Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-05 / 62. szám

1990. június 5., kedd aj Dunántúli napló 3 Gyemantdiplomakat adtak át Szigetváron (Folytatói az 1. oldalról) — Annyiszor kérdik, hogy vonnak, mit csinálnak — hang­zott el abban az ünnepi ‘be­szédben, amelyet a 6 évtizede diplomát kapott, és 40 éven keresztül oktató két szigetvári pedagógus tiszteletére tartót tak tegnap a Szigetvári Váró si Tanács dísztermében. Itt let tek fogalommá Szigetváron és 'Mozsgón, Ibolya néni és Tót bácsi — mondta Krémer An tahiéról és Lengyeltóti Ionos ró! egy tanár kollégájuk. A meghitt ünnepségen pedagó gus társak és volt diákok vet tek részt, a gyémánt diplomá kot Petőh Sándor tanácséinál adta át, a meghatottság nem csak az ünnepeiteken látszott A két 80 éves pedagógus 1930-ban kapta meg a tanári diplomáját, azután a szigetvó ri Rákóczi úti és a Mozsgó községi általános iskolában ok tottak. A Rákóczi úti iskola di bkjai adtak számukra műsort. Ezek a tanulók már csak az idősebb tanáraiktól hallhattak Ibolya néniről, aki Így szólt az elmúlt évtizedekről:- Azt kell mondanom, most, hogy végig gondolom ezt a sok évet: nagyon jó volt Szi­getváron. Végtelenül kedvesek és helyesek voltak a tanítvá­nyaim, mindig tudták, mi a kötelességük, szívesen emlék­szem vissza rájuk, örülök, ha találkozom velük, és boldogan hallgatom, amikor sikereikről, eredményeikről beszélnek, még most is a csillogó gyermek­szemeket látom rajtuk. Sok be­osztásom volt, de a gyerekek között éreztem legjobban ma­gam. — Tőled kaptam az indítta­tást a pályára — mondotta a régi tanítvány, Mozsgó általá­nos iskolájának igazgatója Módenszieder János a másik ünnepeltnek. Lengyeltóti Já­nosnak, akit úgy jellemzett, mint a község pedagógusa, közművelődésének kialakítója, irányítója. A Sára Sándor ál­tal rendezett Néptanító című film egyik szereplője Tóti bá­csi ma is dolgozik, rendezgeti a falu néprajzi gyűjteményét, melyet ő hozott létre. Ezen kí­vül kialakította Mozsgó híres honismereti tevékenységét, és Krémer Antalné és Lengyeltóti János Fotó: Proksza László megszerettette a gyerekekkel a népi játékokat. így nyilatkozott o 67 éves korában nyugdíjba ment néptanító: — Falusi tanítói életem so­rán nagyon sok szeretetet, szépét és jót tapasztaltam a község népétől. Nem feledem életmunkámból a? ifjúságot, a növendékeimet, akik az évtize­dek során az elsők között te­vékenykedtek a népművelési munkám segítéséért. Sz, 1. A peremkerületekben Is van Igény a minőségi árura Szép kivitelezésű, bő áru­választékú ABC áruházzal büszkélkedhet június elseje óta Szabolcsfalu. Az eddig félmegoldásként, egy családi házban üzemelő kis bolt he­lyett a Konzum Kereskedelmi és Ipari Rt. közel 10 millió forintos beruházással a Kon­zulitól megszokott minőségű és mennyiségű áruval ellátott ABC-t építtetett a Szabadság- harc utcában. Bár az üzlet néhány napja már nyitva álla vásárlók előtt, ■ az ünnepélyes megnyitóra csak tegnop délelőtt került sor. Az eseményen a Konzum Rt. ve­zetőin kívül Szabó Nándor, Pécs városi megbízott tanács­elnök, Pernekker Imre körzeti tanácstag, Semjén András ki­vitelező és Gungl Antal ter­vező is megjelent. Dr. Biró László, a Konzum Rt. igazga­tója elmondta, az új ABC-t a kételkedés hozta létre. So­kok véleménye szerint ugyanis a peremkerületeken nem éri meg a nagyobb üzleteket mű­ködtetni, de a Konzum az általa kínált minőséggel, vá­lasztékkal és megbízható mun­katársaival szeretné ennek el­lenkezőjét bebizonyítani. A nyitás óta eltelt pór nap alatt máris szép eredménye­ket könyvelhet el az üzletve­zető, Lovász lános. A hely­Új ABC Szabolcsfalun béli lakókon és a kiskerttu­lajdonosokon kívül még Pécs távoli részeiből is jöttek ki­váncsi vásárlók. Mint láthat­tuk, egyelőre az áruválaszték tűzhely es sutótisztitoig min dent meg lehet találni. Fotó: Proksza László P. V. kai nincs problémo, sőt! A 300 négyzetméteren a Nestlé csokoládétól kezdve az olasz pacalon, üvegpoharakon, öt­féle bébiételen keresztül a Eddigi eredményeikre alapoztak - A selejtezőkből már korábban továbbjutottak Palermóban, Veronában és Bariban az ő nevüket is megtanulták Ha a nagy múltú együttese­ket vesszük figyelembe, ame- ilyek több évtizede alakulták, s Írták be magukat a sport- történelembe, akkor azt kell mondjuk: fiatal együttesről van szó. Csupán tízéves múlttal rendelkeznek. Igaz, az elmúlt évtizedben nem tétlenkedtek. Az alacsonyabb osztályok lég­körét éppen ezért nem is na­gyon ismerik. Mindjárt az él­mezőnyben kezdtek. Néhány ‘Selejtező sikeres megvívását követően pedig berobbantak a világ élvonalába. Nem vártak! menedzserekre akik úgymond felfedezik őket, s nemcsak sze­rencsét próbálni indultak a nyugati profi világba. Eddig elért eredményeik birtokában ' ők maguk keresték fel az ola­szokat, akik a világbajnokság Három helyszínét ajánlották nekik: Palermót, Veronát és Ok ott lesznek a labdarúgó vh-n Barit. Mindhármat elfogadták, s már Itáliában várják a Mon­diale ‘90 rajtját. Igaz, nem labdarúgókról1 van szó, viszont csapatnak nem utolsó a Mű­szertechnika Rt. gárdája. A magyarok közül ugyanis ők szereztek jogot o vb-n való szereplésre. Méghozzá ered­ményjelző és óriásvideo táb­láikkal. Az eredményjelzőjük nemcsak fekete-fehér, hanem más színárnyalatokra is képes. Ezeknél azonban sokkal érde­kesebb a 6x10 méteres színes tv-képernyőként működő óriás videotábla. Ennek egy kisebb változata látható a Budapest Sportcsarnokban Is a különbö­ző koncerteken, vagy a televí­zió áltál közvetített sportese­ményeken. Palermóban, Vero­nában és Bariban - utóbbi helyen kettőt is felszerelték -, a pálya széléről közvetítő ka­meráról jut fel a kép a sta­dion fölé elhelyezett táblákra, így alkalom nyílik a helyszínen azonnal visszajátszani a leg­szebb, a legemlékezetesebb jeleneteket, a gólokat. A be­tonkaréjokban helyet foglaló nézők testközelből láthatják a zöld gyepen megjelenő sztáro­kat, megismerkedhetnek ezen technika segítségével a leg­fontosabb információkkal, nyo­mon 'követhetik akár a külisz- szák mögött zajló eseménye­ket is. Nem tagadják: ezen a vb-n ök csak nyerhetnek. Igaz, nem hivatkozhatnak a szokatlan kö­rülményekre, bírói tévedésekre, de még a labdára, avagy arra a fránya kapufára sem. Ugyan­akkor dolguk nem kevés: ma­radéktalanul kiszolgálni a vi­lág élvonalához szokott, fana­tizmusukról hires olasz labda­rúgó-rajongókat, az öt föld­részről összesereglett nézőket. Ennek megfelelni nem kevés, de ezekután joggal tartanak igényt egy csipetnyi elismerés­re, ami számukra a Mon- diale-'t követően is biztatást jelenthet . . . Kis Szabó Ervin Például Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt „A bolgárokat szovjetek lőtték agyon Múlt Héten közöltünk egy fényképet és egy harkányi ol­vasónk levelét - mindkettő a harkányi FIDESZ-csoport ak­ciójával volt kapcsolatos. A fürdőhely fiatal demokratái a bolgár hősök emlékművének talapzatára festették fel az obeliszkkel kapcsolatos véle­ményüket. Most Tuba Károly, a harkányi FIDESZ-csoport képviselője mondja el vélemé­nyét az üggyel kapcsolatban: — A „Vörös bálvány helyett Kossuth-szobrot!" feliratot va­lóban mi helyeztük el az obe- liszk oldalán, de teljesen más okból, mint amit olvasójuk fel­tételez. Az emlékmű, mintaho­gyan rá is van vésve, a „Fa­sizmus elleni harcban elesett bolgár hősök emlékére” lett felállítva, s a csúcsára egy öt­ágú vörös csillagot tettek. Nos. mint ahogyan Szép Jánosnak, Harkány tanácselnökének is el­mondtuk néhány hónapja, til­takozásunk pont a vörös csil­lagnak szól. Milyen alapon fel­tételezi bárki is, hogy vaia: mennyi hősi halált halt bolgár katona kommunista meggyőző­Kamatadó désű volt, s ezért emlékművé­re feltehetik a vörös csillagot? Úgy vélem, ez nemcsak a tör­ténelem meghamisítása, de bi­zonyos szempontból a kegye­letsértéssel is egyenértékű . . . A másik dolog: a felirat azt sugallja, hogy a bolgár kato­nák a németek elleni harcban estek el, holott Harkányban az idősebbek, akik átélték a vi­lágháborút, mindannyian állít­ják, hogy a bolgárokat szov­jet katonák lőtték agyon. Ha morbid akarok lenni, azt is mondhatom, hogy az elesettek emlékművére gyilkosaik jelké­pét (o vörös csillagot) tették azok, akik feltették . . . (Próbáltunk utánanézni a Tu­ba Károlytól hallottaknak, s sebtében összegyűjtött informá­cióink alátámasztják a harká­nyiak azon állítását, mely sze­rint a bolgár katonákat az of- fenzívába kezdő szovjet csapa­tok semmisítették meg. Ez így persze túlságosan is leegysze­rűsített változata a dolgoknak, de a részletek kiderítése a történészek feladata kell, hogy legyen.) „Akár le is tilthatják" cimü múlt héten megjelent Írásunkkal kapcsolatban juttatott el telefaxon egy észrevételt az OTP Ba­ranya Megyei Igazgatósága: „Az eredeti jogszabályi ren­delkezés értelmében a Pénz­intézetnek (OTP, Takarékszö­vetkezet) valamennyi kedvez­ményes hitellel rendelkező ügyfelét fizetési kötelezettsé­gére vonatkozó nyilatkozata alapján nyilvántartásba kel­lett venni, illetve befizetései­ket fogadni és az Adóható­ság részére továbbítani kel­lett. Az Alkotmánybíróság dön­tését követően semmilyen et­től eltérő rendelkezés nem született. Változás történt ab­ban, milyen jövedelmeket kell figyelembe venni az egy főre eső mérték megállapításánál. Aki e változás következté­ben az alsó határt el nem érő. jövedelme alapján a kö­telezettek köréből kiesett, de kamatadó fizetést már telje­sített, jövedelemigazolása alapján az OTP visszafizeti részükre — kamat felszámí­tása mellett - az alaptalanul teljesített kamatadót. Érintett ügyfeleink igényükkel folya­matosan jelentkeznek. Jelen ismeretek alapján o Pénzintézeteknek semmilyen tekintetben nincs intézkedési kötelezettsége a kamatadó behajtása iránt; ez ugyanis az eredeti rendelkezés értel­mében kizárólag az Adóható­ság hatáskörébe tartozik.” Két történész A Hét vasárnapi adásában két történész nyilatkozott a tria­noni szerződésről. Okosan, el­méleti érvekkel is alátámasz­tottan szóltak az éppen het­ven évvel ezelőtti döntés mi­kéntjéről. hogyanjáról, követ­kezményeiről, jelenéről és jö­vőjéről. A két történészt Für Lajos­nak és Ratlay Ernőnek hívták és hívják. Nem tudom, mikor vette fel a televízió az anya­got velük, de valamit vártam. Vártam, hogy valamikor: vagy a riport elején vagy a végén, említsék meg, hogy a két em­ber közül az egyik jónéhány napja a honvédelmi miniszter, a másik pedig honvédelmi ál­lamtitkár, méghozzá széles e hazában, a jelenlegi 93 ezer négyzetkilométeren. Legközelebb, amikor majd a magyar honvédség jövőjéről lesz szó, reméljük, akkor meg­tudhatjuk a tárca vezetőinek véleményét arról például, hogy miből gazdálkodjon, hogyan tevékenykedjen tovább az ed­dig hadiiparból élő jónéhány magyar, köztük baranyai cé­gek. Reméljük, akkor megtud­hatjuk, hogyan és miként to­vább a hadsereg csökkentett létszámával, a tiszti állomány esetleges munkanélküliségével és sok minden mással. Várjuk a következő interjút is. (b) Egy kicsit más... A* 1989—1990-es forrodalom más, mint az 1956-os, mert a jelképes gesztusok már megvalósultok. Nem kell már megismételni, csak em­lékezni rájuk. Továbbá, bár 1956 és 1989 politikailag egykorú, lélek­tanilag és társadalmilag bizonyosan nem az. A Kádár-korszak poli­tikai szinten a fékezett cselekvés kora volt, de azért megváltoztatta az ország lélektani magatartását és szociológiai térképét. Semprun és Maura szólt a Franco alatti Spanyolország ,,szifiliszes fejlődéséről", amely fejlődés, ha morbid volt is, új körülményeket teremtett a fiatal demokrácia számára. Valami hasonló történt a Kádár-rezsim alatt is. Bár a kádárizmus, a Franco-rezsimtől eltérően, gazdasági katasztrófához vezetett, az ország városiasabb lett, az at­titűdök pedig korszerűbbek az elmúlt tíz év folyamán. A gazdasági reform kísérletei csődöt mondtak, de legalább megtörténtek, és en­nélfogva az emberek már gondolkoztak a know-how-ról és a haté­kony gazdaságról. 1956-ban a munkásosztály aktív volt. Munkástanácsok jöttek létre csaknem mindenütt. Most nincs ilyesmi. A Kádár-rezsim a középosz­tályok establishmentje volt. A pártelit a felső középosztály pozícióját foglalta el benne. A ,,népnek" túl sokáig nem volt aktiv szerepe. Az ,,utca embere" bizonyára nagy kétkedő. Mert végső soron öt nyomta el és zsákmányolta ki az uralom, amely sohasem szűnt meg rá, ,,a proletáriátusra" mint az uralkodók hatalmának forrására hivatkozni. Arra is gondolnunk kell, hogy a 301-es parcellába te­metett fiatalok túlnyomó többsége a munkásosztályból jött. (Részletek Heller Agnes, ismert magyar filozófusnak a New Sta­tesman c. lapban megjelent Írásából.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom