Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-30 / 86. szám (87. szám)

1990. június 30., szombat uj Dunantűii napló 3 Az önkormányzó vármegye a kistelepülések érdekeit védi Nagyléptékű közigazgatási reform tervei körvonalazódnak. A parlament elé terjeszti a kormány a helyi önkormány­zatokról szóló törvényjavasla- ■ tot, amely - o honi hagyo­mányokat követve, azt az Európai önkormányzati Karta követelményeivel ötvözve — el­ismeri és védi a helyi közös­ségek önkormányzásához fű­ződő alapjogait. A közha­talom demokratikus átalakítá­sa jegyében megváltozik a helyi igazgatás arculata. Visz- szakapják valódi önállóságu­kat a települések, de átala­kul, megváltozik a megyei igazgatás helye és szerepe is. A (vár) megyei önkormányzat — hogy az új törvényjavasjat alternatív szóhasználatát köl­csönözzük — új vonásairól, funkciójáról beszélgettünk dr. Verebélyi Imrével, a Belügymi­nisztérium közigazgatási ál­lamtitkárával. Választott testület- A legutóbbi kormányülé­sen az önkormányzó megye gondolata mellett tette le voksát a kormány. Eszerint a településeken túl a megyét is megilletik bizonyos önkor­mányzati jogok. Lakossági, ne­tán apparátusi érdeket is szolgál ez a megoldás?- Azt majd az Országgyű­lésnek kell eldöntenie, hogy végül is a megye avagy a vármegye kifejezést fogad­ják-e el. A törvénytervezetben ma még ez a két szó alter­natív megoldásként szerepel A tartalmi kérdés azonban az legyen-e a megyében önkor mányzat és kinek jó, ha van A szakmai koncepció élőké szítése során a megyei taná esi hivatalok, vb-titkárok nagy része nem akart semmiféle ön­, kormányzatot, nem óhajtott megyei testületet, csak me­gyei hivatalt. Áltáléiban a hi­vatalnak nincs ínyére, ha van fölötte egy választott testület, amely irányítja. Ám az ön- kormányzat a községi és a városi lakosok sajátos területi önszerveződése kell hogy le­gyen, amely adott esetben a hivatali érdeket is keresztez­heti.- Voltaképpen hány „szin­ten" szerveződhet a helyi lakosság?- Először is a települése­ken. Ha meg akar oldani bi­zonyos helyi ügyeket, válasz­tania, küldenie kell képvise­lőket, akik aztán ellenőrzik az apparátusokat, amelyek a lakosság ügyeit is intézik. A lakossági érdekek másik része persze nem oldható meg helyi szinten, bár még nem igényel központi, miniszteriá­lis döntéseket. Ezeket tehát területi szinten kell megolda­ni. Társulással egy mikrokör- zetben vagy megyei, regioná­lis értékű önkormányzati kere­tek között. Vannak ugyanak­kor olyan érdekeink is, ame­lyeket csak országos igazga­tós képes hatékonyan kézben tartani. A kormány elutasítot­ta azt -a javaslatot, hogy a megyei önkormányztot a pol­gármesterek automatikusan létrejövő gyűlése alkossa. A kormányzat ugyanis minden­képpen választott megyei tes­tületet, nem pedig delegált apparátust akart.- Végül is kinek a szerve­zete lesz a megye? A nagy kérdés: marad, ami volt, a központi végrehajtó hatalom meghosszabbított karja? A megye érdek­védő szerepe- Ezzel valóban gyakran megvádolták a megyét, bár ez szerintem inkább a szovjet tipusú tanácsigazgatás struk­túrájának egyenes, logikus kö­vetkezménye volt. Hiszen eb­iben a formációban a tanács­igazgatás voltaképp az egysé­ges hatalom 'hajtószíjaként működik. így volt szükség a megyére is, amely közvetíti a központi miniszteriális szervek akaratát, kézi vezérléssel to­Főispán vagy kormánymegbízott? vábbitja az elvárásokat a vá­rosok, községek felé. Nem a megye telepedett tehát a köz­ségekre, városokra, hanem a központi hatalom mintegy rátolta a megyét, a megye­struktúrát a helyi települések­re. Nem törvényekkel kívánt irányítani, hanem egyedi dön­tésekkel, egyedi pénzelosztás­sal. És erre, mint minden ha­talmi centrum, a megye is rá­tette a maga sajátos szerve­zeti érdekeit.- Kinek kedvez majd az új rendszer? Nálunk történelmileg a me­gye fordított szerepet töltött be, mint most a szovjet-tipusú tanácsszervezetben: az idegen hatalommal, szemben Béccsel szemben volt egyfajta ellen­álló, nemzeti egységet védő bástya. Az önkormányzati tör­vény, persze nem kívánja fel­támasztani a politikai várme­gyét. A mi elképzeléseink sze­rint a megye nem vétózhatná meg a központilag hozott tör­vények végrehajtását. Lénye­gében két alapvető funkciója lenne: az érdekvédelem és A tanácsi költségvetésből jelentős költséget elvisz a különböző művelődési intézmények, múzeumok fenntartása. Képünk a Sásd melletti Varga községben készült, Sásdi Sándor iró szülőházá­ban, amelyet a közelmúltban újítottak fel, alakítottak emlék­hellyé.- A törvényjavaslat által felvázolt új modell lényeges eleme, hogy a nagyvárosokat - ezek köre még kérdéses, 60-100 ezer körüli városoknál húznák meg a határt - ki­venné a megyei képviseletből, hogy ne vihessék el azt a na­gyobb városok képviselete irá­nyába. Erre a veszélyre inte­nek ugyanis a nemzetközi ta­pasztalatok. A megyei várost a törvény újra megyei jogúvá kívánja tenni, amely a saját területén „megyeként” járna el. Ugyanakkor a községek és a kisvárosok ügyében ezek a megyei jogú városok nem sza­vazhatnának a megyegyülése- ken. A megye tehát a kistele­pülések érdekvédő szervezete lesz. Védve a kicsit a nagyváros- sor szemben, de szükség ese­tén a központi hatalommal szemben is. Szövetségek és ütközetek- Milyen kötelezettségei lesznek a megyének?- A megye mintegy megje­leníti a táj, a körzet, a régió átfogó érdekeit. Hisz nemcsak települési érdekek léteznek. aí intézmények fenntartása. Ha kell, ennek érdekében nemcsak a minisztériumokkai, . de a megyei városokkal is vitában kell állni, őrködve például afölött, hogy a köz­ponti pénzeket kik és milyen arányban kapják, s használ­ják fel. Hogy mondjuk Győr nem fut-e nagyon előre Sop­ronhoz képest; Zalaegerszeg és Nagykanizsa fejlesztése ho­gyan viszonyul egymáshoz. Mert ezt legjobban egy me­gye tudja figyelemmel kisérni, főként akkor, ha az érintett nagyvárosoknak nincs ott sa­ját képviselete.- De gondolom, nemcsak ütköznie kell a nagyvárosok­kal? — Természetesen, a megye köthet szövetségeket, is, ez az önkormányzati törvény lénye­géből fakad. Két egyenjogú fél egy-egy intézmény közös fenntartásában is megállapod­hat. Ilyen egyezséget a me­gyei apparátus a környező községekkel is nyélbeüthet. A népszuveíenitást azonban az Országgyűlés testesíti meg, s ezt a vármegye sem ' kérdő­jelezheti meg. Mindazonáltal igazat kell adni a téma nem­zetközileg ismert kutatójának, Alexis Tocqueville-nek, amikor azt mondja: egy nemzet erős lehet erős kormánnyal, de nem lehet szabad önkormányzatok nélkül. Polgármester, főispán- Ki lesz a majdani me­gyei önkormányzatok vezetője?- Az egyik elképzelés sze­rint alispán állna az önkor­mányzati testület élén. (A tör­vényben alternatív megoldás­ként a közgyűlés elnöke el­nevezés is szerepel.) A testü­letet a községek, települések választanák. Abban konszen­zus van, hogy a községekben és városokban egyaránt pol­gármester legyen. Abban viszont még nincs teljes nézetazonosság, hogy a megye fölötti törvényességi el­lenőrzést gyakorló személyt - aki a kormány embere — fő­ispánnak vagy kormánymeg­bízottnak nevezzék. Nekem szakmai szempontból ez utób­bi elnevezés a szimpatikusabb. Korábban a megyei vezetőt azért nevezték főispánnak, mert egy kicsit a főnöke is volt a megyei önkormányzat­nak, az alispánnak. Ezzel szemben a törvényjavaslatban vázolt főispán nem rendelkez­ne közvetlen felügyeleti és in­tézkedési joggal a megyei, település szerinti önkormány­zatok fölött. Ha tehát törvény- sértést észlel, neki is bírósági rendeleteket viszont az Alkot­mánybíróság előtt támadhat­ná meg. A főispánnak ellen­ben fontos jogosítványa lenne a központi irányítás alatt álló intézmények helyi szervei kö­zötti összhang megteremtése. A főispáni hivatal bizonyos, szűk körben jogorvoslati lórum is lehet. A polgármesteri hi­vatal azonban nézetem sze­rint nem örökölheti meg a helyi hatóságok átfogó első fokú hatósági jogkörét. A nem tipikusan önkormányzati fel­adatokat az önkormányzattól elkülönült hivataloknak kell el­látni. / Befejezésül hangsúlyozni szeretném, hogy az önkor­mányzó megyék és általában az önkormányzatok közellátási, intézményfenntartó szerepe is igen jelentős lesz. További gondos mérlegelést igényel, hoay milyen szinten tartsa­nak fenn, üzemeltessenek egy- egy közintézményt. A jelenlegi helyzet ugyanis rendkívül el­lentmondásos, és gyakran kis­települések tartanak fenn — formálisan — erejüket, de ér­dekeltségüket is meghaladó közintézményeket. Mindezzel nem akarjuk kizárni, hogy saját forrásból, egy helyi ön- kormányzat, bármilyen intéz­mény, akár egyetemet is ala­pítson. Az önkormányzati tör­vény úgy kívánja kijelölni a közigazgatós palettáján a me­gyék új helyét, hogy az or­szág mintegy 1500 tanácsá­ban szerveződő 3000 magyar község, a kisebb és nagyabb városok összlakosságának va­lód' érdekvédelmi szerve le­gyen. Bodnár Lajos Nyílt válasz Pécs-Baranya Idegen­forgalmi Szervezetei Egyesülésének Nem csak a szezon kezdetén Tisztelt Egyesülés! Az idegenforgalmi szezon kezdetén című, az Új Dunántúli Napló 1990. május 31 -i számában közzétett, nyílt levelükre az alábbi választ adom: Az idegenforgalomra - anyagi lehetőségeink függvényében — folyamatosan készülünk, nem csak a „szezon" kezdetén. Fon­tosnak tartjuk Pécs idegenforgalmának fejlődését, ezért igyek­szünk elősegíteni, hogy a városunkba érkezett vendégek ren­dezett állapotokat találjanak a közparkokban, utcákon, tereken. Tesszük ezt annak ellenére, hogy az idegenforgalomból kelet­kező, igen jelentős többletbevételből csak közvetve, és igen szerény mértékben részesülünk. Kár tehát olyan hangulatot te­remteni, mintha Pécs Város Tanácsa „nem vette volna észre" az idegenforgalmi szezon kezdetét. E-lég a reálértékében egyre csökkenő költségvetésünkre, és az egyre növekvő számú, s az idegenforgalomból élő szervezetekre gondolnunk, rögtön eszünk­be jut az idegenforgalom, a „szezon", annak valamennyi el­lentmondásával együtt. örülünk annak, hogy a pécsi és a baranyai idegenforgalmi szervek egy-egy közös feladat ellátása vagy egy jó cél elérése érdekében egyesülést hoztak létre. Közös erőfeszítéssel előbb- utóbb biztosan módot találnak arra, hogy támogassák pl. az egyre szűkösebb keretek között működő múzeumokat, vagy a tettyei nyári színházi esték megrendezését. Előbb-utóbb ez biz­tosan így lesz, hiszen az idegenforgalmi szervek a vendégből élnek, a vendég pedig csak akkor jön Pécsre, ha jól érzi magát . . . A fentiektől függetlenül több kérdésben egyet kell értenem a nyílt levél megfogalmozóival: Pécs város levegője nagyon szennyezett, a közterületek piszkosak, s ez kényelmetlenséget okoz mind az állampolgároknak, mind a Pécsre érkező ven­dégeknek. A problémák oldása, a város környezeti állapotá­nak javítása érdekében több intézkedésre is sor került:- A parkolási qondok enyhítése érdekében, a Domus Áruház melletti parkolóból a gépjárművezető-képzés más helyre köl­tözik. Az átszervezés végrehajtásáig türelmet kell kérnem. Itt kívánom felhívni a figyelmet arra, hogy eddigi tapasztalataink szerint a Vak Bottyán utcai parkoló még részben ma is ki­használatlan. Egyaránt ajánlón szíves figyelmébe e lehetőséget a pécsi állampolgároknak, valamint a baranyai és a pécsi Idegenforgalmi szervezetek által foglalkoztatott idegenvezetők­nek is.- Nem tudom, pontosan mit ért az egyesülés a Nádor Szál­loda előtti „rendetlenség"-en. A városi tanács is egyetértene azzal, ha pl. a HungarHotels az árufeltöltést nem a Széchenyi tér irányából oldaná meg. A Nádor Szálloda felújításának megkezdése után — többéves ígéretéhez híven — a városi tanács segítséget nyújt a két szálloda szervizútjának kialakí­tásához- A Citrom utcai építkezés környezetének rendbetétele érde­kében felszólítottuk a kivitelezőt a szerződésben vállalt kötele­zettségek teljesítésére. ígéretet kaptunk a gyors intézkedésre, ami részben már meg is történt. Amennyiben a kivitelező az általa vállalt kötelezettségeket nem teljesíti, az elmaradt mun­kákat az építtető költségére fogjuk elvégeztetni.- A Baranya Megyei és a Pécs Városi Rendőrkapitányság vezetőivel több témában is tárgyalásokat folytattunk. Ezek kö­zött szerepeltek a nyílt levélben felvetett problémák is.- A közterület-felügyelet dolgozói a parkolási szabályok be­tartását - több területen fokozott gyakorisággal - folyamato­san ellenőrzik. Ügy vélem, itt kell szóvá tennem egy igen furcsa, pécsi szokást. Ameddig arról van szó — általánosság­ban —, hogy pl. Pécs belvárosában végre rendet kellene tenni, és a szabálytalanul parkoló gépkocsivezetőket meg kellene büntetni, ezzel mindenki egyetért. Abban az esetben viszont, ha már egy konkrét ügyről van szó, a „népharag" azonnal a kötelességét teljesítő közterület-felügyelő, vagy rendőr ellen fordul. Iqy nehéz érvényt szerezni a közlekedési és parkolási szabályoknak. Szólnom kell arról is, hogy a nyílt levélben jelzett problémák okai nem szűkíthetők le a tanácsi szervek és a közművállalatok munkájának esetleges hibáira. Ennek sokkal mélyrehatóbb tár­sadalmi, anyagi, erkölcsi okai vannak. Ezért ezúton is kérjük a város lakosságát, a vállalatok, intézmények - köztük az ide­genforgalmi szervezetek — vezetőit és dolgozóit, hogy segítsék elő köztereink, parkjaink megóvását. Tartsuk rendben és tisztán saját, szűkebb környezetünket az idegenforgalom, s nem utol­sósorban a saját, jól felfogott érdekünkben. A tanácsi szervek és a közművállalatok ehhez — lehetőségeikhez mérten — bizto­sítják a feltételeket, és azt az ellenőrzést, amelytől csak a kötelességeiket elmulasztó, a környezetet károsító állampolgá­roknak kell félniük. Pécs, 1990. június 27. Szabó Nándor megbízott tanácselnök h.iiiwb.1 ITanácsuk végnapjai Ma már a meghosszabbított mandátumokkal dolgoznak a tanácsok, sok helyen 'igen fe­szített tempóban, döntésdöm- ping közepette, hiszen a leg­több helyen igyekeznek a dolgaikat rendbetenni, m'iköz- !ben a településüzemeltetési gondok is sokasodnak, új dön­téseket igényelnék. Nem népszerű manapság ki­jelenteni, de tisztelem azokat, akik erekben a hetekben is kitartanak, -miközben tudják, a következőkben nem vár rájuk feladat. Legyinthetnének a ta­nácstagsággal járó közéleti szereplésre, amely sok sikert és elismerést eddig sem ho­zott, és félretéve a -napi ha­tósági ügyeket, a saját eg­zisztenciái okon m u rvká Iko d ná; nők. Azokról Ítéljük meg mindazákat, akik így viselked­nek, kevés szó esik a kilátás- talon helyzetben lévők felelős­ségvállalásáról. Tény azonban, hogy ez a felelősségvállalás — amihez valóban tiszteletre méltó ma­gatartás kell — tótszik kevés­bé, miközben nyomon követ­hető az óriási zavar. Ezekben a végnapokban kinyíltak a testületek ajtajai, tudjuk, ed­dig is 'nyilvánosan dolgoztak, csakhogy mára o társadalom igényének eleget téve, és más kényelmességből több olyan téma ikerül eléjük, ami eddig szőkébb körben dőlt el, és láthatóvá válik a döntési me­chanizmus. A döntésképtelen­ség időnként mindenképpen. Az apparátusban nem vál­lalják a felelősséget, nagy lét­számú testületek vitáznak olyan ügyeken, amelyeket egy- egy szakember eldönthetne, sokkal eredményesebben. A testületek -tagjai meg kap­kodják a fejüket, mert időről 'időre eléjük raknak iratokat, rögtön-döntésre határozati ja­vaslatokkal együtt. -Persze, -hogy képtelenek végiggondol­ni, helyesen megítélni! Nin­csenek az információk birto­kában. Nem -is igen igénylik, megszókták, hogy helyettük intézték, csak az áldás várt rójuk. Ebből aztán egyre több­ször kiderül, hogy testületek hoztak olyan döntéseket, nem ismerve a hátterét, ^aminek a -kárát -most kellene gyorsan helyrehozni, de már nem le­het . . . Kínos érzés lehet felismerni, -hogy -nem lőhet felelőssé -ten­ni, de titkon tudom, a testü­lettel együtt alkalmatlanság miatt leválthatnának — le­válthattok volna. Hiába vol­tam jóhiszemű, ez kevés. Ebből adódik az -is, hogy egy-egy kérdés, ami valóban gyors döntést igényelne, mert a társadalmi környezetnek szüksége van rá, hónapokig húzódik a bizalmatlanság, a félelem miatt. A szerepek is összeikuszá- lódtak — sokan bekiabálunk kívülről, ezt felelősség nélkül tehetjük —, gyakran „társa­dalmi vitára" kerül olyan kér­dés, őréiben a szakember jár­tassága kell, és mem jut oda az, amihez a település közös­ségének konszenzusa adhatna alapot. A tanácstag -nem veszi ész­re, hogy a tanácsi programo­kat ő határozta meg, feltéte­lezve persze, információja van a település szükségleteiről, nem 'kuncsorognia kell egy- egy probléma megoldásában, hanem határozotton elvárni, akár megkövetelni azt. Sokáig tiszteltem, -mára sajnálom azokat, akik ügyintéző ta­nácstagként hadakoztak a kör­zetük érdekeiért, sokszor hiá­ba, éppen az általuk hozott korábbi határozatok gátolták őket. Ezékben a hetekben való­ban szinte összesűrítve látszik egy döntési mechanizmus kép­telen rendszere, az ember hajlamos azt mondani: Mi ez, eddig -nem így .ment? Nem látszott. És jó, hogy látszik, mert reménykedhetünk, ebben így senki nem okar részt ven­ni, másképpen szándékozik képviselni és felelősséget vál­lalni. Gáldonyi Magdolna

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom