Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-12 / 99. szám

1990. július 12., csütörtök üj Dunántúli napló 3 (Folytatás az 1. oldalról) rint áll rendelkezésre, amely­nek nagyobb hányadát a ka­mat és az adó viszi el, Így lényegében csupán két és fél milliárd forint a tényleges ösz- szeg, aminek döntő többségét a félbehagyott árvízvédelmi munkálatokra fordítják, ezeket ugyanis mindenképpen sürgő­sen be 'kell 'fejezni. A felszólalók szerint indo­kolt lenne gyorsítani a ma­gyar-csehszlovák diplomáciai tárgyalásokat, hogy a vízlép­csővel kapcsolatos sok bi­zonytalanság végre megszűn­jön. Számtalan részkérdésben azonban a döntés nem tűr ha­lasztást. Ilyen például a Nagy­A jelek szerint az osztrákok nem értékelték a magyar kor­mány legutóbbi lépését, mi­szerint elismertük a mintegy 900 millió schilling kifizetésé­nek jogosságát, ugyanakkor fenntartottuk a teljes kártérí­tési követelés jogalapjának és összegszerűségének vitatható- ságát. Mindezt azért tettük, hogy szeptemberig alaposan felkészülhessünk a kártérítési ellenajánlatra — mondotta Keresztes K. Sándor környe­zetvédelmi miniszter az Or­szággyűlés környezetvédelmi bizottságának szerdai ülésén. A szomszédos ország ragasz­kodik ahhoz, hogy július 31-ig megállapodás történjen kárté­rítés ügyében, ellenkező eset­ben a svájci választott bíró­sághoz fordulnak. A magyar kormánynak tehát még ebben a hónapban döntenie kell er­ről a kérdésről — mondotta. Kitért arra is: a már kineve­zett, új kormánybiztos kivá­lasztásakor szempont volt, (Folytatás az J. oldalról) és Gresznaryk Pál müncheni főkonzul. — A főkonzulátus hatásköre kiterjed mind Baden-Württem­berg, mind Bajorország terü­letére, tehát az egész dél­német térségre. Ez mindenek­előtt kifejezi azt a tényt, hogy Magyarország különleges je­lentőséget tulajdonít e tér­ségnek. — A jövőben Német­országban még több magyar konzuli képviseletet kívánnak felállítani — hangsúlyozta Gresznaryk Pál az MTI tudó­sítójának nyilatkozva. — Az első, a müncheni képviselet felállítását már az eddigi ki­emelkedő jelentőségű bajoror­szági és württembergi kapcso­latok is indokolják. — A vízumkötelezettség meg­szűnésével ugyanakkor meg­növekszik az NSZK-ba kiutazó magyar állampolgárok száma, és így növekszenek majd a ki­utazásokkal kapcsolatos ismert konzuli feladatok: például, ha a magyar állampolgár valami­ilyen oknál fogva bajba jut, maroson üresen álló 64 szol­gálati lakás, a 240 szobás — eredetileg munkásszállónak ké­szült - hotel. Ezek az épüle­tek állami tulajdonban van­nak, kezelőjük az Oviber, amelynek nincs jogosítványa a hasznosításra. A helyi tanács szívesen az idegenforgalom szolgálatába állítaná ezeket az épületeket, s az e'bből szár­mazó bevételek némileg eny­híthetnének a pénzügyi gon­dokon. Az elnökségi ülés résztvevői elhatározták, rövid időn belül a térség hasznosítására ötletgyűjteményt készítenek, s megküldik a témában érintett tárcáknak. hogy ne legyen sem a kör­nyezetvédő mozgalmak, sem a vízügy elkötelezettje, így szá­mítani lehet objektivitására. A csehszlovákokkal a nyár során kell megállapodni arról, hogy milyen kutatásokat végeztes­sen el a két ország a közö­sen kiválasztott, független nemzetközi szakértők bevoná­sával a bősi létesítmény üzem­be helyezhetőségére vonatko­zóan. Ezután kérhetnék fel az előzetes jelzés után hivatalo­san is az Európai Közösség szakértői testületét, hogy kap­csolódjon be a munkába. Az ülésen Ráday Mihály (SZDSZ), a bizottság alelnöke felvetet­te, hogy a testület továbbra is ragaszkodjon a bős—nagy­marosi vízlépcsőrendszer ügyé­nek sürgős parlamenti tár­gyalásához. Keresztes K. Sándor bemu­tatta a testületnek a Környe­zetvédelmi Minisztérium utóbbi hetekben kialakított struktúrá­ját is. ellopják útlevelét, pénzét, vagy gépkocsibaleset éri. Gresznaryk kiemelte a kon­zuli kerületben élő magyarok­kal való kapcsolattartás fontos feladatát. — Az NSZK-ban ugyanis éppen ebben a tér­ségben él a legtöbb magyar, illetve magyar származású személy. Az új magyar kor­mány természetesen egészen más megközelítésben kívánja kiépíteni az itt élő magyarok­kal való kapcsolatait, s az útlevélrendelkezések is követ­ték azt a politikai szemléleti változást a külföldi magyarok iránt, amely a rendszerválto­zás óta végbement.- Konzuli képviseleteink ma minden magyar állampolgárt — amennyiben állampolgársá­gát bizonyítani tudja — ellát­nak magyar útlevéllel. Ez egy­részt lehetőséget nyújt sokak számára, akiknek ez a lehe­tőségük nem volt meg, más­részt az új politikai helyzet­ben olyanok is jelentkeznek, akik ugyan kaptak volna ko­rábban is útlevelet, ha kér­nek, de a korábbi Magyaror­szágtól nem kértek. Sajtótájékoztató a bányász­szakszervezetben A Bányaipari Dolgozók Szer­vezeti Szövetsége nem kétel­kedik abban, hogy az új kormányzat törekvései a szén­bányászat helyzetének rende­zésére őszinték és jó irányban hatnak - mondta Schalkham­mer Antal, a szövetség főtit­kára szerdai sajtótájékoztató­ján. Ugyanakkor hozzátette: szakszervezetük elvárja, hogy a kormány augusztus 23-ig hozza meg a bányászatra, s ezen belül elsősorban a szén- és uránbányászokra vo­natkozó döntéseit, szeptember 30-ig pedig terjessze a par­lament elé azokat a kérdé­seket, amelyek csak törvények­ben rendezhetők. Ellenkező esetben október elejére ösz- szehívjók szövetségük rendkí­vüli kongresszusát, ahol dön­tenek az érdekérvényesítés leg­végső eszközéről, az általános sztrájk meghirdetéséről. Minderről a szövetséq alao- szervezeti titkárainak legutób­bi országos tanácskozásán döntöttek, s a kormányhoz in­tézett felhívásukat kedden el­küldték a miniszterelnöknek is. A szövetséq feltételül szabta az egyes bányászati ágazatok helyzetének javítását, a szén­bányászat esetében Dedig an­nak measzabadítását az elhi­bázott döntések miatti adós- sánterhektől. Felhívásukban a bér- és s7ociálnolitikai köve­telések között szerenel a föld alatti és a tereDoótlék. vala­mint a hűséaiutalom adómen- tesséaének. illetve 5 ezer föld alatti műszak letöltése után (ez körülbelül 25 évnek felel meg), a bányászok nyugdíjjo- aosultsáqának biztosítása. A kormányhoz intézett felhívás­ban azt is kijelentik: a bá­nyászok jogos követeléseinek rendezése nem lehet hatalmi harcok függvénye. Ezért fel­hívják a kormány figyelmét, hogy a 170 ezer tagot szám­láló érdekképviseleti szervezet tárgyalási ajánlatának eluta­sítása, s a készség a megegye­zésre egy üzemi szintű munkás- tanáccsal nem biztos, hogy megoldást jelent a korrekt ágazati együttműködés irányá­ba. Amennyiben a magyar bá­nyászok érdekeik érvényesíté­sére kénytelenek a legvégső eszközhöz nyúlni, úgy számít­hatnak külföldi bányásztársaik anyagi és erkölcsi támogatá­sára — jelentette be a sajtó- tájékoztatón Peer Michalzik, a Szabad Szakszervezetek Világ- szövetségéhez tartozó Bányá­szok Nemzetközi Szövetségé­nek főtitkára, aki a magyar ipari és kereskedelmi, vala­mint munkaügyi miniszterrel folytatott tárgyalásairól úgy nyilatkozott: tapasztalatai sze­rint a magyar kormányban megvan a készség a helyzet rendezésére, s arra, hogy el­ismerjék a szakszervezeteket és tárgyalásokat kezdjenek velük. Vita az osztrákokkal kártérítésügyben Megnyílt a müncheni magyar főkonzulátus A bányászok türelme Úgy tűnik, az ellenzék és a sajtó hiába ígér türelmet a kormánynak, az élet türel­metlen. Ahol az elmúlt évtizedekben enyhü­lés helyett csak erősödtek a feszültségek, ott könnyen kicsordul a pohár, s hiába igaz az, hogy ez a kormány már nem az a kormány, az új ígéreteknek pedig illik legalább esélyt adni a megvalósulásra, a legkisebb szikra is A fonal vége a hetvenes évekbe vezet, azokba az időkbe, amikor az olajsokk hatására először politikai, majd gazdasági programmá formálódott a szénbányászat reneszánsza. Hihetetlen len­dülettel kezdődött meg az azóta eocénprogram néven híressé-hírhedtté vált dunán­túli bányaépítési program, amiről azóta kiderült: az aknák nem sok és jó minő­ségű szénre, hanem illúziók­ra épültek. A négy eocén­bánya közül Mány és Nagy­egyháza már nincs meg, a Tatabányai Szénbányák pe­dig a felszámolás sanyarú sorsára jutott, s ma már a hajdani nagyvállalatból csak egy szerény kisvállalat lett. Lencsehegy sem hozott sze­rencsét Dorognak — a Doro­gi Szénbányák nemrégiben kérte felszámolását. A ne­gyedik bánya Márkushegy, amely már nem sokkal a beindulását követően meg­követelte a maga áldozatát, s mára az Oroszlányi Szén­bányákat is gazdasági bajok fenyegetik. De korántsem csak az eocén­program mondott csődöt, be­fuccsolt a mecseki vállalatra alapozott liász-program is, s nem járt jól a kányási be­ruházással Nógrád sem. A súlyos milliárdokat felemész­tő beruházásoknak, amelyek költségei széntermelés hiá­nyában soha nem fognak megtérülni, döntő szerepük van abban, hogy ma a szén- bányászatnak mintegy 41 mil­liárdos adóssága van. Ilyen teherrel akkor sem lehetne gazdaságosan dolgozni, ha eqyéb gondok nem nehezíte­nék a vállalatok életét. Kerül, amibe kerül Csakhogy vannak egyéb gondok is. A hetvenes évek­ben hozott döntés a szénbá­nyászat feltámadásáról ugyanis egyidejűleg azzal is járt, hogy az ágazatot nem gazdaságossági, hatékonysá­gi szempontok vezérelték, hanem a „kell a szén" min­den eqyebet felülbíráló pa­rancsa. A szakmai kötelezettségeit népgazdasági terv rögzítette, s amikor az éves tervekben a 25 millió tonna körüli kö­vetelmény megfogalmazódott, ez már azt is jelentette, hogy az ágazatot a men y- nyiségi kényszer irányította, s ehhez meg is kapta a szükséges preferenciákat. A bányákat jószerivel „zseb­ből” irányították: a vállala­tok a minisztériumi-ágazati vezetéstől kaptak közvetlen termelési parancsokat. Ez a „kerül, amibe kerül” szemlélet szükségképpen a bányák kirablásához, a ter­melés és az új területek elő­készítése közötti arányok fel­borulásához, így hallatlan pocsékoláshoz vezetett. Szük­ségszerű volt, hogy a néhány lángot vethet. Ahogyan nemrégiben Márkus- hegyen, a bányászok között. Hogy mi volt az a szikra, azt nem is lehet pontosan tudni. De voltaképpen mindegy is. A bányászok elégedetlensége olyan sok szál­ból fonódik össze, hogy egyetlen konkrét részletre nem igazán érdemes szót veszte­getni. botorság volna importszénre alapozni. Ebben ma már tö­kéletesen egyetértenek a szakemberek -, a Gazdasá­gi Kabinet egyik legutóbbi ülésén éppen ilyen szellem­ben határoztak a bányászat helyzetének rendezéséről. Mindez azonban csak a gazdasági háttér, amire egyéb összefüggések is rá­rakódtak. A már említett hetvenes években ugyanis nemcsak a bányászat nim­busza nőtt meg, hanem a bányászoké is. A nehéz fi­zikai munka, s telenként a hétvégeken is folyó termelés, a bányák súlyosbodó helyze­te miatti időnkénti szénhiány következtében a bányász az első helyen szerepelt a szak­mák rangsorában. Hős bá­nyászok — csak így emle­gettük őket. Ez a hősi nim­busz azonban fokozatosan szétfoszlott, s az a körül­mény, hogy a társadalom ér­tékítéletében a sok és ne­héz munka helyett a haté­kony munka veszi át a ve­zető szerepet, fokozatosan átalakítja a szakmák rang­sorát. Szűkíteni a kiváltságo­kat, csökkenteni a kiemelt- séget, hátrébb szorulni a rangsorban —, olyan élmény ez, amit legalábbis Európá­ban sokan átéltek, s amit most és a közeljövőben a bányászoknak kell átélniük. Ezzel a helyzettel persze nem lehet igazán eredmé­nyesen sztrájkkal harcolni -, hiszen ennek nem a válla­latok vezetői és nem is a mindenkori kormány az oka, hanem a gazdaságban vég­bemenő szerkezetváltás, azaz maga az élet, ami nem hallgat sztrájkokra. Az azon­ban aligha csodálható, ha a növekvő «fenyegetettség - érzés az érdekképviselet el­len fordítja az embereket, akik reményeiket nem a ha­gyományos bányászszakszer­vezetbe helyezik, hanem az új munkástanácsokba. Sokan vannak mindkét tá­borban, ami önmagában nem volna baj, hiszen egy munkahelyen többfajta ér­dekképviselet jelenléte még előnyös is lehet. De csak akkor, ha energiáikat nem az egymás elleni küzdelem­ben vesztegetik el, ahogyan az Márkushegyen történt. Ha ugyanis a munkástanácsok nem a vállalatvezetők ellen ahogy tenniük kellett volna a bérekkel vagy a vezetők leváltásával kapcso­latban —, vagy a kormány ellen —, ahogy tehették vol­na a szerkezetváltási prog­ram meqvalósításáért -, sztrájkolnak, hanem a mun­kabeszüntetést a szakszerve­zetek elleni erőpróbának te­kintik, akkor az önkéntes kormányhűséget vállaló ér­dekképviseletek árnyékában kit érdekel majd, hogy med­dig tart a bányászok türel­me? Kozma Judit évig tartó termelési lendü­let kifulladjon, a szénterme­lés rendre ráfizetésessé vál­jon. A nyolcvanas évek ele­jén ezért a szénbányászatról majd minden évben született kormányhatározat, amely számba vette az aktuális veszteségeket, megígérte a hosszú távú rendezést, ami­vel azután rendre adós ma­radt. Eleinte azért, mert amíg a népgazdasági terv rögzítette a mennyiségi követelménye­ket, nem volt reális alapja semmiféle rendezésnek. Utá­na viszont azért nem, mert a kormányzat nem volt elég következetes. Három évvel ezelőtt kimondta uqyan vég­re, hogy a bányákat nem terheli ellátási felelősség, csak azt kell tehát kitermel­niük, ami gazdaságosan ki­hozható, nem lépett elég ra­dikálisan. Nem emelte meg az árakat, hanem mindenfé­le számítások alapján határ­költségeket határozott meg, amelyeknek elvileg el kellett volna dönteniük, melyik akna gazdaságos. A piacon kiala­kult árak képesek lehettek volna szabályozni a terme­lést, az elméleti számítások azonban nem. Ezért a válla­latok opponáltak: ha a szé­nért nem kapnak annyit, amennyit az orszáqnak elvi­leg ér, akkor hogyan lehet ilyen alapon bányát bezárni? Adósság, sorban állás Ami azt illeti, nem is na­gyon lehetett, leszámítva a tatabányai bányákat, ahol kemény harcok árán, de ab­ba lehetett hagyni a bá­nyászkodást, gazdaságossági okokból nem voltak nagyobb bányabezárások. A szerke- zetátalakitó program kereté­ben olyan üzemeket zártak be, ahol vagy elfogyott, vagy rövid idő alatt elfogyó- ban volt a szén. A viták az­óta is folynak, a vállalatok helyzete azonban folyamato­san romlik — mára a 41 milliárdos adósság terhei mellett 3 milliárdos veszte- séq és 6—7 milliárdnyi sor­ban állás is nehezíti a vál­lalatok helyzetét. A probléma megoldására a bányavállalatok szerkezet- átalakítási programot dol­goztak ki, amely tartalmaz bányabezárásokat