Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-14 / 101. szám

1990. július 14., szombat aj Dunántúlt napló 11 Helyhatósági választások Az ellenzék hosszú és forró nyara A parlament ellenzéki pártja számára is újabb megméret­tetés következik az ősszel: a helyhatásági választás. Vezetők és tagság kapcsolatáról, az önkormányzatok vá­lasztási kampányának előkészítéséről kérdeztük a három pórt egy-egy vezetőjét. SZDSZ: A pénzügyi helyzetünk kétségbeejtő A Szabad Demokraták Szö­vetségében Danis György or­szággyűlési képviselő, a vidé­ki szervezéssel megbízott ve­zető a beszélgetőpartnerünk. Az SZDSZ vezetésének és tag­jainak viszonyát illető kérdé­sünkre így válaszolt:- Alig egy hónappal a vá­lasztások utón összehívtuk az országos küldöttgyűlést, mert szükségesnek tartottuk, hogy értékeljük eredményeinket, és megvitassuk, miben nem va­gyunk elég erősek. Akkor is megfogalmazódott: szeretnénk európai értelemben is modern, de jól szervezett pártként mű­ködni, ám szervezeteink abszo­lút értelemben vett önállósá­gának ez nem mehet a ro­vására! A vezetéssel való kap­csolatnak elvi síkon kell to­vábbra is erősnek maradnia — a zavartalan munkát 100 fős Országos Tanácsunknak és 11 tagú ügyvivői testületünknek kell biztosítania. — Tudjuk, az ügyvivők több­nyire azok, akik országos hír­névre tettek szert korábbi köz­szereplésükkel, s ma szinte ki­vétel nélkül parlamenti kép­viselők. Vagyis, nem a párt­ban dolgoznak . . .- Valóban, mind nehezeb­ben viselik a többszörös terhet a központi iroda munkatársai, tisztségviselői. Viszont vidéki - regionális — irodáink, ame­lyek révén mindennapos lehet a kapcsolat a központ és az ország különböző részein mű­ködő, például a több mint 700 vidéki szervezetünk között, szá­mos kiváló személyiséget dob­nak „mélyvízbe". Így nem kell félnünk attól, hogy nem meg­felelő színvonalú az utánpót­lás a pártvezetésben. — Milyen municiót kap a tagság a helyhatósági válasz­tásokra? A Magyar Szocialista Párt­ban Szekeres Imrével, a párt országos szervező titkárával beszélgettünk. — Milyen most a pártveze- töség és a tagság viszonya?- A Magyar Szocialista Párt úgy éli meg a választásokat követő hónapokat, hogy nem nélkülözheti tagsága közvetlen beleszólását és befolyását a politikai döntések meghozata­lába. Új szervezeti felépítésünk -a 11 fős operatív elnökség és a 125 fős választmány - a garancia arra, hogy a helyi pártszervezetek és a párt felső vezetése között létezzen a közvetlen kapcsolat. Azt hi­szem, ma már senki sem tart­hatja megyei bizottságainkat politikai hatalmi központok­A legtöbb helyen nem vár­nak központi útmutatásra, se­gítségre. Csoportjaink többsé­géből máris számos ragyogó elképzelésről, helyi kezdemé­nyezésről érkezett hír. Min­denütt személyekben gondol­kodnak, s természetesen ott helyben illetékesek az ilyen döntésekre. Budapestről mi ér­telme lenne beleszólni? Ami viszont mégsem teszi egyértel­műen rózsássá a jövőt, az pár­tunk anyagi helyzete. Tudom, ezt a riválisok is elmondhat­ják, hiszen a kormányzati dön­tés, amely szerint csak szep­tember végén kaphatjuk meg a pártunkat törvényesen meg­illető állami támogatást, vala­mennyi párt helyzetét és az önkormányzatok választásának propagandamunkáiét megne­hezíti. Akár kétséabeejtőnek is nevezhetem pénzüayi helyze­tünket. - mert mén a lezárult választások nyomda- és egyéb költségeiről is naponta kaounk számlákat, nemhoav úi kam­pány megszervezésére futná a pénzből. De a muníció sze­rencsére nemcsak anyagiakat ielent, s a politikai, stratéaiai felkészülés terén lényegesen iobban állunk. Június végén Mosonmagayróvárott kezdődött az országos kamoányra való felkészülés alapelveinek meg­beszélése a tagság széles kö­rének bevonásával — ezt a rendezvényt az ország több pontján hasonlók sora követi majd. E találkozók időrendi naptára most készül, ősszel pedig — az októberre tervezett tisztújító közgyűlésünkön — már e kampány értékelését, s az önkormányzatok létrejöttével kialakult új helyzetből adódó tennivalóinkat is végig tudjuk majd gondolni. nak, a helyi tagság saját te­vékenysége segítésére hozta létre, s nem felülről erősza­kolták rá. Ettől persze még nem lesz homogén az MSZP tagsága, s nem is lenne jó a súrlódásoktól mentes összhang. Szükség van a kialakult plat­formokra, s arra, hogy önálló mozgásteret biztosítsunk ré­szükre. Ahogy nem nélkülöz­hetjük tagozataink — például az értelmiségi és a pedagó­gus tagozat - kezdeményező szerepét sem napjaink társa­dalmi változásainak vitáiban.- Az őszi önkormányzati vá­lasztásokra hogyan készítik lel a tagságot?- A szocialisták valódi ön- kormányzatot akarnak, s ennek három alapvető követelményét hangsúlyozni kell! Az önkor­mányzati testületeknek legyen megfelelő anyagi alapja, biz­tosítsák számukra a kellő moz­gásteret és szavatolja a rend­szer, hogy a helyi ügyekben egyedül döntsenek. Sajnos, abban a törvényjavaslatban, amelyet most vitatott meg a parlament, sok a nem eléggé világos pont, ezért meg kell jegyeznünk: az olyan jogok­kal, melyeknek az érvényesíté­séhez nem teremtik meg a szükséges feltételeket, nem le­het sokra menni!- Tehát jogok és garanciák?- Igen, ez a kiindulópontunk a helyhatósági választásokat illetően. Egyébként nem kivo­nunk központi kampányt indí­tani, s a párt vezetősége sem akar beleszólni a helyi elkép­zelésekben, hiszen az embe­reknek helyben kell tudniuk, Deutsch Tamás, a Fiatal Demokraták választmányi tag­ja így válaszolt kérdéseinkre: — Hogyan jellemezné a Fidesz vezetőinek és tagságá­nak egymáshoz való viszonyát?- Ezzel mérhető pártunk bel­ső demokráciája. Mi „unikum” vagyunk, abban az értelem­ben, ^hogy generációs párt­ként működünk. Ez a sajátos­ság a tagság fokozott bele­szólási igényét jelenti mind az országos jelentőségű döntések­be, mind pedig a pórt straté­giai elképzeléseinek kialakítá­sába. — Van egy - nyugodtan mondhatom Így — ritka sajá­tosságuk: tagságuk mérhetet­len módon megbízik vezetőik­ben.- Nem szeretnék ezzel kér­kedni, de az valóban tény­kérdés, ugyanakkor fontos ele­me a Fidesz működésének. Ezt a különleges viszonyt a veze­tők nagyra értékelik, s mindig igyekeznek rászolgálni a biza­lomra. Nem könnyű az előt­tünk álló időszak, nem lenne az még kormánypárti szervezet­ként sem, hát még ellenzék­ben! Tetézve azzal, hogy az előző választási kampány ide­jén még jól körülhatárolható volt, hogy mi és kik ellen emeljük föl a szavunkat, most viszont azokkal kell megküz­deni, akikkel korábban sok te­kintetben azonos platformon álltunk. Főleg vidéken okoz ez gondot, ott ahol még föllel­hető a kettős hatalom. Egy­részt a régi rendszer emberei irányítják, végzik a tanácsok, iskolák, helyi intézmények mun­káiét, másrészt viszont a kor­mánypártok emberei már nyíl­tan aspirálnak hatalmi szerep­körökre. Tehát működik egy többoárti ellenzéki koalíció, amelynek tagjai közösen lép­nek fel a régi beidegződése­ken alapuló tanácsi döntések, az állami vagyon elherdálása, a még pozícióban lévő helyi milyen lehetőségekkel kívánnak élni, s hogy kiket tartanak al­kalmasnak közfunkciók betölté­sére. Még arra sem biztatjuk tagjainkat, hogy mindenkép­pen sorainkból keressenek tisztségviselőket az önkormány­zatokba, hiszen ha környeze­tükben rátermettebbnek ítélik más párt képviselőjét, vagy éppen egy pártonkívülit, bát­ran támogassák őt. — Fzekiöl az irányelvekről miként szerez tudomást a tag­ság? — A már meghozott elnök­ségi döntésekről a helyi szer­vezetekhez a Szocialista Párt belső információs csatornáin jut el a tájékoztatás, de az országos párttanácskozós után a több mint 400 helyi alap­szervezet bármely tagja rész­letesen megismerhette pártunk állásfoglalását személyes rész­vétele, vagy az alapszervezetet képviselő társa révén. vezetők hatalmának átmenté­sével szemben. Az.ország jö­vőjét alapvetően befolyásoló kérdésekben azonban ez az ellenzék kettéválik, kormány­pártra és valóságos ellenzék­re. Ami a Fideszt illeti, úgy gondolom, van mire büszkének lennünk. Fiataljaink megtalál­ják szerepüket a mozgalom­ban és a társadalomban, klubhálózatunk, akadémiánk, „zöld” csoportosulásaink, nyá­ri táboraink pontosan megha­tározott célok érdekében mű­ködnek, s közösségteremtő ere­jük sem lebecsülendő.- Milyen szerepet kap mind­ez a helyhatósági választások során?- Nehéz kérdés, hiszen az országnak nincs semmiféle ön- kormányzati tapasztalata. Ma még csaknem teljesen ismeret­len, milyen lesz végül is ma­ga a választási rendszer, ki és hogyan fog polgármestereket választani, s hogy egyáltalán: miként is kell önkormányzati kampányt csinálni. Vidéken kü­lönösen húsbavágó gond a rendszerváltás, a helyi hatal­masságok elleni harCj amely­nek sokrétűségéhez képest a felkészülési idő igen kevés. Szakértők terén nem állunk rosszul, a kampány anyagi for­rósait viszont nem látjuk. Az a pénz, amivel eddig rendel­kezhettünk és amire ezután — késve — számíthatunk, csak a normális működéshez elegen­dő, ebből nem futja választási propagandára I így - biztosan mondhatom — szikár kampá­nyunk lesz. Ám a tartalmi fel­készülés tovább nem halaszt­ható, a helyi csoportjaink mű­ködését a közelgő választások­nak kell alárendelni. A helyi jelöltek megkeresése, a lehet­séges támogatók megnyerése és egy jó kampánystratégia kidolgozása és elindítása — ezek a mostani időszak leg­főbb tennivalói. Schöffer Jenő MSZP: Három alapvető követelmény FIDESZ: Szikár, de határozott kampány A nyugdíjasokat kérdezik Pécs belvárosában Hí van azokkal, akiket nem ismernek? A gyors, illetve a jövőbeni segítségnyújtás szándéká­val gondozónők járják júli­ustól Pécs belvárosa egy részének idősek lakta há­zait. Azt szeretnék megtud­ni, hogy mi van azokkal, akiket nem ismernek, akik nem jelentkeztek a gondo­zási központnál. Vagy - és szerencsére - azért, mert nincs szükségük támogatásra, vagy azért, mert nem akarnak kérni. Akinek nincs, annak lehet, aki pedig szégyell segítséget kérni, an­nak kérés nélkül adni kell, - mondják. E szándék jegyé­ben határozták el a felmé­rést. Néhány évvel ezelőtt társadalmi aktivisták érdek­lődtek utoljára, közvetlenül az ajtajukon kopogtatva az idő­sek gondjairól. Akkor egy or­szágos felmérés keretében ki­zárólag a hetven éven felüli­ek életkörülményeiről készítet­tek kimutatást. Ügy tartották, hogy ők vannak a legszorul­tabb helyzetben, nekik kell legelőször segíteni. Ha az er­re illetékesek a felmérés nyo­mán meg is tudták, hogy ki az, akinek szociális otthoni hely kell, hogy hányon akar­nának napköziben étkezni, hogy ki az, aki esetenkénti segéllyel kiegészítve még egyedül is tudna létezni, az óhajok, igények túlnyomó többségnek teljesítésére nem került sor, nem jutott rá pénz. Bár számolnak azzal, hogy esetleg az ő munkájuk egy része is hiábavaló lesz. mégis belevágtak a felmérés­be a pécsi Ágoston téri Gon­dozási Központ munkatársai. A nyugdíjas korú, illetve a rokkant nyugdíjas embereket akarják júliustól kezdődően felkeresni a saját munkaterü­letükön, ami a Kispiricsizma- dűlő, Marx út, Dugonics, Fel- sővámház, Kossuth, Felsőma­lom utca, Rákóczi út, Rókus utca, Ifjúság út, Jakabhegyi út, Sas-dűlőtől északra eső terület. Hozzávetőlegesen tíz­ezer emberhez kellene és sze­retnének eljutni. A felmérés­ben csak a gondozási köz­pont munkatársai vesznek részt és kizárólag a munká­jukhoz használják fel az ada­tokat. A több kérdéskörből álló adatlap alapján a la­kásviszonyoktól kezdődően az általános állapoton át a kü­lönböző gondozási formák igényléséig sokmindent sze­retnének megkérdezni, illetve megbeszélni. Számolnak azzal is, hogy a náluk eddig nem jelentkezettek között olyanok­kal is találkoznak, akiknek nem holnap, vagy holnapután, hanem azonnal szükségük lesz valamilyen segítségre. A céljuk egyrészt az, hogy az ilyen helyzetben lévőknek gyorsan tudjanak támogatást adni, másrészt az, hogy fo­lyamatosan nyomonkövessék azok életkörülményeit, akiknél megfordulnak, s az igényeik­nek megfelelően igyekeznek alakítani, tervezni, a gondo­zási központ tevékenységet. A felmérésben résztvevőknek fényképes, házi gondozói iga­zolványuk van, amit felmutat­va kopogtatnak az ajtókon. T. É. Képes lesz-e a rendőrség a bűnözés megfékezésére? Dr. Körinek László államtitkár, a JPTE docense Dr. Körinek Lászlót, a JPTE egyetemi docensét (44 éves) a Belügyminisztérium helyettes államtitkárává ne­vezték ki. Feladatkörébe tar­tozik a rendőrség felügyele­te. A nemzetközileg ismert kriminológus 1966 óta dol­gozik Pécsett, 19 éve oktat a tudományegyetemen. Mi­nisztere a pénteki napokat szabaddá tette számára, hogy folytathassa egyetemi oktatói munkáját.- Miért fogadta el ezt a pozíciót?- Azért vállaltam el ezt a feladatot - ugyan patetiku­san hangzik, de — mert na­gyon szép kihívás. Ritkán adatik meg egy kriminológus számára, hogy európai el­képzelés átalakítsa valame­lyest a bűnüldözést. Hang­súlyozni szeretném ugyanak­kor, hogy nem teng túl ben­nem a küldetéstudat, de mint szakember, érzékelem, mekkora is a baj. Nem len­ne tisztesséqes, hogy ha va­lamit is tudok tenni, azt ne tegyem mea. Lehet, hogy egy év múlva az infarktus szélén állok, de méq ezen az áron is meg kell próbál­nom. — Hogyan keresték meg, miként jutott önre a válasz­tás? — Ismereteim szerint a szakmabeliek közti tájékozó­dás után kért meg a mi­niszter, hogy látogassam meg. Konkrétan vázolta, mi­ről is lenne szó, kihangsú­lyozta, hogy tudja, mindig is pártonkívüli voltam, és nem kívánja, hogy belépjek az MDF-be. Kizárólag szakmai beosztást vállaltam, ha olyan irányokat vennének fel a folyamatok, amelyek szakmai, politikai meggyőző­désem ellen lennének, azon­nal lemondok. Nem kívánok minisztériumi karriert csinál­ni, ezzel együtt persze lelki- ismeretesen fogom ellátni a feladataimat. — S milyen feladatok előtt áll a rendőrség munkáját felügyelő államtitkár-helyet­tes? — Egyik kezünkkel építeni, a másikkal tüzet oltani, ez most a feladatunk. Át kell alakítani a bűnüldözést, a bűnüldözőket. — A bűnüldözőket? . . . — Igen, belülről a fejeket. Megingott önértékelésüknek helyre kell állnia, hogy ma­gukat a köz szolgálatában tevékenykedőknek tudják és érezzék. Meg kell tanulnia a rendőrségnek, hogy elsajá­títsa az állandóan emelke­dő bűnözés kezelésének a technológiáját. Fő felada­tunk pedig, megtalálni azo­kat a forrásokat, amikkel ilyen szűkös gazdasági hely­zetben is a siker reményé­ben vehetjük fel a harcot a bűnözéssel szemben. — Miféle erőforrásokra gondol? — Először is a lakossági önvédelmi képesség javítá­sát elő kell segítenünk, il­letve mozdítanunk. Nyugat­európai mintájú és színvona­lú bűnmegelőzési propagan­dát fogunk elkezdeni. Má­sodik helyre a nyugat-euró­pai országok technikai, ok­tatási, módszertani segítsé­gét helyezem. Bíztató jelek vannak arra nézve, hogy ez a segítség mihamarabb lát­hatóan is megjelenik. Har­madikként — nem egy hurrá- optimista alapállásból — az eddigieknél nagyobb kor­mányzati támogatást mon­danám. A kormánynak van ilyen szándéka, és fog is eszközöket átcsoportosítani. — Mikorra lesz képes a rendőrség a bűnözés megfé­kezésére? — Reálisan nem lehet ar­ra számítani, hogy rövid tá­von a bűnözés csökkenjék. Látnunk kell, hogy a társa­dalom gazdasági, morális tózgörbéje igen magas, és ha nincs pénz a lázcsillapí­tókra (világszínvonalú tech­nika, magasan képzett bűn­üldöző apparátus), akkor gyors javulásban reményked­ni naivság lenne. Ettől füq- qetlenül azzal számolok, hogy egy ötéves megfeszített munka után sikerül lefékezni ezt az aggasztó bűnüldözés­emelkedést. De ez nagyon keserves öt év lesz. — A társadalomnak is, vaqy csak a rendőrségnek lesz-e keserves ez a túlságo­san hosszúnak tűnő idő? — Sajnos mind a kettőnek. Ami pedig az időt illeti, az valóban nem rövid, de a bajok olyan mértékűek, hogy a gyors megoldásuk nem megy az egyik napról a másikra. Sz. J. Roncsbuszok újjáépítése A Pannon Volán pécsi ipari üzeme ezentúl baleset során összeroncsolódott buszokat újít fel. Merész vállalkozás, hisz a felújítás majdnem gyártásnak tekinthető. Sikerült elérni, hogy az IKARUSZ szé­kesfehérvári gyára az alváza­kat alakítjo újjá, míg a töb­bi rész kialakítása, valamint a végösszeszerelés Pécsett tör­ténik. Az együttműködést szin­te percre pontosan megter­vezték, hisz mindkét fél meg­állapodott abban, hogy egy hónap alatt végez. Az első roncsbusz megérkezett a sze­gedi Volántól és újjáépítését megkezdték. Ez a jármű Ju­goszláviában karambolozott. A pécsi újragyártás után is­mét szolgálatot teljesít Szege­den és környékén, sőt a nem­zetközi utasszállító forgalom­ban is alkalmazzák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom