Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-16 / 103. szám

uj Dunántúli napló 3 1990. július 161, Hétfő Hoitomiglan-holtodiglan...- Olyan óriási problémák­kal állunk szemben a minisz­térium feladat- és munkakö­rének áttekintése és átszer­vezése közben, amelyre ál­maimban sem gondoltam — mondotta dr. Andrásfalvy Ber­talan bevezetőjében. — S ez­zel nem holmi tehetetlenséget szeretnék, tökröztetni, minden­esetre az a tervszerű minisz­tériumi munka, amit én jónak látnék, még csak vonalaiban alakult ki.- Tehát a személyi, hatás­köri átszervezések még nem fejeződtek be.- Ügy gondolom, hogy még a száz nap sem lesz minderre elegendő. Az oktatásügy, a kultúra rendszerváltása sem könnyebb, mint az a társadal­mi kurzusváltás, amelyben élünk. A felsőoktatás, a kö­zépfokú oktatás, az alapkép­zések megannyi alulról jövő kezdeményezése, annak átte­kintése, a különféle közokta­tást segítő külföldi felajánlá­sok hatékony fölhasználásának igénye, melyek Bajorország­ból, Baden-Württembergből, Franciaországból, a brüsszeli Európa Bizottságból érkeztek, s az ezek nyomán alakuló nemzetközi kapcsolatok kiala­kítása rengeteg időt igényel a minisztériumtól és személy szerint rám is rengeteg fel­adat hárul.- Ezek szerint a nap 24 órája sem elegendő?- Még akkor sem, ha bírná az ember. Ugyanakkor parla­menti képviselő is vagyok, s mint azt önök nagyon jól látják és tudják: az ország •házában nagyon súlyos kér­dések körül folyik a vita, amelyben a konstruktív alko­tó munkát időnként lehetet­lenné teszi a rengeteg mó­dosító javaslat, az az ellen­zéki szándék, mely a kormány tehetetlenségét igyekszik bizo- -nyítani. Éppen emiatt vállal többet magára a kormány — gondoljon csak a költségvetési módosítás vitájára -, amely­nek újabb rizikófaktora: az el­lenzék az alkotmánybíróság­hoz fordul, ha a törvényes ke­reteken túllépne.. Láthatóan minden jogi és parlamentáris eszközt felhasznál az ellenzék aqra, hogy a kormány műkö­dőképességét akadályozza.- A demokrácia mottója: törvényes eszközökkel mindé- neklelett. . .- Így igaz. Ezt még gondo­latban sem illik megkérdője­lezni. Amikor a kormány föl­állt, mindenki jól tudta, hogy nem elég száz nap egy radi­kális fordulatra, minimum 2-3 év szükséges arra, hogy az országban érezhetők legyenek az áhított változások, hogy az új kurzus valamit is elérjen. Mégis óriási a türelmetlenség, nap mint nap tapasztalom, az emberek az ütemmel elége­detlenek. Mi lehet e mögött? Egyrészt az, hogy negyven éven keresztül megvoltak foszt­va a véleménynyilvánítástól, ma pedig mindenkinek lehet véleménye, amit ki is nyilvá­nít Felszabadult efty eddig le­fojtott kritikai szellem, főleg az értelmiségben, a sajtóban. Az alap: csak törvényes úton lehet a változások felé törni. Mi nem vállalhatjuk a pártál­lam gyakorlatát, átnyúlni a törvények felett. Tehát a mai gond: azt a törvénykezést kell végigvinni, amely keretet ad­hat a változásokhoz, a gyor­Az ifjú ejtőernyős házaspár együttes ugrással pecsételte meg az esküvőjüket. Fotó: Läufer László ...vízben, földön, levegőben A házasságokról két alap­igazságot emelegetnek a hoz­záértők: hogy az égben köt- tettnek, meg hogy nem ott. A szép, szabályos, semmi esetre sem formabontó eskü­vők mellett azonban hallani olykor bolondos, de legalább­is szokatlan ötletekről is. Mondtak ki már boldogító igent vízben, repülőből ejtőer­nyővel kiugorva, nudista stran­don, Malév-gép fedélzetén, és lehetne még folytatni. Szólnak híradások olyan kötésekről, ahol minden hosszas szöveget mellőzve, a fiú és a lány csu­pán egy jól megválasztott versidézettel esküdött örök hű­séget. Persze, többnyire min­denki szeretné feledhetetlenné tenni az ünenpi eseményt. A pécsi Családi Intézet két munkatársa. Füziné Juhász Éva és Sipeki Zoltánné volta­képp már azon is elgondolko­dott, mi lenne, ha a Széche­nyi téren összeayűitenék a párokat, és tiz-tizenkét bol- doa házasulandó egyszerre léphetne át a közös életbe vezető nagyszerű út kapuján, hogy végighaladjon a rögös, néha rázós pályán, melynek természetesen vannak egy-egy pillanatra rózsaillatú megállói, s ezek felemelő, a perc buk­tatóin átsegítő élményeit meg­őrizni mindenkinek kedves kö­telessége. Ráadásul később, a kandalló mellett vissza is le­het rójuk emlékezni és to­vábbadni a számos unokának. Bár, ahogyan megtudtam, itt Pécsett is volt már néhány tréfába illő érdekes történet. Előfordult például, hogy meg­jelent a násznép élén, hatal­mas bukétával a vőlegény és bejelentette: az esküvő elma­rad. Két hét múlva mégis megtartották. Volt rá példa, hogy a leendő férjet a bör­tönből kellett kikérni, s ő, a ceremónia után nem tartotta fontosnak, hogy visszatérjen. Nagyon szép az, mondták, ha katona nősül. A többiek sorfalat állnak, kivont kard­dal, a látvány egészen nagy­szerű. Nem mindenkinek jut persze ilyen élmény, sokan csak hét közben jönnek, két tanúval, vagy olykor nélkülük, ilyenkor valaki csinosabban öltözött munkatárs beugrik a házasságkötés idejére. Néhá­nyon teljes titoktartást kérnek, általában azért, hogy a régi férj vagy feleség ne köszörül­hesse a nyelvét az új páron. Túl sok váratlan kérés egyéb­ként nincs. Ha lenne valaki, aki mondjuk a Mecsek-oldal- ban, cserszömörcebokor árnyé­kában szeretne esküdni, nem­igen tehetné, az aktushoz hi­vatalos hely kell, ahol példá­ul címer is van . . . Volt néhány különös eset is eddig, egy pár például tíz pappal az esküvő után beod- ta a válópert, de előfordult az is, hogy ketten kétszer mondtak búcsút egymásnak és háromszor kötöttek házassá­got egymással ... Ez utóbbi történet vigasztaló lehet, mert hót úgy látszik, nincs minden veszve akkor sem, ha férfi és nő elválik egymástól, mint ág­tól a levél. Hodnik Ildikó A hózigazda Michael Gausling üvegművész Kézmeleg iivegcsodák Műhely egy utolsó paradicsomban mindenesetre a galaxis spirál­ját idézi a csigavonal, és ez­zel együtt a végtelenséget. . . Ahogyan határtalan mindaz, amire emberi elme és alkotó­kedv képes, különösen, ha a művész keze alá olyan anyag kerül, mint az üveg a maga kettős természetével, hajlé­konyságával, plasztikusságá­val, -s mégis szilárdságával, aminek egy óvatlan mozdu­lattal vége van rögtön, szi­lánkokra törik a csodálatos munka, többé nem gyönyör­ködteti a szemet sem a fény különös játéka rajta, sem a színek, a formák új és új kombinációja. Az Utolsó Paradicsomban, ahogyan Michael Gausling nevezi műhelyét, most ketten dolgoznak, a vendég, Detlef Tanz Nyu'gat-Németorszógból érkezett. Európában csak igen kevesen használnak olyan technikákat, mint ők, dolgoz­nak üvegpasztával (ez a mód­szer Franciaországban a sze­cesszió idején virágzott), és a harmincas évek Amerikájában újra életre keltett olvasztásos- rogyasztásos technikával. Mind­ketten úgy tartják, az üveg szenvedélyessé tesz, olyan kifejezőanyag, mely a fény ál­tal megfestve még nyers álla­potában is gyönyörű, de ne­kik éppen azt kell bizonyíta­niuk, hogy a mű, ami végül elkészül, csak ebből az anyag­ból teremthető meg igazán. Michael Gauslingot talán többen ismerik, ólomüveg ab­lakaival taláfkozhcKúnk a mo­hácsi Fogadalmi templomban, a Hotel Kikeletben, a Dóm étteremben, a kökényi kato­likus templomban, ahová ajándékul készítette őket, de mesterkurzusokat tart a Ma­gyar Iparművészeti Főiskolán is. Detlef Tanz hazájában is­mert művész, most szabad­úszó. A tudatos alkotófolya­mat híve, melyben az önkife­jező mű átgondolt munka eredménye. A két alkotó már­ciusi találkozásából most két­hetes, együttes munkálkodás lett. A vendég egyébként fe­leségével és négy gyermeké­vel érkezett.- Most ő a tanárom - mondja Michael Gausling régóta szerettem volna Detlef technikáját jobban megismer­ni. Nem vagyunk egymásnak konkurenciái, tanulni pedig mindig érdemes. Az üveghez egyébként nagyon nagy fizi­kai, vegyészeti ismeret kell, a kísérletezés, újító szándék pe­dig számtalan lehetőséget kí­nál arra is, hogy a szigorú anyagi törvényszerűségek fi­gyelembevételével festői hatá­sokat érhessünk el. Engem is ez izgat az üvegben ... A most készült ékszereket nemsokára a Parti Galériá­ban tekinthetik meg a láto­gatók. A munka persze nem áll meg, Detlef Tanz hamaro­san egy régi német mester szobrát készíti el, Michael Gausling pedig kezeket és arcokat akar üvegbe formálni. H. I. A jegy nem kerül a bizonyítványba A hitoktatást a nulladik és a csatlakozó órában célszerű tartani - Ahol nincs más mód, ott az iskola épületét kell erre biztosítani gél is. Hiszen a kultúránk magvas részéről van szó.- Egy pillanatig se legyen félreértés afelől, hogy a hit­oktatás nem válik kárára a társadalomnak. Az egyháztör­ténet-vallástörténet tantárgy lesz, ehhez azonban még a feltételek nem adottak. Taná­rok és tankönyvek kellenek hozzá. Európában sok helyütt akad amolyan „semleges" val­lástörténet és erkölcstan, ké­szülünk rá, de megjegyzem: éz ellen is sokan tiltakoznak. A téma a közeljövőben még nem kerül napirendre.- A következő ötven nap legfontosabb teendőit miben foglalná össze röviden?- Tovább a megkezdett úton, annak a minisztériumi struktúrának a végső kialakí­tása, mely az új feladatokhoz illik, hozzátéve, sok régebbi minisztériumi teendőket lead­tunk.- A képviselői fogadóóra sommázata?- A mai délelőtt főbb mon­danivalója: a demokratikus átalakuláshoz hiányoznak a megfelelő törvények. Az em­berek jogos sérelmeket hoz­tak, melyeket -, többségüket - csak az új törvények meg­alkotása után lehet orvosolni. Érzik azt a szorítást, amelyet mi is.- önnek ma szabadideje nincs, s feltételezem, amikor a miniszteri tárcát fölvállalta, evvel is tisztában volt. A képviselőt azonban a válasz­tói időnként látni szeretnék . . .- Talán megértik, hogy rit­kábban jöhetek Pécsre, a körzetemhez tartozó város- környékre. De igyekszem ha­vonta eljönni, a kapcsolatot tartani. Számomra ez igen fontos, s ha legjobban vala­mitől tartok, az az. hogy ne­hogy elszakadjak attól a kö­zegtől, melynek bizalmából képviselő lettem. Ezért - át­meneti áthidalásként - meg­kértem a Magyar Demokrata Fórumot, annak megyei veze­tőjét, dr. Wéber Jánost, hogy közvetítsen számomra. S ha módot ad rá, a lapon keresz­tül is megkérem választóimat, minden gondjukkal, problé­májukkal akár írásban, akár szóban, telefonon keressék meg a fórum irodáját, akik e közvetítő szerepet fölvállalták, s időről-időre eljuttatják hoz­zám a választói kérdéseket, észrevételeket. » Kozma Ferenc sabb mozgáshoz. így aztán a törvényes ügyintézés rendkí­vüli módon meglassítja a fo­lyamatot, az emberek csak azt látják, hogy a vezetők vi­tatkoznak, s alig történik va­lami. kel egyeztettük: a hitoktatás fakultativ, szabadon választ­ható, s ott, ahol nincs más mód, erre az iskola épületét biztosítani kell. Vita volt, hogy órarendbe beilleszthető-e? Úgy döntöttünk, az a célsze­— Az első csatáját a tárca megvivta. Gondolok itt a sok port kavart fakultativ hitokta­tás' bevezetésével kapcsolatos javaslatra. — Ez csak egy tervezet volt, s nem is új dolog, mert Rá­kosi ideje óta, 1948 óta fönn­áll a fakultatív hitoktatás le­hetősége. Ennek a törvénynek a végrehajtására szólítottam volna fel az egyházakat és a társadalmat, támasztva ezzel vihart. Kihangsúlyozom: a meglévő jogszabályok érvénye­sítésére céloztunk, s amit a tárco az egyházakkal megbe­szélt, azt nem én találtam ki. Mára megoldódott a kérdés, amit sokan a lelkiismereti sza­badság diszkriminációjaként aposztrofáltak. Legutóbb 32 felekezetet hívtunk meg, s ebből 25-en részt is vettek azon a tanácskozáson, ame­lyen a megjelent felekezetek­rü, ott, ahol lehet, amolyan „védett időben", azaz vagy nulladik órában, vagy az utolsó órához kapcsolódva tartsák meg. Ennek indoka: a gyerekeknek meg kell adni azt a lehetőséget, hogy a normális tanórákhoz kapcso­lódva kapja meg a hitokta­tást, főleg a körzeti kisisko­lákra, a bejárókra gondolva. Az indexbe a jegy ne kerül­jön, az adott hitközség tanú­sítsa azt. Végül a hitoktató a tantestület tagja legyen avagy ne? A lehetőséget megadjuk, aki neveléssel foglalkozik, az behívható a tantestületbe. A béreket, a finanszírozást illető­en a tárca és a felekezetek központi támogatást igényel.- ín személy szerint is job­ban örültem volna annak, hogyha az iskolákban egyház- történet, vallástörténet oktatá­sa indul, akár kötelező jelleg­Az ellenzék nem éppen konstruktív támadásai kö­zepette dolgozik a kor­mány, amely a „száznapos bizalom"-ból ötvenes el­fogyasztott. Vajon mire volt ez az idő elegendő? Erről kérdeztük dr. And­rásfalvy Bertalan minisz­tert és országgyűlési kép­viselőt, aki szombaton fo­gadóórát tartott Pécsett, s akit választói áradata fo­gadott a Geisler Eta utcai MDF székházban. A hitoktatás fakultatív Dr. Andrásfalvy Bertalan: Még érződik o kéz melege azon az opálos, kékes üveg­ből alkotott csigacsoládon, melyen Georg Michael Gaus­ling dolgozik éppen, amikor megérkezünk a Mecsek olda­lában megbújó, műteremmé kinevezett régi házba. Nekem

Next

/
Oldalképek
Tartalom