is, s amely arra épül, hogy az adósságok egy részének elengedése, a szénárak ren­dezése nélkül nem hozható létre önfinanszírozó szénbá­nyászat. Akkor viszont igen, mert jó néhány olyan bánya van azért Magyarországon, ahol célszerű fenntartani a széntermelést. A probléma elvileg vállalatonként is megoldható —, csakhogy fé­lő, hogy ez esetben sérül­nek a gazdasági érdekek. Az országban ugyanis mint­egy 2000 megawattnyi szén- erőművi kapacitás van, amit Vagyonértékelő kft-k segítik a privatizációt Múlt és jelen, a könyvtárak értékőrző és ismeretátadó sze­repe címmel kezdődött meg a Magyar Könyvtárosok Egyesü­letének XXII. vándorgyűlése szerdán Székesfehérvárott. A négynapos fórumra Ausztriá­ból, Észtországból, Finnország­ból, Lettországból, Németor­szágból és Svédországból is érkeztek vendégek. A 450 résztvevőt levélben köszöntötte Andráslalvy Bertalan művelő­dési és közoktatási miniszter. A tanácskozáson a magyar könyvtárügy hat legkiválóbb szakemberének átadták a Ma­gyar Könyvtárosok Egyesületé­nek emlékérmeit, valamint ki­osztották a Fitz lózsel könyv­díjat a könyvtárakban tavaly legnagyobb sikert arató, öt ér­tékes könyv szerzőjének. A dí­jazott munkák: Csoóri Sándor A világ emlékművei című kö­tete, Lászlólly Aladár és Kán­tor László Házsongárt című műve, Pécsi Géza Kulcs a muzsikához című alkotása, Vá- radi Pál-Boybély Anikó szer­zőpáros Kalotaszeg felszeg cí­mű kötete, valamint Magyar- ország nemzeti atlasza. Az év eleje óta havonta két—három vállalat kérésére folytat átfogó vagyonértéke­lést a Struktúra Szervezési Vállalat két kft.-je; a Válla­lat Szervezési Kft. és a Szerve­zési és Minőségbiztosítási Kft. Mindkét kft. rendelkezik spe­ciális műszaki, közgazdasági képzettségű szakemberekkel, könyvszakértőkkel, akik járta­sak a legtöbb ipari szakmá­ban. A vagyonértékeléshez a legtöbb esetben külső szak­embereket is felkérnek, olya­nokat, akik gyakran készítet­tek értékelemzéseket, költ­ségracionalizálási vizsgálato­kat. Egyedi megrendelésnél az adott szakma elismert műve­lőit is bevonják a munkába. Valamennyien szakértői név­jegyzékben szerepelnek. A vagyonértékelésnél szük­séges független, minden be­folyástól mentes szakvélemé­nyek elkészítése iránt már most is igen nagy a keres­let, és a privatizáció gyorsu­lásával az igény várhatóan tovább nő a jövőben. Az im­már tucatjával jelentkező megrendelő között főleg gép­ipari, göngyölegellátó és -gyártó, szolgáltató, illetve idegenforgalmi cégek talál­hatók. Vállalati részvény el­adása esetén mind gyakrab­ban a leendő külföldi vevő a megrendelő, amely az eddigi tapasztalatok szerint elfogad­ja a felmérés eredményét. Sok cég kér vagyonfelmérést ak­kor, amikor vegyesvállalatot alapít, s apportként kíván egy-egy üzemet bekapcsolni a vállalkozásba. Mások a belső átalakuláshoz, elszámolási rendjük megváltoztatásához vagy hitelfelvételhez kérnek ilyen felmérést, véleményt, ez utóbbiak esetében a szakvé­lemény mintegy garanciául szolgál a hitelezőknek, főleg bankoknak. Ugyanakkor a vagyonérté­kelésnek nálunk még nincs ki­alakult formája, számos jog­szabály módosításra szorul. Az adott vagyon nyilvántartási értéke a legtöbbször eltér a forgalmi értéktől, sok a való­jában már nullára leírt esz­köz, a telekárak pedig a reá­lis érték négy—ötszörösét is elérhetik. A Struktúra azt tervezi, hogy azoknál a vagyonfelmérések­nél, amelyekben külföldi part­nerek érdekeltek, nyugati szak­értőket is felkér a munka se­gítésére. Könyvtárosok vándorgyűlése Döntésre vár nagymaros

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom