Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-02 / 89. szám

1990. július 2., hétfó uj Dunántúli napló 5 íüfen labor meg nem weit! Német és román nyelvű szabadtéri misével búcsúztak egymástól a táborozák és vendéglátóik Értelmiségi találkozó Aranyos­gadányban Szombaton délután ren­dezték az ez évi Értelmiségi Találkozót — immár hagyo­mányosan dr. Horváth Csa­bának, a Pécs-baranyai Ér­telmiségi Klub elnökének portáján. A találkozó egy­ben az ÉK évadzáró prog­ramja is volt, melyre meg­hívták a Kárpátaljai Magya­rok Kulturális Szövetségének Pécsett tartózkodó delegá­cióját is, mintegy ötven ung­vári egyetemistát. A hajna­lig tartó piknikről Balog Nándor készített felvételt. Hr ua Be és őrangyalok Román, cigány, német és magyar gyerekek együtt Ilyen tábor még nem volt. Cigányok és magyarok ven­dégei voltak Villányiban, Gor- disán és Aisószentmá rto nban német és román tizenéves gyermekek. Száznál is többen sátoroztak e vendégszerető falvakban, barátságokat kötöt­ték az itt lakó családokkal es gyerekekkel. Elkísérték egy­mást kirándulni, strandolni, együtt bicajoztak és fociztak, ki Adidasban, ki olyan cipő­ben, amely a nagyobb rúgá­soknál pörögve messzire re­pült. Mindenki jót nevetett rajta. Szentmártonban megfigyel­hettem : a cigány és német fiatalok néhány német alap­szó, gesztusok és nagy figye­lem segítségével értették meg egymást, mig a román gyere­kekkel könnyen társalogtak a román nyelvű beás cigányok. A péntek délután tartott sza­badtéri búcsúztató misén is ezen a két nyelven szólt az imádság, s az ének. Arról, hogy ez a tábor mi­ként jött létre, s hogy romá­noknak és németeknek miért jelenthetett teljesen más — vagy mégis ugyanolyan? — élményt, Lothar Weist, egy né­met kisváros, Witten katolikus papját, az egyik szervezőt kér­dezem. — A mi városunkban is lak­nak sok helyről bevándorolt cigányok, van kapcsolatom ve­lük, de törekedtem arra, hogy más környezetben is .megis­merjem őket. Lankó József ba­rátommal, az alsószentmártoni egyházközség lelkészével mát hat éve ismerjük egymást, s tavaly nyáron vendégül láthat­tunk negyven itteni fiatalt. Az idén nyáron rajtunk volt a sor, hogy eleget tegyünk a meghívásnak. Szép ez a vidék, s kedvesek, vendégszeretőek az emberek. A német gyere­kek megismerrhetnek egy teljesen más világot. Itt most tanulhatnak szabadon és ön­állóan dönteni, cselekedni, a közösséggel szemben felelő­sen viselkedni. Semmit nem szabunk nékik meg, mindenről dönthetnek, s ha kérik, csak akkor segítünk. — Itt von hatvan román gyer­mek is. Velük hogyan sikerült er a találkozás? — December végén nagy fi­gyelemmel és aggodalommal figyeltük a romániai híreket. Az egyházközségemből hat­vanezer márka értékű segélyt gyűjtöttünk össze, és küldtünk el. Az első szállítmány Siria- ba - magyarul Világosba — került januárban. Itt találtunk egy állami nevelőotthont, ahol olyan körülmények voltak, me lyekről már voltak korábban ismereteink. Nagyon leromlott, szánalmas volt az ellátottság, a pedagógiai légkör hasonló a társadalmi élet diktatúrájá­hoz. Mindezt otthon megbe­széltük, s miután előfordult, hogy a gyógyszersegélyeket a román orvosok eladták, úgy döntöttünk, hogy közvetlenül ‘próbálunk segíteni a gyereke­ken. — Keresztény előtt kicsinek, nagynak, butának, okosnak, nyomoréknak, egészségesnek, románnak vagy németnek ugyanolyan emberi méltósága van. Négy hét alatt huszon­egy ezer márkát gyűjtöttünk össze a gyerekek táboroztatá­sára, de ez nem is lényeges. Ha van, adunk. Ebbe a mos­tani táborba hatvan olyan gyermeket hívtunk meg, akik­nek semmilyen kapcsolata nincs a szüleivel. Sokat be­szélgettem a nevelőikkel, akik nem tudták elképzelni, hogy ezt meg lehet csinálni, s akik egyébként nem tudják fenyí­tés nélkül nevelni őket. Re­mélem, hogy itt oldódik vala­mennyi a kegyetlenségükből. — Gondolom, figyelemmel ki­sérte, hogy érzik magukat. — Mindegyiküknek volt egy „őrangyala" a mieink közül, akik segítettek, néhány dolog­iban, a bevásárlásban, kapcso­latteremtésben, de a gyere­kek szétszéledtek a falukban ‘is, egy-egy cigány vagy ma­gyar csellód nagyon gyorsan elfogadta, pártfogolni kezdte őket, észrevétlenül vállalva bi­zonyos pedagógiai feladatot. Láttam, hogy egy román ár­vát felvett a karjába egy ci­gányasszony, mire a kisgye­rek belekapaszkodott, és sírt. Úgy gondolom, az ember­től három jog elválaszthatat­lan : joga van a szabadság­hoz, arra, hogy önmaga le­gyen, joga, hogy figyeljenek ró, és joga van arra, hogy •szeressék. Ha a gyerekek eb­ből valamit megérezték, okkor már nem törölhetik ki az em­lékeikből, hogy így is lehet élni. flki a vendégek kangulatáért felelős: Hivatásos vőfély Az első túl köszöntőjét mond­ja a vőfély Fotó: Szondi Sándor Az elföldi lakodalmak való­ságos mítosznak számítanak a Dunántúlon élőknek. Mások a szokások, hagyományok, arra az éjszakára szinte egy telje­sen más világba csöppen az ember. A régi szokásoknak megfelelően két lakodalmat tartanak egymás után. Először a lányos háznál hívják össze ünnepelni a rokonokat, isme­rősöket, barátokat, majd egy héttel később a vőlegény ven­dégei mulatnak az ifjú pár tiszteletére. így a legközelebbi családtagok két lakodalmat is végigszórakozhatnak egy eskü­vő alkalmával. A vendégeket már a bejá­ratnál várja - mellén bokré­tával és hosszú színes szala­gokkal — a vőfély. Bekíséri az újonnan érkezőket a fehér, szépen terített főasztal elé, ahol a násznagyok és az ifjú pár fogadja őket. Egy intésre a zene elhal­kul.. . - „Tisztelt násznagy uram, vendégek érkeztek a házhoz, ajándékot hoztak az ifjú párnak. Fogadja köszönet­tel az ajándékot, fogadja a kedves vendégeket illő köszön­téssel, egy pohár borral, koc­cintással, Foglaljanak köztünk helyet."- A vőfély a lakodalom le­bonyolítója, ceremóniamestere - mondja Csorba lózsel, hi­vatásos vőfély. De rögtön ki is javít, mondván, nem ez az ő főfoglalkozása, inkább hobbi­ból vállalja ezt a szerepet. A vacsora utáni és a menyasz- szonytánc előtti, a vőfély szá­mára szabad perceket kihasz­nálva beszélgetünk.- Hogyan lesz valakiből vö- lély?- öt-hat év óta vállalom rendszeresen. Nagyapámnak is ez volt a kedvenc szenvedé­lye, igaz hogy egy kicsit ké­sőn, húsz év kihagyással, de átvettem tőle a vőfély szere­pét.- Miből lehet megtanulni a mondókákat?- Kizárólag népi gyűjtések­ből. Kiss Lajos hódmezővásár­helyi néprajzos, Kálmán Lajos, Volly István, Hegyi András gyűjtötték össze ezeket a nép­szokásokat.- Ez egy lellépés?- Minden vőfélynek van sa­ját, összeállított műsora, amit előad a lakodalmas vendé­geknek. A monográfiákban megtalálható, múlt századi idé­zeteket mindenki másként adaptálja, más-más részt hagy ki belőle, illetve ír át a mai kornak megfelelően. Sokat kell tanulni, hogy legyen egy szö­vegkészlete az embernek, ami­ből később már szabadon tud improvizálni.- Milyen a vendégek fo­gadtatása?- ötvennél több lakodalom­ban voltam, szinte alig akadt két egyforma műsorom, mert mindig szigorúan igazodni kell a vendégkörhöz. Ehhez szük­ség van egyfajta pszichológiai adottságra, ráérezni a vendé­gek hangulatára, irányítani kell a lakodalom menetét. Ha nem akarnak táncolni, megtáncolta­tom őket, ha szomorkásak, vi­dám, pikáns mondókákat adok elő. Mindig a pillanatnyi hely­zet dönti el a vőfély teendőit.- Ezen kivül még mik a lei­adatai?- A menyasszony, vőlegény búcsúztatása, bevezetésük a házasságkötő terembe, a temp­lomba, a vendégek fogadása, köszöntése, a főasztalra kerü­lő tálak köszöntője, a felszol­gálók irányítása, a menyasz- szonytánc levezetése, minden­re, mindenhol figyelnem kell.- Mennyibe kerül egy lel­lépés?- A zenészekkel azonos pénzt kapok, ami háromezer forintot jelent.- Ha hívnák, eljönne a Du­nántúlra is?- Egy-másfél évvel előre be vagyok táblázva, de ha idő­ben szólnak, elmegyek. Hajdú Zsolt Politikai Foglyok Szövetsége Továbbra sincs egyetértés Kiszelyt előbb kizárták, végül megverték... (Folytatás az I. oldalról) A beszámoló után a hozzá­szólások közben többször is majdnem botrányba fulladt a rendezvény. Kezdődött azzal, hogy Fónay Jenőt beszéde közben többen is lehurrogták (az országos elnök sem volt rest: emelt hangon utasította rendre bajtársait), majd a hat hete leváltott elnökség tagjai­nak javaslatai következtek, méghozzá olyan javaslatok, melyekből egyértelmű volt: most ők fáradoznak azon, hogy az intéző bizottságot le-, hetetlenné tegyék. A vezetői tisztségeiből hat hete leváltott Kiszely Kornél a nyitott ajtón keresztül a folyo­sóról figyelte a fejleményeket. Egyszer próbált csak közbe­szólni, ekkor azonban már ak­kora volt a feszültség a te­remben, hogy többen is ki­mentek hozzá, hogy elhall­gattassák. Miközben a tagság nagyobbik része éppen arról szavazott, hogy Kiszelyt kizár­ják-e az MPFSZ-ből (a köz­gyűlés a kizárás mellett dön­tött), egy kisebb csoport a fo­lyosón körülvette a volt elnö­köt, dulakodás kezdődött, s egy idős bácsi hátulról, ököllel tarkón vágta a levitézlett ve­zetőt . . . A közgyűlés végül nem tu­dott új elnökséget választani. A tagság egy 29 tagú választ­mányra bízta, hogy eldöntse, kik legyenek a baranyai MPFSZ szervezet irányítói a jövőben. (pauska) Sutba dobjuk Silvát? „Dianetika", a múltba-mártózás Sutba dobhatjuk Silvát és Agykontroilját? Feltűnt egy újabb ön- és lelki nevelést szorgalmazó könyv, a nemrég elhunyt L. Ron Hubbard Dia- netikája. A borítón arany- és ‘biborszínű óriásbetűk és egy még nagyobb kitörő vulkán- kép. Belül az intő szöveg, hogy minden szót rágjunk, vagyis értsünk meg, mert ha csak egyen is átsiklunk, min­den önvizsgálódási, önfegyel­mezési és jellemátprogramozá- si törekvésünknek vége. Sú­lyos tanok, módszerek .sora­koznak az oldalakon, súlyos a könyv ára is: 260 forint. Ám veszik, az újabb nekilelkesülői a lélekbe, személyes múltunk­ba látásnak, mert nyugtalanít mindenkit észlelt vagy csak sejtett, tudat alatti titka, em­lékképe, homályba vesző gyer­mekvilágképe. A 11 milliós példányú ki­adást megért szupensiker- ikönyv éppen orra serkent, bogy szálljunk alá ködbe ve­sző múltunk, azon belül is cse­csemőmúltunk dantei ronda bugyraiba, mert tán épp ott rontottunk meg a legjobban, ősi tisztaság- és jóság-prog­ramjainkat ott érték a leg­vadabb külvilág i beavatkozá­sok, hisz fegyelmünk, öntuda­tunk nem védhette ki a ne­gatív ingereket. Ide vezet visz- sza a kiadvány iszonyú ke­mény önfegyélmezésre, ön­megvalósításra sarkallva. Tehát nem könnyű olvasmány a Dia­netika, nem olyan módszere­ket kínál, amelyek úgy hatnak pillanatokon belül, mint ami­kor bekapok egy csodagyógy­szert. A csoda, a megváltás, a lelki és a filozófiai megtisz­tulás lehetősége, Így az ön- rombolás, az eliustulást oko­zó lemondás és teljes megúju­lást egyaránt jelentő erő egy­szerre bennem van. Csak nyúljak, visszo a koramúlt él­ményeihez, emlékgyökereihez, fedezzem fel az akkori ma­gomat felnőtt fejjél, és onnan, a kezdettől most már mély­pontnak tűnő elindulásomtól, tehát születés pillanatától kezdjem újraértékelésem, újra- átalaikulásom. Csak segédesz­köz ez a könyv is, a lehető­ségek mézesmadzaga, és le­het, hogy az önvizsgálódási di'vafhullámök ezt is sutba vetetik velünk. S akkor jön egy újabb könyv, ami tovább kényszerít az önnevelésre, a bölcsességre, elesőként önma­gam és így majd a világ el­fogadására. Meg lehet pró­bálni a múltba-mórtózást. A Szerző utódai kedvesen meg­adják címüket a 600 oldalas tanácsadó könyv végén, és le­velezésre invitálnak; lelki fe­szültségeink kiírására. Olvas­sunk és írjunk, és persze, dol­gozzunk is. Cs. J. B. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom