Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-11 / 98. szám

2 nj Dunántúli napló 1990. július 11., szerda Gorbacsovot választották az SZKP főtitkárává Mihail Gorbacsovot választották a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkárává. Az 59 éves politikus, aki egyszemélyben a Szovjetunió elnöke is, másodszor lett a szovjet párt vezetője. Az SZKP XXVIII. kongresszusának küldöttei kedden nyolc sze­mély jelölését vitatták meg, de hatan visszaléptek, elsősorban Gorbacsov javára, így a szovjet vezető végül Tyejmuraz Ava- lianyival, Kiszeljovszk város pártbizottságának első titkárával maradt versenyben. A küldöttek előtt nyolc óra után hirdették ki a választások eredményét. Eszerint Gorbacsovra 3411 küldött szavazott, ellene 1116-an voksoltak. Avalianyi 501 támogató szavazatot kapott, ellene 4026-an szavaztak. A szervezeti szabályzat módosítása értelmében a főtitkárt most választotta meg először a kongresszus, nem pedig a Köz­ponti Bizottság. Mihail Gorbacsov felszólalása Houstoni csúcstalálkozó A hét legfejlettebb nyugati ország csúcsértekezletének résztve­vői: Jacques Delors, Giulio Andreotti, Helmut Kohl, Francois Mitterrand, George Bush, Margaret Thatcher, Brian Mulroney és Kaifu Tosiki Mihail Gorbacsov és Tyej­muraz Avalianyi neve került föl az SZKP főtitkárának meg­választására elfogadott szava­zólistára. A párt jelenlegi fő­titkárán és a kiszeljovszki vá­rosi pártbizottság első titkárán kívül még hat jelölt neve ke* rült szóba, de ők valamennyi­en visszaléptek. Kedden délelőtt Mihail Gor­bacsov egyórás beszédével kezdődött a munka. A főtitkár, — mint mondta: menetközbeni gondolatösszefoglalónak szán­va - kifejtette véleményét az általános vitában elhangzott néhány fő kérdésről. Gorbacsov beszédében elő­ször arra figyelmeztetett, hogy nem elmélyült, elemző összeg­zésre készült, csupán gondo­latait kívánta megosztani a küldöttekkel, mert úgy érezte, hogy a vita sok mindent fel­színre hozott, sok újat adott az elméleti munkában, felvá­zolta az irányzatokat. Az eddigi tapasztalatokról szólva elsőként azt említette, hogy - kevés kivételtől elte­kintve —, a felszólalók nem kérdőjelezték meg az átalakí­tás politikáját. A többség a hibák, késések ellenére úgy látja, hogy az eddig elért ál­talános eredmények nagyok és előremutatóak. * - A peresztrojka forrada­lom és nem homlokzati tata­rozás — jelentette ki, han­goztatva, hogy emiatt az át­alakítás politikáját nem sza­bad a régi, megszokott krité­riumok alapján megítélni. A kongresszuson elhangzott és a sajtóban is megjelent kri­tikák ellenére mindent vállal — mondotta —, abból, amit a beszámolóban elmondott. A legfontosabb eredmény­ként említette, hogy a vál­tozások nyomán a társada­lom szabadságot kapott, sza­badon kibontakozhat az al­kotókedv, az átalakítás mil­liókat vont be a politizálásba. — Márpedig ez a forradalmak alapvető célja. Ezt a funkciót az átalakítás és a nyilvános­ság politikája betöltötte. — Hozzáfűzte, hogy a társada­lommal együtt az egyén is A gazdaság általános kér­déseit illetően úgy véleke­dett, hogy a jelenlegi út foly­tatása csődbe viszi az orszá­got. — Világméretekben iga- zoiodott a piac működőképes­sége —, mondta azoknak, akik a reformról szóló dokumentu­mokból magát a piac kifeje­zést is száműznék. — Elsőbb­séget kell adni a piac meg­teremtésének, s azt szorosan össze kell kapcsolni a szociá­lis biztonságot nyújtó mecha­nizmus kiépítésével. — Beje­lentette, hogy Rizskov kor­mányfő hétfőn aláírta a falvak terhére írt adósságok egy ré­szének leírásáról szóló doku­mentumot. (Ezt a kormányfő a múlt héten helyezte kilá­tásba annak érdekében, hogy enyhítsék a falvakra nehezedő gazdasági terheket.) Gorbacsov szerint vannak, akik tudatosan úgy állítják be a dolgokat, mintha a vezetés szembefordulna a vidékkel. A falu életének szabaddá téte­lében, az önkéntesség elvé­nek érvényesítésében, a falu és a város közötti különbsé­gek felszámolásában, az élet- feltételeknek az állam köz­reműködésével történő javí­tásában jelölte meg az élel­mezési gondok orvoslásának fő útját. megváltozott, de még nem tudnak igazán élni a sza­badsággal. Ügy vélekedett, hogy a po­litikai reformok útján sikerült a lehető legmesszebbre eljutni.- Már működnek az új struk­túrák, kiépülőben vannak a jogállam intézményei. — Ez­zel összefüggésben az egyik fő kérdésnek a tanácsi szer­vekhez való viszonyt nevezte. Emlékeztetett rá, hogy e té­ren még mindig hatnak a ré-> qi módszerek maradványai. A Szovjetunió elnökeként is kér­te a párttagságot, hogy a tanácsokkal demokratikus vi­szonyt alakítsanak ki, a párt­tal való együttműködés törvé­nyes keretek között legyen.- Az új feltételek sok ve­zetőt elbizonytalanítottak, hiányzott a kezdeményező­készség - mondta. Gorbacsov a párt válságá­nak egyik okaként említette, hogy sok pártszervezet a nviI-, vánosság és a szabadság fel­tételei között is a régi módon próbál működni. Mint a vita megmutatta, akadnak olyan küldöttek, akik azzal a re­ménnyel érkeztek a kongres­szusra, hogy viszatérhetnek a régi módszerekhez - hangoz­tatta. A főtitkár szerint a párt megőrzi élcsapat-szerepét, ké­pes lesz így működni, de ar­ra kell törekednie, hogy a múlttal ellentétben ne sza­kadjon el a tömegektől. A Központi Bizottságot, a pártvezetést is felelőssé tette azért, hogy nem tudták kel­lően kifejezni a munkásosztály érdekeit, nem vettek tudomást a szovjet munkásmozgalom változásairól. Gorbacsov foglalkozott a gazdasági reform, a piac kér­déseivel is. Ismét hangoztatta, hogy a megoldandó problé­mák között első helyre sorolja az élelmiszerkérdést, amelynek megoldása 70-80 százalékkal enyhíthetné a társadalmi fe­szültséget. — További feszült- ségenyh'ítő hatása lenne a lakásproblémák orvoslásának- tette hozzá. « A környezetvédelem kérdé­seit érintve elismerte, hogy „későn ébredtek”, de még mindig lehet és kell csele­kedni, hiszen a tiszta levegő és a jó minőségű ivóvíz ép­pen olyan fontos, mint a ke­nyér. Kitért a főtitkár a szel­lemi, kulturális élettel kapcso­latos aggodalmakra is. Mint mondta, nem csak az anya­gi alapok elmaradottsága, de a belső folyamatok is elgon­dolkodtatóak. Az iskola újjá­születését a jövő kulcsának nevezte Gorbacsov. A kérdés­sel foglalkozó vitát minősítve megjegyezte, hogy abban az indulatok domináltak, építő javaslatok nem nagyon hang­zottak el. — Mit értünk szocializmu­son? - tette fel a kérdést az ireológia sokat vitatott prob­lémáira térve. — Illúzió ra­gaszkodni a régi normákhoz, hiszen az ideológia a szoci-, alizmus fejlődésével változik, nem pontokba szedett ismere­tek tankönyve - hangoztatta, majd megállapította: — A szo- ciblizmus a civilizáció általá­nos fejlődési menetébe illesz­kedve fejlődik. Marxtól, En- gelstől, Lenintől a módszert, a gondolkodásmódot örököltük, de nincs szükség „rövidített tanfolyamokra". Mihail Gorbacsov elmondta, hogy tőle és Nyikolaj Rizskov- tól a kongresszuson is több­ször megkérdezték: mikor lesz rend, mikor vetnek véget a spekulációnak? - Az árnyék- gazdaságra, a spekulációra a piac és a hatékonyan működő gazdaság mérhet csapást - válaszolta meg Gorbacsov ezeket a kérdéseket. — A spe­kuláció elleni küzdelem nyolc­van százalékban gazdasági kérdés - jelentette ki -, hi­szen a spekuláció melegágya a hiánygazdaság. A nemzet, nemzetiségi prob­lémákról elismerte, hogy túl­ságosan bízott a vezetés a határozatokban, miközben tósztokat mondtak a népek barátságára. Megismételte az új szövetségi szerződés mi­előbbi kidolgozásának szüksé­gességét. A külpolitikára rátérve ha­tározottan visszautasította azokat a nézeteket, amelyek megkérdőjelezték az irányvo­nal helyes voltát. - Csak a vak nem látja, hogy mit adott a külpolitika -, emelte föl hangját Gorbacsov. Azok­nak, akik a főtitkár külföldi utazásainak szükségtelenségét emlegetik, ezt mondta: ha a kongresszus úgy határoz, hogy ne utazzon többet, akkor ele­get tesz a döntésnek. De elmagyarázta külföldi utazá­sai és a belföldi építőmunka összefüggéseit. A Kelet-Európa változásain kesergőktől azt kérdezte: ta­lán bizony megint a harcko­csik bevetését tortották volna szükségesnek, netán azt, hogy a szovjetek okítsák ezeket az országokat arra, hogyan kell élni? — Ha még mindig akad olyan ember, aki vitatja, hogy ki kellett vonulnunk Afganisz­tánból, akkor végképp nem tudom, kikkel van dolqunk — fakadt ki a főtitkár.- A külpolitika eredményei nélkül nem tudták volna meg­teremteni a belső változások feltételeit sem - mondotta. — Az az emberek magánügye, hogy hajlandók-e meghallani az igazságot. De a magas posztokat betöltőknek ez nem lehet magánügyük. - Aki szolgálatot vállalt, annak lojá­lisnak kell lennie. Ha erre nem hajlandó, mondjon le - jelentette ki keményen. (Folytatás az 1. oldalról) ér, mint ha csak a csoport tagjainak egy része kapcso­lódna be a pénzügyi támoga­tásba — mondották. Az amerikai kormány válto­zatlanul csak arra hajlik, hogy technikai jellegű támogatást nyújtson a szovjet gazdaság­nak, tekintettel az ottani bi­zonytalan helyzetre. Erről be­szélt hétfőn Houstonban, a sajtó előtt Jóhn Sununu, George Bush elnök 'kabinetfő­nöke. Roman Popadiuk, a Fe­hér Ház helyettes szóvivője egyúttal elmondotta az MTI tudósítójának: a hetek hétfő esti munkavacsorájukon ta­nácskoztak a szovjet kérdés­ről, és a keddi teljes ülésen ■kerül napirendre Közép—Kelet- Európa. Sununu hangoztatta: az SZKP kongresszusának lefolyá­sa mutatja, hogy még nem dőlt el a kérdés, hogyan ala­kítják át a szovjet gazdaságot, így nagyszabású nyugati pénz­ügyi támogatás csak azt ered­ményezné, mint 10 éve Len­gyelország esetében: elodázná a reformokat. Washington mindenesetre kész szakértőkkel segíteni a Szovjetuniót, pél­dául a bankrendszer átalakí­tásában, a közlekedés fejlesz­tésében, vagy a gabonaraktá­rozás fejlesztésében, hiszen a termés fele ma a rossz rak­tározás miatt elvész. Várható, hogy a houstoni csúcson kö­zös döntések születnek arról, hogy szakértők először felmé­rik a szovjet igényeket, mon­dotta Sununu. Mint utalt rá, e munkában szerepet kaphat a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap. A kabinetfőnök el­ismerte, hogy a csúcs résztve­vői megoszlanak a Szovjet­unió pénzügyi támogatása kérdésében, de megismételte: Washington érti, ha a néme­teknek (és társaiknak) más prioritásaik vannak. Sununu közléseiből kitűnt, hogy a csúcstalálkozó két leg­fontosabb kérdésében — ami már a résztvevők tulajdonkép­peni „belügyeit" illeti — az agrártámogatások leépítésében és a környezetvédelemben ele­ve nem várható közös állás­pont. George Bush elnök hétfőn Francois Mitterrand francia elnökkel és Helmut Kohl bon­ni kancellárral tanácskozott. A csúcstalálkozót közép-európai idő szerint az esti órákban'nyi­tották meg az első teljes ülés­sel, amelyet munkavacsora kö­vetett. Marlin Fitzwater, a Fehér Ház szóvivője megismételte: Washington ellenzi a Szovjet­unió anyagi megsegítését, de „mások azt tesznek, amit okai­nak". Mindenesetre az ameri­kai álláspont is mozgásba jött a kérdésben: Fitzwater célzott arra, hogy a GATT és „más nemzetközi pénzügyi intézmé­nyek" is szerepet kaphatnak a Szovjetuniónak nyújtandó, „technikai jellegű” támogatás­ban, így a bankrendszer fej­lesztésében, tőzsde bevezetésé­ben. A kérdésekre, hogy ez jelenthet-e világbanki hiteleket is a Szovjetunió számára, a szóvivő nem kívánt válaszolni. A hetek egyébként várha­tóan nem fognak új határoza­tot hozni a közép-európai or­szágok támogatására, hanem o 24-ek által szervezett progra­mók folytatásáért szállnak sík­ra — mondotta az MTI tudósí­tójának kérdésére Togo Take- biro, a japán külügyminiszté­rium európai főigazgatója. A vezető diplomata szerint a si­keres, Japán által is támoga­tott programok folytatására van szükség. A japán szóvivő elutasítot­ta a lengyel igényt az adós­ság egy részének elengedésé­re: egy közepes fejlettségű or­szág adósságának törlése el­fogadhatatlan precedenst je­lentene a legszegényebb or­szágok szempontjából, mon­dotta. A tokiói vélemény sze­rint egyébként a Szovjetunió nemzeti jövedelme idén leg­alább 5 százalékkal . csökken. A bizonytalan gazdasági hely­zetben, amikor még nem dön­töttek a piacgazdaság mellett, nem célszerű a nyugati pénz­ügyi támogatás. A jelenlegi út folytatása csődbe viszi az országot Megszűnt a párt hatalmi monopóliuma Ami a párt tekintélyveszte­ségével kapcsolatos kritikákat illeti, a főtitkár azok tartal­mával egyetértett, csak for­májukat tartotta egyes esetek­ben elfogadhatatlannak. - A vitát — mondotta - meg kell szabadítani a szélsőségektől. Látnivaló, hogy a helyzeten semmilyen diktatúra sem ja­víthat, ám arra szükség van, hogy a párt vetkezze le önnön foqyatékosságait. - A dog­mákhoz való ragaszkodás meg- bénítia a kezdeményezéseket, szembefordítja egymással a népet és a pártot — mondta.- Megszűnt a párt hatalmi monopóliuma. Ilyenformán a politikai munka eredményeitől füqq majd, hogy sikerül-e az SZKP-nak megszereznie a több­ség támogatását. Véget kell vetni a szektarianizmusnak, eqyüttműködésre 1<ell töreked­ni. — Érzékelhető volt a vitában - hangsúlyozta egy órán át tartó expozéjának befejezése­ként Gorbacsov -, hogy egye­sek nosztalgiával tekintenek a réqi idők, a régi módszerek felé, s ezek az átalakítást tartiák bűnösnek. A peresz- troika bűne azonban az, hoqy eddiq nem volt eléq követke­zetes éí határozott. Gorbacsov beszédének el­hangzása után > a küldöttek meghallgatták a szerkesztő- bizottság újabb jelentését, majd rövid vita után jóvá­hagyták a kongresszus határo­zattervezetét. Ezután az elnöklő Gurenko ukrán első titkár közölte, hogy a főtitkári posztra összesen nyolc ember neve került szó­ba. Mielőtt érdemben sor ke­rülhetett volna a jelölések megvitatására, több küldött is követelte, hogy szavazzanak először arról: helyesli-e a kongresszus a pártvezetői és az államfői tisztség összevoná­sát. Voltak olyanok, akik fel­szólították Gorbacsovot, hogy vonja vissza jelölését, és ma­radjon meg elnöknek, de akadt olyan vélemény is, amely szerint Gorbacsovnak az ál­lamfői tisztségről kellene le­mondania a főtitkári poszt vállalása érdekében. Gurenko a vita berekesztése után nem bocsátotta szavazásra a kér­dést. Nem először fordult elő a kongresszuson, hoqy több küldött követelése ellenére sem szavaztatták meg lényeges kérdésekben a kongresszust. A helyenként közbekiáltá­sokkal tarkított, heves vita után a jelöltek ABC-sorrend- ben kaptak tíz percet bemu­tatkozásra és tíz percet a kérdések megválaszolására. Hatan egy-két perces indok­lás kíséretében visszavonták jelölésüket és így a vita nem nyúlt el. Elsőként Tyejmuraz Avalia­nyi kapott1 szót. A kiszeljovszki városi pártbizottság első tit­kára - mint mondotta — olyan párt élén tudna tevé­kenykedni, amely egyszerre él­csapat és parlamenti párt. A gazdaságban a szocialista gazdálkodás elsőbbségét tá­mogatja, de a tulajdonformák sokszínűségét is. Az 58 esz­tendős funkcionárius ez év ta­vasza óta tölti be jelenlegi tisztségét. A belügyminiszter visszalé­pése után Mihail Gorbacsov 'kapott szót, ő azonban nem adott részletes programot. Mint mondta, a küldöttek jól ismerik a pártról val'lott né­zeteit. Egy kérdésre válaszol­va kijelentette, hogy Borisz Jelcin beszédének azzal a ré­szével azonosulni tud, amely a gyökeres átalakítást sürget­te, a Jelcin által javasolt mód­szereket, az általa megjelölt utat azonban vitatja, és nem ért egyet a szocialista opció tagadásával sem. Ami a poszt­összevonást illeti, kifejtette, hogy ő emellett van, de a döntést a kongresszusra bíz­za. Bkkor ismét szavazást kö­veteltek a delegátusok, de az elnöklő Gurenko ezt nem vet­te figyelembe. Oleg Lobov, az örmény KP másodtitkára arról beszélt, hogy először a pártot kell be­lülről demokratizálni, mert enélkül a társadalom sem le­het demokratikus. Visszalépé­sét azzal indokolta, hogy nem tartja magát elég tapasztalt­nak, s arra kérte támogatóit, hogy Gorbacsovra szavazza­nak. Nyikolaj Sztoljarov volt a következő jelölt. Az ezredesi egyenruhában a mikrofonhoz lépő tanár először francia klasszikusokat idézve arról be­szélt, hogy a zsarnokság ak­kor kezdődik, amikor erős kéz­ben nagy hatalom összponto­sul. Mint mondta, a mostani választások eredményeihez semmi kétség sem férhet, maljd bejelentette, hogy visz- szalép a jelöltségtől. Oleg Sziszujev (Kujbisev) ar­ról beszélt, hogy őt az orosz- országi pártkongresszus győzte meg a posztok összevonásának szükségességéről. Mint kifejtet­te, nincs más mód, mint a két tisztséget Gorbacsov kezé­ben összevonni. A többi jelöl­tet nem tartotta esélyesnek. - Ha volna más esélyes jelölt, én sem lépnék vissza - jelen­tette ki. Ezután Gorbacsov két köze­li munkatársa, Sevardnadze külügyminiszter és JakovlevKB- titkár következett. Sevardnadze elmondta, hogy elvben ellenzi a tisztségek összevonását, de nem lát semmilyen valós sze­mélyi alternatívát. A küldöttek ezután úgy döntöttek, hogy nem vitatják meg a jelöléseket. Még a dél­utáni szünet előtt jóváhagyták a két jelölt felvételét a sza­vazólistára. A II. világháborúban elhunyt német ka­tonák sírjainak rendezése kapcsán, lakos­sági bejelentések alapján tudomásunkra jutott, hogy német katonák különböző te­lepüléseken még tömegsírokban nyugsza­nak. Az NSZK és Magyarország közti megál­lapodás alapján az NSZK a saját költsé­gén a tömegsírokban fekvő katonákat ex- humáltatja és temetőkben helyezteti el. A Német Szövetségi Köztársaság buda­pesti nagykövetsége kéri a lakosságot, ha tudomásuk van temetőn kívüli, tömegsír­ban nyugvó német katonákról, közöljék a Baranya Megyei Temetkezési Vállalattal. Cím: Baranya Megyei Temetkezési Vál­lalat, 7632 Pécs, Bolgár Néphadsereg útja 97. Telefon: 10-177. (x)

Next

/
Oldalképek
Tartalom