Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-28 / 85. szám

1990. június 28., csütörtök aj Dunántúli napló 3 Rabló- gazdálkodás a magyar erdőkben Roblógazdálkodás folyik a magyar erdőkben — ezzel a magyarországi Zöld Párt több elnökségi ülésén is elhangzott váddal kapcsolatban Szita Ká­roly társelnök kifejtette az MTI munkatársának: - Erről meggyőződhet bárki, aki az erdőt járja. Rengeteg a tar­vágás, melynek során az adott területről minden fát kivág­nak, s az ilyen módon leta­rolt hatalmas területeknek ál­talában csak az 50 százalé­kát telepítik újra, a többi parlagon marad. A rablógaz­dálkodás szomorú tényei közé soroljuk azt is, amikor azok­ra a területekre is fenyőt te­lepítenek, ahol ősidők óta a lombos fák a meghatározó fajták. Ha lombost választa­nak, akkor sem a tájazonos­ság az elsődleges, hanem a gyors megtérülés. Az ideális az volna, ha például a töl­gyeséket csak 120 éves koruk után vágnák ki, nálunk vi­szont - ugyancsak gazdasági okokra hivatkozva - gyakran több tíz évvel is előbbre hoz­zák a kitermelésüket. A tölgy­fa ugyanis jelenleg jó export­cikk, és a gazdaságok veze­tői nagyobb prémiumhoz jut­hatnak a tölgyexport növelé­sével. A rövid távú gazdasági és a személyes anyagi érde­keknek ez az indokolatlan és elfogadhatatlan előtérbe he­lyezése megzavarja a helyi ökoszisztémákat. A természetes mértékűnek 5-6-szorasára felszaporított vadállomány sok helyen még az eleve alacsony arányú új telepítéseket is siralmas álla­potba juttatja. A becslések szerint a nagyvadak évente több ezer hektáron teljesen eltüntetik, több mint tízezer hektáron pedig annyira meg­rongálják a friss telepítése­ket, hogy abból már sohasem lesz egészséges, rendes erdő. A Magyarországi Zöld Párt ezért támogatja azt az elkép­zelést, hogy a megyei erdő­felügyelőségek és az országos erdőfelügyelet a Környezetvé­delmi Minisztériumhoz tartoz­zon. Mivel ez a tárca, a ter­vek szerint, független lesz a pillanatnyi gazdasági érdekek­től, megakadályozhatná, hogy az erdőgazdaságok a nagyobb haszonra hivatkozva rablógaz­dálkodást folytassanak az er­dőkben. Egy ilyen típusú fel­ügyelet érvényt szerezhetne a hosszú távú ökológiai szem­pontoknak. Rövid távon mi a magyar parasztság jövője? Kié legyen a föld? Juhász Pál tudományos ku­tató, faluszociológus, szerve­zetekkel ' foglalkozó közgaz­dász, a Magyar Gazdaságszo­ciológiai Társaság elnöke, or­szággyűlési képviselő, az SZDSZ gazdasági szakértője. — Földügyben az önök ter­vezete élesen eltér a kisgaz­dákétól. — A felfogásunk nagyon ha­sonlít az MDF-ére, a Fideszé- vel majdnem azonos, de még az Agrárszövetség is olyant fogadott el, mint a miénk. Mondhatjuk tehát, hogy a kisgazdák egyedül állnak a maguk véleményével. ’ — De az agrártárca élén egy kisgazdapárti politikus áll, Így valószínűleg a benyújtan­dó törvénytervezet is erősen kisgazdapárti lesz. <• — Szinte nyilvánvaló, hogy az 1947-es vált tulajdonosok kárpótlását a kormánynak va­lamilyen módon vállalnia kell, ez a feltétele a kisgazdákkal való szövetségnek. Ez és a földhasználati koncepció ösz- szeegyeztethető. Ugyanis a mi elvünk az, hogy o föld priva­tizálásakor elsősorban azok váljanak a föld tulajdonosá­vá, akik gazdálkodni tudnak vagy akarnak rajta. Megen­gedve akár a közvetve gaz­dálkodást is, azaz alkalma­zottakkal. A mai helyzet: a földek mintegy egyharmada személyek nevén van, a többi nagy része állami vagy szö­vetkezeti közös tulajdonban. Privatizálni, a tulajdonjogot megszerezni úgy lehet, ha az átalakításra könnyű utakat ke­resünk. Ehhez egyik legfonto­sabb jogcím, aimiiit a kisgaz­dák vetettek be: elsődleges tulajdonjoguk azoknak legyen, akiké lett volna a föld, ha kényszeráílamosítósra nem ke­rült volna ,sor, vagy ha nem váltotta volna meg a tsz. Mi ezt fontos érvnek tartjuk, de nem tudjuk elfogadni az egyetlen méltányos elvnek a tulajdonhoz jutásnál. — Miért? — Azért, mert Így több mint kétmillió hektár olyanok ke­zébe kerülnek, akiknek semmi közük a mezőgazdasághoz. Ugyanakkor viszont a tsz-ek- ben dolgozók kétharmada nem jutna földhöz, sem az ér­telmiség, aki föld nélkül ke­rült a tsz-be, sem az agrár­proletár. — Most az a furcsa helyzet következett be, hogy önök vé­dik a parasztságot. — így von. Védjük a mai parasztságot a régi paraszt­sággal szemben. A másik je­lentős kör és komolyabb, mint amit örökségi elven szerezni tud, a bérlőké. Ezek jelentős része nem tsz-tag. A bérlők­nek elővásárlási és részletfi­zetési jogot kell biztosítani, mert az európai joggal csak úgy kerülünk összhangba, ha megengedjük nekik, hogy a” föld is az övék legyen. Hogy konkrétumot mondjak: szőlő- és gyümölcsvidékek ültetvé­nyeiről va-n szó.- Milyen lesz ön szerint a magyar mezőgazdaság?- A tjövökép amire érdemes és lehetséges Magyarországon játszani? Azt figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdaság­ból főfoglalkozásban nem tudnak többen megélni, mint most, inkább csak keveseb­ben. A több — illúzió. Igazá­Fóliás kertészet Pellérden Fotó: Proksza László ból három üzemtípusnak van történelmi lehetősége , és rea­litása. Az egyik az amerikai típusú óriásfanm, ami csoport­tulajdonosi vállalkozás, nyolc- tiz-tizenkét ember közös tulaj­dona. — Mondjon erre nagyság­rendet I — Gabonatermelésben ez ezer hektáros nagyság, tehe­nészetben száz-kétszáz tehén és a hozzá való takarmány- terület. Ezek az óriásfarmök legegyszerűbben úgy tudnak létrejönni, ha a mai nagy­üzemek tagolódnak, bomla­nak csoportvállalkozású ré­szekre. Nyilván más úton is létre tudnak jönni, de ez a legegyszerűbb. A másik üzem­típus: a Közép-Európában szo­kásos középparaszti vegyes- gazdaság. Ez családi jellegű kisvállalkozás. A harmadik tí­pus, amit a nyugati agrár- gazdaság úgy nevez, hogy részidős mezőgazdaság, ami­Munkabizottság dolgozik a rehabilitációs törvény előkészítésén Többszörösére nőtt a Föld­művelésügyi Minisztérium pos­ta forgaIma; állampolgárok ér­deklődnek a miniszteritől, az államtitkároktól, a főhatóság előadóitól, miiként kaphatnák vissza a szövetkezetesítés so­réin jogtalanul eltulajdonított földjeiket. Mándy Endre föld­művelésügyi államtitkár az MTI munkatársának ezzé! kap­csolatos kérdésére válaszolva hozzátette: a minisztérium szakértői gyors ütemben dol­goznak a rehabilitációs tör­vénytervezet előkészítésén. A néhány nap múlva elkészülő szaibólyozási koncepció előbb c pártok elé kerül, s csak ezután öntik végső formáiba. Az államtitkár részleteket egyelőre nem közölt, azt azon­ban megerősítette: a rehabi­litáció fundamentumát az 1947 után elkövetett törvény­sértések, illetve a Polgári Tör­vénykönyv tulajdonra, neveze­tesen a magántulajdonra vo­natkozó rendelkezései képezik. Azt indítványozzák, hogy a pa­rasztságot a törvénysértés előtti tulajdoni állapotnak megfelelően helyezzék vissza jogos birtokába annak szem előtt tartásával, hogy a visz- szakerült földeket teljeskörűen megműveljék. Ez csak több lépcsőben oldható meg úgy, hogy a rehabilitáció folyama­ta ne okozzon törést sem a belső ellátásban, sem az ex­portban, és a mezőgazdasági szerkezetváltás szempontjából se járjon nemkívánatos meg­rázkódtatással. Az államtitkár szerint a többlépcsős megol­dás alkalmazásával elsőként - azonnal - birtokba (tulajdon­ba) kellene helyezni azt a va­lós tulajdonost, aki a jelenleg érvényben lévő rendelkezés alapján is jogosult arra. Ilye­nek azok a 'termelőszövetke­zeti tagok, akik tulajdonos­ként dolgoznak a közös gaz­daságban, de ki akarnak lép­ni. A kilépők ugyanis — a vo­natkozó országgyűlési döntés alapján — visszakaphatják földtulajdonukat, és teljesen szabadon rendelkeznek vele. A második lépcsőben rehabi­litálnák azokat a volt föld- tulajdonosokat, akik helyben laknak és egykori tulajdonai­kat gazdálkodás céljára - kis­gazdaság kialakítására - ki­kérik a nagyüzemtől. ■A tulajdonrendezést helyi bizottságok bonyolítanák le - az előzetes elképzelések sze­rint — a közigazgatás közre­működésével. Ennek érdeké­ben azt javasolják, hogy ál­lítsanak fel a leendő önkor­mányzatokhoz kapcsolódó földrendező bizottságokat. A bizottságok életre hívása a közigazgatás kötelessége lenne, s be kellene vonni a testület munkájába a már megalakult önkéntes földren­dező bizottságok delegált tagját, továbbá a parlamenti képviselettel rendelkező pártok megbízottját. kor tisztviselők, gyári munká­sok, szolgáltatásban dolgozók mellékesen valamiféle mező­gazdasági tevékenységet vé­geznek, ez a mai kistermelés.- Amit elmondott, abból hi­ányzik a szövetkezeti vonal.- Egyáltalán nem hiányzik. Mind a háromhoz kell szövet­kezet. csak más típusú, mint amilyenek most vannak. Egyik üzemtípus sem tud működni úgy, hogy legalább értékesítő szövetkezetek ne kapcsolódná­nak hozzá.- A törvénymódosítás nagy vitával járt, s ebben az SZDSZ-nek jelentős szerepe volt.- Valóban. Végül sikerült a törvénymódosítási tervezetet, amit Zsíros Géza kisgazda- párti képviselő terjesztett elő, teljesen átalakíttatni, egy egé­szen más törvényt fogadott el a parlament, mint amit a kis­gazdák akartak.íílőször is nincsenek megtiltva a földel­adások, hanem egy olyan bi­zottság ellenőrzése alá kerül­tek, amelyek az állami va­gyont védik. A másik eltérés: egy csatornát biztosít a va­gyon nevesítésére, mégpedig a szolgálati évek alapján a nevesítést engedi. Ez egy na­gyon gyenge dolog, valójában sokkal több szempont érvé­nyesülésére lenne szükség, te­hát ebben gyenge a törvény.- A mai szövetkezetekből ön szerint lehetne csinálni jó szövetkezeteket?- Hát persze, hogy lehetne. Politikailag mindenki tudja, hogy ezeket a nagyüzemeket átalakítani kell és nem össze- dönteni. Ennek ellenére nem az átalakítás irányába ható szabályok kerültek előtérbe, hanem az összedöntés irányá­ba hatók. Ezért tartjuk fontos­nak, hogy a Zsíros-féle javas­latba bevittünk egy harmadik mozzanatot is, a tizenöt em­ber kiválási jogát. A tizenötös kiválási szabálynál arról van szó, hogy a kisebbségekkel meg kell alkudni, mert egyéb­ként a kisebbségek kiszakad­nak.- Magyarul: ha egy tsz-en belül legalább tizenöt ember összebeszél, kiválhat. Mit kö­vetelhetnek maguknak?- A rájuk eső vagyonhánya­dot. Nemcsak a személyükre, hanem a létszámarányosan rá­juk eső vagyonhányadot. Ez két esetben válik erős sza­bállyá: ha egy kis falu ki akar szakadni és akkor, ha valamilyen üzemág, telep ki akar válni. De nem is az a célja, hogy feltétlenül kiválja­nak, hanem hogy nyomást tudjanak gyakorolni a belső viszonyokra.- Alku.- így van. De azt el kell mondanom, hogy ez a mosta­ni módosítás úgy, ahogy van, nem jó, ez a törvény mégis a kisebbik rossz. Ha egy tör­vényt elindítanak a parlament­ben, akkor mást nem lehet tenni, mint azt módosítani, nem lehet helyette egy másik törvényt hozni.- Mikor lett volna jó ez a törvény?- Akkor, ha elsősorban el­járásjogi szabályokra épít. A korrupt földeladásokat kell korlátozni, legyen az külföldi vagy belföldi, de így a tör­vény a mezőgazdaságból el­viszi a tőkét, elviszi a vállal­kozó kedvű szakembereket.- Rövid távon mi a magyar parasztság jövője?- Ebben az évben már csak a csőd! De ez a kormány miatt van, és nem azért, mert nincs jövő. Világos, hogy itt meg kell alkudni, azokat a formákat kell létrehozni, hogy tsz-en belül levő különböző csoportok, tsz-ek egymással, tsz-ek és kívülállók egymással meg tudjanak alkudni.- Az új löldtörvényt hama­rosan tárgyalja a parlament.- Sehol sincs még. Ráadá­sul a parlament szeptember végéig el van foglalva. Egy ilyen típusú törvénynek csak az előkészületi vitája három hónapig tart. .. L. Cs. K. lfíllanasok Harsog a csend-Élelmiszerbolt húsos részle­ge. Jókedélyű fiatalember áll a pult mögött, élvezet hall­gatni,. nézni, ahogy kérdezi a vásárlókat, „mit tetszik parancsolni", ahogy szeli a húsokat, rakja a mérlegre, csomagolja. Sorra kerülök, mondom, mit kérek, a rövid­karajt könnyed mozdulattal, szinte légiesen teszi maga elé, kést ragad és legna­gyobb meglepetésemre vag­dosni kezdi a húson levő zsírcsíkokat. Nem állom meg, hogy meg ne jegyezzem, ilyet még nem láttam, pedig igazán rendszeres boltbajáró vagyok.- Ennyi pénzért meg kell ezt tenni, senki nem akar 250 forintért zsírt venni - vá­laszolja, miközben vastag darabokban hullanak a vá- qódeszkára a zsírfecnik. - Jártam már én is úgy hen­tes létemre, hoqy kénytelen voltam elszaladni egy hús­boltba, s nekem sem esett iól, hogy zsírost karajt ad­tak. Miután végzett a zsírvag- dosással, szabályos, ujjnyi szeleteket vág, ragyogóan becsomagolja, leméri, rá írja az árat, s a csomagot át­nyújtja. — Köszönöm a vásárlást. * Ugyanez az üzlet, szintén a húsospult, néhány perccel később. Az italok előtt ma­tatok, hallom, hogy valaki egy kilogramm combot kér, hátranézek, egy jólöltözött asszony „adta" a rendelést, aki a mérésre, csomagolás­ra nem figyelt, a zöldséges részhez sétált. Nézem a hen­test, aki csakúgy, mint az előbb, zsírtalanítja a húst. Az asszony visszaér és kér­dezi : — Ugye nem zsíros, nem mócsingos a hús, mert a macskámnak lesz, s a macs­kám nem eszi meg a zsírt. — Nem hölgyem, nem zsí­ros! Pillantásom találkozik a hentesével, a csend szinte harsog . . . * A szerkesztőségben szag­gatott női hang keres tele­fonon, a segítségemet kéri. Elmondja, miről van szó: 84 éves, egyedül él, mozgásá­ban erősen korlátozott, tűr­hetetlen állapotban van a la­kása, tegyek valamit. Né­hány nappal később felkere­sem, örömmel fogad. Ahogy él, tényleg elképesztő, a la­kásban hullik a vakolat, az ablakok, ajtók korhadtak, a falak koszosak. Amerre csak nézek, rendetlenség, a kály­ha körül vagy négy macska ugrándozik. Beszélgetünk az életéről, arról, hogy szociális otthonba akarják „dugni", hogy másnak utalhassák ki a lakást, ezért nem újítják fel. Sorolja a betegségeit. Sajnálom, igazán sajnálom! Vagy két órán át társalgunk az orrfacsaró büdösségben, a végén kér, nehogy megír­jam a nevét, mert őt sokan ismerik a városban. Visszamegyek a szerkesz­tőségbe, megírom a cikket, kihúzom az utolsó „flekket" az írógépből, megszólal a telefonom. i - Aranyos Nándikám, ugye a magánéletemről, ahogy élek, nem ír, mert én azt nem élném túl - mondja sí­rásba fordult, akadozott hangon. - A magánéletem az egyetlen kincsem, azt nem veheti el tőlem senki. — De én csak úgy tudok segíteni, ha ez a cikk meg­jelenik, s azok, akik tenni tudnak, elolvassák - vála­szolom. — Nem, köszönöm, akkor nem kell, mert ha megjele­nik, amit rólam írt, akkor én öngyilkos leszek, kést szúrok magamba. — Kéiem, ezt ne tegye, in­kább eldobom a kéziratot! — Jó, így lesz jó! Néhány perc múlva ismét csörög a telefonom. — De, ugye nem harag­szik — szól ismét az idős asszony. — Magának sem akarok kellemetlenséget, de ha megírja az életemet, ak­kor gyógyszert szedek be . . . — Nem, nem, megígértem önnek, hogy nem jelenik meg az írás, tessék nyugodt- nak lenni. De hogyan tudok segíteni ? — Azt nem tudom, de tűr­hetetlen, ahogy élek, hát lát­ta, csak kérem, ne írjon ró­lam. Akkor inkább nem kell segítség, csak hagyjanak bé­kén. Az idős asszony leteszi a telefont. Mit lehetne érte tenni? * A ház lakói kihívták a rendőrséget, tanácsi embe­reket, előterjesztették pana­szukat, mégiscsak tűrhetet­len, hogy amikor az óvodá­ba jönnek a gyerekekért a szülők, kocsijaikkal elfoglal­ják a ház parkolóit. Kéré­sük, tegyenek ki táblát, hogy ezeken a helyeken csak az itt élők hagyhassák jármű­veiket. Felvilágosítják a pa­naszosokat, hogy ez közte­rület, bárki megállhat az autókkal, arra nincs lehető­ség, hogy ezt megtiltsák. A panaszosokat nem nyugtatja meg a válasz . . . A férfi ezekben a par­kolókban hagyta néha autó­ját, jobb híján, hisz mikor esténként hazaér, másutt már nincs hely. Ezt tette a hivatalos „szemlét” követő éjszakán is. Másnap reggel nem kis megdöbbenéssel látta, hogy kocsija antenná­ját ellopták, az ablaktörlőt összegyűrték, leszerelték a kerekek dísztárcsáját. Segíts magadon, ha más nem segít elv alapján a lakók közül va­laki megtorolta azt, hogy oda merészelt állni, a „ne­kik fenntartott" parkolóba. A férfi bosszankodott, nem is a kára miatt, sokkal inkább azon, hogyan vetemedhetett egy feltehetően „autóstárs” ilyen aljasságra. Hiszen mit szólna ahhoz, ha az ő ko­csiját is hasonló módon in­téznék el! De örült is, örült annak, hogy autójának ke­rekeit nem lyukasztották ki, nem törték össze a szélvé­dőt, a lámpákat, nem kar­colták meg a dukkózást. . . Vagy ez is bekövetkezhet, ha ezután is oda merészel állni? Roszprim Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom