Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)
1990-07-09 / 96. szám
1990. július 9., hétfő uj Dunántúli napló 7 II döntő előtt Előhang arról, amelynek eredményét már tudjuk Vasárnap este a római Olimpiai stadionban befejeződött a sokak által minden idők legnagyobb futballese- ményének nevezett 14. világ- bajnokság. De hogy valóban rászolgál-e az 52 csatából álló sorozat az emlegetett jelzőre, azt majd a legilletékesebbek, a szakemberek és a játékosok bizonyosan eldöntik:' A Mondiale '90 aranymérkőzése egyedülálló csattanót hozott, ismét az a két válogatott került egymással szembe, amely 1986-ban, Mexikóvárosban is. A helyzet azóta annyiban változott, hogy itt Olaszországban a négy éve ezüstérmes nyugatnémetek szerepeltek jobban az előcsatározások során, a lehetséges 12-ből 10 pontot gyűjtöttek (döntetlent értek el Kolumbia és Anglia ellen). A címvédő dél-amerikai legénység hat találkozóján sűrűn botladozott, öt pontot elhullójtott, két összecsapást is (Jugoszlávia, Olaszország) csak a hosszabbításban döntött el a maga javára, pontosabban akkor sem, hanem a tizenegyesrúgásokkal. Noha ilyen fontos „visszavágó" előtt a múlt mit sem számít, azt azért vasárnap délelőtt a Foro Italico sajtóközpontjában sűrűn hangoztatták az újságírók, a nyugatnémet csapat mutatott stílusosabb, rámenősebb futballt, Argentína viszont igen halovány kezdést követően főként jó taktikájának és játékosai kiemelkedő emberi tartásának köszönhette, hogy újra a fináléig menetelt. A kérdés ugyanaz volt a két csapat számára, melyik viszi el a pálmát harmadik alkalommal a világbajnokságok történetében? (A nyugatnémetek 1954-ben és 1974-ben, Arqentína pedig 1978-at követően 1986-ban végzett az élen.) Ami a küzdőfélek összeállítását illeti: argentin oldalon hárman (Ruggeri, Maradona, Burruchaga), a nyugatnémeteknél négyen 1 (Matthäus, Brehme, Berthold, Völler) szerepelnek a „mexikóiak” közül. (Burruchaga és Völler eredményes is volt, gólt szerzett az Azték stadionban.) A vb-n avakorla- tilaq „idegenlégiósok válogatottjai" léptek fel, uqyan- is a dél-amerikaiak keretéből tizennégyen, a nyugatnémetektől Dedia heten keresik kenyerüket külföldi csapatoknál. És hoav az olasz klíma ez. alatt az eav hó- nao alatt nem volt idegen többük számára, arra igazolásul egy úiabb adoiék, mindkét keretben ”ér> szómmal akadnak, dók olaszországi klubokban keraetik a labdát. Még vasárnap is gyűrűztek a triqoriai edzőtáborban történt botrányos jelenetek utórezqései. Naqy port vert fel ugyanis, hogy Dieqo Maradonát tettleg próbálták bántalmazni az argentin főhadiszállás előtt. Újabb adalék: a Rómától nem messze lévő tréningközpont elől állítólag ellopták oz argentin nemzeti lobogót, sőt, össze is tépték azt, és emiatt háborodott fel Maradona. Ö mindig fennen hangoztatja, bárhol is játszik a világon, a szíve csakis a nemzetéért dobog. Akárhogy Is történt, az tény, hogy Carlos Ruckauf, Argentína olasz- országi nagykövete nemtetszésének adott hangot az eset kapcsán a Clarin cimű argentin lapnak adott nyilatkozatában. Carlos Bilardö, az argentinok szövetségi kapitánya - ő ugyanúgy búcsúzott a vasárnap esti döntővel a kapitányi poszttól, mint kollégája, Franz Beckenbauer - viszont diplomatikusan nyugalomra intett mindenkit, Kijelentette: „a lobogóval kapcsolatos ügy csakis valami félreértés lehet . . .” Maradona kedvét az sem javította, hogy egyik öccsét, Raul Maradonát igazoltatta az olasz rendőrség. Ez ugyan még nem nagy baj, hiszen a kis Maradona az isteni báty Ferrarijét vezette, csakhogy ott volt a bökkenő, hogy Raulnál nem volt jogosítvány. Emiatt a rendőrök erősen „ejnyéztek" , . . Diego egyébként azt nyilatkozta a vasárnapi lapokban, hogy az NSZK ellen búcsúzik a válogatottságtól, mert úgy érzi, erre eljött az idő. — Éppen elég feladatom lesz az SC Napolrval a hamarosan kezdődő BEK-soro- zat'ban, no meg az olasz bajnokságban is több nagy csapat feni a fogát ránk, én pedig lassan 30 éves vagyok, a sok feladatot már nem bírom ellátni - jelentette ki a legendás „10-es". Apropó, 10-es! Egy másik szuperklasszis, Lothar Matthäus is ezzel a számmal szerepei. A döntő előtt elmondta, ő a Maradonáéhoz hasonló- döntést még csak nem is fontolgatja, ragyogóan érzi magát, kiváló a fizikuma, az Internazionalé- nál eltöltött időszak jótékony hatással volt labdarúgói egyéniségének kiteljesedésében. — A szerződésem 1993-ig köt a milánói kék-feketékhez - nyilatkozta Matthäus. - Ha minden jól megy, és Berti Vogts, a leendő szövetségi kapitányunk is számít rám, akkor talán az sem elképzelhetetlen, hogy az 1994-es, Egyesült Államokban sorra kerülő vb-döntőben is ott legyek. Bár a titkolódzás ebben a sportágban is dívik, de Beckenbauer — a vasárnap reggeli, lapok tanúsága szerint - végül is úgy döntött, hogy Maradonát Berthold gondjaira bízza, neki kell követnie a dél-amerikai karmestert. — Ezt talán csak valami furcsa megszokásból teszem, mert aligha hinném, hogy egy emberen múlik majd a döntő végső kimenetele - indokolta tervét Beckenbauer. Róma szoros értelemben vett ősrégi belvárosa egyébként a döntő napján tökéletesen csendes volt, az olaszok jó szokásukhoz híven kihasználták a kánikulát, rohantak strandolni. Annál nagyobb számban vonultak fel á német szurkolók! Pontosan déli 12 órakor legalább négyezer, a kedvenc futballisták nemzeti színű Adidas- szerelésébe öltözött drukkerük lepte el a stadion környékét. „Melegítették” a hangszálaikat, amelyhez ezúttal sem találtak folyékony segítséget, mert bár sok, a Tuborg sört kínáló pavilonokat építettek a sportlétesítmény .körül, a reggel 8-tól elrendelt alkoholstopot egyetlen utcai árus sem merte figyelmen kívül hagyni. jaftelemester visszatéri Kakas János ismét a PMSC-ben A kép - másfél évvel ezelőtt — Kakas János búcsúztatásán készült. Csak ratja múlik, hogy miként fogadja majd a pécsi közönség. A szöuli olimpia után távozott Pécsről a magyar válogatott, valamint a PMSC NB l-es férfi kézilabdacsapatának játékmestere. Kakas János - anyaegyesületének „jóváhagyásával" — hároméves szerződést kötött az olaszországi Bolzano első osztályú klubjával. Most azonban azt a hírt kaptuk, hogy a pécsi közönség kedvence ismét Pécsett edz és kétéves szerződést írt alá a PMSC csapatával.- Miként zsugorodott az olaszországi három év más- léire? — kérdeztük az irányító átlövőt játszó sportolótól.- Az olasz bajnokság félidejében szerződtetett a Bolzano aazd.ája. Nagyon rosz- szul állt az olasz klub szénája. Végül is azért esett rám a választás, mert több posztot próbáltak egyetlen igazolással megoldani. Az anyaqi lehetőséaeik nem engedték meg több külföldi, vaqy akár hazai erősség meqvásárlását. Velem nemcsak oz irányítást, de az eredményesebb iátékot is megoldottnak vélték. — Ezek szerint nem sikerült. — Egyértelműen nem. Olaszországban is érvényes az a magyar közmondás, hogy egy fecske még nem csinál nyarat. — Ez azonban önvédelem is lehet. . . — Nem árulok zsákbamacskát. Leginkább ezt te tudhatod, hiszen az első hónapok kinttartózkodása utáni beszélgetésekkor is elmondtam: egyedül voltam ott, mint profi, a csapat többi játékosai szerényebb képességekkel, munka mellett vállalják a sportot. Különben ez - leszámítva a nemzetközi kupákban induló együtteseket — így van a többi klubnál is. — Kiestetek, és nem kerültetek vissza. — Röviden és tömören ez a helyzet. A másodosztályban nem sikerült bajnokságot nyerni, így csak osztályozóval kerülhettünk volna vissza az I. osztályba. A csapat fenntartását ugyanis csak ezen esetben vállalta volna a szponzor. Az osztályozó nem is indult rosz- szul, mert az első idegenbeli mérkőzésünkön egy góllal nyertünk. Csakhoqy — mondiam, ne mondiam? — ellenfelünk nem vette komolyan a mérkőzést. Saiát otthonunkban, no és a harmadik mérkőzésen vaksággal leütöttek bennünket, így csődbe jutottunk. — Ekkor támadt az ötlet, hogy visszatérsz Pécsre. — Mivel még minden körülmények között játszani kívánok, megkerestem a PMSC vezetőit, hogy milyen feltételekkel folytathatneyn itthon q sportpályafutásom.- Vagyis ősztől már ismét a pécsi sportcsarnokban tapsolhatunk alakításaidért. — Remélem, sikerül visszanyernem régi formámat, mert akár hiszed, akár nem, ott mégsem kellett megszakadni az edzéseken. Kapu László Nagy László Kaposváron kosarazik tovább Menni akar, de nem is marasztalják „Nem tudok kijönni az edzővel” „Nálunk a fellegekben járt” Hogy nagy tehetség, azt senki . sem vitatja. Csak hát az is igaz: hajlamos a lezserkedésre, a köny- nyelmüsködésre, a nyegleségre. Kár lerne szépíteni: nem egy meccs ment el miatta. Mindezt csapata, a PV5K bánta. De úgy néz ki, a jövőben már nem szerez örömet, nem okoz fejfájást a pécsi vasutasoknak, merthogy átigazol. Nagy László a Kaposcukorban kosárlabdázik tovább.- Három-négy évvel ezelőtt már leültem vele beszélgetni. Mondtam neki: jó képességű, tehetséges játékos, inég sokra viheti. De rögtön hozzátettem: csak akkor, ha meg tud maradni a földön, ha nem jár a fellegekben. Azóta azonban nem sokat változott. A PVSK-nál nem bizonyította, hogy nagy hasznára van a csapatának. Ezért is jelentettük ki, hogy nem gördítünk akadályt a távozása elé. F.rre akkor került sor, amikor szólt: menni akar Kaposvárra - halljuk Varga Ferenctől, a PVSK férfi kosárlabda szakosztálya igazgatójától. A Kaposcukor sportköri elnöke, a cukorgyár igazgatója, Kovács Imre megerősíti a hírt, miszerint le akarják igazolni Nagy Lászlót.- Azt vallom: ha egy játékos menni akar, akkor el kell engedni. Szerencsére ezen a nézeten vannak a PVSK vezetői is, úgyhogy meg tud egyezni a két klub egymással. A vételárról még nem beszéltünk, de július közepén arra is sort kerítünk. Van a liga által elfogadott nomenklatúra, ennek ala-pján van ára Nagy Lacinak. Ez a tárgyalási aHp. Egyébként rajta kívül két irányítója van még a Kaposcukornok, úgyhogy meg kell küzdenie a csapatba kerülésért. De a képességei megvannak ahhoz, hogy kezdőember legyen, csakhogy a mentalitása, a realitásérzéke még nem olyan, amilyennek mi szeretnénk. ,, Fejben" kell javulnia. Nagy László már január óta forgatta a fejében, hogy elmegy a PVSK-tól. Ha lehetőség lett volna rá, megtette volna már a bajnokság közben. Hogy miért volt eny- nyire sietős?- Rab Gyulával, az edzővel nem tudok kijönni. Tőlem várt mindent. Azt. hogy az A-csoportba vezetem a csapatot. Ehhez azonban nem kaptam meg a bizalmat. Nem sokat játszatott, hq egy labdát eladtam, vagy rosszul dobtam kősóira, már le is cserélt. Biztos, bennem is van hiba, mert például nem szakítom szét magam az edzéseken. Meg nem is nyújtottam a bajnokság elején azt, amit elvártak tőlem. Később viszont jobban ment, csakhogy akkor méltánytalanul mellőzött. Nem volt látványos össze- veszés köztünk, fokozatosan romlott meg kettőnk között a viszony. Sok gond van most a PVSK-nál. Hogy csak egyet mondjak: ilyen keveset nem lehet Pécsen kívül máshol keresni a kosárlabdával. Emiatt nincs, ami motiválja a játékosokat. Akiknek elbírálása nem egyformán történik. Majd jönnek a litvánok. Azt is tudom: túl lesznek fizetve a többiekhez képest. Ez pedig megint megbontja a csapatot. Amelyikben amúgy sincs egység. Jó csapatban, jó játékosok között, magasabb osztályban szeretne már végre kosarazni. Merthogy szerinte ö PVSK nem jó csapat, nem is volt az azóta, amióta ő ott kosarazott. Nem is olyan, régen Oroszlányban akarta folytatni, de akkor a pécsi és az ottani klub nem tudott megegyezni egymással, ezért fél évig várt, aztán visszajött. Most azt reméli, dűlőre viszik a dolgot, és mehet. Huszonhárom éves. Ebből 9-et kosarazott a PVSK-ban, de most nagyon mehetnékje támadt. Nehezen is lehetne elképzelni, hogy maradjon, hiszen úgy tűnik, minden hidat felégetett maga mögött. Amiket mondott, azok után nem is valószínű, hogy nagyon marasztalnák. Horváth László Belgiumban folytatja Márton: „Kern félek, bízom magamban" Hazaérkezett Belgiumból Márton Gábor, a PMSC volt játékosa, aki kötelező orvosi vizsgálaton vett részt jövendő csapatánál. A 23 éves futballista végigjárta a válogatott ranglétráit, s ez év tavaszán a felnőtteknél is bemutatkozott a legjobbak között az osztrákok elleni mérkőzésen. Pécsett csapata egyik legelismertebb játékosává vált. Ennek eredményeképpen több profi klub is felfigyelt rá. Az ajánlatok közül számára a legkedvezőbbet, a belga I. osztályba most felkerült KRC Genk csapatáét fogadta el. — Milyen érzésekkel indulsz útnak? — Nem félek, bízok magamban, tudom mire vagyok képes. Lehet, hogy sokan túlzottan magabiztosnak tartanak, de önbizalom nélkül az élet más területein sem lehet érvényesülni. — Mit tudsz az új csapatodról? — Számomra a legfontosabb, hogy ennél a klubnál játszik Gyi- mesi Laci is, a Honvéd volt válogatott játékosa. Az edzőt már régebbről ismerem, mert többször személyesen nézte meg játékomat. Még egy érdekesség, hogy együtt fogok játszani Busuti ll-lal, aki a máltai vb-selejtezőn a magyaroknak a gólt rúgta. — Mik azok a körülmények, amik miatt ezt a klubot választottad? — Mindenekelőtt olyan anyagi helyzetet biztosítanak, amiket itthon éveken keresztül nem kaphatnék meg. Ezen kívül egy rendkívül nívós bajnokságba kerülök, ahol biztosan nagyon sokat fogok tanulni, s talán ennek eredményeképpen többször fogok lehetőséget kapni a válogatottban. — Mennyi időre szól a szerződésed ? — Most két évet írtam alá, hogy azután mi lesz, azt még nem lehet tudni.. Bí^om abban, hogy nemcsak ezt a két évet fogom külföldi csapatnál eltölteni. — Egyedül mész? — Nem. Velem jön a menyasszonyom is. Itt szeretnék köszönetét mondani azoknak, akik sokat tettek azért, hogy a szerződésem létrejöjjön. Tudom, hogy sokan drukkoltak nekem, de ellenem is. Be fogom bizonyítani, hogy megállóm kint a helyem. Veres Judit Márton (jobbról) utolsó pécsi edzéseinek egyikén, múlt hétfőn a régi társak között. Szundi György felvétele
