt, s most görcs­befordult gyomorral félti gondosan kialakított egzisz­tenciáját. Azért sem jó, mert a vállalata milliókkal tarto­zik, ugyanakkor nekik sem fizetik ki más vállalatok a milliós követelést, s lassan fizetésképtelenné válnak. Nem jó a ,,bérből és lizetés- böl" élő tömegeknek, mert az élet drága és a drága életben szép csendesen szin­te minden elérhetetlenné vá­lik. Hiába vannak dugig pa­kolva az üzletek polcai min­denféle világszinvonalú áruk­kal, ha például az európai mosópor duplája a magyar­nak, ha a több száz autóke­reskedéssel foglalkozó cég konvertibilis valutáért kínálja a nyuqati és távol-keleti sze­mélygépkocsikat, ha a nagy- családosok nem tudják meg­vásárolni a korszerű pelen­kabetétet, ha a balatoni nyaralás is csupán kiváltsá­gosok privilégiumává válik, ha a fiatalaknak szinte re­ménytelen önálló lakáshoz jutni . . . Nem jó a vállalko­zóknak, mert mindenféle ígér­getés ellenére a liberalizált piacgazdaság egyelőre vágy­álom, jelenleg agyonnyomja őket a szabályozók tömege, az aránytalanul magas tár­sadalombiztosítási járulék. Nem jó a külföldi befekte­tőknek, mert a korábban ígért adókedvezményt egyik napról a másikra megvon­ták. Nem jó a mezőgazda­ságban dolgozóknak, mert bizonytalan, hogy mikor és mit privatizálnak, nem jó, mert drasztikusan mérsékel­ték az exporttámogatást. Nem iá, a nyugdíjasoknak, mert jórészük olyan kevés pénzt vesz át a postástól, hogy hónap elején meg kell nézniük, melyik a legolcsóbb kenyér, tej . . . Nem jó a közérzetem, mert olvasom, hogy rövid időn belül 80-100 000 mun­kanélküli lesz hazánkban, akiknek újrakezdése sajnos nem mentes az ellentmondá­soktól, akik úgy érzik majd, feleslegesek a társadalom­ban. Nem jó a közérzetem, mert ijesztő mértékben nő a bűnözés, s ahogy folytatódik elszegényedésünk, vélhe­tően mind többen választják a pénzszerzés mocskos útját. Nem jó a közérzetem, mert olvasom egy hivatalos em­ber nyilatkozatát, aki szerint a tiszta környezet nem in­gyenes közkincs, még kevés­bé közpréda, hanem olyan érték, amelyért fizetnie kell annak, aki használja, éppen ezért környezetvédelmi adó bevezetését tervezik. Nem jó a közérzetem, mert tudom, ez az adó engem is — mint a több százezer Trabant-tu- lajdonos egyikét - érinteni fog, s nem azért vagyok rosszkedvű, mert ismét meg akarnak „fejni", sokkal in­kább azért, mert baleknek néznek. A minap olvastam, hogy egy Zaporozsec gaz­dája szép nagy betűkkel ki­írta kocsija hátsó ablakára, „Nem vagyok hülye, az autót OTP-n nyertem". Kérem szé­pen, mi trabantosok, wart- burgosok sem vagyunk hü­lyék, ezeket az autókat nem mi importáltuk, mi csupán megvettük. Jobb'híján! Nem jó a közérzetünk, mert a választási kampány ígérgetései szépen, komóto­san a feledés homályába vesznek, s elsorvadnak, mint az az ideológiai rendszer, melytől 43 éven keresztül az igazságosságot, az emberi élet kiteljesedését vártuk. Nem jó a közérzetünk, mert látjuk, hogy a kormány által kért 100 napos türelmi idő­nek elúszott a fele — tapasz­talható eredmény nélkül. Nem jó a közérzetünk, mert a tévé jóvoltából szemtanúi lehetünk qnnak, ahogy a szabadon választott képvi­selőink „el vannak" egymás­sal az ország első házában: gomb(olyitanak), retorikai mutatványokat tartanak, he­raldikai kérdésekről dispu- táznak, éles kirohanásokat intéznek egymás ellen, kivo­nulnak és bevonulnak . . . Nem jó a közérzetem, mert a „nép nevében" a legkeve­sebbet törődnek velünk a néppel. Pedig mi vagyunk. Olybá tűnik, hogy csakúgy, mint eddig az egypórtrend- szerben, most is valahol el­sikkad az ember. A munkás, a vállalkozó, a paraszt, a bá­nyász, az orvos, a titkárnő, a tanár, az akadémikus, a filmrendező, az iparos, a fogtechnikus, a szobrász . . . Nem jó a közérzetem, pedig dudorászni szeretnék, elis­merően csettinteni, dicsérni a kormányt, az országgyűlést. Azt szeretném, ha végre jó lenne a közérzetem, jó lenne valamennyiünk közérzete, s azt mondja ránk ismerősöm: milyen kiegyensúlyozottak ezek a magyarok, milyen nyugodtak, s milyen jól él­nek. Ügy érzem ez' még messze van. Mint ahogy Európa is, ahová kapaszko­dunk. Egyelőre csak azt kér­dezhetjük, amit Ady lova: „Hát mi lesz ebből, tekinte­tes úr?” Roszprim Nándor A „Mályvák között” már megvan! Megtalálták az ellopott „Mályvák között' című Rippl- Rónai-festményt — erősítette meg az MTI értesülését hét­főn Felföldi Ignác, a Buda­pesti Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának vezetője. Korábban már beszámoltunk arról, hogy egy héttel ezelőtt ismeretlen személyek betörtek egy belvárosi lakásba. Hat értékes — egy kivételével a Nemzeti Galéria által is vé­dettnek nyilvánított — fest­ményt loptak el. A most meg­került képet házkutatás során foglalták le. Az akció során letartóztatták Szabó József 44 éves telefondiszpécsert. A rendőrség szerint-»Jó esély van arra, hogy hamarosan előke­rítik a még hiányzó öt mű­tárgyat is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom