Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-27 / 84. szám

1990. június 27, szerda aj Dunántúli napló Rendkívüli tanácsülés Kozármislenyben A „tandíjat”fizetni kell n „fejkvótát” szabályozó rendelet változtatásra szorul (Folytatás az 1. oldalról) 22 000 forintra és Óvodáson­ként évi 35 000 forintra.) A jó hangulatúnak semmi­képpen sem nevezhető tanács­ülésen tulajdonképpen a kény­szer volt az úr. Miért? Mert igen zavaros az ügy, s igen mélyről fakadó indulatokat ka­vart. Korábban Lothárd és Birján Olasz község tanácsá­hoz tartozott — 1982-ig csak aztán az átformált-meg- konstruált közigazgatási hatá­rok Kozórmislenyhez sodorták őket. Volt a két kisközségnek iskolája is, csak aztán az ok- tatás-körzetesités bezáratta azokat, s Olaszhoz dobta őket — lévén az közelebb. S közben — s ezt a sok melléfogást megért Budai József említette — a kisközségekkel igazán nem törődött' senki. Előbb az olaszi iskola kor­szerűsítésére áldoztak — még a padokat is átvitték —, az­tán adóikból Kozármisleny is- kolagondja is megoldódott, s most ott is van egy szép ta­noda. S nemcsak szép, ki sincs igazán használva 30— 100 gyereket akár holnap fo­gadhatna. Mi hát a gond: ha eddig Olaszba jártak a birjáni, lothárdi gyerekek — s ott nem fogadják őket -, nosza, vigyük őket oda, aho­va o tanügyi törvény is első- ízben javasolja, a központi községbe, Kozármislenybe. Igen óm, de a buszok másképp járnak. Ha másképp: változ­tatni kell a menetrendet. De ha változtatjuk, mi lesz a he­tedikesekkel, nyolcadikosokkal, akiket pedagógiai-tanulmányi szempontból nem szobád ré­gi iskolájuktól megfosztani. (S nyomosabb érv: nyolcadikos osztály Kozármislenyben az ősszel nem is indul!) Mi lesz az óvodásokkal, ha a buszok másként mennek? Óvodai fé­rőhely Kozármislenyben sincs, csak Olaszban! Nem elég te­hát a menetrend-változtatás, új buszpárok kellenek. Új já­ratot a Volán pedig csak ak­kor állít be, ha minimum egy busznyi utas adódik. Annyit pedig nehéz mindennap ösz- szeszedni . . . Remélem, tisztelt olvasóim nem unják a dolgok ilyetén való ismertetését, bár sejtem, nehéz követni. Végül is a ta­nácsülés meghátrálva többek- köztük Magyar József - észérvei előtt, megpróbálta át­vágni a gordiuszi csomót. Fi­zetnek az idén, s aki akarja és tudja, Olaszba járatja gye­rekét, aki akarja és tudja, Ko­zármislenybe. Megfogalmaz­ták: meg kell találni az óvo­dai férőhelyek bővítésének módját, lassan át kell „terel­ni" a kisdiákokat a kozármis- lenyi iskola felé, egyezkedve a Volánnal ... S azzal men­tek haza, átmenetileg sikerült megoldani a gondot, véglege­sen nem. Miért? Tudni kell, hogy 4180 forintban állapította meg egy, az életet messziről sza­goló bürokrata-team az egy diákra jutó taníttatás? fejkvó­tát. Ennyit kap a tanács diá­konként - a többit ki kell gazdálkodnia. A 22 000-hez és a 35 000-hez kipótlandó forin­tokat pedig valahonnan el kell venni. Csalós Beáta kozár- mislenyi vb-titkár szerint megint megcsúszik a társközségek vízprogramja, mert hát abból kell elvenni a hiányzó forin­tokat. Lothárd, Személy, Birján — ők a szenvedők. Vagy víz, vagy iskola - erről döntöttek tegnap a tanácstagok, ha nem is mindenki tudta. És még valamit: visszaka­nyarodva a taníttatás fejpén­zére. Amig az iskolák kapták a költségvetésből, ha nem is tudlak fényesen megélni, de Támadás a magány ellen A társtalanul maradt, egye­dül élő embernek nincs kivel megbeszélnie gondjót-baját, megosztania örömét; a gyere­kek, az unokák elfoglaltak - Így a nem magányos egyén is előbb-utóbb zárkózottá, rossz kedvűvé válik társaság hiányában. Az elmagányoso­dás ellen hirdetett harcot az Egyedül élők és Társkeresők Közös Alapítványa (ETKA). Már több sikeres ..kirándulá­son, összejövetelen túljutottak az alapítványt létrehozók, már baráti körré szerveződött a társaság. Jó idő esetén nincs is gond az összejövetel helyé­nek megválasztásával: hiszen a Mecsek, a pécsi parkok er­re kiválóan megfelelnek. De mi lesz ősszel és télen, eső- ben-hóban? Éppen emiatt a Pécsett működő társkereső egyesületek és baráti körök, a Kapocs közvetítő jótékony célú juniálist rendez e hét szom­batján 14 órától a Balokány- ligetben: a bevétel a társke­resők házának létrehozását és az egyedül élők céljainak megvalósítását segíti. A műsor nem akármilyen időtöltést kí­nál: a tréfás játékok, vetélke­dők és a közreműködő szín­művészek - N. Szabó Sándor, Oláh Zsuzsa, Besenczy Ár­pád, Vári Éva a gitáros­énekes Csizmadia Sándor mellett lesz alkalom arra is, hogy a résztvevők írásszakér­tővel, asztrológussal beszélget­hessenek, gyógymasszázs-be- mutatót nézhessenek. Zenével a Ritter-zenekar szolgál. Akik a rendezvényt segíteni kíván­ják, a 26-368-as telefonon je­lentkezhetnek. nem uszúltak egymásra köz­ségek, nem kapta fel a vizet tanácselnök és iskolaigazgató, nem jutott álmatlan éjszaka a szülőnek, kisdiáknak. Most igen. A fejkvóta egy dolog, s megint más, hogy mit kér, s mennyit a más gyerekétől az iskolát fenntartó tanács. Ma 22 000-et, holnap 35 000- et, holnapután meg félmilliót. Ez nincs így jól. A rendelet rossz, mielőbb változtatni ké­ne rajta. Alaposan. Kozma Ferenc Magyar-belga munkaügyi együttműködés Magyar—beiga munka­ügyi együttműködési meg­állapodást írt alá kedden Budapesten Győriványi Sándor munkaügyi minisz­ter és Luc Van Den Bran­de, a Belga Királyság munka- és foglalkoztatás­ügyi minisztere. Az alá­írásnál jelen volt Willem Verkommen, a Belga Ki­rályság budapesti nagykö­vete is. Belgium a munkaügy területén is támogatni kí­vánja Magyarország átté­rését a piacgazdaságra. Magyar-amerikai COCOM-tárgyalások Magyar—amerikai kormány­közi szakértői megbeszélések voltak Budapesten június 25- én és 26-án a fejlett tech­nológiák Magyarországra tör­ténő exportjának liberalizálá­sáról — közölték az MTI-vel a Nemzetközi Gazdasági Kap­csolatok Minisztériumában. A tárgyalásokon oz ameri­kai küldöttség tájékoztatta a magyar delegációt a június elején Párizsban megtartott COCOM-bizottsági ülésen el­határozott általános könnyíté­sekről. A tájékoztatás szerint ez elsősorban a számítástech­nika, a távközlési eszközök és a szerszámgépek egyes fajtái­nak törlését jelenti az úgyne­H piatcgozdasägnafc is vannak örnyoldaliti Dr. Barry Levy, a bostoni egyetem professzora (jobbról), a tanácskozás szünetében Befejeződött a szimpózium A társadalmi és gazdasági változások hatásait tárgyalták Ma lesz a zárónapja a hat­napos nemzetközi szimpózium­nak, amelynek résztvevői azok a szakemberek, akik a mun­kahelynek és az általános em­beri környezetnek az egész­ségre gyakorolt hatásait ku­tatják. (Némi derültséget kel­tett a résztvevők között, hogy a „sajtó ördöge" folytán a szimpózium megnyitásáról szóló szombati tudósításba az a baki csúszott be, miszerint ez a tudományos ülés 6 hó­napos!?) A szimpózium megrendezé­sét tulajdonképpen Ameriká­ból kezdeményezték, mégpe­dig dr. Barry Levy, a bostoni egyetem professzora, s az ö szervezésében egy 20 fős cso­port látogatott Amerikából Pécsre err.e az ülésre. (A szimpózium szervezője és há­zigazdája a POTE Társada­lomtudományi Intézete.) Dr. Barry Levytől kértünk az előadások egyik szünetében rövid interjút. Azt tudakoltam tőle, miért kezdeményezték ezt a találkozót, mire voltak kí­váncsiak Magyarországon? — Nagy érdeklődéssel kö­vettük a kelet-európai válto­zásokat. Ezek a társadalmi változások olyan fantasztiku­san gyorsan zajlottak, ame­lyek mindenképp hatással vannak az emberek lelkére, idegrendszerére. Ami ezt a társadalmi változást követi, az a piacgazdaság kialakulása lesz. Nekünk Amerikában már bőven van tapasztalatunk a piacgazdaságról, annak jó és rossz oldalairól. — A piacgazdaság lehető­vé teszi, hogy beindulnak a különböző magánvállalkozá­sok, a vállalkozók természete­sen sikerre, profitra töreksze­nek, s nem biztos, hogy eköz­ben odafigyelnek a saját, vagy alkalmazottjaik egészsé­gére, vagy a környezetvéde­lemre. — Ugyanakkor az önöknél zajló változások, a demokra­tizálódás lehetővé teszi, hogy az emberek kontrollálni tud­ják és befolyásolják a ked­vezőtlen jelenségeket. — Az idejövetelünknek az is célja, hogy a különböző terü­letek (közegészségtanászok, társadalomtudományt művelők, környezetvédők stb.) szakem­berei között együttműködést építsünk ki. Ez az együttmű­ködés különböző kutatási ta­pasztalatok kicserélését, kong­resszusokon való közös rész­vételt jelent, valamint a szak­embercserét is tervezzük, hogy minél több magyar szakem­ber utazhasson Amerikába és onnan ide. Ismétlem, segíteni szeretnénk, mert mi már "tud­juk, hogy az önök által most óhajtott piacgazdaságnak is vannak árnyoldalai, s hogy megkíméljük önöket azoktól a hibáktól, amiket mi már át­éltünk. S. Zs. Bi bloko vogyen...” A címet Lödi Ferenc szege­di újságírótól kölcsönöztem, szociografikus tanulmányát a Tiszafáiban olvashattuk már több mint két évtizede. A lel­kek ablak nélkül — bi bloko vogyen — a vizenyős, zsombé- kos mélyföidre épített dorozs­mai putrikból pillogtak ki a tőlük fényévnyire lévő világ­ra, míg a város testében lé­vő cserepes-sori „hosszúház- ra” a Cola ist és Konstant! ná­polyi összekötő transzkonti­nentális útról lőhet rálátni — írja a szerző. „A cigánytele­pen nem a pénztelen nyomo­rúság terpeszkedik, mint vala­mikor, hanem — ne szépítsük a tényeket - a be nem val­lott kivetettséq, a hallgatóla­gos megkülönböztetés, amely dehogyis táplálkozik ftíj'i de­terminációkból." Az 1960-as felmérés 2100 cigánytelepet számolt Magyar- országon, a lélekszámúkra vo­natkozó becslések pontatlanok és szélsőségesek, s ha jog­gal föltételezhettük is, hogy csak Spanyolországban élhet­nek olyan nagy számban, mint nálunk - az európai cigány­ság egyhetede az akkori fel­mérések szerint nálunk élt —, • 1961-ben mégis rendeletileg „szüntették" meg nemzetiségi mivoltukat. Rövidesen a Ma­gyar Forradalmi Munkás-Pa­raszt Kormány a 2014/1964-es határozatával elrendelte a „szociális k övete Iményekne k meg nem felelő" telepek fel­számolását, hogy a koszos putrikba sok helyütt közmű, víz nélküli, mellékhelyiségek nél­küli betonkalodák, az úgyne­vezett Cs-telepek váltsák fel. Hogy a kedvezményes lakástá­mogatásban, kölcsönökben ré­szesülő cigányok közül az égig csapjanak az indulatok, mert való igaz, az Isten szabad ege alá lökött, nomadizáló, analfabéta létformát sokan nem tudták felváltani az össz­komforttal. Hogy később újra és újra kitörjön a gettó-vita, amely a cigányságnak és az önmagát „befogadónak" aposztrofált „többségnek” az önazonosság zavaráról egy­aránt árulkodott. Hogy a tisztánlátás vészes hiányairól mo is olyan ál-szociologikus, ál-közéleti ponyva megjelené­se tanúskodjon, mint Moldova Bűn az élet című könyve, amelyet a nyilvánosság ópiu­mától elszédült Magyar Nem­zet folytatásokban le is közöl, s amely csak arra jó, hogy az előítéletes többségi rossz­hiszeműséget, az indulatos közvélekedést igazolja. Nem kis feladatot vállalt a Hazai Tükör, amikor nyolcvan­perces összeállításában mind­ezeket a kérdéseket a néző­ben felidézte. Amikor Hollós János és Pápai Judit doku­mentumfilmje a ma szegé­nyeit, szegénysorsban élő ci­gányait kutatja fel Tiszabön, Bogácson, Besenyőteleken, Ti- szaíburán és másutt is, nyil­vánvaló a szándék, hogy éle­tükről, vágyaikról a cigányak maguk valljanak. Az öreg kézműves cigány a hajdani „falujáró mesterségekről" be­szél, Rozi néni közösségeik széthullásáról, az erkölcsök romlásáról. Elragad bennünket cigánylakodalom forgataga, látunk szomorúakat és szerel­mesen vigadókat, aprócska gyerekeket, árokparti zenésze­ket, gabonatáblába vesző énekszót, vályogvetésnél kubi- kolókat, ásó nyelébe kapasz­kodó vitatkozókat, tiszta szo­bát és tömegszállást. Ugyancsak az elkövetkező összeállítást szánják a cigány értelmiségieknek, de már ez alkalommal, éppen a minden­napjaik okán jó lett volna hal­lani Európába érkezésükről, arról a múltról, arról a kul­túráról, amelyet a cigányság a sorsával képvisel. Hallani ■hol ot t - ti s zte I e.t ükről, lél e kta n i csillagtérképet kirajzoló me­séikről* amely az európai me- sékincsre épült — hogy vá­laszt kapjunk arra, miért is lenne szükség erre az ön- és társadalomismeretre, amely a lelkekre kölcsönösen ablakot nyit. Bóka Róbert vézett tilalmi listáról. A köny- nyítések érvényesek a közép- és kelet-európai régió vala­mennyi, COCOM-szabályozás alá eső országára. ACOCOM- bizottság további könnyítése­ket — úgynevezett preferenció- lis kezelés bevezetését — he­lyezett kilátásba azon orszá­gok számára, amelyek tovább­ra is kötelezettséget vállalnak az ellenőrzés alatt maradó termékek és technológiák vég­felhasználására, azaz harma­dik félnek történő tovább nem adására. A tárgyalásokon a magyar fél ismételten kifejezte érde­keltségét abban, hogy hazánk a fejlett ipari országokkal egyenrangú feltételek mellett vehessen részt a nemzetközi gazdasáqi-technológiai együtt­működésben. Ehhez a magyar kormány elengedhetetlennek tartja a számunkra megkülön­böztető COCOM-korlátozások felszámolását. Várom a verést Pécs, Búza tér, reggel 9 óra. Fülsüketítő dudaszó. A teherautó sofőrje mél­tatlankodva néz jugoszláv barátomra, aki Mercede- sével elállta a parkolóba vezető bejáratot. Ponto­sabban: csak személyau­tók fértek volna be mel­lette. A méltatlankodás jogos, a stílus durva. Ba­rátom odébb áll, a teher­autó kilő. Csattanás. Egy Volga lökhárítója és hát­só lámpaburája bánja a dolgot. Mellette pedig el­fért volna az imént meg­szorult teherautó. Ha jobban figyelt volna a so­főr. Nagy csődület támad, előkerül a Volga tulajdo­nosa is. Betétlapot kér a koccanás helyszínétől 30 méterre megálló teherautó pilótájától, akinek az együttműködés szándéka helyett csak szidalmakra futja. Szemmel láthatóan szándékában sincs betét­lapot adni. Jugoszláv ba­rátomnak, aki a pórufjárt volgás mellett áll. ki, egye­nesen az édesanyját szid­ja. Hogy veszi a bátorsá­got egy jugoszláv, hogy beleszóljon a dolgokba. Még ha igaza van, akkor is. Szinte lincshangulat ala­kul ki a teherautósofőr körül, aki váratlanul eltű­nik a helyszínről. Felírják rendszámát, ám a volgás tanácstalan. Végül meg­kér, hogy hívjam a rend­őrséget, jöjjenek ki a hely­színre, amíq nem mennek el a tanúk. Telefonálok, ígérik, azonnal jönnek. Ám egyszer csak meqjelenik a teherautó sofőrje, most már békülékenyebben, be­tétlappal a kezében.- Most mi lesz a rend­őrséggel? — fordul felém tanácstalanul a volgás. — Telefonálok újra, hogy rendeződtek a dolgok — mondom én. A teherautó sofőrje erre már felkapja fejét (nyil­ván külön dühíti, hogy én az általa olyannyira utált jugoszláv férfivel vagyok), majd hathatósan figyel­meztet: Veled még talál­kozunk, haver! Nagy ez a város. Lehet, hogy nem találkoznánk, és nem tudja megbosszulni tettemet. Mármint, hogy tucatnyi ember egyetérté­sével a rendőrséget hív­tam eltűnése után. Mun­kahelyemen várom tehát a verést. Vagy ha úgy gon­dolja, meg is beszélhetjük a dolgokat. Mert már csak a szakmám miatt is: én inkább a szavak embere vagyok ... Balog Nándor Képernyő előtt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom