Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-03 / 60. szám

Bank az autóparkolóban Forint a devizaszámláról A kulcsszó: valuta. Magyarul: van eladó dollárod? NSZK- márkád? Mert a forint, ugye, ki tudhatja... Ám a dolcsi, meg o maki, az egy állandó. Plusz-mínusz egy százalék, na bumm... Garancia-VDN autóteszt Opel Omega 2,3 TD így aztán a parkolóidban, meg a pokrócokra terített pia­cokon több pénz cserél gaz­dát, mint Polonéz-sebváltó, vagy Adidasra keresztelt, ócs­ka zokni. A jó ég tudná akár csak megbecsülni is, hogy ma Magyarországon mennyi valu­ta van magánkézben. Hogy nem kevés, arra akár abból is következtetni lehet, amit Jádi lános, a Postabank pécsi területi igazgatója mond, egy példával illusztrá­landó a devizaszámla elő­nyeit: tegyük fel, valaki be­tesz nálunk 10 000 NSZK-már- kát . . . 'Minden bizonnyal nem a kerek szám kedvéért, ha­nem a mindennapi gyakorlat­ból kiindulva emlitette ezt az összeget az igazgató. Tény: nő a devizaszámlák szá'ma. Az OTP pécsi fiókjá­nál Szalóki Csabáné fiókve­zetőtől hallottak szerint' gyors ütemben, ebben az évben mintegy 200 millió forintnak megfelelő összeggel, s most már 800 milliónyit őriznek — magánszemélyek devizaszám­láin — különböző valutane­mekben. A iPostabank a múlt év júniusálban kezdett el ezek­kel foglalkozni, ma már 1800 belföldi ügyfele tartja náluk a pénzét. „Jól állunk”, nyug­tázzák a kezdeményezés sike­rét. A Postabankban például külön ügyeltek arra, hogy a devizás ügyletek szolgálatába állítsák a pécsi területi igaz­gatóság leggyorsabb számító­gépeit, minél rövidebb ideig tartson az adminisztráció, az ügyfél várakoztatása. És elég magas kamatokkal is dolgoz­nak a látra szóló devizaszám­lánál: ha angol fontot raknak be, 8 százalékot, öa NSZK- mórkót, 5 százalékot adnak, a dollárnál 6-ot. Ha viszont lekötik a számlát a tulajdo­nosok, akkor a kamatok a más devizaszámla-kezelő pénz­intézetekéhez képest egy szá­zalékkal csökkennek. Ezt Jádi János azzal indokolja, hogy ha például utazási irodáknál helyeznék el az emberek a devizájukat, ezeknek a cégek­nek hosszabb időre van szük­ségük a valutára, a maga­sabb kamattal a számlák le­kötését szorgalmazzák. A kamatok egyébként — hallottuk a pécsi OTP-fiókban — a lekötési idő, illetve a valutanem függvényében kü­lönbözőek, s hetente módo­sulnak. Most, a dollár eseté­ben látra szóló számlánál 3,5 százalék, ha két hónapra le­kötik, akkor valamivel több mint 7 százalék. Ha három hónapra, akkor már megköze­líti a 8-at. önmagában — különösen, ho nagyobb összegű valutá­ról van s*zó — a kamatfeltéte­lek is vonzóvá teszik a deviza­számla-nyitást. Maradjunk a 10 000 NSZK-márkánál (nem olyan sok ez! hallottam már 30 milliós márkavásárlásról is . . .), ha erre rátesszük a mondjuk 5 százalékot, jól jön az, hát ha még hozzávesszük, hogy a számla tulajdonosa bármilyen pénznemben felve­heti - persze az alaptőkét is. Jó tudni: Iha valaki abban a pénznemben veszi ki a devi­záját, amilyenben betette, ak­kor nem számítanak fel keze­lési költséget, a másik eset­ben igen, egy százalékot. A deviraszámlálhoz kötődő pénzintézeti szolgáltatások kö­zül talán a legkedveltebb a hitelfelvétel lehetősége. Ez per­sze, forintra értendő. A Posta­bank esetében a számlán sze­replő valuta napi árfolyamán számolva azonos összegű hi­telt vehet fel a tulajdonos. Ez idő alatt a fedezetként lekö­tött devizája nem kamatozik, éppen erre tekintettel terheli meg a hitelt alacsony kamat­tal a Postabank: 9 százalék­kal -j- 2 százalékos kezelési költséggel. Fel lehet venni a számlán szereplő devizánál nagyobb összegű hitelt is, ek­kor természetesen magasabb a kamat. A törlesztési ideje alatt a devizaszámlát zárolják. Az OTP is ad személyi köl­csönt devizaszámlára. Ha pél­dául valakinek 100 000 forint­ra van szüksége, 30 százalé­kos kamattal megkaphatja a pénzt - ha 130 000 forintnak megfelelő valutája van a számláján. A 30 százalék any- nyiban figyelmen kívül hagy­ható, hogy rendszerint egy hó­nap alatt visszafizetik a köl­csönt, így a kamatösszeg is jóval kevesebb 30 000 fo­rintnál. Gyanítom egyébként: ha valaki forirrtálisan megszorul, nem a devizaszámlája nyúj­totta hitellehetőséggel él, ha­nem lecsíp valamennyi „ma­kit", elmegy az egyik forgal­masabb autóparkolóba, s sza­badpiaci áron eladja. Ha nem ez lenne a jó üzlet, aligha lenne akkora pénzforgalom az autóparkolókban. Az egyik legnagyobb éppen az OTP- srékház és a Postabank kö- zöttin. Ahol egy szorgosan üz­letelő úriember azt mondta:- Eladni? Egy makit se! Csak vásárolni — amíg van miből . . . Mészáros A. Bár az Opel-gyár kereszt- szülői a görög ábécé utolsó betűjét adták egyik típusuk­nak, aligha lehet azt állítani, hogy az Omega utolsó lenne a gyár ugyancsak széles ter­mékskálájában. Sőt! A piacon három esztendővel ezelőtt megjelent Omegák különböző változatai változatlanul az Opel szemefényei. A Pécsi Garancia Szállító és Szolgáltató Szövetkezet jó­voltából majd 2000 kilométert autózhattam az Omega 2,3 literes Turbo Dízel típusával, s azt hiszem nyugodtan leír­hatom, hogy ez a kocsi min­denben megfelel egy átlag­autós által támasztott igé­nyeknek, elvárásoknak. Ennél a személygépkocsinál nem kell(ene) jobb. A roppant esz­tétikus küllemű jármű annak a konstruktőri munkának az eredménye, mely maximálisan figyelembe veszi a légellen­állást. A „minden áron" való cw-érték csökkentésnek akad­nak rossz példái is — a ko­csi mufurcra sikeredik —, az Omega tervezői nem estek.eb- be a hibába, s olyan felépít­ményt szerkesztettek, mely kí­vülről szép, ugyanakkor belül­ről vezetőnek, utasoknak is ké­nyelmes. Az Opel Omega egy rendkívül jól sikerült családi autó, ' melyben öten hosszú távon is kényelmesen utazhat­nak. Az utastér kidolgozását a finomságok, a könnyed ele­gancia jellemzi: a műszerfal, az ajtókárpitok jól harmoni­zálnak az ülések színével, a vezető ülése horizontálisan és vertikálisan is állítható, így az alacsonyabb embernek sem kell ágaskodnia, hogy lássa a kocsi elejét. A maga nemé­ben egyszerű műszerfal men­tes minden „faksznitól", azt mutatja, amit kell: fordulat­számot, sebességet, kilométer­állást, a hűtővíz hőfokát, a 75 literes (!) üzemanyagtartály­ban lévő gázolaj mennyiségét, s a kontroll lámpák az eset­leges üzemközbeni rendelle­nességet, például az akkumu­látor meghibásodását, az olaj­nyomás hiányát... A kapcso­lók, karok kézre állnak, sem­mi; nem kell keresni menet­közben. Az Omegát nagyon kényelmes vezetni: a szervo­kormányt szinte egy ujjal le­het irányítani, a McPherson felfüggesztésnek köszönhetően az autó éles kanyarban, nagy sebességnél is úgy viselkedik, ahogy a vezető várja, szinte kizárt a sodródás. A kocsi 2244 köbcentiméte­res, négyhengeres, 90 lóerős, hosszirányban elhelyezett mo­torja annak ellenére, hogy „gázolajos”, roppant dinami­kus, nyilván a turbófeltöltőnek köszönhetően. Saját mérésem szerint 0-ról 100 kilomét^es sebességre 10,2 másodfrerc alatt gyorsult fel, ami igen csak dicséretes teljesítmény. Gyári adat szerint a maximá­lis sebessége 195 kilométer óránként, állíthatom, ebben semmi túlzás nincsen. De, ami igazán lenyűgözött, az a fo­gyasztása. Ez a tekintélyes motor ugyancsak komoly erő­próbának kitéve, városban és városon kívül mindössze 8,5 liter gázolajat evett átlagban. Nem tudom, hogy az állam meddig támogatja nálunk a gázolaj árát - az NSZK-ban ezt nem teszik, meg is szűnt a korábbi érdeklődés a díze­lek iránt -, de a jelenlegi áron az ilyen autókkal nem kerül sokba a kocsikázás. (Még, ha a dízelekre kirótt adót is hozzászámítjuk.) Az Opel Omega 2,3 TD le­nyűgözött. Igyekeztem hibát keresni, de minden tökélete­sen működött. Az már tényleg csak szőrszálhasogatás lenne, hogy a gázpedál és a ten­gelykapcsoló pedálja kissé kö­zel van egymáshoz, vagy, hogy az ötsebességes váltókart a plusz kapcsoló megemelése után sem mindig lehetett el­sőre „rükvercbe", azaz hátra­meneti állásba tolni. Az Ome­ga egészen kiváló jármű, iga­zából csupán egy baj van vele. Kevesen engedhetik meg nálunk maguknak, hogy ilyen személygépkocsival róják út­jainkat. Roszprim Nándor Dél-dunántúli körkép r Uj kereskedelmi létesítmények Aligha lehet azt állítani, hogy a kereskedelmi infra­struktúra terén átütő változás lesz a következő fél évben a dél-dunántúli megyékben. Leg­alábbis ez derül ki azokból az információkból, amit Ba­ranya, Tolna, Somogy és Za­la megyék tanácsaitól szerez­tünk. A Baranya Megyei Taná­cson Gergő Mártától, az ipa­ri és keresikedelmi osztály fő­előadójától megtudtuk, hogy Pécsett, a Fellbach bevásárló­központon kívül két jelentő­sebb kereskedelmi egység épül. A Pannonker Kft. egy nagybani zöldség-gyümölcs­piacot alakit ki mintegy 16 millió forintért: az 1000 négy­zetméter alapterületű létesít­mény idén novemberben ké­szül el. A Mediterrán Kft. diszkont-raktáráruházát hoz létre az Engel János úton, az 1200 négyzetméteres áruház 37 millió forintba ikerül, az át­adás idén, augusztus végén lesz. Szentlőrincen az Autó- és Agrocentrum Rt. kereske­delmi központot létesít majd 70 millió forintért, ahol egye­bek közt gépkocsik, mezőgaz­dasági gépek értékesítésével foglalkoznak előreláthatóan 1991. január elejétől. Mohá­cson és Bolyban barkács kis- árűházat alakít ki egy vállal­kozó, mindkét üzletet még az idén átadják. Drávaszabolcson és Gyódon ABC-áruház épül, előbbi 24 millió, utóbbi 4 mil­lió forintba kerül, mindkettő még az idén elkészül. Sziget­váron bútoráruház, Sellyén iparcikkáruház készül, Magyar­széken pedig gazdabolt vár­ja decembertől a vásárlókat. Somogy megyében Baloghné Molnár Ida megyei tanácsos elsősorban elképzelésekről szá­molt be. így például Kapos­váron, a régi Dorottya Szálló hasznosítására pályázatot ír­tak ki az épület tulajdonosai, az Állami Biztosító és a Sur­jánvölgye Termelőszövetkezet. Hogy végül mi lesz a volt ho­telből, még nem dőlt el. Ugyancsak pályázatot hirde­tett a városi tanács egy ABC építésére, a Kaposkernek er­re a beruházására nincs pénze, hogy kik jelentkez­nek, • s egyáltalán, lesznek-e vállalkozók, egyelőre bizony­talan. A megyeszékhely köz­ponti részén, a vasútállomás­sal szembeni szabad területre épült volna az új Centrum Áruház, de ez elmarad. Szin­tén pályázatot hirdettek, a vá­ros azt szeretné, hogy keres­kedelmi egységek létesüljenek. Tolna megye sem dúskál a kereskedelmi beruházásokban, legalábbis ez derül ki Mayer lánosné megyei tanácsi cso­portvezető tájékoztatásából. Szekszárdon műszaki bolt épül, az év második felében lesz az átadás, a Garai Szálloda mellett pedig kétszintes keres­kedők házát alakítanak ki. Hőgyész központjában július­ban készül el az iparcikkáru­ház. A 13 millió forintos be­ruházási költséghez 2 millió forinttal járult hozzá a megyei tanács, a többi pénzt az üze­meltető 'Kop-Ka ÁFÉSZ bizto­sítja. Zala megyében a legjelen­tősebb kereskedelmi létesít­mény a megyeszékhelyen épül, tudtuk meg Dómján Károlytól, a megyei tanács főelőadójá­tól. Zalaegerszeg városköz­pontjában 40 millió forintba kerül annak az üzletháznak a kivitelezése, melyben iparcik­keket, ruházati árukat, aján­dékokat árusítanak majd. Szin­tén Zalaegerszegen, a Kos­suth utcában valósul meg egy üzletsor, ahol magánkereske­dők nyitnak üzleteket, buti­kokat. Nagykanizsán, a keleti városrészben várhatóan még az idén elkészül egy 600 négy­zetméteres ABC-áruház, mely 20 millió forintba kerül, Za- laszentmihályon üzletházat épí­tenek 10 millió forintért. R. N. Az épülő diszkont áruház Pécsett, az Engel János úton Fotó: Proksza László Itt épül föl a pécsváradi lovarda L<o«ffxrc!«i az egykori mocsárban „Kakasok” Nyergében Amolyan „ki térdekel-terület" volt ez: elvadult dzsungel, ezekben a napokban pompás illatú virágokkal borított, sű­rűn nőtt' bodzabokrokkal, tű­nődő, göcsörtös törzsű fűzfák­kal, süppedő, mocsaras-vize­nyős talajjal, agresszív csalá- nosok foltjaival, szélringatta nádcsomókkal. És természete­sen az ilyen helyeken meg­szokott szünet nélküli madár­dallal. Hogy ez utóbbi fogta-e meg Kakas János nyugdíjas pécsi agrármérnököt, vagy egy rég dédelgetett álom megva­lósításához találta alkalmas­nak a mocsaras részt - a terület Pécsvárad község és a 6-os főközlekedési út között von, az autókból a várra néz­tek fel, a várból a tágléleg­zetű horizontra, a tekintet mindenképpen elsiklott fölötte -, végül is mindegy. A múlt év végén megalakították a „Galli" Betéti Társaságot, és­pedig kettős céllal: magyar félvér lovak tenyésztése és lo­vak, fogatok idegenforgalom szolgálatába állítása. Alig pár hónapja tehát, s mára mintegy 1800 négyszögö­les területet alagcsöveztek -, a gerincvezeték végéből azóta folyamatosan és meglehetősen bőven csörgedezik a kristály- tiszta talajvíz, amit persze nem hagynak elveszni -, áll­nak az istálló falai, előkészí­tett a lovarda és egy szab­ványméretű teniszpálya talaja, készek a tervek a gáz bekö­tésére, épül a női és férfi- zuhanyozó, a pihenő. Az istállóban ugyan 16 ló­nak készült hely, egyszerre azonban csak 10—12 lesz fel­nyergelve, vagy éppen a fo­gatok elé állítva, a többi a tenyészállomány. Kérdezhet­nénk persze: a lótenyésztés­ihez kifinomult szakértelem kell, de egy-egy vállalkozáshoz sem elég a kockázatvállalás, kell hozzá megalapozott tu­dás is. A felvetés jogos, a „Galli" („Kakasok") bátorsá­gának azonban gyökerei van­nak: 1958Jban, amikor még egyéni gazdák is szerepelhet­tek az országos mezőgazda- sági kiállításokon. Kakas Já­nos kettesfogatával, lovával' nagydíjat nyert. Ez azonban még mindig nem elég. Kell pénz is. Ä pécsváradi lovardához meg­lepően kevés: mindössze há­rommilliós befektetést igé­nyelt. A mindössze persze vi­szonylagos, ám „tegyük a he­lyére" a kezdeményezést: a nemzetközi idegenforgalmat is lebonyolító 6-os út, a pompá­san helyreállított és egyre nagyobb hirű pécsváradi vár, a Zengő, a szelídgesztenyés karéjában. így már valóban nem soknak tűnik a 3 millió forint: megállásra késztet, vál­tozatos kikapcsolódásra csá­bít a „Galli”, s nem csak kül­földieket, mert például a te­niszpálya a helyi diáksport fellendítését is szolgálja majd. Június végén már nyergelik a lovakat: lovasiskola, hosz- szabb-rövidebb túrák, ezek a valóban szép Kelet-mecseki tájon, ugyanez fogatokkal. A nyár végén nyitják meg a te­niszpályát, s addigra feltöltő­dik az a kis dísztó is, amely­ben az alagcsőrendszer ösz- szegyűjtötte vizet fogják fel. M. A. vasamapi 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom